Új bejegyzés Frissítés

2023.02.06. 23:38 bubutu

Hajnal Anna: A magam törvénye szerint   Jaj hol is kezdjem, hogy el tudjam mondani mennyire boldog vagyok, éjjel volt, hirtelen elállt az eső, kacagtak a friss illatok kettesben mentünk a fák közt az úton percekre boldogok. Aludni sem hagyott örömem éjjel, nevetve gondoltam rád, megszünt a rettegés, gyanu és vágyódás, megszünt a rabszolgaság, szeretlek, mégis a magamé vagyok, most szabadon gondolok rád. Bizhatok magamban, biztosan ringanak napjaim felém megint, haragod nem halál s üdvözülhetek a magam törvénye szerint! Hajnalok, nappalok vágytalan derüje s csillagok nyugalma int. Mert tudom ha engednék, nem lenne csókodból sohasem, sohasem elég, örvénylő keringés, kábulás, zuhanás, nem bánnám hogyha az ég naprendszerei bomolva keringnek és itt a szörnyű vég. S a nyujtózó fák közt megéreztem hirtelen: szabad-szabad vagyok, énekeltek a csendben a cseppek s a bolondul friss illatok – sohsem szerettelek annyira még mint most, hogy szabad vagyok!

2023.02.01. 22:47 bubutu

Quimby: Androidő   Oltsd el a lámpát,  kicsit tedd takarékra az agyad  lassíts le egy percre ember,  leelőzted magad !  De tudod hogy nem tart örökké,  hiszen volt már annyi jel,  hogy ami egyszer volt, újra nem jön el.  Lehetne bársonyos minden éjszaka  de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga.  Hiába menni kell, a csengő csilingel.  s ami egyszer volt, újra nem jön el.  Halhatatlan vagy gyönyörű android,  otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.  Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.  Hiszen te élsz! Én nem csak működöm! Alakja izgató, modern a külseje,  jó lenne sejteni, mit rejt a belseje.  Hiába faggatom, ő csak annyit felel:  Ami egyszer volt, újra nem jön el.  Halhatatlan vagy gyönyörű android,  otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.  Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.  Hiszen te élsz! Én nem csak működöm! Eszembe jut egy érzés, gyorsan kihányom magamból.  Illegek-billegek egy csészealjon ülve.  Lám a jobbik részem a latrinában landol.  Remekül mennek a dolgok magukból kiürülve. Halhatatlan vagy gyönyörű android,  otthonod színtelen, szúros szagú aldehid.  Műanyag gombokon jajgat egy műköröm.  Hiszen te élsz! Én nem csak működöm!   https://youtu.be/Weiy--1r1wE

2023.02.01. 00:02 bubutu

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan   A szíved majdnem megszakad szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket  húzná magával, úgy sajog  szád felé néma sóhajod.  S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel,  fogaid közül valami  sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő  s azt hiszed: a következő  pillanat mindent, ami él, elfúj, mint pókhálót a szél.

2023.01.28. 09:48 bubutu

Robert Burns: Ha mennél hideg szélben     Ha mennél hideg szélben a réten át, a réten át, rád adnám kockás takaróm, öleljen át, öleljen át! S ha körülzúgna sors-vihar rémségesen, rémségesen: szivemben volna házad, oszd meg velem, oszd meg velem! Volna köröttem zord vadon, sötét, veszett, sötét, veszett: mennyország volna nékem az együtt veled, együtt veled! S ha volnék minden föld ura az ég alatt, az ég alatt: koronám legszebb ékköve volnál magad, volnál magad!

2023.01.22. 11:04 bubutu

Sohonyai Attila - Létkapcsoló   Néha azt gondolom, már rég elloptak mindent, s itt, legbent, nincs már semmi sem. Majd egyszerűn, ez az egész veszettül dobogni kezd, s úgy tud túlcsordulni, mintha nem létezett volna soha se kopárság, se visszhang rengeteg. S e létkapcsoló, a te közelséged.

2023.01.21. 22:01 bubutu

Karinthy Gábor: Éjfél   Magány és csorbítatlan éji csend, A léttelenbe olvadok. Eltűnt a szerves, mozgalmas világ, Ó, ki vagyok és hol vagyok? Hiába vizsgálgatom kezeim, Ujjaim oly idegenek. Arcom helyére másik arc került, Szemgödreimbe más szemek. Mint föld csuszamlik ferdén talp alól, Siklik le saját életem… Hátamra nyomja hűvös tenyerét És hintáztat a félelem…

2023.01.08. 13:16 bubutu

Reményik Sándor: Viszontlátasra Viszontlátásra, – mondom, és megyek. Robognak vonatok és életek – Bennem, legbelül valami remeg. Mert nem tudom, Sohasem tudhatom: Szoríthatom-e még Azt a kezet, amit elengedek. Viszontlátásra: mondom mégis, mégis. Viszontlátásra – holnap. Vagy ha nem holnap, – hát holnapután. Vagy ha nem akkor – hát majd azután. És ha aztán sem – talán egy év mulva. S ha még akkor sem – hát ezer év mulva. Viszontlátásra a földnek porában, Viszontlátásra az égi sugárban. Viszontlátásra a hold udvarán, Vagy a Tejút valamely csillagán – “Vidám viszontlátásra” mégis, mégis!

2023.01.08. 13:06 bubutu

"Tudod, hogy soha nem hagylak el. Nem a fa hagyja el a virágot, hanem a virág válik le a fáról"  (Alexandre Dumas)

2023.01.06. 23:05 bubutu

Ady Endre: Csak látni akarlak Vedd le ruhádról a büszke csatot, Bontsd ki a szépséged vidáman, Mint ó képeken meztelen angyalok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Várj hidegen, szabadon, hősként, Még azt se kérdezd meg majd, hogy ki vagyok. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Hunyt szemekkel feküdj előttem, Miként egy vadvirágos, szűzi halott. Vedd le ruhádról a büszke csatot, Égnek szemeim téged látni, Akit én megcsókolni nem akarok. Vedd le ruhádról a büszke csatot S én leborulok szőnyegedre S megáldom a legdúsabb pillanatot.

2022.12.30. 18:54 bubutu

Áprily Lajos: Ajánlás   Ne haragudj. A rét deres volt, a havasok nagyon lilák, s az erdő óriás vörös folt, ne haragudj: nem volt virág. De puszta kézzel mégse jöttem: hol a halál nagyon zenél, sziromtalan csokrot kötöttem, piros bogyó, piros levél. S most add a lelked: karcsu váza, mely őrzi még a nyár borát – s a hervadás vörös varázsa most ráborítja bíborát.

2022.12.22. 17:11 bubutu

Zelk Zoltán: Zúzmara   Mikor az első zúzmara megül a rózsafákon, töpreng az ember, mit tegyen, hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon. De tudja, fájni fog soká, mert büntetlenül nem lehet szeretni, az ész végülis megadja magát, ha majd a szív nem s nem akar feledni. Mert zúzmara a rózsafán, mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. – A nyári tücsökcirpelés most ér a csillagokba.

2022.12.19. 16:38 bubutu

Kosztolányi Dezső: Szerenád    A kormos égből lágy fehérség szitálja le üres porát. Didergve járok ablakodnál a hófehér nagy úton át. S amint megyek itt éji órán, lépésem mégsem hallható, mert zsongva, súgva, és zenélve halkan szitál alá a hó. S körülvesz engem, zordon árnyat egy hófehér, szelíd világ: angyalpárnáknak tollpihéje, zengő, szelíd melódiák, habpárna selymén szunnyadó arc, mit angyalok fényszárnya ó, minek szelíded altatóul, halkan zenél a tiszta hó. Oly mély a csend, a város alszik, mind járjatok lábujjhegyen! Pihék, zenéljetek ti néki, hogy álma rózsásabb legyen. Egy hófehér hálószobává változz át csendes utca, ó! Fehér rózsákként hullj az éjben reá, te szálló, tiszta hó!

2022.12.07. 13:15 bubutu

Szabó Lőrinc: Alkalom   Vagy társ voltál egy örök tévedésre? Fáradt vagyok már… És, jaj, mi “igaz”?! A valóság egy darabig az… Tévedés? Szivem legszebb tévedése! Ha véletlen, bár ma is igézne! Ha látomás, tüntödben is vigasz! Akármi, minden veled sugaras: kettő kellett hozzá, a szivem és te. Rád vágyik vissza minden örömöm. A legnagyobbat neked köszönöm, s hogy nem még többet, csak az én bünöm. Alkalom voltál, hogy boldog legyek. Alkalom, hogy meg ne becsüljelek. Alkalom, hogy sose felejtselek.

2022.12.04. 14:24 bubutu

Kaffka Margit: Fényben   Tudom, hogy a tavasz nem tart örökké, Hogy elmúlnak mind a derűs napok, Hogy a dal, hogy a tavasz idehagynak, És ősz fejemmel magam maradok. Zörgő avarban, ködös alkonyattal, A darvak búcsúzása idején Ráérek majd jövők titkát keresni, S borongva sírni emlékek ködén. De ki töpreng édes tavaszi reggel Fagyos pusztákon, hulló levelen, – Mikor csillámos, szőke napsugárral Végigragyogja útját a jelen…

2022.12.01. 23:33 bubutu

Hajna Anna: Várj   Nem leszel mindig egyedül, eljön hogy újra betakarlak! együtt leszünk nagy hó alatt; jövök, még szeretni akarlak. Hozzád présel az áldott súly, elérlek, soha közelebben: csontomig érő remegés átjár mint ifjú közeledben. Megvársz? Csontszámmal megcsókollak, csontkezem kezedre tapadhat csontkarom karodba karolhat szeretlek, szeretni akarlak.

2022.11.26. 22:59 bubutu

Gyóni Géza: Én is elmegyek Egy este majd csak én is elmegyek. Pár régi bútor árván és búsan áll itt. Kis asztalon a lámpa arasznyi kört világit. Szép őszirózsa hervad vetetlen hideg ágyon. Megsimitom még egyszer s a kis szobát bezárom. Egy este majd csak én is elmegyek. Álmos komondor kikisér farkcsóválva, A falu alszik. Jó mély a falu álma, S mikorra ébred s megmosakszik rendben, Ki kérdi, bánja, hogy én merre mentem És hol takarnak barna nagy hegyek?… Egy este majd csak én is elmegyek.

2022.11.26. 22:42 bubutu

Szergej Jeszenyin: Bokraink közt...   Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő szép zabkéve-hajadról nem álmodom többé már soha. Arcod haván bogyók bíbor vére - szép voltál, te kedves, illanó! Szelíd, mint az alkony puha fénye, s fehéren sugárzó, mint a hó. Szemed magvai kihulltak régen, neved, a törékeny, messzeszállt. Gyűrött sálam őrzi már csak híven fehér kezed hársméz-illatát. Amikor a háztetőn a hajnal macskamódra, lustán lépeget, emlegetnek tűnődő szavakkal vízimanók, dúdoló szelek. Kéklő esték azt suttogják rólad: álom voltál, elhaló zene. De tudom - aki formálta vállad, fénylő titkoknak volt mestere. Bokraink közt már az ősz barangol, kóró lett a fényes laboda. Zizegő, szép zabkéve-hajadról  nem álmodom többé már soha... (Rab Zsuzsa)

2022.11.25. 20:45 bubutu

Ady Mariska: Hadd menjek a nyárral... Ha menni kell, Uram, hadd menjek a nyárral, fehér homlokomon fehér violákkal. Arany sugarakkal selyem szemfedőmön, kék búzavirágos, pillangós mezőkön. Fecskecsicsergéssel...pacsirta dalával... Fehérruhás lányok tündöklő hadával: felhőtlen égbolt baldachinja alatt - (mint egy királylány, ha esküvőre halad). Mert - mint tudod, Uram - tél volt, mikor jöttem, havas táj...kopasz fák busongtak köröttem. S azóta is mindig jég-mezőkön jártam. Utolsó utamra hadd menjek hát nyárban.

2022.11.20. 11:58 bubutu

"Mennie kellett, mert lebbenni kell a szélnek, a Napnak le kell pihenni, kell az eső, hogy ázz alatta. Ő nekem a mindent adta, a mindenből nem maradt semmi. De tűnő sziporkái a mosolyomban élnek." (Michael Burch: Tünemény)

2022.11.17. 00:04 bubutu

Sigbjörn Obstfelder: A halál vet   És a nap - énekel és nevet és a halál - vet, csöndbe vet, vet - csöndbe vet. Az éjbe vet vet, csöndbe vet, bús rózsát, halvány tulipánt, beteg jácintot és fekete ibolyát, könnyet. Vet, csöndbe vet, bús vágyakat, halvány mosolyt, sötét kétséget, néma kínt, könnyet. És a nap - énekel és nevet és a halál - vet, csöndbe vet, vet - csöndbe vet. (fordította: Kosztolányi Dezső)

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]