Új bejegyzés Frissítés

2020.07.25. 01:35 bubutu

Reményik Sándor: Kagyló Én itt vagyok, akarva, nem akarva, a végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben és az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itt hagyott, kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, csak eldobni, vagy eltörni való. Apály s dagály közt, így, időm múlván, várom, míg értem visszatér a hullám. Nekem nem hazám e kietlen part, de aki titkon a füléhez tart magányban, éjben, emberektől távol: annak mesélek egy más, szebb világról.

2020.07.25. 01:28 bubutu

Francis Jammes: S oly halk s szelíd az álmod...   S oly halk s szelíd az álmod, hogy halkan s szeliden  Megnyílik tőle ajkad, minthogyha csókra várna.  Mit álmodol? Talán egy sziklabérci, sárga  S lila virágu rétet, hol hószín nyáj pihen?    Ezt álmodod? Vagy azt, hogy erdő mélyiben  Zengő forrás bugyog susogva a mohára?  Vagy nyúlfiat riaszt egy rózsa-kék madárka,  Mely illó pókfonálért cikáz a légbe fenn?    Azt álmodod: a hold nagy hortenzia-gömb?  Vagy hogy a kút fölé ákácok lombja önt  Nehéz és drága myrrhát, sűrű arany havat?    Vagy hogy a kút vödrében úgy reszket ajakad  Visszfénye, mint szirom, mit rózsafákhoz érve  Sodort le enyhe szél a víz ezüst szinére?...   (fordította: Tóth Árpád)

2020.07.18. 10:56 bubutu

"Várni rád nem nagy áldozat nekem, Egy életen át köti a vágy a lelkem. Csak az fogy el, mit együtt végigélhetnénk, És sose leszünk, akik együtt lennénk."

2020.07.18. 10:36 bubutu

LXXI Hogyha meghalok, ne tovább, ne gyászolj, Csak míg hallod a zord harang szavát, Mely széthírleli, hogy e rút világból Legrútabb férgek közé szöktem át; Sőt, ha versem olvasod, ne idézd Írója kezét: szívem úgy szeret, Hogy édes agyadnak a feledést Kívánja sajgó emlékem helyett. Vagy ha (mégis) látod írásomat, Mikor engem a föld már elkever, Ne mond ki szegény nevemet se: hadd Haljon szerelmed halálommal el; Mert a bölcs világ átlát szíveden, S bár meghaltam, gúnyolni fog velem. (Shakespeare)

2020.07.16. 00:47 bubutu

József Attila: Keresek valakit Tele vágyakkal zokog a lelkem Szerető szívre sohase leltem, Zokog a lelkem. Keresek Valakit s nem tudom, ki az? A percek robognak, tűnik a Tavasz S nem tudom, ki az. Csüggedő szívvel loholok egyre, Keresek valakit a Végtelenbe, Loholok egyre. Könnyim csorognak - majd kiapadnak: Vágyak magukkal messzebb ragadnak - Majd kiapadnak! Búsan magamnak akkor megállok, Szemem csukódik, semmitse látok - Akkor megállok. Lelkem elröppen a Végtelenbe, Tovább nem vágyom arra az egyre, A Végtelenbe.

2020.07.15. 22:13 bubutu

Robert Browning: Az elveszett kedves    Nos, vége! s bármily fájó íz is, úgy fáj-e, mint hivém? Ejh! jójszakát cseveg a csíz is már a tornác ívén! A szőlők ifjú rügye pelyhes, így láttam én ma még, de holnap mind pattanva kelyhes - s lásd, minden szín kiég... Drágám, hát ránk is ily sors vár! - óh nyúljak kezed után? S barát legyek? csak barát már? - jó! de annak is jut ám egy nézés, ében fénnyel villanó! - Szívem hadd őrzi görcsösen - s hangod, mely ujjong: hulljon még a hó! - lelkemből nem múl sohasem! De szóm nem lesz hőbb, mint illik s szokás, csak tán csöppnyit puhább, s csak úgy fogom kezed, mint bárki más, csak tán picinyt tovább... (Tóth Árpád)

2020.07.15. 22:08 bubutu

Paul Verlain: Óvatosság   Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide, ez órjás fa alá, melynek lombsátorában A hold cirógató fénye fehérlik lágyan, Míg elfullad a szél végső lehellete.   Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire. Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban.. Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya, az illanó gyönyör s a szív múló heve.   Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden, hogy folytathassa majd a szíved és a szívem e csöndet és a nap derűs enyészetét;   Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet; nem jó zavarni, ha becsukta már szemét, a vad Természetet, e néma Istenséget.   (Fordította: Szabó Magda)

2020.07.11. 20:53 bubutu

Heltai Jenő: Vallomás   Mi ketten egymást meg nem értjük nagyon sajnálom, Asszonyom de ha nem kellek szeretőnek egyébre nem vállalkozom. Például arra, mit gyakorta szónoki hévvel mond Kegyed, hogy meggyötört szegény szívének legjobb barátja én legyek. Legjobb barát! Szavamra mondom megtisztelő egy hivatal de nem vagyok hozzá elég vén s ön aggasztóan fiatal. Ön csupa élet, csupa illat lángol, vakít, hevít, ragyog hát hogyne szomjaznám a csókját én, aki angyal nem vagyok? Olyan kevés amit kívánok… Ha osztozkodni restel is legyen a tisztelt lelke másé nekem elég a teste is. Legyen lelkének egy barátja kivel csevegni élvezet de ez az őrült, ez a mamlasz ez a barát nem én leszek. Legyen övé minden poézis és az enyém csak ami tény ő oldja meg a problémákat a ruháját viszont csak én. Hogy ez a hang szokatlan Önnek kétségbe kérem nem vonom de annak, hogy megértsük egymást csak egy a módja Asszonyom: Adjon az Úr, ki egy tenyérbül rosszat is, jót is osztogat rosszabb erkölcsöket Kegyednek vagy nekem adjon jobbakat!

2020.07.10. 20:20 bubutu

Váci Mihály: Kettesben önmagammal Aki voltam, milyen messze van tőlem! S aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat, és átölel. Bíztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk. Hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk.

2020.07.04. 20:29 bubutu

Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

2020.07.02. 11:17 bubutu

Quimby: Lámpát ha gyújtok   Bölcső csöngettyű és templom harang A jelenlét annyi, mint posztón a rang Kicsi pónikon lovagló kész életek Vagy az arcomba prüszkölő véletlenek No meg a gyerekkor kardfogú tigrisei Apa taníts meg nagy vadat elejteni És ha kérdik, hogy mi végre mennyi idő Tán egy perc, egy óra, vagy pár esztendő De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot, az mégiscsak előkelő Káprázat pusztán a történelem Míg némán a vállára hajtom fejem Elringat, marasztal, egésszé gyúr Aztán únottan szétszed, mint legót az úr Mi csak lessük a boldogság lábnyomait És ha útközben találunk majd valamit Arra kígyóbőrként húzzuk rá az időt Még egy percet, egy órát, vagy pár esztendőt De utolér a múlt, mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégiscsak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál Mint egy cipősdobozba szórt marék arany Elrejtve annyira haszontalan Az az emberi elmében bújkáló zaj A talpaink alatt nincs szilárd talaj Ha a karodban nincsen már elég erő És a szívéhez nem láncol egy szerető Sem az Istenek gomblyukán nem látni át Sem a nappal nem mutatja éjjel magát De utolér a múlt mint a mögöttünk hagyott jövő Cicomázd fel a sorsot az mégis csak előkelő Lámpát ha gyújtok még jön rá bogár De az utolsó fényevő csak sötétet talál Csak sötétet talál https://youtu.be/Fys2EKmEFOA

2020.06.30. 16:19 bubutu

Quimby: Country Joe McDonald   Dinamit a jobb kezemben Gyújtós a balban Túlélünk mi mindent Tibcsi És a Jézus kisegít ha baj van A legjobb haver egy fejreállt lúzer És a legszebb nőm egy kurva Egyetlen gondolat jár a fejemben Újra meg újra meg újra Bárcsak megválthatnám A világot Vagy legalább megváltozhatnék Egy icipicikét Jaj annyi minden kéne még Sosem elég az ami van Az ajtó előtt türelmetlenül Tömött sorokban Állnak a vágyak és arra várnak Hogy valóra váljon mind Az a jó ami van amit még nem láthattam Nem éreztem nem hallottam De ha ez mind megvan Élünk boldogan Sikítani akarok egyet Baby Lesz-e szex ma a szabadban Mer' amúgy világhírű vagyok Csak a világ nem tud róla A nyerget már megvettem Épp hogy csak nem futotta lóra I'm a cowboy Junkie On a csillagközi préri De a szívem még mindig Oh Yeah még mindig a régi, a régi, a régi Ha ez egy annyira éhes Country Hogy jó a McDonald's Akkor én leszek majd benne A Country Joe McDonald Kéne egy bank Amibe' lenne sok pénzem S kéne egy fegyver Amivel mindezt megvédem.   https://youtu.be/YF4LBNHz0b0

2020.06.27. 17:24 bubutu

Fodor Ákos: Diagnózis Romló szememben egyre szebbnek tűnnek a romlandó dolgok.

2020.06.27. 17:13 bubutu

Kassák Lajos: Veled vagyok   Előtted megyek  te én előttem  a koranap aranylánca  csilingel kezemen. Hová mégy – kérdezem  feleled – nem tudom. Siettetném lépteim  de te jobban sietsz. Előtted én  te én előttem. Egy kapu előtt mégis megállunk. Megcsókollak te nekem adsz csókot aztán elindulsz szótlanul és magaddal viszed életem.

2020.06.27. 17:08 bubutu

Tóth Árpád: Augusztusi ég alatt   Emlékszel még az augusztusi égbolt Tüzeire? – a cirpelő mezőn Álltunk, s szemednek mélyén elveszőn Csillant egy csillagtestvér fény… be szép volt! S úgy tetszett, hogy hozzánk hajol a félhold, – Szelíd, ezüst kar – s átölelni jön, Emelni lágyan, véle lengni fönn, Hol égi súlyt az éther könnyedén hord… S a sóhajunk, a fájó földi sóhaj Szivünkből úgy szállt, mint finom homok Szitál alá a tűnő ballonokról, S ajkad lezártam egy oly hosszu csókkal, Hogy addig mennybe értünk, s angyalok Kacagtak ránk az égi balkonokról…

2020.06.27. 16:44 bubutu

Juhász Gyula: Első szerelem   Egész szerelmem annyi volt csak: Hogy láttalak, szemedbe néztem, Egy mosolygásod volt csak minden, De nekem elég volt egészen.  És én úgy őrzöm e mosolygást, Miként a napsugárt a tenger, Elrejtve mélyen, szomorúan És - végtelen nagy szerelemmel.

2020.06.24. 00:42 bubutu

Kun Magdolna: Ölelsz-e még akkor Ha a sötétség árnyai mellénk szegődnek, és reszketeggé teszik ráncos kezünket, olyannak látsz-e majd, mint akkor hajdanán, mikor csókjaidtól volt tűzforró a szám. Ha már sérült tudatom nem emlékezik, és fájni sem fájja többé az élet sebeit, vigyázod-e velem azokat a jelenperceket, ami kettőnknek még elrendeltetett. Ha majd kibontott hajamon nem csillan a fény, s én sem kérem már, hogy szeressél belém, ölelsz-e még akkor is, és simítod-e arcom, addig amíg rám nem terül a csillagfényes alkony. Ha majd szoros kötelékünk lazulásra vágyik, mert szivárványt fon bele egy másik dobbanás is, megőrzöd-e szív-hűségét annak a sok évnek, amibe kettőnk sorsa mélyen beleégett. Vagy minden, ami voltam el lesz feledve, s csak szálló porszem leszek szélnek eresztve.

2020.06.24. 00:36 bubutu

W.B. Yeats - Egy régi dal visszhangja  Találkoztunk a fák közt a kertben ő meg én. Jött hófehér kis lábbal a kerten át felém. Kért, hogy könnyen szeressem, mint a rügy nő ág hegyén, De ifjan és bolondul ezt nem hihettem én. És álltunk a folyónál, hol véget ért a rét. Vállamra tette akkor kis hófehér kezét. És kért, hogy könnyen éljek, miként a fű, ha ragyog; De bolond ifjú voltam s most csupa könny vagyok.

2020.06.18. 18:18 bubutu

Juhász Gyula: Enyém az alkony   Enyém az alkony. Kihunyó sugára, Téveteg, halovány árnya enyém. A rózsaszínű pirkadás világát Szegény elfáradt, meg nem értem én.  Enyém az alkony. Reám veti leplét S nagy bánatommal egymagamra hagy. ...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen, A bíboros, a királyi arany!  Enyém az alkony! Hadd vesse világát A támadó nap arra, aki kél, Én álmodozzam csak elaluvóban A lehunyó nap gyér tüzeinél!

2020.06.17. 23:26 bubutu

Juhász Gyula: Esti fények   A tavaszesti égen fölragyognak A barna felhők közt víg csillagok: Zord életem estéjén fölcsillan ma A vágyam még, A vágyam, mely már rég elhamvadott.  A tavaszesti rónán messze égnek A barna árnyban víg pásztortüzek: Bús álmaim estéjén szőkeséged Föltündökölt. Föltündökölt s jóéjszakát üzent.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]