Új bejegyzés Frissítés

2020.10.11. 15:51 bubutu

Babits Mihály: Három angyal  Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha? Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt! És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt! Harmadikat szégyenemre látja az egész világ, mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

2020.10.07. 17:59 bubutu

Berde Mária: Jöttél a parkon...   Jöttél a parkon... Láttalak egyszer. Tavaszi tűzben mentél a parkon. Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát Bontott az alkony. Láttam egy ágat Rogyásig virágtűzbe borulva. Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted Lágy sziromujja. Láttam, hogy hullt rád. Sírva simult rád, csókolta vállad. Illata szárnyalt, mint a sóvárgó, Néma imádat. Láttam, lágy szirmok Lábad elébe sírva peregtek. Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát Észre se vetted. Be szomorú volt. Be temetés volt, bár tavaszalkony. Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! - Jöttél a parkon..

2020.10.07. 17:54 bubutu

Pilinszky János: Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot.

2020.10.07. 17:45 bubutu

József Attila: Este volt s a bőrünk összeért Este volt s a nyári égről Rohanó, tüzes vágyak estek belém, Mikor a bőrünk össze-összeért, Egész életemmel ott éltem én, Azon a kicsi, darabka helyen, Ahol a bőrünk, A bőrünk összeért. Most már tudom, őt, őt kerestem, Mikor jelenést kért az eszem. S ó, ti kis virágok s ti embertelen messzeségek, Értitek-e az ő szavát, ölét? Mert már nem birom el s az egész asszonyt Méhike-zümmel és hatalmas Üstökös-dobó kiáltásokkal Kihirdetem. Micsoda melletted a napsütött szöllőhegy, A hajnalszőrű friss, égi állat, Vagy a bokrok reggeli ringatódzása A hajadon földek zsenge tomporán? Minden asszony csókja összebugyog benned S már sokszor félek, nagyon félek tőled, Mert mi nagyon összebogozódtunk S még minden szabad szálat elkeversz. Ó, mi akkor is kívánjuk egymást, Mikor énrajtam szörnyű kövek vannak És te könnyű felhőkön heversz!

2020.10.02. 23:47 bubutu

Lucian Blaga: Fölirat (Inscriptie) Az utak, melyeket nem járunk, az utak, melyek bennünk maradnak, azok is vezetnek, számolatlanul, valahová. A szavak, melyeket nem ejtünk ki, a szavak, melyek bennünk maradnak, azok is föltárják lényünket, maradéktalan. A csaták, melyeket nem vívunk meg, a csaták, melyek bennünk maradnak, azok is bővítik bennünk titkon a hazát. A magvak, amelyeket nem vetünk el, a magvak, melyek bennünk maradnak, azok is megsokszorozzák, végtelenül, az életet. A halál, melybe nem halunk bele, a halál, mely bennünk marad, az is mélyíti bennünk a hallgatást. És mindenütt, mindenbe gyökeret ereszt a vers.

2020.10.02. 23:41 bubutu

Lucian Blaga: Rendkívüli éj (Noapte extatica) Ősöreg csillagok zöldes fénye alatt ajtót reteszelnek, födik a kutakat.   Tedd szépen keresztbe gondod és két karod. Rögeinket mossák lecsurgó csillagok.

2020.09.27. 19:21 bubutu

2020.09.27. 19:02 bubutu

Fodor Ákos: Szerelem "Ahogy a szél meglebbenti a függönyt nem a függöny, nem a szél. A lebbenés."

2020.09.27. 12:38 bubutu

Juhász Gyula: A többi néma csend   Szeptember volt. Az ég üvegharangja Derűsen kéklett, mint a jó remény S a nyárutói kert pompája tarka S arany volt a kert skárlátköpenyén.  Szeptember volt, évadja szép múlásnak. A férfi, aki költő, állt merőn, Karját keresztbe fonta, mint a bánat S végignézett a szőlős hegytetőn.  Elment egy asszony. Tegnap még szerette, Múzsája volt és hite volt neki, Ma tudja már: a nő nem szereti.  Elment egy asszony. És a férfi lelke A távozó után könnyezve száll S úgy érzi: nem lesz többé verse már.

2020.09.20. 14:55 bubutu

Kányádi Sándor: Mint öreg fát az őszi nap…   mint öreg fát az őszi nap lemenőben még beragyog és elköszön a szerelem jöhetnek újabb tavaszok hajthat még rügyet lombokat gyümölcsöt többé nem terem felejtgeti a titkokat miket senki sem tudhatott őrajta kívül senki sem fészke is üresen maradt elhagyták kiket ringatott üresen ing-leng üresen de boldogan föl-fölsusog ha valaki még néhanap gyér árnyékában megpihen (Kolozsvár, 1990)

2020.09.11. 23:43 bubutu

Tóth Árpád: Amíg a csókot megtaláltam   Forró és száraz volt az este, Zengő üvegből volt a teste, S a törleszkedő, illatos fák Lágy lombja csupa villamosság. Ideges, szikrás alkonyatban Állottam ifjan és riadtan. És hallgattam, mintha zuhogva Valami vak malom zokogna. Égő agyam alatt a mélyben A szívem zakatolt az éjben. A vérem titokzatos árja Hajtotta bennem muzsikára A vágyakat, forgatva resten. ...Ó, mennyi álom, fény meg isten Dalolt és lüktetett át rajtam! És közben száraz lett az ajkam, Forró és száraz, mint az este, S a megváltás csókját kereste... Futottam, félaléltra váltan, Amíg a csókot megtaláltam, Az első nyirkos, hűvös ajkat Az első bús férfi-nyugalmat, Az első csöndes, árva szennyet, S könnyes szemem fölött a mennyet.   (1927)

2020.08.28. 23:33 bubutu

Lucian Blaga: Ének 2000-re A sas, melyet fent hintáztat az ég, azóta szárnyát szegte rég.  S Szeben alatt, Szeben alatt  csak bús tölgyek bólonganak.  Vagy egy utas, egy idegen,  emlékszik-é rám idelenn?  Amit tudnak, tán annyi se,  mint egy halványuló mese:  - Itt nézdelődött ő, itt bandukolt,  a lepkék s az Isten kortársa volt...  (Jékely Zoltán fordítása)

2020.08.15. 21:33 bubutu

Macuo Basó: Kakukkszó száll... Kakukkszó száll egy lakatlan sziget felé, mely láthatatlan… (Fordította: Fodor Ákos)

2020.08.15. 21:26 bubutu

Fodor Ákos: Diagnózis Romló szememben egyre szebbnek tűnnek a  romlandó dolgok.

2020.08.14. 23:17 bubutu

Szabó Lőrinc: Mint még sohasem   Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen, s meglesni, új gyönyörüségben, milyenek tested csontjai. Mert egész tested szeretem, és mind, ami építi kint s bent, szeretnék megismerni mindent, ami benned oly jó nekem. Szeretem a fogaidat s az ujjaidat, ízről-ízre, csókodban bujdosik az íze gerinced csigolyáinak. Két lábad futárként hozott, csuklóid forogtak, emeltek, bordáid kinálták a melled, mint az ölelést a karod, s ezek a csontok rám hajoltak, megszerettek és gyönyörű óráknak mindig drága, hű szolgái és dajkái voltak: hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külső lét mögött van és már isteni rejtelem? Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni ujra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.

2020.08.10. 20:30 bubutu

József Attila: Nem emel föl   Nem emel föl már senki sem, belenehezültem a sárba. Fogadj fiadnak, Istenem, hogy ne legyek kegyetlen árva. Fogj össze, formáló alak, s amire kényszerítnek engem, hogy valljalak, tagadjalak, segíts meg mindkét szükségemben. Tudod, szivem mily kisgyerek – ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. Kinek mindegy volt már a kín, hisz gondjaid magamra vettem, az árnyékvilág árkain most már te őrködj énfelettem. Intsd meg mind, kiket szeretek, hogy legyenek jobb szívvel hozzám. Vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám. 1937. febr.

2020.08.09. 11:20 bubutu

Hiperkarma – jószerencsét! megint rólad szólt a nap nem maradtál le semmiről várom hogy újból megtalálj egyből megismerj ennyiből megint rólad szólt a nap vártam hogy újból itt legyél te megint késtél egy kicsit nem maradtál itt semmiért   nem ment az együtt eltűnés úgy tűnik várnom kell tovább nem tűnik úgy hogy visszatérsz távol vagy mindig hogyha látsz nem ment az együtt álmodás látod hogy én sem változom könnyű szél visz tovább utamon   megint rólad szólt a nap jöttél és éltünk egy kicsit mindig is téged vártalak ha más jött én végig akkor is   vendégként voltál itt nekem feltűntél pár órányira szép voltál mindig vagy ha nem akkor is voltál annyira szép nekem hogy elraktározódj és bennem végig szép maradj bármeddig várlak jól tudod bárki más jön az nem te vagy nem ment az együtt álmodás  látod hogy én sem változom könnyű szél visz tovább utamon   megint rólad szólt a nap vártam hogy újból itt legyél mások már nem számítanak csak te vagy és bármit is tegyél tőlem hiába is változol az arcod már nem fordulhat el új cipő új haj új beszéd engem ez mind nem érdekel   bármit is tettél elkísér nincs harag bennem semmiért ha bármi rosszat szólt a szád a sorsot ha hívtam te jöttél nem ment az együtt álmodás látod hogy én sem változom könnyű szél visz tovább utamon https://youtu.be/PV4rM9sMF-0

2020.08.09. 09:39 bubutu

Csukás István: A számon hangtalan fohász   Nagy Jézus-arc a fák között fehérlik, körben megalvadnak a vérszínű levél-csöppök, az őszi fény rőt templomablak, nyomul felém a látomás, fuldokolva tátog az ég, a számon hangtalan fohász: ne kelljen elmenni ma még! Hiszen oly rövid volt a nyár, lukas markából az időnek kifolyt a perc, a hűs pohár borocska, és amit szép nőknek a férfi súg, a könnyű láz, melytől torkom szárazon ég, hogy rekedten szól a fohász: ne kelljen elmenni ma még! Ha szemem hunyom, látom is, hogy megtelik s kicsap a tóból lesült sok habkönnyűn muris fenék, láb, nap-vakunak pózol, a perc örökléttel cicáz, s fényképez buzgón fent az ég, hunyt szememből süt a fohász: ne kelljen elmenni ma még! Fülemben csönd s a csönd mögött visszhangzik árva koponyámban, hová télire költözött a nagy zsivaj, mely szólt a nyárban, most hallgatom, hogy citeráz, e tarkabarka víg zenét, s tercelget hozzá a fohász: ne kelljen elmenni ma még! Vonat sikolt a távolból, majd átrobog az állomáson, időm előttem így lohol, míg merengek az elmúláson, piros zászlóval hadonász az ősz, zord bakterféleség, lemaradtam s száll a fohász: ne kelljen elmenni ma még! A fák között így ballagok a hívogató Jézus-archoz, túl a tél s a semmi ragyog, mohón nyarat, zenét s színt faldos, a látomás is üres ház, mi volt szép nyári menedék, vacogva ekhóz a fohász: ne kelljen meghalni ma még!

2020.07.28. 19:49 bubutu

Shakespeare: Szonettek XII          Számolva az óramondó időt       S látva, szép nap rút éjbe hogy merül,       Hogy kókad az ibolya nyár előtt,       S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt;         S hogy ejti lombját a sok büszke fa,       Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt,       S hogy hág kévék ravatalaira       A borzas-ősz szakállú nyári zöld, --         Sorsodat nézem, a szépségedét:       Útja a romboló időn visz át,       Hisz mind búcsúzik az édes, a szép,       S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát;         S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen,       Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

2020.07.26. 22:56 bubutu

Jevgenyij Vinokurov: Ő  Mellém ül enni: asztalon az étel, Rám szól: egyél, és megadom magam. Csörömpöl - istennő - a sok edénnyel, Olvas, söpör, szalad, mert dolga van, Mezítláb ténfereg öreg zakómban, Vagy felveri a konyhát éneke... Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban? Csak ennyi: elmegy - meghalok bele. (Fordította: Rab Zsuzsa)

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]