Új bejegyzés Frissítés

2013.06.08. 08:23 bubutu

Amikor sírsz szivárvány színűvé lesz a szemed és a világ összes magánya könnye amely sosem volt a tiéd elborít és nem jön ha várod nem jön az álom nem jön a mámor nem jön a vég (Tisza Kata)

2013.06.08. 08:22 bubutu

Szabó Lőrinc: Mint még sohasem Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, új gyönyörűségben milyenek tested csontjai. Mert egész tested szeretem és mind, ami építi kint és bent, szeretnék megismerni mindent, ami benned oly jó nekem. Szeretem a fogaidat s az ujjaidat, ízről-ízre, csókodban bujdosik az íze gerinced csigolyáinak. Két lábad futárként hozott, csuklóid forogtak, emeltek, bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod, s ezek a csontok rám hajoltak, megszerettek és gyönyörű óráknak mindig drága, hű szolgái és dajkái voltak: hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külső lét mögött van és már isteni rejtelem? Szeretnélek kibontani s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.

2013.06.08. 08:19 bubutu

Cserényi Zsuzsanna: Elmúlt a nyár Szalad az őszi szél, végtelen utakon Cipőjén por, és megsárgult levél, Arcába száraz faágak szúrnak Mély sebet, s míg farkasszemet Néz a délutáni nappal, nyomában Színes ruhát ölt a hegyoldal. Szakállát szürkére festi égő avar füstje, Reggelenként rózsáimon ékkő ködből Könnyeinek gyöngye.

2013.06.08. 08:16 bubutu

...A szerelem és én jóban vagyunk, de megbeszéltük.... hogy soha nem találkozunk....

2013.06.08. 08:15 bubutu

Gyóni Géza: Nem bánat az... Nem bánat az, bárhogy sajog a szived, Ha már tied volt s akkor elveszited. Nem bánat az, ha csókolt már az ajka S most más csüng édes szédülésben rajta. Ha boldog órák, pásztorórák képe Kisér a puszta, magányos sötétbe, Mint téli kertbe a szines tavasz - Nem bánat az. De az a bánat, ha kezét se fogtad, Álmodba jött csak, csodának, titoknak. Ha úgy szóltál csak hozzá imádságba, Dalos fohászba, kérve, sirva, vágyva. Tied se volt s már életedhez kötve És akkor, érzed, elveszett örökre És nem lesz fénye többet éjszakádnak: Az a bánat.

2013.06.08. 08:13 bubutu

Félek, mert már nem szeretek, létezem csak, mint a kövek. Egy bombához több a közöm, mint ahhoz, ki visszaköszön. Befelé nézek, mint a fa, ha nincs lombja, nincs madara. Jó órám is farkasverem, kapni akarok, adni nem. Mindörökké magam vagyok, mint te, aki elolvasod. Mennék feléd, jönnél ide, de nem mozdul meg senki se. Körbeér a történelem, forog tovább a félelem. Bezártam ajtót, ablakot, nem hiányzom, ha meghalok. Megölelnek az elemek, mert megint minden lehetek. És elindulok, mint a vak, hogy újra megtaláljalak (Bertók László)

2013.06.08. 08:10 bubutu

Ady Endre: Fuimus De jó, ha elszállt minden álmunk, Ha nem tudunk senkit szeretni, Ha érzéketlen kővé váltunk, Ha nincs reményünk s nincs több álmunk. Hullhatnak forró könnyek értünk: Nem érezzük terhét a vádnak, Hitvány ellen nem forr a vérünk, Csókot, ütést egyként nem érzünk. Mit sem várva, mitől sem félve Állunk ez őrült forgatagban S ha eltipornak összetépve: Voltunk... aztán... mindennek vége.

2013.06.08. 08:08 bubutu

Uram! A végtelen terében állsz, végességünkre tárod ablakod. Minden felborzolt tollú lény a lét-nemlét keskeny peremén ablakpárkányodon vacog. ... Lényem a szél fújja: lapoz az Isten ujja, minden betűm és pontom boldogan beleborzong az Ő lélegzetébe. Így élek: az alsó polcra téve. ... A Semmiből Isten felé tartok a föld porában. Micsoda szédítő, vad út örvényén jár a lábam! ... Bárcsak kavics lehetnék, egyszerű, tenger-csiszolta-vájta ősi mű, olyan, akit a sodró Eredet boldog, lázas örvénye felvetett, s aki nem hagy magán hasadni rést, némán is őrzi a megrendülést. (Keszei István)

2013.06.08. 08:05 bubutu

Fodor József: Késő rózsa Még egy késő rózsa díszeleg A kertben s ennek is vége lesz - S olyan lesz a kert, mint eltörölt Kép, mit a keret még keretez. Zöld és sárga színfolt itt meg ott, Ahol sok szép alak viritott, Eltörölve gyöngédtelenül S rá az üresség unt hamva ül. Hideg, kifeszült sövény között Igy lapul a kert, a kései S koppantgat még pár hideg magot, Villannak még bogyók fejei. De ez már megragadt szín csak itt, Mohó sugárzása nem vakit Senkit: hogy ne lássa mit mivelt A kéz, mely itt fakitani mert. Még egy piros, piros rózsa int, Piros rózsa és egy zöld levél: Aztán, aztán csend lesz, égi kert; - Még csak egy-két színed elalél: Aztán maradsz, szivem, puszta kép, Aminek csak a keretje ép: Vázas kert, amelynek eltörölt Zöldje fölött halál-szél üvölt.

2013.06.08. 08:02 bubutu

Reményik Sándor: Nincs enyhe szó... Nincs enyhe szó, nincs simogatás annyi, Hogy elborítsa egy ütés nyomát; Hogy feledtessen egyetlen göröngyöt: Nincs a világon annyi simaság. Nincs erdőn, tengeren oly nyugalom, Nem jő évek során oly csendes óra, Hogy fölriadni ne tudnánk belőle Egy emlék-harang-kondulóra. Hol mérgezett, fekete vér szivárog, Nincs annyi gyolcs, mely betömné a rést, S a sértett szív, hogy csak azért is fájjon, Letépi mindíg-újból a kötést.

2013.06.08. 08:00 bubutu

Reviczky Gyula: Szeretlek mint egy elhagyottat Szeretlek mint egy elhagyottat egy másik elhagyott szerethet. Ahogy vergődő fájdalom csak képes szeretni: úgy szeretlek. Nem a gyönyörnek tiszta mézét szomjazza ajkam, hogyha csókol; az, ami hozzád vonz, a részvét, szeretlek, édes, szánalomból. Szeretlek, mert mint én, leányka, te is jobb sorsot érdemelnél. Szeretlek, mert reád találva látom, van árvább sziv szivemnél. Szeretlek önzésből, kimondom; mert amidőn szemedbe nézek: egyszerre tűrhetőbb a sorsom s én kezdlek vigasztalni téged!

2013.06.08. 07:56 bubutu

Szép Ernő: Olyan csöndet szeretnék Olyan csöndet szeretnék Hogy hallván hallgassam A pillangók szárnyait. A rózsák jajjait Szeretném hallani Mikor odasüt a nap. Szeretném hallani Kacagni a tollút Mikor a szélbe hajbókol. A hattyúk örömét Sötét híd alatt úszókét Hallgatnám hallgatag. Szeretném hallani Holdsugár sikolyát Ha az ablakot találja. Hallgatnám hallgatnám A könnyek rívását Akik az arcon lejárnak. Süllyednék a tengerbe, Süllyednék, hallanám Az emlékek énekét. Merülj el ki éltél Mosódj el ki szenvedtél Múlj el ki gyermek voltál.

2013.06.08. 07:54 bubutu

Kálnay Adél: Fohász Ó fényes Hold! Te látod éjszakáimat, Ágyam szélén sápadtan ülök, udvarod közepén ül így az égi királylány. Csak hallgatom, milyen neszeket küld felém bársonyos hangján az éj, ez a jóságos gazda, tied, s enyém. Ablakomból látom, fényedben fürdenek a fák, hosszúra nőtt árnyékuk ráborul a rétre, s a folyóig ér. Reszket lent a víz és reszket tétova lelkem, mennék, de maradnék is ebben a romló világban, én, nyugtalan vándor. Eressz el Hold, vagy emelj magadhoz végleg, legyek inkább szellő vagy pára, a táj felett suhanó árny.

2013.06.08. 07:52 bubutu

Remete Tamás: Csillag Túl kristályhegyeken, Óperencián, falak közt rekedt sajgó kínokon, mindig és soha káprázó határán a kék végtelennel vagyok rokon.

2013.06.08. 07:50 bubutu

Ady Endre: Tüzes seb vagyok Tüzes, sajgó seb vagyok, égek, Kínoz a fény és kínoz a harmat, Téged akarlak, eljöttem érted, Több kínra vágyom: téged akarlak. Lángod lobogjon izzón, fehéren, Fájnak a csókok, fájnak a vágyak, Te vagy a kínom, gyehennám nékem, Nagyon kívánlak, nagyon kívánlak. Vágy szaggatott föl, csók vérezett meg, Seb vagyok, tüzes, új kínra éhes, Adj kínt nekem, a megéhezettnek: Seb vagyok, csókolj, égess ki, égess.

2013.06.08. 07:48 bubutu

Li Sang-jin: A névtelen kedvesnek Azt mondtad, eljössz s nem vagy itt, nincs semmi jel se fent, se lent, tornyod körül csak a fakó késői holdsugár dereng. Sírok teérted hangosan, de mégsem ébredsz a szobán, kusza leveled olvasom, de a tintája halovány. ...Jégmadár-tollal ékített lámpádba kék a gyertyafény, bagollyal hímzett függönyöd lágy illatot röpít felém. De jaj, az Elvarázsolt Hegy kegyetlen és határtalan, én itt vagyok, te messze túl, köztünk tízezer szikla van. (Kosztolányi Dezső fordítása)

2013.05.24. 20:50 bubutu

Lator László: Emlékeidből eltűnök Botomat elhagytam az erdőn, nem félnek tőlem a madarak. Árnyéktalan és remegő a szitakötő pillanat. Hangjára figyel a patak, medrét egyre mélyebbre ássa. Emlékeidből eltűnök, mint halak villogása. Ragyog a hegyek homloka, fák közt csobog a tisztaság. Alázatában egyre szebb, egyre átlátszóbb a világ.

2013.05.24. 20:47 bubutu

B. Radó Lili: Part Mint néma csónak parttól az éjszakába, úgy távolodik lelkemtől a lelked. Vágyakozásod sötét hullámain úgy siklik tova s mindig távolabb, mintha sohase jönne vissza többé. Tudom, a hajnal hasadását várod, tudom, a kelő napot köszöntöd holnap. S míg hivő vággyal tovasiklasz tőlem, alattad örvény, fölötted a vihar van. Fuss csak, repülj hát, rajta! könnyű csónak. Ha vágyad örvénylő vizei elsimultak, vihar múltán, ha nyári nap ragyog, az örök mámort, majd ha seholse lelted: vissza fog térni lelkemhez a lelked, mert az örök part - mégis - én vagyok.

2013.05.24. 20:44 bubutu

"A homokdűnék a széllel változnak, de a sivatag ugyanaz marad. Így lesz a mi szerelmünkkel is. Maktub - mondta. - Ha a Történeted része kell, hogy legyek, akkor egy napon visszatérsz."

2013.05.24. 20:42 bubutu

Wass Albert: Őszi dal Elmentek már a madarak, a fecskék, csak mi maradtunk itt: én és az ősz. Szép álmomat a lelkemből kilesték, csapongó vágyaim: hogy visszajössz. De elmentél. Veled a nyár, az álmok, csak szél süvölt és halál bolyong a berken. A hervadásban elmerülve állok, és fáj az ősz, a bánatom, a lelkem. Neked nagyon hideg volt itt az élet, nem jött bíborral már az alkonyat, s megsemmisült sok délibáb-reményed csillagtalan, nagy éjszakák alatt. De érzem már: te vagy lelkemnek minden, s nem kérek tőled semmi, semmi mást: csak jer vissza; s én rózsákkal behintem körülötted az őszi hervadást.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]