Új bejegyzés Frissítés

2013.11.25. 20:08 bubutu

B.Radó Lili: Fogócska Egy pillanatra, Uram, Isten, egy pillanatra engedj pihennem! Minek e hajszás, szívszorító, véres játékban benne lennem? Elfáradtam e nagy fogócskán, Uram, úgy únok felnőtt lenni, engedj egy kicsit visszamenni húsz év előttre, kisgyereknek, sírni, amin a többi sírhat, s nevetni, amin ők nevetnek. Uram lásd, sohse voltam boldog, nézz le egyszer ezer sebemre, amit szivem helyében hordok. Simogass engem síma kézzel s mert hangom halk s az űrbe vész el, Te szólj helyettem a fogóknak: ó Kínom, Könnyem, Kétkedésem, hajszás Harc és ezernyi Verseny, gyötrött Dalom, sok véres Versem, Féltés, Gond, ájult Szerelem, ne játsszatok többé velem, nem ér a nevem. Kiállok a sorból.

2013.11.25. 20:02 bubutu

Jékely Zoltán: Nyárelő hava Ezüst berek, zöld víz, bolond madárdal, ős asszony-illat: izzadt nyárfaszag, s az égről tajték- s habfelhő fogával vén csontokon az ifjú nyár kacag. Horgászbotommal gázolom a tócsát, tündérek várnak, vagy hideg halak? Maroknyi, édes örökkévalóság, egy pillanatra megtaláltalak!

2013.11.25. 19:56 bubutu

Pilishegyi Ibolya: Öregek  Mennek az utcán lassan csöndesen Sovány ujjaik összekulcsolva Hajukban ezer fehér hópehely Rozsdás falevél hull a vállukra Tekintetükben megfáradt évek Suhannak tova madárszárnyakon Lelkükben derűs gyermekemlékek Derengnek néha át a bánaton Árva homlokuk félve könyörög Egy kedves szóért csöppnyi mosolyért Álmukban sírnak apró örömöt Lassan görgető kéklő folyóért Mennek az utcán halkan egyedül Észre sem vesszük felhős arcukat Puha éjpaplan majd rájuk terül Holdas fellegek őrzik árnyukat

2013.11.25. 19:51 bubutu

Jenei Szilveszter-Koltay Gergely: Szeretlek akkor is Tudod én akkor is szeretlek, amikor alszol. Mikor nem gondolsz rám... Tudod én akkor is szeretlek, amikor árnyék ül arcodon. Amikor azt gondolod, így nem mehet tovább. Én akkor lehunyom szemem, és azt a filmet nézem, ami az életünk... Kimondott és kimondatlan mondatok. Én akkor is szeretlek, ha más úton jársz, azon, melyen nincsenek táblák, és nincs korlát a halálos kanyar előtt... Az értetlenség szakadéka mellett vezet utunk, s a csodákat nem fényképezi le helyettünk senki. Valami kéne még, valamit kéne tenni. De én akkor is szeretlek, ha néha fáj. Ha néha előbúj rejtekéből a magány, a dögevő, mely ott köröz néhány boldog pillanatunk felett. Csak egy mosolyt hozzon a déli szél, csak kissé hosszabb legyen minden szerelmes éj. Tartson tovább a szenvedély, mert akkor húsodba marnám a jelet, mely üzenet hordoz: még minden lehet. Szeress, mert adni kell, hogy kapj. Higgy imáidban, s ne védkezz önmagad ellen! Légy költő és légy színész! Játssz prédikátort a pokol kapuja előtt, játssz szüzet, még ha az ördögnek is kell táncot járnod! S játssz nekem is boldogságot! Szeretlek akkor is, ha Te magadat egész másképp látod, szeretlek akkor is, ha az életed csak egy gazos mellékvágányra várat szeress kicsit jobban! Szőkén és feketén szeretlek, mint a villám szeret a fülledt nyárban, mint kocsmaszagú ősz szeret az utolsó napsugárba. Szeretlek akkor is mikor alszol... Szeretlek, félve, haraggal... Szeretlek soha el nem múló halált hozó lázzal... Szeretlek... Szeretlek...

2013.11.25. 19:45 bubutu

Már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket. (Radnóti Miklós)

2013.11.21. 21:19 bubutu

Guillaume Apollinaire : Búcsú L' Adieu   Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sohse látlak Ó idő szaga hangaszálak  És várlak téged tudhatod   (Ford.: Vas István)

2013.09.15. 10:36 bubutu

Pillangó A kezedre szálltam. Tenyeredbe fogtál. Babusgattál. Aztán szétmorzsoltál. A Tiéd vagyok. Örökre... Fakók a szárnyaim. Por már nem csillog rajtuk. Töredezettek. Repülni nem jók. Már szárnytalan vagyok. Csak csúszkálok a porban kinlódva. Nélküled már semmi vagyok. Ha tenyeredbe fogsz, még érzem a nap melegét. Ha felemelsz, talán még látok a világból valamit. Magam már semmire nem vagyok képes. Nélküled nyomorék vagyok. Régen a kezedre szálltam. Már nem tudok. Tenyeredbe fogtál. Babusgattál. Már rád szorulok. Mert szétmorzsoltál. A Tiéd vagyok. Örökre...

2013.09.15. 10:32 bubutu

Komáromi János: Törődj velem.. Törődj velem... nézd rám kérgesedett álmaim már alig bírom gyakran sírnom kellene de nem emlékszem a könnyekre. törődj velem... elfognak falhoz állítanak a lesből támadó félelmek a múltból érkezö jövőt-ölö kétségek. törődj velem... halld meg a némaság mögé bújt sóhajokat a porladó percek szétszóródó hangjait amint szitálva hullanak körénk és elfednek mindent ami szép. törődj velem... érezd amikor összeszoruló lelkem szűkölve bújik bensőm legrejtettebb zugába hogy ne lásd fájdalmát inkább eltűnik önmagába. törődj velem... megbénítanak ezer lakatot aggatnak rám a szégyellt vágyak és a meg nem értett érzések évek alatt közönnyé válnak. törődj velem... tárd szélesre ki nem mondható titkaim nehéz ajtaját ismerd meg áldott és átkozott énem elhazudott igazságaim lásd hogyan kellett és hogyan kell élnem. törődj velem... öleld át fájdalmakat üzenő sóhajom nehéz lelkem hangtalan vergődését most nem értem a szavakat csak egy őszinte test ölelését. törődj velem... fogadj magadba engedj eltünni benned had oldódjak csendes lélegzetté váljak egyszerű társból a Mindeneddé. törődj velem... válj semmivé ezután csak bennem élj tovább a külön-külön most megsemmisül csak az Együtt létezik ezután ...és a Világ elcsendesül.

2013.09.15. 10:29 bubutu

Juhász Gyula: Egy régi nyárból Ezek szép, csöndes, egyszerű napok, A Tisza nyári éjjel kanyarog Ily unalmasan, nagy esők után Füzek közt, ha a hold nézi csupán. Ezek szép, csöndes, egyszerű napok, A boldogságos esték olyanok, Mint elnyújtózó nyárfák árnyai, Mint jó emberek szelíd álmai. Ezek szép, csöndes, egyszerű napok, Ilyenkor félénken kopogtatok A holnapok homályos ablakán, Ott benn milyen sors árnya les ma rám? Ó mert szép, csöndes, egyszerű napok, Én nagyon fázós és fáradt vagyok. S szívem kiállt kínoktól úgy dobog, Mint rémlátók, ha messze szél kopog.

2013.09.15. 10:27 bubutu

Nagy László: Én fekszem itt Én fekszem itt a kihűlt földön: eleven kincse még a nyárnak, vétkek s rossz jelek rohamozva édes húsomra idejárnak. Igazán s végleg téged várlak, érdes tüllben gyere lassúdan, horzsolj végig s hagyj itt örökre izzó kikerics koszorúban.

2013.09.15. 10:26 bubutu

"Őrizz és védj, fehérlő fájdalom, s te hószín öntudat, maradj velem: tiszta szavam sose kormozza be a barna füsttel égő félelem!" (Radnóti Miklós)

2013.09.15. 10:25 bubutu

... Csak téged lássalak én, az örvényt barna szemedben. Ne bolyongj a múlt sürüjén, ne lakjék más a szivedben. ... (Szergej Jeszenyin: A kék tűzeső)

2013.09.15. 10:22 bubutu

Hepp Béla: Szavak Szeretnék átbeszélni hosszú éjszakákat, hallgatni csak repkedő mondatod, nézni, hogy hangra formálod a szádat, s hajadba túrni, hallak, itt vagyok, szeretném, ahogy ölemben fejeddel mesélnél új és új történetet, szeretném, hogy egy percre se feledd el, én hallgatlak, és itt vagyok veled, szeretnék aztán hallgatásba bújni hogy képpé váljon minden gondolat, színnel teljen minden, minden új, mi rakoncátlan szavakban szalad, aztán majd én is hosszasan mesélek, a múlt időkben mi történt velem, beszélnék arról, hogy sodort az élet, mint épült bennem fáradó jelen, beszélnék arról, a hétköznapok csendjén hogy vált ünneppé az, hogy létezel, és a napjaimat élni hogy szeretném, hogy kérdésemre lényed mit felel… te válaszolsz ha nem is kérdezek, egyszerre érzem minden rezdülésed ahogy nyakamra ráfonod kezed, és csendbe fúl egy megfogant ígéret ahogy összebújik ajkad és az ajkam, így, sóhajommal hagynám, hogy mesélj… lépteid mellettem hallom gondolatban s látom, ahogy továbbsodor az éj.

2013.09.15. 10:19 bubutu

Hajnal Anna: Fáradtan Csak egyszer meglazitni a féket ami nyom, magamat elveszitni, lebegni szabadon, csak egyszer elterülni, mély vizekbe merülni s csak álomban örülni, hogy nincs sem út sem nyom. Hogy nem kell már akarni s indulni nincs miért, hogy köd lett minden célból s a kin hogy véget ért, ott csak a víz morajlik, a távol ég hajnallik, a szél fölébem hajlik s egyik sem kérdi mért. Nem kérdnek, nem felelnek, ott elaludt a szó, nem mérnek ott időket és nincs sem év, sem hó s akik ott találkoznak, többé nem hadakoznak, egymásra álmot hoznak és nincs többé való. Csak szótlan csókok vannak és kábult halk mosoly és ég és víz s a másik minden egymásba foly, mintha a szél ringatna, az ég karjában tartna s nem tudod kinek ajka, ki csókol és hogy hol. Nem tudsz, nem kérdesz semmit, nincs más csak szerelem, álom-karok kinyulnak s ölelnek nesztelen, bódult sziveknek álma, nincs dobbanás, sem lárma, sem vágynak sóhajtása, csak teljesült jelen. Egymásba nyilt szemekre alig jön rebbenés, százados szomjuságra iszunk ott enyhülést s a sápadt ég derengve, sorsunkon elmerengve reánk borul kerengve mint boldog szédülés. Félholtra van csigázva e hősi akarat, a gát mely eddig védett, inog, recseg, szakad, s rám csapnak áradások, oly édes szomjuságok, hogy menekvést nem látok sehol az ég alatt. Hol van most cifra gőgöd? hogy sorsodat legyőzöd, végzeted megelőzöd, ha tudod védd magad! S hogy végre szabaduljak, bőségembe ne fuljak, magam is elárullak börtönőr akarat.

2013.09.15. 10:17 bubutu

Bartis Ferenc: Szerelmes igék Ahogy mentél Ahogy álltál Ahogy néztél Ahogy szóltál Ahogy sírtál Ahogy hívtál Ahogy lestél Ahogy kértél Ahogy adtál és szerettél vagy gyűlöltél öleltél és megtagadtál - úgy voltál jó, ahogy voltál, csak még lennél csak még volnál

2013.09.15. 10:16 bubutu

Weöres Sándor: Őszinteség Én nem bírok őszinte lenni, talán, mert nem is akarok, csak kergetőzöm a szavakkal, mint felhőkkel az angyalok, vagy mint gyermek a csikóval, öröm és félelem között; nevet, zihál, és azt se tudja, hogy üldöző vagy üldözött.

2013.09.15. 10:15 bubutu

Áprily Lajos: Ámulni még Ámulni még, ameddig még lehet, amíg a szíved jó ütemre dobban, Megõrizni a táguló szemet, mellyel csodálkoztál gyermekkorodban. Elálmélkodni megszokottakon, az andezitre plántált õsi váron, virágokon, felhõkön, patakon, az azúrban kerengõ vadmadáron, a csillagon, ha végtelen terek hajítják át a késõ-nyári égen. S ámulva szólni: Most voltam gyerek. S vén volnék már, – s itt volna már a végem?

2013.09.15. 10:14 bubutu

Nagy István Attila: Nem gondolsz nem gondolsz arra ami szívedhez még nem közelít kitárod arcod a napsütésnek lelkedet az örökké mozgó vágynak még minden zöld és sárga még minden piros és kék még lángolnak a színek az álmok végtelen hit hullámzik benned de ha már arra is gondolsz ami ököllel veri a mellkasod térdre kényszerít az erdei úton vagy esténként amikor álmok után vadásznak az emberek ha nem nyúl utánad a társad hogy magához kulcsoljon és bezárja a vágyadat örökre akkor mindennek vége

2013.09.15. 10:13 bubutu

... Egyik nap fogod még a kezem, Az arcod hozzám simul, De aztán cefet egy érzés, Másra mosolyogsz váratlanul. Kilépek egyedül az ajtón, Becsukom magam után. Valamit kiáltasz még hallom, De én csak megyek, megyek a fejem után. ... (Edda: Elérlek egyszer)

2013.09.15. 10:11 bubutu

Lord Byron: Soha többé nem sétálunk Hát soha többé nem sétálunk Oly későn az éjben, Bár szívünk még őrzi álmunk, S a hold még ég a fényben. Mert hüvelyét feltöri a kard S lelkünk a hús zárja el, Hát szívünk is megtörik hamar, Szerelmünknek hervadni kell. S bár az éj még őrzi vágyunk, S bár a nappal közeleg, Soha többé nem sétálunk Hold alatt és fény felett.

[1686-1667] [1666-1647] [1646-1627] [1626-1607] [1606-1587] [1586-1567] [1566-1547] [1546-1527] [1526-1507] [1506-1487] [1486-1467] [1466-1447] [1446-1427] [1426-1407] [1406-1387] [1386-1367] [1366-1347] [1346-1327] [1326-1307] [1306-1287] [1286-1267] [1266-1247] [1246-1227] [1226-1207] [1206-1187] [1186-1167] [1166-1147] [1146-1127] [1126-1107] [1106-1087] [1086-1067] [1066-1047] [1046-1027] [1026-1007] [1006-987] [986-967] [966-947] [946-927] [926-907] [906-887] [886-867] [866-847] [846-827] [826-807] [806-787] [786-767] [766-747] [746-727] [Korábbi]