Új bejegyzés Frissítés

2021.02.27. 19:58 bubutu

2021.02.27. 19:46 bubutu

Kaffka Margit: Nem hiszek   Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve űzött őszi sugarat. Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsuzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok látogattak, Oly teli fénnyel, mint tán soha még. Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, Mégis egész tündérország befért. - És álmodtam merész, nagy boldogságrul, Álmodtam nagy, boldogságos mesét. Álmodtam én már sokszor égiszépet És mindig fájó szívvel ébredék. Elég! Álmodni nem akarok többet, Se húnyt reményeket siratni még. Tudom: jő majd a józan, szürke reggel És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. Jöhetne már maga a boldogság is, Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

2021.02.26. 00:34 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Amikor   Amikor én istent faragtam,  kemény köveket válogattam.  Keményebbeket, mint a testem,  hogyha vigasztal, elhihessem.

2021.02.21. 01:43 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Jég   Belémfagy lassan a világ,  mint téli tóba nádbugák,  kis torlaszokban ott ragad  egy kép, egy ág, egy égdarab –  ha hinnék Benned, hallgatag  széttárnád meleg tenyered,  s az két kis napként sütne fönn  a tél felett, a tó felett,  hasadna jég, mozdulna hab,  s a tárgyak felszökellve mind  csillognának, mint a halak.

2021.02.20. 10:01 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Fák   Tanulni kell. A téli fákat. Ahogyan talpig zúzmarásak. Mozdíthatatlan függönyök. Meg kell tanulni azt a sávot, hol a kristály már füstölög, és ködbe úszik át a fa, akár a test emlékezetbe. És a folyót a fák mögött, vadkacsa néma szárnyait, s a vakfehér, kék éjszakát, amelyben csuklyás tárgyak állnak, meg kell tanulni itt a fák kimondhatatlan tetteit.

2021.02.16. 00:29 bubutu

2021.02.15. 23:49 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: A szomj   Hogy mondjam el? A szó nem leli számat: kimondhatatlan szomj gyötör utánad. – Ha húsevő növény lehetne testem, belémszívódnál, illatomba esten. Enyém lehetne langyos, barna bőröd, kényes kezed, amivel magad őrzöd, s mely minden omló végső pillanatban elmondja: mégis, önmagam maradtam. Enyém karod, karom fölé hajolva, enyém hajad villó, fekete tolla, mely mint a szárny suhan, suhan velem, hintázó tájon, fénylőn, végtelen. Magamba innám olvadó husod, mely sűrű, s édes, mint a trópusok, és illatod borzongató varázsát, mely mint a zsurlók, s ősvilági zsályák. És mind magamba lenge lelkedet (fejed fölött, mint lampion lebeg), magamba mind, mohón, elégitetlen, ha húsevő virág lehetne testem. – De így? Mi van még? Nem nyugszom sosem. Szeretsz, szeretlek. Mily reménytelen.

2021.02.15. 23:35 bubutu

Nemes Nagy Ágnes: Férfi, nő   A férfi Kiszívtam ép foga közül a nyelvét, mint csonthéjából gyönge osztrigát. Körülöleltem csípőjén a földet, és azt hittem: odaadta magát. A nő Fölém hajolt, mint sűrű felhő. Villódzott, míg a számra lelt. Forró keze bőrömre simult, és azt hittem, hogy megölelt.

2021.02.11. 00:10 bubutu

Kassák Lajos: A legenda vége   Az eldobott kő megült Isten mély ölében. Királyi testőrök hideg combú szajhák elcsigázott zarándokok, hiába keresik. Szaxofonon és dobon harsogom ne keresd az Istent a ködön túl rejtőzik vakon ne keresd a követ tört szárnyú madár volt egy macska gyomrában alszik. Én látom szegényt.

2021.02.09. 23:49 bubutu

Kassák Lajos: Megállt az óra   E dalt még neked szánom de nem hízelgő ajándékul hanem hogy láthattam szemed fogad tíz gyöngyház körmöd s hogy azokban a pokolszülte feketevörös órákban nem öltél meg engem és én nem gyilkoltalak meg téged. Bezárom az ajtót s a falról leakasztom a tükröt. Papíromon fekete tintafolt. Ez az éjszaka. A sűrű csöndben volt szeretőim szemei ragyognak.

2021.02.08. 21:07 bubutu

2021.02.08. 20:39 bubutu

Farkas Árpád: Dúdoló   Havazás lennék, lengőn áldó Gyűrött arcokra, földre szálló Vigasztaló-nagy csöndes ének Lélegzete a mindenségnek Havazás lennék, mintha volna Kedvem és pénzem annyi hóra Mellyel ember ily hitvány bőrben Havazhat egész esztendőben   Lassún, mint akit nem is kérnek Lennék Föld felett lengő ének Egy szál ingben is elringatnám Elmúlásommal sem ríkatnám   Lennék mindenség ingecskéje Öltözködnék a szegénységre Ne üssön át az éjszakákon Vacogó lélek, fázó álom.   Havazás lennék, lengőn áldó Gyűrött arcokra, földre szálló Csitítgató is ott, hol láz van Méltóságos a pusztulásban   https://www.youtube.com/watchG?v=6Qy7NR4qUI0

2021.02.07. 19:09 bubutu

Somlyó Zoltán: Álmok szőnyegén   Az álmaimból és reményeimből  szines, süppedő szőnyeget fonok.  És éjjel-nappal fonok egyre-egyre,  a munka édes, sürgető, konok.    Beléfonom a jelen bús magányát  ciprus-színével is kegyetlenül.  Amely fölött az őszi alkonyatban  lágy tétován fehér galamb repül.    Ha elkészül a ritkamívű szőnyeg,  nagyboldogan terítem majd eléd:  menj végig rajta s érezd meg a lelkem  különös, vágyó, rezgő ütemét...

2021.02.06. 11:23 bubutu

Mezei Marianna: Fehér gyász Dér csípte ágakon  ül a fájdalom  erősen tapad  odafagy,  és hallgat az erdő  végtelen csend jő  bennük a bánat  bennmarad.

2021.01.30. 21:18 bubutu

Varró Dániel: Boldogság A tévéhez leültünk megnézni azt a filmet, miről a műsorújság megírta, hogy nagyon sok vér fog majd folyni benne, és ennek mind a ketten örültünk, mert szeretjük a filmeket, amikben nagyon sok vér folyik. Te két fázós lábad akkor pólóm alá bedugtad, kis talpad ráhelyezted kövér, meleg hasamra, úgy néztük ezt a filmet, pisztáciát is ettünk. De gyorsan elfogyott, és félóra múlva kábé szép, szőkített fejecskéd a mellkasomra tetted, én kissé hátradőltem, a vállad átkaroltam, és elnyomott az álom. Most arra ébredek fel, hogy vége már a filmnek, a farpofák sajognak, jól elzsibbadt a lábam, és el van gémberedve a vállam is rohadtul, fejem nem dönthetem meg, nincsen mögötte támasz, valami ócska pornót sugároz a csatorna, éjfél is régen elmúlt. A távirányitóért nyúlnék, de el nem érem, van egy pohárnyi kólám, miből kiment a szénsav, de azt sem érem el, mert te rajtam fekszel éppen, szemed becsukva tartod, a szád kinyitva félig, meleg fuvallatocskák szállnak nyakamra onnét. Kívánhatnék-e többet?

2021.01.29. 15:32 bubutu

Hajnal Anna: Várj   Nem leszel mindig egyedül, eljön hogy újra betakarlak! együtt leszünk nagy hó alatt; jövök, még szeretni akarlak. Hozzád présel az áldott súly, elérlek, soha közelebben: csontomig érő remegés átjár mint ifjú közeledben. Megvársz? Csontszámmal megcsókollak, csontkezem kezedre tapadhat csontkarom karodba karolhat szeretlek, szeretni akarlak.

2021.01.26. 20:29 bubutu

2021.01.26. 20:09 bubutu

Fésűs Éva: A lényeg A szépben az a legszebb,  ami leírhatatlan,  a vallomásban az,  ami kimondhatatlan,  csókban a búcsúzás  vagy nyíló szerelem,  egyetlen csillagban a végtelen.  Levélhullásban erdők bánata,  bújócskás völgy ölében a haza,  vetésben remény, moccanás a magban,  kottasorokban rabul ejtett dallam,  két összekulcsolt kézben az ima,  remekművekben a harmónia,  részekben álma az egésznek, és mindenben a lényeg, a rejtőzködő, ami sosem látszik, de a lélekhez szelídült anyagban tündöklőn ott sugárzik.

2021.01.23. 00:58 bubutu

Somlyó Zoltán: Két szem   Voltam gyerek, homokba játszó,  csodálkozó és önfeledt.  Bámulva néztem, hogy kígyózik  a füst a háztetők felett.    Voltam diák, ki padsorok közt  sóváron csengetésre vár...  Kamasz, vígkedvű, pelyhesállú,  hős, szoknyakergető, szamár...    Voltam a földön bús gyalogló,  az égen gyors kengyelfutó...  Bölcs és bolond... Izzadva fázó...  Mindent és semmit sem tudó...    Voltam kipirult vőlegény is,  ki csókot és mosolyt keres...  Voltam poéta. Voltam vádlott  és hetyke, önző felperes...    Voltam fenn s lenn: ahol a bölcsőt  s hol a koporsót enyvezik...  Ma nem vagyok más: csupán két szem,  mely lecsukódva könnyezik...

2021.01.20. 16:37 bubutu

LGT: Valamit mindig valamiért   Mosolyt egy jó szóért választ egy levélért, szíved az enyémért, valamit mindig valamiért Rohanást időért sóhajtást erőért látomást reményért valamit mindig valamiért Tudod jól, tudod jól: ez a dal csak neked szól Tudod jól, tudod jól: a dal csak neked szól Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Tegnapot holnapért, éjszakát nappalért, ébredést álmokért, valamit mindig valamiért Hallgatást magányért, barátot barátért, életet halálért, valamit mindig valamiért ||: Tudod jól, tudod jól: ez a dal most neked szól Tudod jól, tudod jól: a dal csak neked szól Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért :|| ||: Ó, valamit valamiért Ó, valamitv alamiért Ó, valamit valamiért Ó, valamit valamiért :||   https://youtu.be/INJiBG3Her4

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]