Új bejegyzés Frissítés

2013.04.28. 07:41 bubutu

Barangolások erdei fényben, puha gyalogúton, kopott legelők tarlóján, bodzavirágok súlyos illatában és sötét fenyvesek elsóhajtott tegnapjaiban, amikor észrevétlenül vállamra ült az Idő, és csendesen figyelmeztetett a sok tegnapra és a fogyó holnapokra.” (Fekete István)

2013.04.28. 07:39 bubutu

"Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, amelynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt karok és mesék vannak, melyek talán valóra válnak. Szeretem a ködöt, mert eltakarja a múltat, a jövőt, és a jelen is olyan homályos benne, hogy talán nem is igaz. Olyan kevesen szeretik a ködöt, és olyan kevesen találkozunk benne, de akik találkozunk, nemcsak a ködöt, de egymást is szeretjük." (Fekete István)

2013.04.28. 07:37 bubutu

Egy biztos: "ez az a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és időn. Mindegy, hol vagy és mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek. Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged. Elég, ha megpillantlak a vonatablakban. Vagy még annyi sem kell. Csak tudni, hogy vagy." (Müller Péter)

2013.04.28. 07:35 bubutu

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. (Márai Sándor)

2013.04.28. 07:31 bubutu

Várnai Zseni: Megyek feléd... Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. Feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most...most elértelek! Kinyúl felém napszemed fénysugára, megérint, mint egy csók a téren át, s e fény visszfénye tükröződik rajtam, mikor átúszom a nagy éj tavát. Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem, lehullanék, ha Te nem vonzanál, úgy tartasz engem óriás erőddel, úgy húzol, mint egy mágikus fonál. S mikor egy világrobbanás hatalma égen és földön mindent szétlövellt, akkor zuhantunk egymás közelébe, karod elkapott és védőn átölelt. Egy pillanatra, aztán elszakadtunk, pályánk sínére parancsolt a rend, a csillagok fészkükre visszaültek, s a hold újra a nap körül kereng. Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásod szárnyain röpül.

2013.04.28. 07:29 bubutu

Székely János: Napszonett Teljes valómmal nyújtózom utánad, Mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt. És mint a párás földkorong, örökké Fényes felemet fordítom feléd. Szeretném mindig azt mutatni néked, Ami bennem a legtöbb, legnagyobb. Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál, Szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok. Szeretném olykor túlragyogni álmod, S érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod: Ezért sütöd feléd eső felem. S csak hogyha önnön fényed is kilobban, Csak úgy tudod meg, ki voltam valóban, Milyen sötét és milyen fénytelen.

2013.04.28. 07:26 bubutu

Reményik Sándor: Ne ítélj Istenem, add, hogy ne ítéljek – Már tudom én, honnan ered, Micsoda mélységből a vétek, Az enyém és a másoké, Az egyesé, a népeké. Istenem, add, hogy ne ítéljek. Istenem, add, hogy ne bíráljak: Erényt, hibát és tévedést Egy óriás összhangnak lássak – A dolgok olyan bonyolultak És végül mégis mindenek Elhalkulnak és kisimulnak És lábaidhoz együtt hullnak. Mi olyan együgyűn ítélünk S a dolgok olyan bonyolultak. Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – Versben, s mindennapi beszédben Csak a szükségeset beszéljem. De akkor szómban súly legyen s erő S mégis egyre inkább simogatás: Ezer kardos szónál többet tevő. S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem, De egyre inkább csak igen. Mindenre ámen és igen. Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. Ámen. Igen. És a gonosztól van Minden azonfelül.

2013.04.28. 07:24 bubutu

KFT: Gázgyár Adódtak bizonyos gondok, az élet nem lett egyszerűbb, csak annyit mondok. Semmiség az egész, talán úgy fogalmaznám, csak a gázgyár esett rám. Nem elég, hogy egyedül hagytál, akarod, hogy higgyem azt, te rendes voltál. Ha csak egy kicsit lenne másképp, hidd el, nem mondanám, de a gázgyár esett rám, csak a gázgyár esett rám. Csak a gázgyár esett rám. Egyedül mások is élnek, ha nincs kivel és nincs miről, hát nem beszélnek. Az egész, ha meggondolom, nem egy túl nagy szám, csak a gázgyár esett rám. Amikor felpofoz a Télapó, vagy amikor halálra gázol a mentőautó, kutatom, hogy mégis mihez hasonlíthatnám, hogy a gázgyár esett rám, csak a gázgyár esett rám. Csak a gázgyár esett rám. Aki még a bolhából is elefántot csinál, ha elesik, soká tart, míg talpra áll. Nem is értem, mért nem vagyok nyugodt és vidám, csak a gázgyár esett rám. Adódtak bizonyos gondok, ez az élet nélküled - hm - nem elég boldog. Semmiség az egész, talán úgy fogalmaznám, csak a gázgyár esett rám. Csak a gázgyár esett rám. Csak a gázgyár esett rám.

2013.04.28. 07:22 bubutu

"... Túl sok már a jóból, így az ember megpihen Álnok a jelen idő, mert a múltba vész minden Mire várunk még Egyszer véget ér a játék Életünkkel Megmarad magának ez a mélybe zárt magány Életben tart mégis, tudod, néha az a lány Merre lesz majd ő Ha az egész véget ér Mindörökre" (Bikini: Mindörökre - dalszöveg)

2013.04.28. 07:19 bubutu

Cseh Tamás : Eszembe jutottál  (dalszöveg) Elveszett pénz és eltévesztett, Rosszkor kiejtett szó, a nem talált kulcsok, Eszembe jutottál. Botlás a járdán, hazugság, Idétlen képek és az eső, Amikor futni kell mert bassza meg Nem hoztam magammal kabátot. Eszembe jutottál. Papírra írt, aztán kihúzott Szavakban is ott van a baj, hogy Eszembe jutottál. Na és az éjjel, amikor fölkelnék, De a takaró súlyos, nem enged, Minden félbetörik, És arra ébredni, hogy álmomban nevettem, És nem emlékezni, hogy miért is nevettem, Eszembe jutottál. Esőkabát nélkül esőben Megázni és káromkodni, Bassza meg ez maradt belőled. A tévesztések, járdai botlások, Elveszett kulcsok, esőbeli futások, Hogy megint nem hoztam Magammal kabátot, Eszembe jutottál. Elveszett pénzem vagy, elvesztett kulcsom vagy, Rosszkor kiejtett és sértő rossz szavam vagy. Valami helyett most Már megint, már megint Eszembe jutottál. Egy óriás kezében játék, Ez vagyok én, hajlít és tördel, Szétszakít, játszik. Szétszakít, játszik.

2013.04.28. 07:16 bubutu

Czóbel Minka: Az erdő hangja Kik az erdőn vélem jártak, Már csak ködbe olvadt árnyak, Ki elfáradt, ki elkésett, Ki a múltba elenyészett. De hogy elmúlt a sok álom, Az erdőt csak jobban látom, Nem ütközve emberhangba, Érthetőbb az erdő hangja: A patak zúg, - fák zúgása, Madárszárnyak suhogása, Bogár rajnak libbenése Sűrű szálú mohnövésbe. Megroppan dűlt fák gallyába Eliramló vadnak lába, Szél megrezzen a fűszálban, Kígyó siklik selymes lágyan. Megcsendül naponta újra Ezerszálú arany húrja A beömlő napsugárnak, Csillagfénynek, holdvilágnak. Nincs az erdőn tegnap, holnap, Mind egy csöndbe összeolvad, Nagy hatalmas néma ének: Ezerhangú örök élet.

2013.04.28. 07:13 bubutu

Sík Sándor: Fehér mezők Itt sárba fúl a fehérfátylú tél. Itt rút lucsok les a hulló pihére. Oda vágyom, ahol a hó fehér. Fehér, fehér, minden, amerre látok. Hóköntösű, nagy, hallgató mezők. Kóbor szelek járják a hóvilágot. Sok dudorászó, füttyös, fürge szél. A nap szikrát vet a patak jegére. Oda vágyom, ahol a hó fehér. Hűsfényű, hideg, holdas éjszakákon A föld egy néma, óriási alvó, A hold egy fényes, ígéretes álom. Minden halott, és mégis minden él. Alvó világok. Csírázó világok. Oda vágyom, ahol a hó fehér. A hómezők nagy titkokról dalolnak. Az ő daluk az erő és a szépség, Az ő daluk a tegnap és a holnap. A hómezőkön halkkal jár a tél, Csendes dalokkal, hamiskás mosollyal, Oda vágyom, ahol a hó fehér.

2013.04.28. 07:12 bubutu

Az álom és a költészet szabad. Az vagy, akinek képzeled magad: lehetsz király, vagy koldus, egyre megy, anyja után vágyódó kisgyerek... Elestél? Hagyd, hogy felemeljelek, s ha dalolok... hidd azt, hogy csak neked...!

2013.04.28. 07:09 bubutu

Kamarás Klára: Bennem élsz Lágy zöld mohába írtam a neved. Bűnül ne vedd: A zöld mohám kiszáradt. Hatalmas fába véstem arcodat, Hogy elfogadd. A drága fát kivágták. Viaszba karcoltam: Szeretlek én! A nyár tüzén, Nézd csak, mi lett belőle! Szívembe rejtem hát a képedet, Halott lehet, de arcod benne izzik.

2013.04.28. 07:07 bubutu

Kamarás Klára: Ne kérdezz soha Ne kérdezd a nevem, Ne ismerj meg soha, Ne lehess mostoha Hozzám: azt szeretném! Csak egy a tömegböl, Annyi legyek, több se. Menj el hát örökre: Ma még én se bánom. Ne kérdezd a nevem, Mert ha megismernél, És mégsem szeretnél, Nagyon, nagyon fájna.

2013.04.28. 07:04 bubutu

Kamarás Klára: Nincs visszaút Már messzeúszott mindaz, ami volt. Bárányfelhőknek égi, szép akolt nem építek. Ez a föld itt szilárd: Megálltam rajta, pedig idegen. Vigyázva álljon, ki gyökértelen : Nincs visszaút. Amit otthagytam, rég nem létezik. Egy villanás, egy kép maradt csak itt és csak a képzelet mely rátalál, a város, hegy, domb vissza sose vár, mert megváltoztam és megváltozott. Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan: álmok nélkül, tépett felhők alatt, gyökértelen egy idegen világban...

2013.04.02. 21:05 bubutu

" ... és ha egyszer a távoli jövőben találkozunk az új életünkben, boldogan fogok rád mosolyogni, és majd eszembe jut, hogyan hevertünk a fák alatt, miközben megtanultunk szeretni... "

2013.04.02. 21:03 bubutu

Kamarás Klára: Könyörgés reményért Most már tudom, hogy a való világ nem rím , nem fény, nem forró pillanat Most már tudom, hogy mindaz ami áll összeomolhat mind egy perc alatt. Tudom , hogy a könny, munka és kacaj, a kincs , tudás, a vágy, a szív, az ész, ha nincs elöttünk cél, hit és remény, a semmibe, a múló ködbe vész *** Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt! A hitet megteremtem majd magamnak, a ködön át az utat megtalálom, és meglelem a célokat…, ha vannak.

2013.04.02. 21:02 bubutu

Kamarás Klára: Így szólt hozzám ”Hogyha Te más lettél volna, Vagy ha én más lettem volna: Egymásra sosem találunk, Egymást talán meg se látjuk, Hogyha te más lettél volna... De az voltál, aki voltál, S mert az voltam, aki voltam, Azt hittük, hogy világ vége Jöhet, el nem válunk mégse: Mert az voltál, aki voltál.” Nap a napra. Év az évre. Elfelejtjük álmainkat. Elfelejtem, hogy ki voltam, Felejtsd te is, hogy ki voltál, Napról-napra…, évről-évre.

2013.04.02. 21:01 bubutu

Születésünk csak álom s feledés: létünk csillaga, lelkünk, mely velünk kél, messziről ered, és véget nem mivelünk ér: nem teljesen emléktelen, és nem egészen védtelen de fénycsóvát vonunk: jövünk az Istenből, ki otthonunk, gyermekkorunkban a menny vesz körül! (William Wordsworth)

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]