Új bejegyzés Frissítés

2018.07.18. 21:52 bubutu

Radnóti Miklós: Tápé, öreg este   Szerencselepények füstölnek az úton a ködben, jó tehenektől, de ők már pisla jászlak előtt eldőlve pihennek és orrlikuk köré is enyhülni száll a légy! Most a híjjas ákácot kalapozza haloványan a holdfény s nem csillagzik az ég! mert angyalaink magukra húzták a fekete takarókat, már hiába áll ki várni az apját, csillagok nélkül nem nő nagyra ilyenkor a kicsi legény! De azért hazafelé jönnek szekéren és papírral ápolt glóriákkal sötéten a gazdák s eldőlnek, ha asszonyuk kilép meleg szoknyáiból előttük és szolgálva hozzájuk bontja a testét melegen! Kinn kutya nappali mérgét játsza a lánccal, benn a gyerek figyel még, ó szemekkel s a macska! és szerető zajban álmodnak együtt már, köcsög tejekről boldogan, nyáluk csorgatva a vackon!

2018.07.16. 16:26 bubutu

2018.07.16. 16:22 bubutu

Radnóti Miklós: Július   Düh csikarja fenn a felhőt, fintorog. Nedves hajjal futkároznak meztélábas záporok. Elfáradnak, földbe búnak, este lett. Tisztatestű hőség ül a fényesarcú fák felett.

2018.07.15. 10:53 bubutu

József Attila: Nyári délután   Cseveg az olló. Néne   nyesi a pázsitot, guggol. Hátulról nézve   is látni, ásitott. Rádió nyüzsög. Szárnyak   dongnak az üvegen. Lágy szellők táncot járnak   a puha füveken. Az idő semmit játszik,   langy tócsa most, megállt. Hogy elleng, abból látszik,   hogy remeg a virág. Én sem tudom már régen,   alszom? vagy dolgozom? Megterit feleségem   szép fehér abroszon. Az eget is a tájon   vászonfény lepi el. Csillog, mert üvegtálon   ül, a földieper. Boldog vagyok? A kedves    mellettem varrogat s hallgatjuk, amint elmegy   egy vak tehervonat.

2018.07.14. 11:21 bubutu

2018.07.14. 11:07 bubutu

Szabó Lőrinc: Nyár   Nyár. Kert. Csönd. Dél. Ég. Föld. Fák. Szél. Méh döng. Gyík vár. Pók ring. Légy száll. Jó itt. Nincs más csak a kis ház. Kint csönd és fény. Bent te meg én.

2018.07.13. 23:00 bubutu

Kosztolányi Dezső: Nyár, nyár, nyár   Nyár,  A régi vágyam egyre jobban  Lobban,  De vár, még egyre vár.    Kár  Így késlekedned, mert az éj setétül.  Az élet  Siralmas és sivár  Enélkül.    Gigászi vágyam éhes, mint a hörcsög,  Görcsök  Emésztik s forró titkom mélye szörcsög.    Mostan hajolj feléje.  Közel a lázak kéjes éje.  Akarod?  Remegve nyújtsd a szájad és karod.  Itt ital illatja tégedet vár.  Nektár.    Te  Hűtelen, boldog leszel majd újra, hidd meg.  Idd meg.

2018.07.12. 15:20 bubutu

Sík Sándor: Ákácvirágzás   Este van, nyár van, mosolyog a csend.  Szellő, madár és ember elpihent. Valami titokterhes boldogságtul  Ákácok könnye: nagy, fehér virág hull. Oly frissen, könnyen megyünk egymás mellett,  Mint eső után gyöngyviráglehellet. Fehér virág közt szótlan lépdelünk,  És a Jóisten szembejön velünk.

2018.07.10. 15:04 bubutu

2018.07.10. 14:44 bubutu

Kosztolányi Dezső: Egyedül   Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán, s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül Én, a merész és álmodó parány. Egyszerre az ősfélelem legyűr, a lég üres, kihalt a szó, a hang, s én sáppadottan fekszem itt alant. A föld szorít, s fölém végetlenül tágul ki, mint egy kék üvegharang, a végtelenbe nyúló kékes űr.

2018.07.09. 14:48 bubutu

József Attila: Egyedül   Egyedül fogok én állni a világon. Egyedül, egyedül, nem lesz soha párom. Nem lesz soha párom, aki vigasztaljon, Aki szenvedésben csókot csókra adjon. Csókot csókra adjon s aki hű, nem álnok, Aki büszke arra, hogy mellette állok. Aki míg én alszom őrködik könnyezve, És, ha ébren vagyok, kacagó a kedve. Aki szeret engem, aki meghal értem S még akkor is szeret örök-visszatérten. S nem fog borulni le rám senkise sírva, Ha majd távozom az örök-néma sírba.

2018.07.08. 20:34 bubutu

Fekete István: Végtelen   Hűvös, színtelen pára: a föld s a fák lélegzete, felhők fia, ősz uszálya, halott hajnalok holt keze. Majdnem nincs. Semmi… mégis mindenütt ott van, fenn és lenn, szájban és szívben, szóban és hitben, és ha van: nincs, s ha nincs: Minden.

2018.07.07. 11:11 bubutu

József Attila: (IRGALOM, ÉDESANYÁM...)    Irgalom, édesanyám, mama, nézd, jaj kész ez a vers is!

2018.07.05. 18:41 bubutu

Rainer Maria Rilke: Este   Váltja az este lassanként ruháját, mit régi fák karéja nyujt elé; nézed: s otthagy a táj, kettőbe vált át, egy ég felé tart s egy a mély felé; otthagy, egészen egyikhez se kötve, nem oly sötéten, mint a néma ház, s nem oly bizton esküdve az Örökre, mint az, mely kél, s csillagként éjszakáz – otthagyja (szóval föl se fejthető) léted riadtan, érve, óriásnak, úgy, hogy benned ma fojtva, s értve másnap, váltja egymást a csillag és a kő.   (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

2018.07.04. 22:41 bubutu

2018.07.04. 22:36 bubutu

Falu Tamás: Esti ima Ne fájjon a lelkem, ne fájjon a testem, legyen, ki felemel, amikor elestem. Amit méznek érzek, epévé ne váljék, kövessen a béke, mint jóságos árnyék. S ha majd jő a halál, szóljon hozzám szépen, s ne a hátán vigyen, hanem az ölében.

2018.07.04. 22:36 bubutu

2018.07.04. 22:23 bubutu

József Attila: Falu   Mint egy tányér krumplipaprikás, lassan gőzölög lusta, langy estében a piros palás, rakás falucska. Itt is, ott is karcsú füst - remény - tünődni, merre szálljon, áll kicsit a kémény küszöbén és int a tájon. Akácocskát babrál a homály. A fa telt, kicsi keble beléreszket, csöpp sóhaja száll - levegő-lepke. S körülem, míg elfed hallgatag a lágy borongás bokra, ugatások némán hullanak nagy bársonyokra... ... Lámpát gyújtanak az asszonyok. És erőlködve, rángva, égbe röppenne, mint elnyomott lélek, a lángja. El is lobban mind... Egy fény a rét. Az anyás hold-világa elé nyújtja kövér tenyerét egy bodza-ága. Örök boldogság forrása mos egy rekedt, csorba téglát. Smaragd Buddha-szobrok harmatos gyepben a békák. A vadzab, ki kardot vont elő, fejét mélyen lehajtja. Most a dicsőség és az erő a repedt pajta... ... Benne csend van. Mintha valami elhangzott volna csengve. Fontolni lehet, nem hallani. Nincs, csak a csendje. S ahogy földerül az értelem, megérti, hogy itt más szó nem eshetett, mint ami dereng: eke és ásó. Szó, mert velük szólal a paraszt napnak, esőnek, földnek. Szó, mint szóval mondom én el azt gondos időnek. Szó, mint csecsemőnek a mosoly. Veregetés a lónak. Szó. De tiszta értelmű, komoly tagja a szónak... ... Hallgatom az álmodó falut. Szorongó álmok szállnak; meg-megrebbentik az elaludt árnyú fűszálat. Alszanak az egek, a mezők. Ostorok, csizmák, kések. Lombok közt a tiszta, tág közök. S a levélrések. Alszanak a nyers, nehéz szavú, kiszikkadó parasztok. Dombocskán, mint szívükön a bú, ülök. Virrasztok.

2018.07.03. 13:37 bubutu

2018.07.03. 13:34 bubutu

Kányádi Sándor: Álom   Furcsát álmodtam az éjjel: két csikót fogtam kötéllel, két gyönyörű pejcsikót. Szárközépig érő fűben nyargalásztam velük, mígnem egyik csikó elfutott. És a másik, akin ültem, azon nyomban, mint egy isten olyan lánnyá változott. De otthagytam - most sem értem -, és kergettem egész éjjel azt, amelyik elfutott.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]