Új bejegyzés Frissítés

2013.08.31. 19:35 bubutu

Úgy cipeljük magunkkal a múltat, mintha a jelenünk lenne. És az üldöztetésünk folytatódik.

2013.08.31. 19:21 bubutu

Szabó Ila: Epilóg Már csöndesen szeretlek, szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam csak hangtalan dalol. Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked. S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat. Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz, de éltedre titkon tekintetem vigyáz.

2013.08.31. 19:20 bubutu

Jennifer Lynch: Az erdőt hallgatva A fákban lelkek lakoznak azt hiszem Növekvő s fogyó lelkek S minden levélben, hallgatag Percek emlékei Melyeknek nem volt tanújuk De soha senki sem figyel rá S nem is gondol rá Talán a fák is látnak És a lombsusogással Azt üzenik Szólni kívánnak. Próbálták már belesúgni talán Valaki tenyerébe Hogy láttak egy kislányt Akiben most valami űr tátong Mint új s kicsiny száj De senki se hiszi Hogy talán a fák Tudhatják azt Mi oly rossz volt Hogy mesélni szeretne A szomorúságról Mit látott annyi éjszakán Hogy azt hiszem A világnak Az erdőbe kellene mennie Hogy a sűrűben füleljen S a levelek szavát lesse. Meglássa a részleteket A lábnyomok rajzolta Piciny térképeket Meglássa a levelek Alakjában a könnyeket Megfigyelje a lehullott Tűlevelek finom rajzát Melyben ott a jel talán Mely elvezethetné A világot Ahhoz aki Az űrt teremté.

2013.08.31. 19:17 bubutu

William Butler Yeats: Az ég köntösére vágyik Volna csak enyém az ég köntöse, arannyal hímzett ezüstszínű fény, az ég kék, sötét s szürke köntöse, melyben az éj jár s a hajnal s a fény, azt teríteném lábaid elé; de minden kincsem csak az álmaim; álmaim terültek lábaid elé; lépj lágyan: amin jársz: az álmaim. (Szabó Lőrinc fordítása) Az utolsó pár sorra van egy másik fordítás is, ami így hangzik: "Mivel szegény vagyok, álmom van csupán, Álmaim lábad elé terítem Finoman lépj, álmaimon gázolsz."

2013.08.31. 19:14 bubutu

Ami megtörtént, örökre összetört. (Keszei István)

2013.08.31. 19:12 bubutu

E. E.Camings: Kötődés Magamban hordom a szívedet, a szívemben hordom. Mindig itt van velem. Bárhová megyek, mindig kell nekem. És akármit teszek, bármi lesz, Te ott leszel kedvesem. A sors nem riaszt, mert Te vagy a sors nekem. Nem kell világ ennél szebb, mert Te vagy a világ, igen. Íme a titkok titka, mit senki se tud: gyökere minden gyökérnek, rügye minden rügynek, egek feletti ég a fán, mely maga az élet. Mely magasabbra nő, mit a lélek remélhet, vagy elme megérthet, mint az alá nem hulló csillagok csodája. A szívemben őrizlek. Ott őrizlek a szívemben

2013.08.31. 19:09 bubutu

Berde Mária: Panasz Mi engem mardos, vajon kinek fáj még? Mi nékem éjjel, vajon kinek árnyék? Ki fog, ki fog még ablakomra jönni És halványan, szomorún beköszönni? Ki fogja elringatni ezt a vágyat? Lelkemnek ki vet hűs, mély álmú ágyat? Ki tesz szelíddé, tiszta vágytalanná, És lelki némává, világtalanná? Halott álmomhoz ki szakít egy rózsát A kertekből, hol sarjad dús valóság; S a mámorban élők ege tűz le kéken - Volt szeretőmről ki hoz hírt ma nékem?

2013.08.29. 23:00 bubutu

Dsida Jenő: A gyöngék imája Jó Uram, aki egyként letekintesz bogárra, hegyre, völgyre, virágra, főre, szétmálló göröngyre, - Te tudod jól, hogy nem vagyok gonosz csak nagyon-nagyon gyönge. Mert pókháló és köd a szív, selyemszőttes az álom, pehelykönnyű és szinte-szinte semmi s én erőtlen kezem még azt sem tudja Hozzádig emelni. De azért vágyaim ne dobáld a sárba, ami az Óceánnak legdrágább, legkönnyesebb gyöngye! Hiszen tudod, hogy nem vagyok gonosz csak gyönge, nagyon gyönge.

2013.08.29. 22:58 bubutu

A szívem hoztam el. Csinálj vele Amit akarsz. Én nem tudok mást tenni És nem fáj nekem semmi, semmi, semmi, Csak a karom, mert nem öleltelek. (József Attila)

2013.08.29. 22:56 bubutu

Szeretném, ha szeretnének, - Nem nehéz követni? - Olyanok, akiket én is Szeretnék szeretni. . . (Gyimóthy Gábor)

2013.08.29. 22:54 bubutu

Reményik Sándor: Add a kezed... Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Síma, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. A csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe', Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e béke: ez itten a csúcs - És nincs tovább. Add a kezed; lenn lakodalmas nép, Mirtusz menyasszonyfőn; A mirtuszt édes, irigyled-e még Itt, e kopár tetőn? Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs, S a zuzmó tengve él, A lelkünket a nagy csend összehajtja, Mint két ágat a szél. Add a kezed, látod lemegy a nap; A nappal szembe Nézzünk így, győzelmesen, szomorún, Kezed kezembe. Add a kezed, egy percig tart csupán Ez az igézet - Ó de ez mélyebb, mint a szerelem, S több, mint az élet!

2013.08.27. 22:47 bubutu

Reményik Sándor: Úgy fáj már minden... Úgy fáj már minden, minden idebenn: A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, Minden, mi általreszket szívemen, Legyen az ember, muzsika, vagy táj, Úgy fáj már minden, minden idebenn. De néha egy-egy halk szó símogat, S rejtekúton a szívembe talál, S álomba ringatja a kínokat, Elaltatja a multat, s a jövőt. Pedig be nehéz megtalálni már Az ösvényt, a szívembe vezetőt. Gyom és gaz benőtte az utakat, Ördögpalánták ágaskodnak rajtok: Száraz kórók és keserű füvek, Minden, mi beteg szívemből kihajtott. Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton, És szent a szív, mely küldi őt ezen, S mely liliomok magvát hinti el Ott, hol különben csak bogáncs terem. Áldott az óra és áldott a szél, Mely liliomok messze magvát hozza, Magot, melyből a békesség kikél

2013.08.27. 22:44 bubutu

Komjáthy Jenő: Szeretnék… Szeretnék sírni lábaidnál, míg csupa boldogságot innál. Reád meredni dúlt szememmel, míg játszanál széttört szivemmel; rontó igét fövénybe írni, mikor szived más fogja bírni; sebeimet büszkén mutatni, ha örömed, mint tenger, annyi. Szeretnék lenni megalázva, míg elmerülnél dőre lázba. Szeretnélek ragyogva látni, s a pompa közepette - szánni!

2013.08.27. 22:40 bubutu

Reményik Sándor: Mi mindíg búcsuzunk Mondom néktek: mi mindíg búcsuzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk. Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindíg búcsuzunk.

2013.08.27. 22:32 bubutu

Márai Sándor: Kíváncsian várom a keselyűt Nem tudom, mikor történt. Semmi se Árulta el. Szemem, fogam, hajam Nem adtak jelt. Neve nincs. Szomorúbb Nem voltam, se vígabb, néztem hideg Figyelemmel, mit látnom adatott. Kutyám növését, s emberek jaját Hallgattam, a kis, együgyű halál Buta arcát lestem kíváncsian. Nem tudom, mikor történt. Se a nap, Az évszak sem jelezte. Tán hotel- Ágyban feküdtem akkor. Vagy leány Testét figyeltem, ahogy kéj veri, Vagy nyakkendőm bogoztam, tán szmoking Feszült rajtam, sétálva jöttem éjjel Zenével a fülemben. Öregebb Se lettem, nem ez az. Csak hirtelen Elszakadt valami, sugár, fonál, Hajszálerecske tán, mi kötözött A többihez, mindenhez, ami él. Nem vagyok rosszabb. Csak idegenebb, Magányosabb. Azóta tart. Soha Nem várok semmire. Szemem nyitott, Így fekszem éjszaka. Csak idegen lettem a földön, ennyi az egész. A szemétdomb is túl finom nekem. Kíváncsian várom a keselyűt.

2013.08.27. 22:21 bubutu

Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan - egészen! - Én akarlak eltaszítani. (Fodor Ákos)

2013.08.26. 23:04 bubutu

Magenta Jade: Néha Néha ördög, néha angyal, néha bevonnád arannyal, néha szurok, meg toll kéne, hogy azt kenjed a képére. Néha hívod, néha bánod, hogy meglátta a világot. Néha megtipor a lába. Néha büszkén nézel rája. Néha vonz és néha taszít, ragyogása néha vakít. Néha vár és néha várat. Néha birtokolhatsz százat, néha száz vesz birtokába, néha csak egy ejt fogságba. Néha ostoba az arca - néha ez csak álca rajta. Néha sír, és néha kacag, néha boldog dalra fakad, néha mérges, néha fáradt. Néha kincse a világnak. Néha átok, néha áldás. Néha egy néma kiáltás. Néha sátán, néha isten. Néha rájössz, párja nincsen.

2013.08.26. 22:56 bubutu

Reményik Sándor: Csillagfény, csillag nélkül Fényt látok, csillag fényét, amint rezdül Szédítő messzeségeken keresztül. És elmondom, hogy be szépen ragyog Ott fenn - s e tudatban nyugodt vagyok. Pedig, mire a fény hozzámig ér: Csillag - úgy lehet - nincs a fény helyén. A fény, míg jött a világürön át, Elfedezett egy nagy tragédiát. S a kisugárzás, mit szemeim látnak: Haldokló lángja egy halott világnak. Látjátok, amit a költő mutat: Sokszor e fény is halott hangulat. Lángot jelentett, friss, patakzó vért, S kihűlt, megaludt, míg hozzátok ért. Lelkek világürjét hidalta át, - S míg áthidalta, elveszté - magát. Lelkek szálait csokorba kötötte, S elveszett a szív a kéznek mögötte. Más hangulat van a régi helyén, Vagy - semmi sincs már a költő egén. A régi hangulat halott, halott, De nektek él még, nektek még ragyog.

2013.08.26. 22:54 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Védd meg Védd meg, ha bírod, mondd: megérte, megérte, mondd, hogy így a jó, megérte minden kaptató, a bölcs szándék, törekedés, a titkos élű, lassu kés, orv pusztulásra oktató, mondd, mondd, hogy megérte az elme sötét szobába hasitó csíkosan villogó szerelme, megérte ez a fulladó lélegzetvétel, ez a képzelt értelem, ez a néma szó, absztrakció, distinkció, a szív, a rángva gyulladó, a szív, hasas hófellegekben, minthogyha bent, mig vág a hó, egy város égne véghetetlen, megérte, mondd a pillanatnak, mig a két vállon szüntelen, a két csuklón, két lábfejen a védhetetlen iszonyatnak fekete vérrel csorduló tépett sebei fölfakadnak

2013.08.26. 22:49 bubutu

Arany-Tóth Katalin: Lehetnék… Lehetnék hallgatag mint a vének, kiket már az évek oly sokszor tűztek sorsuknak kardélére, s e síri bölcsességnek áttetsző homálya csendben őrizné a tovatűnő tegnapot. Lehetnék néma, így szótlan ajkam nem kiálthatna e végtelen világba. Szavam elfojtva vájna, de távoli hangok vágykeltő foszlányára mégis, sietve nyitnék résnyi ablakot. Lehetnék gerjedő vulkán, mely eget és földet kezében tartván rengetve tör fel, s mint élet a halállal szorosan karöltve, a semmiből teremtve épít reményt hozó holnapot. Lehetnék szomorúságok messze űző szellője, s boldog pillanatok angyali őrzője… csókok pecsételő szerelme… de bánat is, öröm is, én vagyok. Lehetek maga a pillanat, mely ha kell, átölel, és szemed íriszében, lelked fénylő sugarát keresve, szeretve ringat, míg Te fáradtan megbújva az éjben, álmosan zuhansz el Lehetek igaz barátod, vagy hű szeretőd, kit ha elárulsz, akkor is veled van, s osztozik sugárzó örömödben, vagy bajodban, mikor vergődsz magadra hagyottan Lehetek bárki, kinek e föld otthont adott, jóban dúskáló gazdag, kinek a minden jutott, vagy földönfutó koldus, kinek egész gazdagsága lelke tiszta nyoszolyája. Én akkor is, mindig Veled vagyok

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]