Új bejegyzés Frissítés

2013.04.02. 20:59 bubutu

Kárpáti Tibor: Őszura ül trónján Őszura ül trónján az Öreg Időnek hátára vén pókok ködpalástot szőnek mennydörgés a hangja dió kopog vállán a vonagló szőlő vére csorog állán szélfútta szakálla borostyánként sarjad rászállnak vállára korom-szülte varjak Őszura ül trónján szőlőlevél hajjal lányok, boszorkányok vad zajjal, zsivajjal harsognak, vigadnak táncot ropnak pőrén oly dal kél ajkukon mint a varjak csőrén a sarat dagasztja a legvígabb talpa hollófürtje lebben melle aranyalma Őszura ül trónján elkorhad a lába két gesztenye szeme lepottyan a sárba ködpalástja lehull a barna avarra lányok pőre testét varjútoll takarja hej, a legbúsabbnak fellegből van szárnya reáborul árnya az álmodó fákra

2013.04.02. 20:58 bubutu

Fodor Ákos: Ima Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-nyílóan, könnyen, zajtalanul.

2013.04.02. 20:57 bubutu

Kamarás Klára: Okkal, vagy oktalan Okkal, vagy oktalan Vádollak tünö évekért… Vádolhatsz tünö évekért Okkal, vagy oktalan. Az éj leszáll: a kerteken Már úrrá lesz a félelem. Hát bújjunk össze csendesen: Nincs senki más, csak Te meg én, Csak Te meg én …

2013.04.02. 20:55 bubutu

"Nem tudjuk, hol van a szívünk, csak akkor, ha fáj." (Müller Péter)

2013.04.02. 20:53 bubutu

Tábory Maxim: És jött a dal Szárnyaló éneked visszhangját dobogja szívem, lépteid nyomában földre-fáradt őszi levelek kelnek táncra, orrcimpáidon keresztül szívom mélyre fenyőtűk illatát, arcod lágy körvonala simogathatóvá finomítja az élet érdességét, hogy ujjam élvezettel érintsen füvet, virágot és követ, hogy megérezve mind, Egységünk felismerése loboghasson verseimben. Tested ritmusa a föld érverése, bennem lüktetsz. Az Éj sötétjéből a Fény felé repülő fehér madarak ; mosolyod. Áldott dalnok világom énekese, ajkadon a Mindenség melódiája.

2013.04.02. 20:51 bubutu

Kamarás Klára: Valaki volt... Valaki volt... aki ma nincsen... Mint kézfogás rozsdás kilincsen, elmúlt, leporlott mindörökre. Valaki volt,... ma nincs semerre. Az éjszaka a szél leverte az ágakat, miket beoltott. Valaki volt... s őt én szerettem. Minden szavát rajongva lestem, de nincs postás, ki tőle jönne. Valaki volt...valaki elment... Ahogy rovom e hosszú termet, tudom, többé már nem jön vissza.

2013.04.02. 20:50 bubutu

Juhász Gyula: Mindig... Mindig reménytelen volt a szerelmem, Mindig hívtak a nagy, a kék hegyek, Mindig csillaghonvágy égett szívemben, Mindig hűtlen voltam, mindig beteg, Mindig kellettek eléretlen rózsák, Örök talányok, édes szomorúság. Mindig nevettek, akiket szerettem, Mindig nevettem, aki szeretett, Mindig csak vágytam és sohase mertem, Mindig csak vártam én az életet, Az élet elment, én is tovább mentem, Mindig daloltam és mindig feledtem.

2013.04.02. 20:48 bubutu

Nagy István Attila: Kettős fájás Olyan nehéz most másra figyelni, téged várlak minden mozdulatban. Puha árnyékok futnak át szobámon, mintha megérkeznél, átkulcsolnál, s elűznéd feltámadó félelmeimet. De nem jössz, gyötrődsz valahol, feltartóztat az újra nem lehet, s pontosan érzem: kettős fájás sorvasztja mellkasod.

2013.04.02. 20:47 bubutu

"Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse. " (Dalai Láma)

2013.04.02. 20:47 bubutu

Zorán : Majd egyszer... Talán egy nap, egy hét, talán egy év Amíg változtatni még nem merek Aki most vár, aki riadtan kiszáll Az vissza többé nem talál, az elveszett Látom, hogy mozdulsz felém, érzem a sóhajod Az arcod, mintha megérinteném De gondolatban még nem itt vagyok Majd egyszer ezen végleg túljutunk S az álmainkhoz visszafordulunk S a múltnak úgy felelsz, hogy magadhoz ölelsz S a világ félreáll Majd egyszer ez az örvény szétszakad És mindegy lesz, mi volt az áldozat A próba végetér S az örök vágyakért A büntetés lejár Ha minden szívdobbanásnak ára van Élni szegény-boldogan, már nem lehet Lázadunk néha, s összekapaszkodunk még Mintha így ölelkeznénk S mondjuk, szeretni elég S még elhiszed Hogy éljek, hogy lépjek jól, esküszöm nem tudom Te nem bántasz, nem haragszol De látom, ami elvész, fáj nagyon Majd egyszer, ahogy kell, megérkezünk Majd egyszer nagyon boldogok leszünk Majd meglátod mit ér sok végighajtott év Míg nem vigyáztam rád Majd egyszer, tudod, eljön még a nap Csak kérlek sose mondd, hogy elmarad S ha az átkozott idő Mint hűtlen szerető Addig meg nem csalt S az életem kitart Jó lesz egyszer majd ...

2013.04.02. 20:45 bubutu

Kamarás Klára: Hosszú utazás   Megint egy újabb állomás? Ütöttkopott, sivár, mint annyi más... Ásitó, fáradt, réveteg falak, A sárga fények kábán inganak, Lidérces, fülledt álmokkal rokon Mindegyvirágok semmihalmokon... Megint egy újabb állomás... Aztán dübörgő, szédült rohanás : Városok, falvak, nevesincs helyek... Csattogjatok csak őrült kerekek! Vágtassatok! E lomha éjszaka Mintha már évek óta tartana... Már nincs új szín, nincsen több árnyalat, Egyszervolt társunk foszló árnyalak, Szerelmünk sója régen elfogyott, Hüségünk fénye nézd, hogy megkopott, De a vonat száll... völgyön át, hegyen. Most átkelünk egy égő tengeren, Vagy csak dereng? Hiszen hiába! Késő! E moccanás, e jajdulás a végső! A megtört ajkak szürke szegletében Nem szökken új mosoly, csak gyáva szégyen, S egymást lesik a fülke múmiái: Ki fog közülünk elöször kiszálni?

2013.04.02. 20:43 bubutu

Emily Dickinson 1123. Nagy remény hullt le Zajtalan A törmelék belül. Ó, ravasz roncs, mi nem beszél S tanu be nem kerül. Lélek, nagy terhelésre szánt, Kin nem fog az iszony. Hányszor süllyedt el tengeren, Vagy rekedt szárazon. Be nem vallottan fáj a seb, Míg olyan tágra nől, Hogy egész életem belefér, S van még hely kétfelől. Az együgyű szemhéj csukott, Mi nyílott ég fele, Míg jő a gyengéd Kárpitos S örökre szegzi le - (Károlyi Amy fordítása)

2013.04.02. 20:42 bubutu

Emily Dickinson 686. Mondják, az idő enyhít. Sohasem enyhített. Valódi kín keményszik, Mint kortól az erek. Idő a baj próbája, De bajt nem orvosol. Ha mégis - a betegség Hamisnak bizonyúl. (Károlyi Amy fordítása)

2013.04.02. 20:40 bubutu

Lord Byron: Soha többé nem sétálunk Hát soha többé nem sétálunk Oly későn az éjben, Bár szívünk még őrzi álmunk, S a hold még ég a fényben. Mert hüvelyét feltöri a kard S lelkünk a hús zárja el, Hát szívünk is megtörik hamar, Szerelmünknek hervadni kell. S bár az éj még őrzi vágyunk, S bár a nappal közeleg, Soha többé nem sétálunk Hold alatt és fény felett.

2013.04.02. 20:39 bubutu

Rainer Maria Rilke: Körhinta Tetejével s árnyékával együtt Forog egy kis kerék, és körbe Színes lovak állnak tündökölve, De ki nem siet, azt lassan elfelejtjük. Bár némelyikük kocsihoz van kötve, Azért bátrak ők, harapják kengyelük, Egy nagy vörös oroszlán megy velük És egy elefánt is látszik a tükörben. Köztük szarvas, mintha erdőben ügetne Csakhogy nyerget hord és rajta Egy kis kékruhás lány van odakötve. Az oroszlánon sápadt fiúcska szárnyal, Két kezét a félsz feszíti görcsbe Míg fintorog az állat rémítő pofával. És egy elefánt is látszik a tükörben. És egyre gyorsul mert tudja itt a vége, És pörög-forog mindig céltalan, Vörös, zöld és szürke keveréke Bár némelyiknek gyermekarca van. És néha nevetés sodródik a szélben, Egy igazi, mely felragyog és illan E vakító és szédítő egészben.

2013.04.02. 20:38 bubutu

Emily Dickinson 1605. Mit vesztünk, részt visz belőlünk, Holdív mégis marad, Amit opálos éjszaka Holdként idéz a hab.

2013.04.02. 20:36 bubutu

H. M. R.: A karácsonyi ajtó Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen szép, gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel, mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt … azóta évek repültek, és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek, – ez már nem emlék, – a karácsonyi ajtót lesem még! Ó, de már többet tudok azóta! Gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál, mit a szem nem láthat országában a dicső Királynak! Tudom, az ajtó egyszer kitárul. S jöhetnek gondok vagy szenvedések, ez ad most nékem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött … s már küszöbén élek!

2013.02.10. 08:56 bubutu

Karinthy Frigyes:Lecke   Megcsókoltalak, megmutatni, Hogyan kell nékem csókot adni. Megfúltál, úgy öleltelek, Mutatni, hogy ölelj te meg. És sírtam is, ölelve téged, Mert tudtam, hittem, hogy megérted. Bő könnyeim, a könnyű bért, Mit értem ontsz, a könnyekért. Eldobtam mindent - íme, lásd, Hogyan lehet szeretni mást. Kiért mindent százszor megadnál, Ezerszer jobban önmagadnál. Kész vagyok meghalni miattad, Hogy élj, hogy meg ne halj miattam, Ahogy hiszem, hiszen mutattad. Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad, Csak az kap ingyen, aki ingyen ad. Mondtam, szeretlek, mondd szeretsz-e Mindössze ennyi volt a lecke, Mindössze ennyi a titok, De jaj neked ha nem tudod. Jaj néked, hogyha az egész Szabály és példa kárba vész. Jobb lett volna meg sem születni Nékünk, mint egymást nem szeretni.

2013.01.21. 20:48 bubutu

Viszontlátásra, - mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek - Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek (Reményik Sándor)

2013.01.21. 20:47 bubutu

És én fenyőtől fenyőhöz megyek És minden fenyőt megsimogatok. És megkérdezem: virrasztotok még? És megkérdezem: hogy aludtatok? És aztán feltűzöm a szívemet A legmagasabb fenyő tetejére, - S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk... Néked ajánlom égő szívemet... (Reményik Sándor)

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]