Új bejegyzés Frissítés

2022.07.13. 02:15 bubutu

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában   Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér.

2022.07.10. 20:25 bubutu

József Attila: A szemed   Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S lelkemben halkal fuvoláz a vágy. Mint ifju pásztor künn a messzi réten Subáján fekve méláz fényes égen S kezében búsan sírdogál a nád. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S már fenyves szívem zöldje nem örök. Galambok álma, minek jössz elébem? Forró csöppekben gurulnak az égen S arcomba hullnak a csillagkörök. Nagy, mély szemed reámragyog sötéten S a vér agyamban zúgva dübörög.

2022.07.10. 20:20 bubutu

Ignotus Hugó: Akarom Azt akarom, hogy rámszorulj, Azt akarom, hogy sírj utánam, Azt akarom, ne menj tovább, Azt akarom, maradj meg nálam, Azt akarom, halkan nevess, Azt akarom, szavad elálljon, Azt akarom, szemmel keress, Azt akarom, a szived fájjon, Azt akarom, add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra, - Azt akarom: engem szeress, Azt akarom, ne gondolj másra.

2022.07.07. 20:40 bubutu

Reményik Sándor: Jön   Magányos út, november, éjszaka, Koromsötét. Valaki jön mögöttem, Súlyosan jön:  Hallom léptei döngő ütemét. Eremben lassan hűlni kezd a vér, - De nem sietek, már nem sietek, Tudom, hogy úgyis mindjárt utolér. Lehajtom a fejem. Ez már nem félelem, Ez már az Ámen halk mozdulata:  Az irgalmatlan léptű idegen Hadd jöjjön hát. - Oltson el minden kis-ablaknyi fényt Csalóka fényt, - Tegye teljessé ezt az éjszakát. Jön. Nagy, mérföldnyelő léptekkel halad, Most, itt, itt lesz a nagy találkozás, Ahol megálltam, E haldokló lámpavilág alatt. Most! - Elment. Elment, és szóba sem állott velem, Csak megnézett a kalapja alól Akár az élet és a szerelem.

2022.07.07. 00:14 bubutu

Kosztolányi Dezső: A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán A hosszú, hosszú, hosszú éjszakán  ágyamra ül fásultan a magány,  és rámtekint és nézdeli magát,  és fésüli hosszú, hosszú haját.  Eszelős hölgy. A szeme oly szelíd,  és bontja, oldja tornyos fürtjeit,  és oldja, bontja - percre perc enyész -  és újra kezdi mindig. Sose kész.  És oldja álmom, bontja gondomat,  álomtalan partokra hívogat.  Ha szunnyadok, csörrennek fésüi,  hosszú haját nevetve fésüli.  Csak hallgatom álomban, éberen,  hogyan motoz-motoz az éjjelen.  Most újra kezdi. Végtelen haja  oly hosszú, hosszú, mint az éjszaka.

2022.07.07. 00:10 bubutu

Kosztolányi Dezső: Egyedûl Magam vagyok, rám hull a végtelenség, a fák, a lombok ezre eltemet. Olykor fölém cikáznak még a fecskék, nem láthat itten senki engemet. A táj az ismeretlen mélybe kékül, nincs semmi nesz a lombokon, a fán, s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül Én, a merész és álmodó parány. Egyszerre az ősfélelem legyűr, a lég üres, kihalt a szó, a hang, s én sápadottan fekszem itt alant. A föld szorít, s fölém végetlenül tágul ki, mint egy kék üvegharang, a végtelenbe nyúló kékes űr.

2022.07.05. 23:28 bubutu

Somlyó Zoltán: Öklöd drága ütése   Nem lankadt el szerelmem, drága kincsem s mint rossz bor, nem tört meg a láz, a hév. Kezem még rád vár, hogy ajkamra hintsen, mint hűs italt, mit őrzött sok-sok év. Én vágyaim tüzével, melyet ismersz, behúnyt szemmel felékesítelek. Akárhol élsz: te szent gyökeret itt versz, e messzi ágy mélyén is rádlelek. Cserepes ajkam fuldoklón lezárom, mint akkor, a kis pesti rossz szobában, hol jázmin-térded fénykörébe szálltam. Dicsőülten karom épp úgy kitárom, lángzó ruhád épp úgy libeg e kézen... S öklöd drága ütését épp úgy érzem.

2022.06.28. 17:35 bubutu

Juhász Gyula: Emlék   Egy arc fölbukkan néha a homályból, Hová eldugta őt a feledés, Egy régi társnak arca, aki bátor Tekintetével a lelkedbe néz.  Elhunyt napok és elfakult vidékek Feléd ragyognak ismét hirtelen, Fölzendül elnémult szavak zenéje És lelkeden, lehangolt hangszeren  Ábrándjaid eljátssza újra multad, Csak bánatod tesz rájuk hangfogót... A feledés homályából kibukkan Egy régi arc és feléd mosolyog.

2022.06.25. 00:27 bubutu

Juhász Gyula: Az időnek   Idő, örök öreg, ki messze, fenn A végtelen szikláján ülsz magad S csak nézed hallgatag, vén bérceken, Hogy az eón, az év, a nap halad.  Csak nézed, hogy a tenger és a könny, A vér és víz hogy árad és apad, Csak nézed, hogy vív a fény és a köd S hogy múlik el világ és pillanat:  Idő, örök öreg, mi lenne, mondd, Ha egyszer elszunnyadnál és e zord, Nem lankadó játék megállana:  A hulló őszi lomb a lomha légben S az elmúlás halálhozó ködében Szívemből szálló sóhaj dallama?

2022.06.23. 14:50 bubutu

Babits Mihály: Emlékezés A pókhálóra harmat esett:  bús unalmamra egy könnycsepp ma este. A hold az égen párt keresett, a széles égen hasztalan kereste! Már elhallgattak a madarak, annál hangosabban szóltak a tücskök. És szinte láttam a fény alatt ellengni a világot, mint a füstöt. A fényen valami átfutott, bársonyok kápráztak előttem. A hangod is eszembe jutott, mely elszállt az örök időkben

2022.06.18. 00:15 bubutu

Kányádi Sándor: Tudod...   soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy messzire kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok, ahogy szakadoznak a szálak, az érzés egyre jobban magához láncol, Tudod, mikor megkönnyezek valamit, ami szép volt, megvigasztal a gondolat, hogy lakozik bennem egy csoda, ami nem hagy el, amit nem vehet el tőlem sem az irigység sem a rosszindulat, Tudod, ebből az érzésből táplálkozom, miatta össze sem csuklom, ha elesek is, érte felállok, ha sírok is elmosolyodok, talán, ha végleg elalszom, érte akkor is felébredek.

2022.06.17. 13:29 bubutu

Kosztolányi Dezső: Kedves Te meghalsz, kedves, s nem tudod, ki voltál,  álarcodat magadra szoritod,  s nem tudja senki, hogy voltál titok,  hogy voltál nékem ismeretlen oltár.  Úgy mégysz el innen csöndbe, lopakodva,  élő titok egy még nagyobb titokba.  Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz,  napos, ártatlan, fáradt, graciőz,  kis fákkal és kis bárányfellegekkel  és végtelen és bús, akár a tenger,  és megkuszálja hullámos hajad,  szemed alá rak szarkalábakat.  S egy délután, ha ülsz az ablakodnál,  ijedve kérded: micsoda zenél?  És este búgni, bőgni fog a kályha  és künn az utcán fújni fog a szél.  Te sírva szólitod a Véghetetlent,  s felelni fog a föld és a göröngy.  Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng,  és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy.

2022.06.16. 00:56 bubutu

Kaffka Margit: Nem hiszek   Egy fáradt pille ringott haldokolva Tarlott gallyon, barnás levél alatt. Sápadt falombok halovány árnyéka Remegve űzött őszi sugarat. Nagyon szomorú mese volt az élet. A fán már útrakészült száz madár. És mind nekem csacsogta búcsúzóra, Hogy a nyaram sohsem jön vissza már. Bealkonyúlt keserves sóhajomra, És csillagkönnyel lett tele az ég. Azon az éjen álmok látogattak, Oly teli fénnyel, mint tán soha még. Olyan kicsike, szűk volt a szobácskám, Mégis egész tündérország befért. — És álmodtam merész, nagy boldogságrul, Álmodtam nagy, boldogságos mesét. Álmodtam én már sokszor égiszépet És mindig fájó szívvel ébredék. Elég! Álmodni nem akarok többet, Se húnyt reményeket siratni még. Tudom: jő majd a józan, szürke reggel És szomorú lesz. Csupa köd, hideg. Jöhetne már maga a boldogság is, Annak se tudnék hinni. Nem hiszek.

2022.06.13. 22:46 bubutu

Reményik Sándor: Záróra után   Az ívlámpák itt sorba kialusznak, Fogy a muzsika, halkul a beszéd, Az indóháznál egy-egy árva fény Éjbemereszti reszkető szemét. Reszket és vele rezzen tétován Lelkünk, hogy elhagynak ím, mind a fények, Égbefúrhatjuk érte bús szemünk S szegezhetjük a sötét messzeségnek. Egy-két csillag, ha megmarad talán Lesüppedt sírok őrének felettünk, És messzi pályán tán egy árva láng: Amerre elment mind, akit szerettünk.

2022.06.02. 13:31 bubutu

Csorba Győző: Alázat   Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. - Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szivemben, restelem, hogy ember így vagyok,  hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog - de rendelés ez, jogerős itélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat, ahogy lehet, csak illő társamat fürkészem a hiú magány helyett, aki ölében és kezében ajándékot számomra rejteget. Szeretném elmondani végre, végre, mi vagy nekem - hát így terelt hálóm elébe a gondos szerelem, hogy fönnakadva gyönge szálain, maradj velem. Tőled már a viharok elszaladtak; szelid verő fényezte békés vonalát utadnak, a nyugalom, e fő erő lengett lényed körül, mint sérthetetlen levegő - Szél támad, és elvinni készül, emelgeti a szoknyád, beteg vagyok a rettegéstül, zokogva borulok rád: úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr szökni-akaró foglyát. Ijesztenélek a világgal: mi lesz, ha nem véd az én hűségem? kis virágos ággal, mi lesz veled? - károdra tennéd. Ijesztenélek, - s panaszkodom inkább: romjaimon tekints szét! Szél támad, és elvinni készül - nyomaidon bedől az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül többé se ég, se föld, mindenfelől a hiány szakad rám, - te óvsz mindenfelől. Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem, most, amikor már húzódol, menekszel, s nehéz fejem horgadva várja: koszorúzza meg már a szerelem.

2022.05.30. 23:58 bubutu

Percy Bysshe Shelley: A Hold   Sápadt vagy a sok bujdosástól,  csak kóborolsz s a földre nézel,  magányos árva, éji vándor,  körötted lángok szerteszéjjel -  bús rém vagy, amely ide-oda les  és érzi, nézni mit sem érdemes.   (Fordította: Kosztolányi Dezső)

2022.05.28. 12:39 bubutu

Guillaume Apollinaire: Búcsú   Letéptem ezt a hangaszálat Már tudhatod az ősz halott E földön többé sose látlak Ó idő szaga hangaszálak És várlak téged tudhatod (Vas István fordítása)

2022.05.28. 00:59 bubutu

Hobo: Az oroszlánszelidítő vallomása a balerinának   Szíjjal vertek, ez volt az iskolám, Bábu lett az összes cimborám, Eladták magukat, vagy megszöktek, Nem várhattam meg amíg betörnek. Vadabb vagyok, mint bármelyik állat, Nem fordíthatok senkinek hátat... Vicsorognak rám az oroszlánok, Húsz éve üvöltök, ostorral játok Így elfelejtem, hogy én is félek, Micsoda hős, micsoda élet! Míg hozzá nem érek... Szeretlek, mert gyönyörű vagy és jó, A lelked tiszta mint a friss hó, Mikor mondom rólad szól az óda, Pedig mondom hosszú évek óta... Este áldást küldesz rám, ha játszom, Átvezetsz csapdákon, át az átkon, Mosollyal fogadsz vagy kacagva hívsz, Átveszed kínomat, amennyit bírsz De kitéped a szívem, amikor sírsz... De kitéped a szívem, amikor sírsz... Hazatérni, nézni ahogy alszol, Szeretni akkor is, ha haragszol, Hallgatni korholó szavaidat, Szeretni ha néha nincs igazad... Veled nevetni, mikor örülsz... Hallgatni csak mikor mellettem ülsz... Hogy meggyógyítasz, hogy elviselsz... Gyújtasz, égetsz, megölelsz... De kitéped a szívem, amikor sírsz... De kitéped a szívem, amikor sírsz... Suttogni csak mikor fáradt vagy, Kilesni mikor kibontod hajad... Várni rád mikor sietsz, de késel, Mikor reggel felkelsz halkan mész el... Suhog a selyem mikor levetkőzöl, Mindig vigyázol rám, ahogy őrzöl, Szemed körül a ráncok, ha nevetsz, A forró sóhajok mikor szeretsz... De kitéped a szívem, amikor sírsz... De kitéped a szívem, amikor sírsz...

2022.05.22. 18:43 bubutu

József Attila: Csöndes estéli zsoltár   Ó, Uram, nem birom rímbe kovácsolni dicsőségedet. Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam. Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel, meg kinek zöldel. Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja megégetni a szám. Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom, minek fú, mikor én szomorú vagyok. De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked. Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani, hogy én   is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek. Mert Neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg zsoltárolásunkra. Mert sértik füledet talán a zajos és örökös könyörgések. Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni, meg kérni. Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a Pokolnak is. Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg örök. Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem. De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

2022.05.17. 13:54 bubutu

Lázár Bence András: Lánykérés   Amikor a kibomló szirmokra gondolok egy halottnak hitt ág csendesre száradt ágaiból. Amikor a hétköznapok nehéz párnáira és paplanjaira egy önfeledtnek hazudott éjszaka után. Amikor elkezdek számolni újra. Magamban. Hogy akkor ebben most a te hajszálaid, hogy akkor ez most a te pizsamád és fehérneműid, hogy akkor most szimplán mi a faszt kezdjek a ténnyel, hogy nem tudok a végére, a végedre érni. Mert elvesztem a kibomló szirmok között, a halottnak vélt hétköznapok önfeledt hazugságaiban, amiben én vagyok a legcsendesebb, mert várok. Hogy kimond. Várom, hogy mondd ki. Hogy nem tudsz a végére, hogy nem tudsz a végemre érni, hogy velem se, akárhogy, akárhogy számolsz.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]