Új bejegyzés Frissítés

2013.01.11. 08:47 bubutu

Áprily Lajos: A sebek fájtak A harcot megküzdöttem emberül, sajgó sebet kaptam bőségesen. Akkor leszek vén menthetetlenül, ha már a lelkem nem tud fájni sem.

2013.01.11. 08:46 bubutu

Epstein Ágnes: Fájdalom Sima kavics csobban fodrozódó vízben. Elmerül. Ott van lenn és ott is marad. Mint a lélek sebei, láthatatlanul léteznek.

2013.01.11. 08:45 bubutu

A szívem hoztam el. Csinálj vele Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek. (József Attila)

2013.01.11. 08:44 bubutu

Dsida Jenő – Így volna szép Gyakorta érzek Olyan különös Kimondhatatlan Valamit - Mikor a kezem A rózsafáról Egy szirmot halkan Leszakít, Mikor átrezeg Egy síró dallam Finom húrjain A zongorának; Mikor szívemben Harcokat vívnak Hatalmas fénnyel Hatalmas árnyak: Mikor a szó Mire se jó, Mikor szemem egy Ártatlan fényű Szempárba mélyed; Mikor álmodom S messzire elhagy A fájó élet; Mikor ujjongva Nevet a kék ég, S a szellő mégis Ezer zizegő Halott levélkét Takarít - Gyakorta érzek Olyan különös Kimondhatatlan Valamit. S akkor előttem Áll a nagy titok, Amelynek soha Nyomára jönni Nem birok: Miért nem szabad Azt a sejtelmes Suttogó halált, Letépett szirmot Szavakba szednem? Miért nem lehet Azt az örökös Borongó, ködös Szomorú álmot Papírra vetnem? Miért nem tudom Azt a pillantást Azt a sóhajtó, Méla akkordot, Mit a futó perc Szárnyára kapván Régen elhordott, - Megrögzíteni, S aztán őrizni Örökre, csendben? Az a sok síró Ábrándos érzés Miért nem ülhet Miért nem gyülhet Lelkem mélyére S nem tömörülhet Dalokká bennem? Vagy ha már róluk Dalt nem is zengek, Miért nem tudom Tudtokra adni Csupán azoknak, Kiket szeretek, S akik szeretnek? Nem mondom: szóval, Csak egy mélységes Szempillantással, Egy fénylő könnyel, Egy sóhajtással, - S csupán ők tudnák, Hogy mit jelent Ez a rejtélyes Titkos beszéd... Így volna édes, Így volna szent, Így volna szép!

2013.01.11. 08:42 bubutu

Illyés Gyula: Kapcsok A szenvedély, mely a mulandó izmot vaspántként kapcsolta testünk köré, hogy megízlelvén őrizzük a titkot: egy pillanatra sorsunk istené, a szenvedély majd elmúlik. A boldog percek, az éj, a kéj már senkié. Heverünk torzan, mint a páros szobrok, ha tömbjüket az idő széttöré. De jönnek majd új közös kapcsok, láncok, megtartóbbak, mint minden karolás: futnak arcomon, arcodon a ráncok s majd fonalai őszülő hajaknak tanítják, mi az összetartozás, amelyet ketté Isten sem szakaszthat.

2013.01.11. 08:40 bubutu

Imre Flóra: Stanzák Hogy megmártóztam fájdalmas szemedben Szélcsend alatt, tűzkristály ég alatt, a pusztulás zöldeskék lángja lettem, S a csendmadár mögülem elmaradt. Hiába védtem, kétségbeesetten Taszítva el becéző szavadat, Hiába védtem - Mit is? Jaj, ki tudja? Jutottam villámmarta keskeny útra. Sodródom, mint a fűzfalevél az árban, S a parton lesnek esti farkasok; Szaggattatásban lettél kínra társam, Sohase nézünk ugyanegy napot. Rőt angyalt látok, akit félve vártam; Minden izmom köt, mégis indulok. Jaj, ki taníthat meg engem dalolni? Légy átkozott! Nélküled nem bírom ki. Kénlángok futnak tagjaimban széjjel, Izzó üvegmassza gondolatom, Amit hittem vagy tudtam, száll a széllel: Szemed - a csontvelőmig áthatón - Krétai nap fényével lázas éjjel, Ó jaj, többé már nem tagadhatom. A mindenség kapuja ajkad íve, Eressz be rajta. Szomjazom sok éve.

2012.12.02. 08:35 bubutu

Székely János: Dal Fölém borul a lisztes ég Pokróca, hallgatom az estet S a lassú hóhullás neszét, Kabátom, gőgöm szertefeslett. Üzend dal, dúdold szenvedés Bukfencet hányó gyermekeknek: Jaj annak, aki szeret, és Jaj annak, aki nem szerethet.

2012.12.02. 08:34 bubutu

Jegyezd meg jól, de ne csüggedj soha, remény, csalódás, küzdelem, bukás, sírig tartó nagy versenyfutás. Keresni mindig a jót, a szépet, s meg nem találni, - ez az élet. (Madách Imre)

2012.12.02. 08:32 bubutu

Váci Mihály Olyan csönd van így nélküled, hogy szinte hallani, amit még utoljára akartál mondani.

2012.12.02. 08:31 bubutu

Dsida Jenő: Négy sor Elfonnyadt szerelem illata kisér Örök hallgatás legyinti a tó fekete tükrét Hideg szelek sodrában állok ijedt szemekkel Virágos ágra hullott beteg csillag a lélek.

2012.12.02. 08:29 bubutu

Nem akarok semmit. Állok a közeledben, beleszagolok a szélbe. Simogatom a neved. (Balla Zsófia)

2012.12.02. 08:28 bubutu

Ágai Ágnes: Emlékezlek Igen, már tudlak emlékezni, már időtlenedtél az időben. Nem kérdezem, hány éve, hiszen nem mérhetlek naptári évben. Valahol gyökeret eresztettél, s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul. Megálltál. Véglegesedtél. Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe. Elhelyezkedtél. Fölémborulsz, védőernyőként rám sátorozod emlékképedet. Magamra tetováltalak, bőrömre karcoltalak, belém égettem alakod eleven mását, és nézem a hamisítón visszatükrözőt. Már nem változol, nincs elcsúszó hangsúly, nincs szemrebbenés, nincs előre, hátra, oldalt mozdulás. Viszlek magamon magammal, múltam talapzatára állítalak, és köréd fonom örökre lelkem versekbe bujtatott szép, könnyes hódolatát.

2012.12.02. 08:26 bubutu

Bella István: Kell, hogy legyen Kell, hogy legyen egy szem, akiben megláthatom magam. Kell, hogy legyen egy kéz, akivel ketten vagyok magam. Kell, hogy legyen egy száj, akinek elmondhatom, vagyok. Kell, hogy legyen egy szó, akiért Ének, nem én vagyok.

2012.12.02. 08:25 bubutu

Moretti Gemma: Vigyáznak rád A napra bíztalak: forró szívében megmártva magad legyél erős, tiszta és nem sebezhető, óvd amit szeretsz, és ne feledd ami jó és emberi, az mindig érthető. A holdat is megkérlelem, ha sötétbe süllyed a világ, legyen álomba mesélő dajka, égre festett, hajnalig fénylő virág. Rábízlak a csillagokra is: vigyázzák álomképed ha alszol, szőjenek szivárványt szíved fölé, s a reggel kék függönye mögé bújva lessék, köszöntsék ébredésed

2012.12.02. 08:23 bubutu

Reményik Sándor: A völgy felett Itt holdarany, Itt holdezüst Leng mindenütt Mint könnyű füst, S a fákat glóriázza. Oly rezzenéstelen a némaság, Amint a titkok titkát magyarázza. Oly mély a völgy. A völgybe lenn Valahol messze tombol a patak, Útját a kőbe dübörögve vágja. Ide fel Nem hat el Hangjából csak egy árva, kósza nesz: Vezeklő lélek ima-mormolása. Lelkemben minden összeolvad: Minden, mi volt, mi van, s mi lesz. Oly altató, oly zsongító, Oly békéltető ez a messzi nesz. Oly jó így állani a völgy felett, S hallgatni bölcsen és betelten A mélységben kavargó életet.

2012.12.02. 08:20 bubutu

Reményik Sándor: Idővel Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, Mi áldjuk balzsamosztó, lágy kezed, Te tudod: az örök seb mese csak, Egy seb ha nyílik, a másik heged, Mosolygó bölcs, ősz doktorunk: Idő, A perced ír, az órád irgalom, Az éveid csupa szent sebkötések, Vezess, vezess, mi követünk vakon. Ahogy közelgünk a nagy Csend felé, Enyhébb a naptűz, áttetszőbb az ég, Egyre halkulóbb, estelibb a táj És révedezőbbek a jegenyék, Ahogy közelgünk a nagy Csend felé, Suhanó pici békeangyalok Nyujtják ki felénk apró árny-kezök: Úgy múlik lassan minden fájdalom. Ahogy az élet elmúlik velök.

2012.12.02. 08:18 bubutu

Szabolcsi Erzsébet: Sóhajokba kapaszkodva ...mert az élet repül velünk, ha szárnyalunk, vagy csak megyünk, andalogva, kézen fogva, emlékeket felkarolva, sóhajokba kapaszkodva, összebújva vagy széthullva, illatokkal, illanókkal tele tarisznyánk a jóval, hamubasült fájdalommal, friss idővel, vagy múlttal, ezerarcu szép titokkal...

2012.12.02. 08:10 bubutu

Mátyus Attila: Az én asszonyom Szeretni engem, oly asszony akarjon, kinek mindegy a világ. Kinek éjében én vagyok az álom, s méhében szűkölve ég a vágy. Szeretni engem, oly asszony akarjon, kit nem rettent a pokol. Ki utánam jön szomjoltó csókjával, ha a lázas átok átkarol. Szeretni engem, oly asszony akarjon, aki tudja, eltemet. Ki érti lelkem ezeregy csodáját s megvédi bennem, a gyermeket.

2012.12.02. 08:08 bubutu

Paul Verlaine: Holdfény Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomoru lenne. Dalolnak, s zeng az édes, enyhe moll: életművészet! Ámor győztes üdve! De nem hiszik, amit a száj dalol, s a holdfény beleragyog énekükbe, a szép s bús holdfény, csöndes zuhatag, melyben álom száll a madárra halkan, s vadul felsírnak a szökőkutak, a nagy karcsú szökőkutak a parkban. (Szabó Lőrinc fordítása)

2012.12.02. 08:06 bubutu

Pilinszky János: Örökkön-örökké Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem eleget? miért vakitottál annyi nappalon, ha már ragyogásod nem lehet napom? Halálom után majd örök öleden, fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, karjaid közt végre kisírom magam, csillapíthatatlan sírok hangosan! Sohase szerettél, nem volt pillanat, ennem is ha adtál, soha magadat, örökkön-örökké sírok amiért annyit dideregtem érted, magamért! Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]