Új bejegyzés Frissítés

2020.12.19. 11:05 bubutu

B. Radó Lili: Vers varázsa vasárnap Meleg kályha, régi karosszék mélye, vasárnap délután. Verset mondok magamban, szürcsölvén zengő ízét színes szavaknak s az édes mérget lassan szívemre szívom. Jaj, Kedves, újra élsz s én megint menekülőben! Mikor alszom, eszem, vagy beszélgetek vidáman, azt hiszem, szabad vagyok s magamé már egészen: Te jössz és szívemre ejted parancsoló kezed s én látod újra, újra, jaj, újra rab leszek. Még áltatom magam kissé, hogy tán a vers volt, (hogy csak szó, mi zsong, s ami megint megejtett, hogy semmi sem volt köztünk, már arcom is felejted) de mosolyos nyugalmam elvitted, Kedves, újra.

2020.12.19. 01:53 bubutu

Áprily Lajos: Fázom   Fázom. Miért tagadjam, emberek? A szívem is gyökérig didereg. A tél sötét árnyéka ráterül s egy hang borzongat néha: Egyedül... És néha megrettent egy látomás, makacs kísérőm lesz, lidércnyomás: komor hajón állok s mint furcsa rém, úszó jégóriás rohan felém.

2020.12.18. 18:22 bubutu

Áprily Lajos: Memento   Ne lássam ezt a haldokló vidéket, Rózsás tenyérrel fogd le két szemem, Hadd higgyem, hogy van ifjuság, van élet, Míg ősz pusztít a nagy természeten. Ne lássam, hogy a haldokló virágon A nap megtört sugára mint ragyog, Míg lábaimhoz a hervadt falombok Zizegve hullnak: meghalsz, meghalok. Így édes, így. Milyen csodás világ ez, Hajnal dereng a rózsás ujjakon: Kis házunk, kertünk, a fehér virágok, Ketten járunk a keskeny utakon. A vágyak, álmok mind beteljesülve, Enyém vagy és én a tied vagyok... - Nem hallottad?... Egy vadszőlő-levél volt... Zizegve súgta: meghalsz, meghalok. 1909

2020.12.16. 00:17 bubutu

Dsida Jenő: Kesergő (Fodor Jenő)   Az ég csodás, csiszolt opál, a szél kis felhőt fújdogál. Lefojtva gajdol száz torok s vacognak a sikátorok.  Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki elbecéz, csacskán nyafog és jó meleg karjába fog?...  Itt is futok, ott is futok, - ki tudja, hogy hová jutok, ki tudja, hogy hol alszom el, hogy hol pihenne harcom el?  Ki fél a téltől s élni fél, feje fölött a tél ítél, hideg, hóvalfútt alkonyon ordas szaglássza majd nyomom.  Nincs élelem, csak félelem, már a remény sem él velem, vigyázza, zárja száz lakat az estbe tespedt házakat.  Csak hallgatok és ballagok s a fénnyel mázolt ablakok szeme oly búsan simogat, mint csillagfény a sírokat.  Itt is lesem, ott is lesem: Hol van az én szerelmesem, ki férfivággyal megtelik és elringatna reggelig?...  1929

2020.12.12. 00:49 bubutu

Juhász Gyula: A csönd felé   Lakásom lesz a hetedik magány, A halál felé nyílik ablaka. Kertjében csak emlékek teremnek S lakója csak a lelkem lesz maga. Kertjében örök emlékek teremnek, Nem érnek mérges vágyak már oda, Csak remény nélkül tüskétlen az élet, Ne várj csodát, az élet a csoda!  Csak vágyak nélkül tüskétlen az élet, Csak népek nélkül népes a magány. A csönd elfojtott igéktől beszédes, A föld csak ölelő ölén anyám... A csönd csak megölt igéktől beszédes, Ne mondd ki a szót és ím megleled. Hagyd magára e látszatos világot És maga a világ lesz majd veled!

2020.12.04. 14:39 bubutu

Tóth Árpád: A pesti csend   A kávéházak pamlagán, a füstben, Vagy zsúfolt és sötét, fülledt mozikban, Sokszor gondoltam őrá, Körútak szennyén, mint egy bűzös üstben... Kerestem őt. Hol vagy te, messzi isten? Kerestem őt sokszor, ha Budapestre Rá-ráborult a drága, színes kendő, Az alkony, gázlámpák hegyére esve...

2020.12.03. 21:31 bubutu

Dsida Jenő: Akármit teszek is   A víz partján is átborult az este. Egy ferde fatörzs áthajolt a vizen s beleszaladt a sötétbe. A túlsó partig sem láttam.  Bizony mondom, olyan idegen voltam abban a percben itt, mint soha még: félelmes dolgok közepébe idegen földről szakadt.  S éreztem, tudtam, hogy tőlem semmi sem függ: sem élet, sem szó, sem halál, sem vers. Volt valami erőm, de elveszett régen,  volt valaha kardom, de eltörött, volt lámpám, de kialudt, s ha lázadó lennék: a Mindenség kacagna rajtam.  Akármit, akármit teszek is: az este eljön. A szív lassúdik, a víz lefelé folyik. S akit ma szeretek, holnap elfelejtem...

2020.12.03. 21:13 bubutu

Juhász Gyula: Annára gondolok   A csillagokra gondolok És Annára, ki elszállt búcsú nélkül, A boldog, néma csillagokra, Melyek lenéznek mosolyogva Reám a babonás, bús téli égrül.  A csillagokra gondolok, Melyeknek lángja régesrég kiégett, Csupán fényük ragyog S Annára gondolok, Ki rám ujjongva nézett S egy csillagos ősz éjén elhagyott.  A csillagokra gondolok, Kiégett, elsuhant, tört csillagokra, Annára gondolok S a könnyem úgy ragyog, Mint elhunyt csillagok, ha ég az éji pompa!

2020.12.03. 20:33 bubutu

Bródy János: Mit tehetnék érted     Én nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.   Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem.   Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek És annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.   Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem.   Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem Hogy holnapra már máshol leszünk, sajnos, nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák.   Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem.   Mit tehetnék, áruld el nekem. Hát mit tehetnék, áruld el nekem.   https://youtu.be/KkdWzfgclLk

2020.11.29. 09:31 bubutu

Falus Juli: Te-hiány   Néha…  Ki kellene bírni még jobban a napokat  mikor semmi hír felőled és csak tapogat valami napsugár… és játszik a hajammal de kit érdekel? hogy cicázik a harmattal a fény mikor a te-hiány topog idebent a szívemben… még zörög mit néz egy idegen szempár hogy menjek felé… nekem ez nem való hogy itt rád várok ez nem lesz soha megálló neked nem én… csak amolyan átszálló vagyok kitől lesz néhány jó perc… rég megbeszélt dolog: én nem… ki kellene bírni amennyit mérsz rám mert a városodban is összebújnak a fák mint itt ezen az utcán melyen botladozom sántán felbukom… egy te-hiányos nappalon ma nincs hír felőled a szorongás fojtogat tanulom kibírni még jobban a napokat

2020.11.29. 09:09 bubutu

József Attila: Talán eltünök hirtelen...   Talán eltünök hirtelen, akár az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom. Már bimbós gyermek-testemet szem-maró füstön száritottam. Bánat szedi szét eszemet, ha megtudom, mire jutottam. Korán vájta belém fogát a vágy, mely idegenbe tévedt. Most rezge megbánás fog át: várhattam volna még tiz évet. Dacból se fogtam föl soha értelmét az anyai szónak. Majd árva lettem, mostoha s kiröhögtem az oktatómat. Ifjuságom, e zöld vadont szabadnak hittem és öröknek és most könnyezve hallgatom, a száraz ágak hogy zörögnek.

2020.11.06. 21:51 bubutu

Babits Mihály: Könnyű dalt szeretnék írni a kedveshez   Hol vannak a régi könnyü dalok, Szalagok, volant, csokor, fodor lengése hajad lengéseihez és ékszerednek fénye szemed villogásához: durva dísz. Táncod méltó, hogy utána dalok szalagja lobogjon, tíz meg tíz.  Hol vannak a régi könnyü dalok fürtödbe fonni, ruhád köré csokrozni, fényleni homlokodon és rímek forró csókjaival körüllehelni, hogy ne fázz, hogy melegítsen csók a hideg évszázakon át is, száz meg száz?  Hol vannak a régi könnyü dalok, Tán a szél vitte el őket, a szél, mint virágpelyhet, a gaz közé, vagy a villám lobbantotta föl, mely oly sűrűn gyúlt s oly közel! Vagy súllyá itta szárnyaikat a könny, a könny, ezer meg ezer!  Hol vannak a régi könnyü dalok? Óh, könnyesek ők már és nehezek s mind mélyen a lélek sejtjeibe szívódva, némán él s vele hal: nem lobogó, nem villanó - lásd, lelkem könnyes sejtje dalol téged, millió meg millió!

2020.10.29. 16:08 bubutu

Babits Mihály: Memento   A hajad olyan fekete a ruhád oly fehér; az ifjuság igérete az élettel felér. Ó csal az ember élete! Ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér...

2020.10.28. 00:49 bubutu

Dsida Jenő: Confiteor Úgy húz az emlék! Mindig egy kertről álmodom, hová ébren is visszamennék. Csak egy kis kába álom,  s hiába: Megbolondulok, mikor a szél meglebbenti a fehér selyem-függönyt s jázmin-illatot lehel a szobába.

2020.10.28. 00:42 bubutu

Szabó Lőrinc: Neved Kiáltani szeretném, s nem lehet, még súgni se szabad a nevedet, még gondolni se, - jaj, elárulom, pedig belül csak azt visszhangozom, a hangos titkot, mely életem úgy édesíti, édes nevedet: nevedet, édes, a pár szótagot, mely tündéri burkoddá változott, röpítő kőzegeddé, nevedet, mely körém gyújtja az emlékedet, fűszerként csendít a nappalon át s beillatosítja az éjszakát, úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy már majdnem Te vagy, amit beszívok, már majdnem Te: minden lélegzetem veled itat és zsongat édesen: édes neved betölti szívemet s csak titka, te, vagy nála édesebb.

2020.10.24. 11:06 bubutu

Paul Verlain: Óvetosság   Csak halkan. Fogd kezem. Ülj le mellém ide, ez órjás fa alá, melynek lombsátorában A hold cirógató fénye fehérlik lágyan, Míg elfullad a szél végső lehellete.  Süsd le szemed. Csak ülj. Ne gondolj semmire. Álmodj. Fürtünk bagoly súrolja a homályban.. Hadd fusson örvtelen, amerre vonja vágya, az illanó gyönyör s a szív múló heve.   Remélni is feledj. Csak csendesen, szelíden, hogy folytathassa majd a szíved és a szívem e csöndet és a nap derűs enyészetét;   Hallgassunk. Meg ne törd ez éji békességet; nem jó zavarni, ha becsukta már szemét, a vad Természetet, e néma Istenséget. (Fordította: Szabó Magda)

2020.10.22. 00:08 bubutu

Juhász Gyula: Elégiák   Az alkonyati órák az enyémek, A borongásos alkonyati órák, Mikor az esti szél elégiái Az altatót dudolják.  A kedves őszi rózsák az enyémek, A szomorún mosolygó őszi rózsák, Mikor a nyárutó elégiái A hervadást susogják.  Az elválás órái az enyémek, A sejtelmes, rejtelmes végső órák, Mikor az élet halk elégiái Szerelmek, álmok alkonyát dalolják.

2020.10.18. 09:35 bubutu

Juhász Gyula: Őszi altató   A bánatos és barna asztagok Az őszi csönd ölén kallódva áznak, Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt, Tükre alatt az elmulásnak.  Ó bánatos és barna asztagok, Hol van a nyár, a tűznyilas, a táncos? Jegenye gunnyaszt a vén ég alatt S az őszi könny szivárog.  A bánatos és barna asztagok Az őszi csönd ölén kallódva áznak. Megint magánosabb lett a világ S a szív megint halálrafáradt.

2020.10.13. 16:16 bubutu

Dsida Jenő: Vallomás      Élek, mint szigeten.  Mindennap térdre kell  hullanom. Kivüled  semmi sem érdekel.  Kihülhet már a nap,  lehullhat már a hold,  e zengő túlvilág  magába szív, felold.  Édes illatai,  különös fényei  vannak. És szigorú  boldog törvényei.  Mit máshol ketyegő  kis óra méreget,  itt melled dobaja  méri áz éveket  s ha szólasz, mindegyik  puhán, révedezőn  ejtett igéd ezüst  virág lesz kék mezőn  és sóhajod a szél,  mely fürtjeimbe kap  és arcod itt a hold  és arcod itt a nap.

2020.10.13. 16:03 bubutu

Böszörményi Zoltán: Fekete sirály                          viszlek magammal magamhoz viszlek mint idegen koporsót viszlek ameddig csak látok ne fogjon se tűz se átok és cipellek át a vámon két kézben majd erős vállon   szakad az ég s vagy a terhem a bűnöm és baljós versem sötét kétség a rőt tájon parancsolom hogy ne fájjon jégtömb-szavak olvasszanak a bőrödre puha tavaszt   tovább viszlek meg sem állok hiába vagy tűz és távol vermet ásol csapdát állítsz ördög szíved szívet ámít mennék érte a vérpadra melynek se híre se hamva

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]