Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.

Idézett hozzászólás:

Tóth Árpád: Láng   Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én.   https://youtu.be/c5EBuOx3dY8?feature=shared

Bejegyzés:

Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:
	Súgó

ma 18:06 bubutu

Dsida Jenő: Tündérmenet   A tücsök cirregve fölneszel. Testem hűs álmokat iszik. Apró csillagos éjtündérek a szívemet hozzád viszik. Parányi szekérre fektetik, pihék, mohák közé, puhán, befödik zsenge nefelejccsel s lehelnek rá éjfél után. Húzzák lassú, nyüzsgő menetben – szemükben harmat, áhitat – csigák s iszonyú nagy füvek közt, a sárga holdvilág alatt.

tegnapelőtt 11:02 bubutu

Sohonyai Attila: Várva rád   Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy – várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim feladják, s ízületeim elsorvadnak. A kopogó háztető pala akaratai elhasználódnak, s a feladás vizei onnan az esőt homlokomra csorgatják. De miattad, lehet hogy a földbe akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat kapálják az irigyek, csendben leszek akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések mit sem törnek, mit sem aláznak engem, mert ki a célért áldozza fel mindenét, az végül csak nyertes lehet. Ebben kell higgyek, s ezért kell, ezért nem adhatlak fel. Minden drága és féltett külső kincsemet, mire megjössz, elvitték már tolvajok, kifosztott leszek, s belül is ingatag hanyagság; magammal szemben. S a világ utolsó óráján, ha a megrepedt harangot kongatják, minden bizonnyal én már por leszek, egy tömör elhasználódás – Kit érdekel? S a földön szétterült hamumból mikor már lakmároznak a szelek, remélem te addigra fölöttem állsz, s e rémképes várakozásból felébresztesz.   https://youtu.be/pbSQefXab74?si=SqgPJ_Z7eVWVwPDt

2024.04.29. 20:05 bubutu

Juhász Gyula: Örvény   Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg! Fázom. Egy örvény szája rémít, Irtózatos. Ott van szívemben, Baljósan szédít, egyre szédít És ismeretlen! Magamtól kell remegnem egyre, Futnék, de merre, hova térjek? Az örvény zúg minden eremben, Tőlem ki véd meg?

2024.04.28. 19:41 bubutu

Madách Imre: Felejtsünk   Ha a végzet rendelte, hogy soha Már egymáséi úgyis nem leszünk. Nincsen más hátra, mint a végbucsú, Aztán mindent, mindent felejtenünk. Mit nézzük az üdvöt, melyet biránk, S örökre már lezárva ajtaja? Bukott angyalnak is, hogy nem feledt. A kárhozat sorsában az vala. Ládd, a világ naptára oly rövid, Három nap az örökhüségi szó, S egy ember bukta, csak míg újiság, Legfeljebb szűtlen élcre hogyha jó. Óh, a világtól majd tanulsz te is, Jó annak, aki tud felejteni, Kevés öröm az, amit elveszít, És mennyivel kevesbek könnyei. Én is tanullak majd felejteni, S tanúlom végig teljes éltemen, Míg síratatlan puszta sír alatt Tán megtudom, mit kell felejtenem.

2024.04.23. 23:36 bubutu

Sohonyai Attila: Fény az ablakon     Szeretkezni akarok veled: se több, se kevesebb. Nem ígérek, nem ápollak, test a testtel, a lélek most lohad. Egymásban akarjunk lenni: így mindenek leszünk, mégis semmi. Ne ígérj, ne ápolj, ne hitegess, és ne is vádolj! …de érezzem, hogy vágysz rám nagyon, ragyogtass, ha mész, ne hagyj nyomot! Ha okot keresnél az egészre, erre fogd: Sápadt volt az éj, tört a fénye, nekünk kellett átfesteni vörösre.   https://youtu.be/f7E7HDCrxUc?si=trRCJRJLqNozghVx

2024.04.23. 21:01 bubutu

Szabó Lőrinc: Káprázat   Először a szem csókol, aztán a kezem, mint tenger ömölsz el érzékeimen, mint tenger ömöllek én is körűl, aztán part s tenger összevegyűl, s együtt, egymás partján heverünk; – vagy nyári réten ringat gyönyörünk, s mi vagyunk a virág, az illat, a nap s a lepkék bennünk párzanak; – vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen, azok is oly tengerszerüen lüktetnek és hullámzanak, egymáson átáramlanak; – vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok, húnyt szemmel apadok, áradok, és ahogy a csókodba veszek, a mindenséggel keveredek, s a mondhatatlant mondanám, de összevissza dadog a szám, hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz, s szikrát vet a test és fellobban a perc – óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? – Villámok vad deltája szakad lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény, érzékeink káprázó tengerén.

2024.04.22. 19:16 bubutu

Szabó Lőrinc: Nem akarlak, s csak rád gondolok   Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és fölveri minden pillanat emlékedet s nyugalmamat. Neved – óh vad dobok dühe pereg! Percek, pokoli gépfegyverek! Nem kell! Csönd! csöndet! – – S vérző sugarak himbálnak szörny-harangokat! Nem akarlak, s csak rád gondolok: Dühöngő, barbár angyalok döngetnek nem földi muzsikát vágyam szétroncsolt kürtjein át – – Nem akarlak, s csak rád gondolok: Robbanó bazalt boltozatok viszhangja zúg bennem – – Reszketek – Tipró, brutális sortüzek! Emlékek süket robajai! Zengő fénysávok – – Valaki hí – S én csak fuldoklom – óh, fekete láz! – mint pap, kit az isten lelke ráz!

2024.04.19. 15:15 bubutu

Szabó Lőrinc: Lidérc    Csak álom vagy, hiába akarlak, lidérc, kit a vágy maga szűl, tündér gyönyör, olyanokat súgsz, hogy a józan eszem menekűl és öleli érted a torzat, a semmit, s azt hiszi, te vagy, néger-zene villog agyamban, s hiába, csak csalogat a fényed: nem érek odáig: a fényed: a képzelet: én, – a fényed: kibonthatatlan, megfoghatatlan ez a fény, ez a fény: te, ki táncolsz meztelenűl s kit nem lehet soha elérnem, mert rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz, mely feketén alszik a szénben.

2024.04.18. 13:09 bubutu

Szabó Lőrinc: Nem akarlak, s csak rád gondolok   Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és fölveri minden pillanat emlékedet s nyugalmamat. Neved – óh vad dobok dühe pereg! Percek, pokoli gépfegyverek! Nem kell! Csönd! csöndet! – – S vérző sugarak himbálnak szörny-harangokat! Nem akarlak, s csak rád gondolok: Dühöngő, barbár angyalok döngetnek nem földi muzsikát vágyam szétroncsolt kürtjein át – – Nem akarlak, s csak rád gondolok: Robbanó bazalt boltozatok viszhangja zúg bennem – – Reszketek – Tipró, brutális sortüzek! Emlékek süket robajai! Zengő fénysávok – – Valaki hí – S én csak fuldoklom – óh, fekete láz! – mint pap, kit az isten lelke ráz!

2024.04.17. 16:15 bubutu

Kosztolányi Dezső: Mint a beteg gyerek   Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos, felül az ágyba, poharat kér, s hideg üvegen hűti fájó ujját, sír az orvosságos-palackér, és viszolyogva, fanyalogva fanyarul fog egy ezüst kanalat, és a kesernyés-édes, hűs nedűvel locsolja égett ínyét álmatag: E forró, beteg nyári délelőtt éppígy kerülget és szédít a bánat. Éppígy fogom meg langyos kezedet, s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.

2024.04.11. 23:13 bubutu

Somlyó Zoltán: Remény   Úgy bánik vélem az idő, mint anya kényes gyermekével. Ágyamra ül, ha este van és bíztat isten szent nevével. Boldog reményeket ígér holnapra és holnaputánra. Kihúny a mának mécsese – és holnap futhatok utána. Néha már reggel kezdi el, hideg pénzt s forró nőt igérget. Kicsal a párnáim közül a szélhámos, kegyetlen élet. S ha este ajkam panaszol s a könnytül nem tudok aludni, oly jóságosan néz reám, hogy nem tudok rá haragudni.

2024.04.10. 17:49 bubutu

Somlyó Zoltán: Az utolsó asszony   Még az utolsó asszony hiányzik, az én forró, bús életemből: elmegyek ma egy halovány házig. Ablaka csipkés, nyitva a szélnek. Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más senkise látja, mint én, oly szépnek. Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó csókom, keservem, büszke bukásom: vérszinű borból utolsó korsó. Erre az útra bízom a lázom… Elmegyek ma a legutolsóhoz s – lemondok róla. De megbabonázom!

2024.04.09. 23:29 bubutu

Somlyó Zoltán: Szerelem   Elloptam egy arcot valahonnan. Honnan?… Honnan?… Én már azt nem tudom. Elindultam vele valamerre. Merre?… Merre?… Előre az uton. Elviszem a szívembe valameddig. Meddig?… Meddig?… Amíg kisüt a hold. S az égi fénybe megcsudálom: Álom!… Álom!… Mint minden, amim volt.

2024.04.05. 10:01 bubutu

Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi   Nem tudok kavarogni s nagyra menni, mint a vidám dúshomlokú fiúk: érzem, hogy festett céljuk puszta semmi s a nagy dicsőség álmai hiúk. Érzem, hogy legjobb resten elpihenni s nincsen tovább már törekedni út: rosszkor születtünk s nincs mód újralenni, nekünk csupán az élet csontja jut. És mégis egyre futok, egyre vágyom s valamit keresek még e világon, mit nem fogok meglelni sohasem. A régi vágyat, régi ifjuságot, a régesrégen elhervadt virágot s leszüretelt gyümölcsöt keresem.

2024.04.01. 23:48 bubutu

Somlyó Zoltán: Miért?   Már nem bir el a talpalattnyi föld, s már nem győzöm az arcát ütni, rugni; és kérdeni, mért állok egy helyen? s mért gyengülök, ha el akarok futni? Mért szerettem meg a kívánkozások föl-fölgyulladó, lápos zöld vizét? Mért hallja meg koponyám fakó csontja, minden lépésem átkozott neszét? Mért áll az ember csöndbe! Mért fáj a fáknak zöldje! Mért bomlik ráncba száz selyem, hideg nyoszolyás éjjelen! Mért villog asszony válla! S ezer asszonyhaj-párna, mért gyúl ki halvány éjszakán? S mért nézek mindig hátra?!… Mért nézek mindig hátra?…

2024.03.31. 09:17 bubutu

Somlyó Zoltán: Egy idegen kapu előtt   Méltóságos, mint végső szavad volt,  a bánatom ünnepi ruhája.  A kétnapos őszi eső veri most  s rá bús szürke szineit szitálja.    E bánatos szürke ünnepi ruhát  ma utcai köntössé tettem:  megálltam egy idegen kapu előtt,  amely zárva volt, úgy mint mi ketten.    A zárt kapun halkan bekopogtaték  és lágyan a kilincshez nyúltam.  Az eső szitált és oly bús volt az ég,    mint a lelkem, mint te, mint a multam...  Aztán elkezdtem rohanni, robogni,  hogy ne lássam, hogy nem te nyitod ki...

2024.03.28. 14:08 bubutu

Platón: Csillagok   Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,  Két szemedet nézném, csillagom ezreivel.   (Szabó Lőrinc fordítása)

2024.03.28. 14:00 bubutu

"Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet, pedig adódna még idő kifogni az adott időn, igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön." (Baranyi Feenc: Valami mindig közbejön)

2024.03.27. 22:15 bubutu

Kisfaludy Atala: Hadd maradjon sejtelemnek ...   Hadd maradjon kimondatlan A szó, mely ajkamon lebeg; Ne halljad te soha, soha; "Hadd maradjon sejtelemnek." Ne tudd te meg, hogy kihez szól A sok dal és a sok ének, - És hogy mi zeng e dalokban, "Hadd maradjon sejtelemnek." Ha sirba visz a búbánat S hideg hant alá temetnek, Ne tudd te, mi ölt meg engem, "Hadd maradjon sejtelemnek."

2024.03.26. 09:32 bubutu

Ady Endre: És sehogyse vagyok   "...és úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok És fáj, hogy nem fájnak eléggé Dalaim, a megdalolt dalok S kínjaim, a megszenvedett kinok. Zárt életet ujra elkezdeni, Fölvenni a daliás lárvát, Ujjongani, mikor testünk bizserg Nem fiatalon és vér-duzzadón, De sztrájkján a sokféle csapott vérnek És gondolni évek számaira, Hogy harmincöt és azután harminchat És kételkedni a kisleányban, Aki, szegény, pedig nem rossz talán És mindenben és még több mindenben Látni vakítóan a Semmit:  Talán öregség, talán már Halál. Hát jöjjetek, beigért éjszakák, Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások, Szégyenek, kínok és régi babák. Kár, hogy néha sokáig élünk És úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok."

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]