Új bejegyzés Frissítés

2018.11.25. 00:53 bubutu

Lord Byron: Álmatlan napja   Álmatlan napja, csillag, szomorú,  messziről izzó, könnyes sugarú,  az éjt csak néző s oszlatni kevés:  olyan vagy, mint a szép emlékezés. A múlt is így, a voltak fénye itt  tehetetlen csak csillog s nem hevít –  mécsét gondok virrasztva nézitek:  ragyog de távol, tiszta de hideg. (Ignotus fordítása)

2018.11.24. 12:16 bubutu

Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő Tavaszi éjszakán gondolj reám  és nyári éjszakán gondolj reám.  És őszi éjszakán gondolj reám  és téli éjszakán gondolj reám.  Ha lennék tőled oly távol talán,  mintha más ország volna a hazám,  ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,  hanyattfeküdve, mintha óceán  habja himbálna, lágyan és puhán,  add át magad ott is nekem csupán.    Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.  Nappal minden fonákjára kerül;  imádjanak, lengjen tömjén körül,  gondolj nappal - búdul vagy élvedül -  elméd mire gondolni kényszerül;  de éjszaka rám gondolj egyedül.    Halld meg a mozdonyfüttyökön is át,  a szélben, mely felhőkkel vív csatát,  hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád  megenyhülést, ha miattam reád  oly öröm árad, oly szomorúság,  fájásig nyomod homlokod falát.    A csönd csendjével susogja a szám,  az esővel esengem szaporán,  a hóval, mely szűk szobád ablakán  bedereng s - álmomban, s álmom után,  tavaszi éjszakán gondolj reám  és nyári éjszakán gondolj reám  és őszi éjszakán gondolj reám  és téli éjszakán gondolj reám.

2018.11.19. 14:45 bubutu

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt   Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére – szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messze szállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-illatát. Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízimanók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom – aki formálta vállad, fénylő titkoknak volt mestere. Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha.

2018.11.14. 19:51 bubutu

LGT: Valamit mindig valamiért   Mosolyt egy jó szóért választ egy levélért, szíved az enyémért, valamit mindig valamiért Rohanást időért sóhajtást erőért látomást reményért valamit mindig valamiért Tudod jól, tudod jól: ez a dal csak neked szól Tudod jól, tudod jól: a dal csak neked szól Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Tegnapot holnapért, éjszakát nappalért, ébredést álmokért, valamit mindig valamiért Hallgatást magányért, barátot barátért, életet halálért, valamit mindig valamiért ||: Tudod jól, tudod jól: ez a dal most neked szól Tudod jól, tudod jól: a dal csak neked szól Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért :|| ||: Ó, valamit valamiért Ó, valamitv alamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért :||

2018.11.12. 19:22 bubutu

LGT: Csavargók angyala   Minden út visz valahová,  lehet, hogy jó felé, lehet, hogy nem. De mindenkinek el kell indulni valamerre. De hogy ez az út majd merre menne,  mégsem kérdezem. Elkerülni sorsom úgysem tudnám,  mert sosom a végzetem. De tudom: ||: felettem a kék ég,  és addig nem kell semmi más. :|| Szegény jó anyám is mindig mondta: "Mi lesz belőled, fiam? Más ember örül, hogy lyuk van a száján,  s marad, ahol van." Reggel a cipőmben volt egy béka,  ingem szétszakadt, és a lukakon a föld csókolja  puszta talpamat. De tudom: ||: felettem a kék ég,  és addig nem kell semmi más. :|| A csavargóknak is jut még egy angyal, sok dolga van velem. Nem az ágyban végzem, hajt a vérem át az életen. De addig vigyáz rám egy agyal, vigyáz, hogy merre lépjek én. Nem hagy el, ha baj van, vigyáz, hogy merre lépjek én.

2018.11.08. 13:55 bubutu

2018.11.08. 13:35 bubutu

József Attila: Távol zongora mellett   A hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz. Lassan simítja arcomat a mámor És bennem most száz élet kergetőz. Mártának hangja jut eszembe mostan, Oly bársonyos volt s ez nem az övé. Szegény, talizmánt tőle nem is hoztam. Szemem mered a zongora fölé. A csókos ajka itt remeg előttem, Ó jaj, hogy tőle messze elvetődtem, Ó jaj, emléke mért olyan erős? Hová kell mennem? Nem enyhít a Távol. És hangok ömlenek a zongorából, Mint illatos teából száll a gőz.

2018.11.07. 10:19 bubutu

József Attila: Kész a leltár   Magamban bíztam eleitől fogva - ha semmije sincs, nem is kerül sokba ez az embernek. Semmiképp se többe, mint az állatnak, mely elhull örökre. Ha féltem is, a helyemet megálltam - születtem, elvegyültem és kiváltam. Meg is fizettem, kinek ahogy mérte, ki ingyen adott, azt szerettem érte. Asszony ha játszott velem hitegetve: hittem igazán - hadd teljen a kedve! Sikáltam hajót, rántottam az ampát. Okos urak közt játszottam a bambát. Árultam forgót, kenyeret és könyvet, ujságot, verset - mikor mi volt könnyebb. Nem dicső harcban, nem szelíd kötélen, de ágyban végzem, néha ezt remélem. Akárhogyan lesz, immár kész a leltár. Éltem - és ebbe más is belehalt már.

2018.10.31. 21:27 bubutu

Radnóti Miklós: Tétova óda   Mióta készülök, hogy elmondjam neked szerelmem rejtett csillagrendszerét; egy képben csak talán, s csupán a lényeget. De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét, és néha meg olyan, oly biztos és örök, mint kőben a megkövesült csigaház. A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött s zizzenve röppenő kis álmokat vadász. S még mindig nem tudom elmondani neked, mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom, óvó tekinteted érzem kezem felett. Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom. És holnap az egészet ujra kezdem, mert annyit érek én, amennyit ér a szó versemben s mert ez addig izgat engem, míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó. Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, – mit mondjak még? a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm, hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár. Az álom hullongó sötétje meg-megérint, elszáll, majd visszatér a homlokodra, álmos szemed búcsúzva még felémint, hajad kibomlik, szétterül lobogva, s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben. Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág, de benned alszom én is, nem vagy más világ, S idáig hallom én, hogy változik a sok rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

2018.10.17. 09:45 bubutu

Pilinszky János: Átváltozás   Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok. Csúf, de te gyönyörűnek találtál. Végig hallgattad mindig, amit mondtam. Halandóból így lettem halhatatlan.

2018.10.16. 16:57 bubutu

Reményik Sándor: Kegyelem   Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor – magától – megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat – hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor – magától – szűnik a vihar, Akkor – magától – minden elcsitul, Akkor – magától – éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától – friss gyümölcs terem. Ez a magától: ez a Kegyelem.

2018.10.09. 23:17 bubutu

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem   "Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, - utolértek bűneim,  amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak a fejem hajszálainál, - és a  szívem is elhagyott engem."                                        Zsoltárok könyve 40. 13 Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés. S a legnagyobb nyomorúság is ez:  Elhagyott engem az én szívem is. Ülök a puszta-homok közepén,  Csügged nehéz fejem. Ülök, akár a kő, Lomha, kietlen kő-mozdulatokkal  Tapogatom magam.  Vad-idegenül kutat a kezem A hely körül, Hol a szívemnek lenni kellene. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során.  Őszökkel, tavaszokkal,  Bűnökkel, bajokkal,  Vándormadarakkal.  Nem tudom, kivel, nem tudom, mivel,  Nem tudom, hogyan, Micsoda percekkel, órákkal, tolvajokkal  Illant el, szökött el, tűnt el, párolgott el, Hagyott el engem az én szívem is. Még néha énekelnék. Egyszercsak a dal torkomon akad,  Elfagy, kihűl, Nem érzem szívemet a dal alatt.  Szólnék néha egy símogató szót,  Egyszerűt, tisztát, édest, meleget,  Vigasztalót. Kimondom: koppan,  Érctelenül, csináltan, hidegen:  Nem szűrhettem által a szívemen. Magamhoz vonnék néha valakit  Közel, közel, Közel hozzám a félelmes magányba. De szegett szárnyként visszahull a két kar,  És visszahull a nagy ölelés vágya, A kitárt karok félszeg ritmusát  Nem a szív dirigálja. Indul a kezem irgalomra is, De nem dobban a mozdulatban semmi,  Csak pénz csillan: koldus kezébe tenni.  Zeng a köszönet: "Ezerannyit adjon..." - Nem, csak szívet, csak egy kis szívet adjon! És imára is kulcsolom kezem, Úgy esedezem szívetlenül - szívért,  Szárazon adom Istennek magam,  Hátha reám bocsátja harmatát, És kinyílik a kőből egy virág. Mert bajok vettek engemet körül,  És a bajoknak szere-száma nincsen,  És utolértek az én bűneim, És bűneim beláthatatlanok,  Hajszálaimmal el nem hullanak, S elhagyott engem az én szívem is. Nincs, nincs. Elszállt, elillant az évek során.  Ó, bűnök, bajok, őszök, tavaszok,  Gyilkos órák, rabló pillanatok, Suhanó szárnyú nagy sors-madarak,  Hová vittétek az én szívemet?  Hozzátok vissza az én szívemet, - Szeretni akarok.

2018.10.06. 13:43 bubutu

Juhász Gyula: Tavasz ez is ...   Tavasz ez is, tavasz. Az égen szőke fény ég, A földön barna hantok, A nőkön lenge illat, A fákon szürke barkák. Tavasz ez is, tavasz. Valami mégis elment És nem jön vissza többé, Valami mégis elszállt És soha nem találom, Valami mégis elmúlt És nem tudom a sírját... Egy húr a hegedűmön, Boldogan bánatos hang, Elpattant. De az ég még azúros, De a föld ibolyás még, De a nők még suhannak. Tavasz ez is, tavasz...

2018.10.01. 22:11 bubutu

Juhász Gyula: Annának   Az ősz teríti dús, rőt szőnyegét A nyár halott vállára csöndesen. Én kedvesem, én hűtlen kedvesem, Te hallod-e a hervadás neszét? Hajadnak bársonyát zilálja-e Az elmúlásnak dúdoló szele És a halál hűvös lehellete Az ajkad bíborát csókolja-e? Vagy rajtad nem fog a szörnyű varázs, Mely minden szépség átka erre lenn S megvéd minden rontástól énekem, Ez örök vágyból szőtt tündérpalást?

2018.09.30. 11:59 bubutu

Juhász Gyula: Dúdolgatok    Vándorlegény a téli ködben,  - Mert köd előttem, köd mögöttem -  Az ország útján baktatok tova,  Az Isten tudja meddig és hova?    Az Isten, az még nem hagyott el,  Hitem egészen nem fogyott el,  De jaj, reménység nincs már rég velem  S kifosztott még a régi szerelem.    Dúdolgatok, de csak magamnak  S nótáim, mint pápista varjak  Szállanak élet és halál felett,  Fekete varjak, szürke fellegek.    Vándorlegény a téli ködben,  Sok csárda alszik már mögöttem,  Egy útonálló majd csak rámtalál,  Öreg zsivány, vén cimborám, Halál!

2018.09.22. 11:30 bubutu

2018.09.22. 11:20 bubutu

Heltai Jenő: Ősz   Ősz, ősz ne siess! Ne kergesd el a nyarat, a meleg fényt, sugarat. Süss ki még, nyári nap, simogasd az arcomat, melengesd a szívemet, míg az ősz eltemet. Vidíts még vadvirág, míg enyém a vad világ. Tudom én, érzem én, nem sokáig lesz enyém. Szürke ég, szürke vég, be jó volna élni még! Nem lehet, nem lehet, sötét árny integet. Sötét árny, néma váz bűvöl és babonáz. Kérdezem, nem felel, integet csak, menni kell. Fogy a fény, fogy a nyár, hideg szél fujdogál, hideg szél, őszies… Ősz, ősz ne siess!

2018.09.17. 14:58 bubutu

Reményik Sándor: Augusztus, nyárutó   Augusztus, nyárutó...  A Göncöl tengelye, Mint roppant égi óramutató,  Némán, merőn mutat már ősz fele  Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén, Némán, szorongó szívvel nézem én Ott fenn egy fagyos, zuzmarás ajak  A forró csillagokra rálehel, - S hullnak, mint itt lenn a falevelek.  A csillagok hamarabb kezdik el...  Mi jön? Mi megy? Mi hull le még? Nem volt a csillaghullásból elég? Kigyúlt hajók Suhannak át az égbolt tengerén,  Jelek, csodák... Némán, szorongó szívvel nézem én.  Egy új teremtés reggele előtt Ez tán az Isten vajúdó, szent láza És itt lenn nincs, aki megmagyarázza.

2018.09.13. 16:30 bubutu

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság Jó volna ilyen édes-álmosan ráfeküdni egy habszínű felhőre, amíg az égen lopva átoson. Leejtett kézzel, becsukott szemekkel aludni rajta, lengve ringatózni acélkék este, bíborfényű reggel. Felejtve lenne minden lomha kín, álmot súgna illatosan, ágyam: vattás-pihés hab, lengő grenadin. És az Isten sem nézne rám, haraggal, csak mosolygva suttogná a szélben: szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.

2018.09.11. 23:11 bubutu

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]