Új bejegyzés Frissítés

2018.08.18. 21:54 bubutu

2018.08.18. 21:30 bubutu

Bánhegyesy Tünde: Tűnődések az úszásról Amint az állatok, úszni úgy tanultál,    oly természetesen, –  vagy mindig is tudtál? –  már annak előtte, hogy emberré lettél,  mikor még folyékony ősanyagban éltél,  úsztál anyaméhben, jólvédett burokban,  mintegy félálomban, kialakulatlan,  úsztál öntudatlan megelégedésben,  gomolygó, cseppfolyós, páradús melegben  s még ennek előtte, a kezdet kezdetén  ringattattál Thétisz hullámos lágy ölén,  DNS levesben, a szerves elegyben,  ásványokban oldott bő termálvizekben  millió évekig úsztál lankadatlan,  csillókkal, uszonnyal, számtalan alakban,  körötted sötétzöld sodortatott hínár,  lendülettel dobott partra a magas ár,  úsztál és úszni fogsz annak ellenére,  hogy rég kivettettél a szikkadt fövényre  s növesztettél erős, földönfutó lábat  a szárazulatot hogy végig bejárjad,  kopolyút tüdőre hiába cseréltél,  vágyad a nagyvizek iránt még mindig él,  ússzál hát, áradó, buzgó szerelemmel,  együtt önmagaddal és az őselemmel  az úszás monoton mozdulatsor, ima,  néma örömóda, végenincs zsolozsma,  öröklött, ösztönös, archaikus tudás,  szükséglet, élvezet és élni akarás,  az úszás misztikus meditáció,  gondolat s gondtalan levitáció,  törzsed  elernyedve, súlytalan, lebegő,  fölötted kék azúr szikrázó levegő,  sikló repüléssel, mint ahogy a sas száll  az égi vizekben, fennségesen ússzál,  pillangóúszással, testtelen, könnyedén,  béka-mellúszással a tó ezüst tükrén,  ússzál hát, amíg tudsz, míg van még, van remény,  hogy tűz a Nap , ragyog, míg tündököl a fény,  míg aranyban fürdik csillámlón a homok,  kebeledben lüktet, míg ritmusra dobog,  dolgozik a szíved, míg fújtat a tüdőd,  ússzál, amíg bírod, amíg tart az erőd,  megfeszül és ernyed végtagjaid izma  újrázza sokezer gyöngyház kristályprizma,  úszhatsz újgazdagként kristály medencében,  szegényként is úszhatsz könnyeid vizében,  sós verejtékedben fuldokolsz, mint kontár  bánat-buborékot eregető búvár,  ki nem mer a mélyre, sötétbe merülni,  révbe jutni sem tud, felszínre kerülni,  el nem kerülheted, úszás lett a sorsod,  startra versenyre kelsz, habár nem akarod,  nincs mért ellenkezned, elragad, messze visz,  bensődben megtisztít, átmos a folyó víz,  ússzál véghetetlen, nagy-nagy nyugalommal,  parttalan vizekben, egykedvűn, mint a hal,  langyos középszerben, mitsem törődőn,  ússzál kitartóan, bátran, célra törőn,  elszánt karcsapással s tudd, hogy mi a törvény,  mit tégy vad viharban s ha elkap az örvény,  nézz szembe leskődő, százkarú veszéllyel,  ússzál hosszantartó, örök szenvedéllyel,  kecses mozdulattal, mint táncos medúza,  melynek átlátszó tüll fátyolból a blúza,  te legyél az úszó, tökéletes szépség,  alulról nézzen rád irigyen a mélység,  gonosz –gyilkos bálna– bámul, de el nem nyel,  találkozz Jónásként a világszellemmel,  a mindenhatóval – hona tenger éter,  milliárdnyi fényév négyzetkilométer –,  ússzál, mert teheted, a szabadság jogán,  tiéd e szélcsendes mindenség-óceán  ,,big blue” tintakékben oldódó közege,  vízcsepp a tengerben, te vagy a közepe,  a légüres térben úszhatsz a magányban,  bukfenceket vetve a súlytalanságban,  más dimenziókban úszni fogsz? – nem tudod –  kíméled magadat, erődet spórolod,  szeretnéd, hogy tovább, még tovább tartana  e tudatos úszó állapot-nirvána,  léted – lehetett más?– egyfajta gyorsúszás,  körbe visszatérő kör, látszat-változás,  folytonos úszás volt eddig az életed,  hogy le kell majd állnod: elfog a rettenet,  felhúzod sebtiben a hanyatlás gátját,  torlaszolva itt-ott az idő folyását,  ideig-óráig még meg lehet úszni,  máról holnapra még lehet halasztani,  lassan közeledik, úszva, mint az álmod,  feltartóztathatatlan jövel halálod...  vízizene ríjon, zokogjon rekviem,  hullám mossa hullád, tested, testünk s testem.

2018.08.16. 23:14 bubutu

Zelk Zoltán: Én téged tudlak   Nem rejtőzhetsz el már előlem, nem menekülhetsz. Fogva tartalak. Rab vagy. S megalvadt bánatomban már csak rabságod vigasztalhat. S hogy még gonosznak sem kell lennem: ha futni vágysz, én futni hagylak. S milyen könnyű szívvel! hisz tudom már: emlékeimtől visszakaplak. Egy mozdulat, egy szó, tekintet... bennem, köröttem rezgő részek. De ha úgy akarom, belőlük. felépíthetem az Egészet. Téged. S köréd a szobát, házat, az utcát is a béna fákkal. S a napszakot... Így kaplak vissza tested köré varázsolt tájjal. Mit rejthetnél el már előlem? - Megtanulta szemem az ívet, amit karod hasít a légben, ha magadra húzod az inget. S a guruló víz-gyöngyök útját has és comb közt, a test árkában, amikor nyújtózkodva, lassan felállsz fürdés után, a kádban. Kifosztottalak, lásd be végre, elloptam, íme, minden titkod. Tudom félő, lágy harapásod s bőröd alatt az eret, izmot. S mikor szeretsz: leheletednek gőzét. Síró, kis lihegésed. Megtanultalak én örökre, nem rólad tudok már, de téged. Én téged tudlak és úgy tudlak, mint az isten, aki teremtett. Rezgésből, árnyból és színekből ujból és ujból megteremtlek.

2018.08.16. 09:34 bubutu

2018.08.16. 09:21 bubutu

Fekete István: Augusztus   Poros út, poros virág, fáradt rét, most már vágyunk a suttogó őszre, kopogó esőre az ablakon, néma ködre a domboldalakon s a makkhullató arany erdőkre. Múlik a nyár: poshadt malomalja, kemény gyalogút és szikkadt árok. Dér vágyik már reggel a mezőre, kikerics a fakult legelőkre, hol a jegenyéken varjú károg. Aztán úgyis tél jön, s ködkezével az erdőkben az éj zúzmarát sző. A patak némán fut elmenőben, lassul a szív, s a dermedt időben elénk áll majd - a temető.

2018.08.15. 20:07 bubutu

2018.08.15. 19:57 bubutu

Szabó Lőrinc: Csak az imént   Csak az imént, csak az imént még úgy kellett az öröm, a szépség! oly mohó voltál! nyugtalan! A sok is kevés: lázadoztál: mindent szerettél volna... S most már az is alig kell, ami van. Csak az imént... Minthogyha tegnap lett volna... Óh, egyetlenegy nap és mennyi minden vele hal! Ébredését még szinte látom és már itt az este, barátom: egy napig voltam fiatal! Be gyors nap volt! Másnak is ily gyors? Vagy csak enyém e különös sors? Öregszem és fáradt vagyok. Kezd fanyar lenni, ami édes, az idő szép lassan kivégez s nemsoká mindent itt hagyok. És ez a legfurcsább: a semmi, hogy lehet többé sohse lenni,- ez a legérthetetlenebb: végső lakójául agyamnak a nagy csodálkozás marad csak, hogy voltam és hogy nem leszek.

2018.08.14. 20:19 bubutu

Emily Dickinson: A lélek saját társat választ... A lélek saját társat választ. S ajtót betesz. Őnéki már a majoritás Kívül reked. Nem mozdul, hogyha hintó áll meg A kapunál, Nem mozdul, hogyha császár térdel Lábainál. Tudom, hogy egyet választott csak, Az volt övé, Aztán figyelme héját zárta, Akár a kő. (Ford.: Károlyi Amy)

2018.08.10. 00:41 bubutu

2018.08.10. 00:36 bubutu

Emily Dickinson: Mint bánat, észrevétlenül... Mint bánat, észrevétlenül Elmúlt a nyár megint. Oly érzékelhetetlenül, Hűtlenségnek se tűnt. Nyugalom áradt szét, Mint rég jött alkonyon, Vagy mint ha délután a táj Magányosan borong. Korai est köszönt be, Idegen virradat, Mint menni vágyó vendég, Kit bánt, ha nem marad. S így, bár hajó se vitte, Nem röpítette szárny, Nyarunk a szépség bűvkörébe Átsiklott könnyedén. (fordította: Tábor Eszter)

2018.08.07. 22:25 bubutu

2018.08.07. 22:18 bubutu

József Attila: Koldus   Örökre látlak szépség-verte szemmel - Ó bús szemem, ki szépeket szeretsz! - Rád bámul hű szemem vak értelemmel, Mindig Reád és bárhová mehetsz, Mindig találkozol bolond szememmel, A kapzsi koldus új nyomort szerez:  Szegényház óvná olcsó irgalomtul, Mégis kiáll az útra s újra koldul.

2018.08.06. 18:33 bubutu

2018.08.06. 18:15 bubutu

Ady Endre: Az Úr érkezése   Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

2018.08.05. 21:43 bubutu

2018.08.05. 21:16 bubutu

Tóth Árpád: A pesti csend   A kávéházak pamlagán, a füstben, Vagy zsúfolt és sötét, fülledt mozikban, Sokszor gondoltam őrá, Körútak szennyén, mint egy bűzös üstben... Kerestem őt. Hol vagy te, messzi isten? Kerestem őt sokszor, ha Budapestre Rá-ráborult a drága, színes kendő, Az alkony, gázlámpák hegyére esve...

2018.08.04. 10:00 bubutu

Kosztolányi Dezső:  A lelkem oly kihalt, üres   A lelkem oly kihalt, üres, mint éjjel a tükör.   Holtan világít egymaga a bűvös fényü kör.   Ő látta hajdan a napot, a májusi eget.   De most belé az árvaság, a semmi integet.   Elmegy, ki látja itt magát, a táj is elenyész.   Övé a csönd, az éjszaka s meghal, ki belenéz.

2018.08.02. 15:31 bubutu

2018.08.02. 15:26 bubutu

Varró Dániel: EMAIL   Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha nincsen ékezet, csak kebelembe vésődjék e négy szó, hogy: Önnek új levele érkezett! Az egész világ egy linkgyűjtemény, az emberek, a tárgyak benne linkek, bárhova kattintok, te tűnsz elém, te vagy felvillanó websiteja mindnek. Te dobogsz bennem, mint versben a metrum. Föltettem háttérnek a képedet, s míg körülöttünk szikrázik a chat room, látlak, miközben vakon gépelek. Hiába nem láttalak még, az embert, ha minden betűd mégis eleven, ha érezlek, mint kisujjam az entert... Van nulladik látásra szerelem?

2018.07.30. 00:04 bubutu

Ady Endre: És sehogyse vagyok   ...És úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok És fáj, hogy nem fájnak eléggé Dalaim, a megdalolt dalok S kinjaim a megszenvedett kinok. Zárt életet ujra elkezdeni, Fölvenni a daliás lárvát, Ujjongani, mikor testünk bizserg Nem fiatalon és vér-duzzadón, De sztrájkján a sokféle csapott vérnek És gondolni évek számaira, Hogy harmincöt és azután harminchat És kételkedni a kisleányban, Aki, szegény, pedig nem rossz talán És mindenben és még több mindenben Látni vakítóan a Semmit: Talán öregség, talán már Halál. Hát jöjjetek beigért éjszakák Hát jöjjetek nagy megcsufolások, Szégyenek, kinok és régi babák. Kár, hogy néha sokáig élünk És ugy vagyok, hogy sehogy se vagyok.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]