Új bejegyzés Frissítés

2018.09.11. 20:26 bubutu

Várnai Zseni: Fáradt a szívem   Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen? Tud-e még sírni, könnye van-e még? Sikoltni tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek, Ha zúg fölötte vészes förgeteg? S altatónótát, zengőt, édeset, Dalol-e majd, ha elterül az est, S a kisfiú álommesére vár, Mely aranykertből aranyszárnyon száll, Át a nagy, fénylő mesetengeren, A fáradt, csöndes szívemet lesem.

2018.09.06. 11:21 bubutu

Kit, mit nem volnál képes elengedni, azt csupán használod.   (Fodor Ákos)

2018.09.04. 17:00 bubutu

József Attila: Áldalak búval, vigalommal   Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrizlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék-árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istennek tégedet felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja.

2018.09.03. 20:46 bubutu

Pillangószárnyát rebbenteti a pillanat s elszáll a széllel. (Fodor Ákos)

2018.09.03. 00:02 bubutu

Úgy kelt át rajtam száraz lábbal könnyedén mint vízen a hold. (Fecske Csaba)

2018.09.01. 23:14 bubutu

2018.09.01. 22:57 bubutu

Likó Marcell: Jobb lesz holnap (zene: Vad Fruttik)   Melletted fekszik, a tévét nézitek. Elalszik közben -  ő nem néz filmeket. Fázom a fénytől, ennyit súg neked. Lekapcsolsz mindent, így öltözteted. Másnap éjszaka egy buszból integet. Visszaintegetsz, de nem veszel jegyet. Nem látja senki más a könnytörölgetőt. A busz már elment rég, de te még látod őt. Itt maradtál egyedül. Merre tovább?  Kiderül, és persze nem igaz, hogy nincsen semmi baj, de kicsit jobb lesz holnap. Kicsit jobb lesz holnap. Kicsit jobb lesz holnap. Augusztusban volt, mentetek haza. Napfénnyel telt meg a háznak ablaka, és csak nő és nő  a világosság, amíg emlékszel, amíg gondolsz rá. Itt maradtál egyedül. Merre tovább?  Kiderül, és persze nem igaz, hogy nincsen semmi baj, de kicsit jobb lesz holnap. Kicsit jobb lesz holnap. Kicsit jobb lesz holnap.   klipp itt: https://www.youtube.com/watch?v=o2zOG5D6h9Q

2018.08.31. 11:03 bubutu

Garai Gábor: Ha a szerelem elhagyott   Mert ha a szerelem elhagyott,  kipattogzik arcodon vékony  fehér rétegben a védtelenség,  mint omló falon a salétrom;  mert ha a szerelem elhagyott,  csak loholsz az utcán szorongva,  elbűvöl, s nyomban megaláz  minden parázna szoknya;  és nyelved száraz kőporban forog,  ha elalszol, kifoszt az álom,  ébren lábaid fércen rángatod;  parázson jársz, parázson. . .  És tarkódig felperzselődsz;  tagjaid hamuként elomlanak,  mozdulataidról az otthonosság  arany páncélja leolvad.  Vad fogaid élesen összeverődnek,  tekinteted röpte kileng, és  míg kívül a forróság emészt,  belülről ráz a didergés. . .  Mert ha megcsal, ha elhagy a kedves,  azt elviselheted még,  de jaj, ha veszni hagyod a magad  érette való szerelmét!  Mert minden idegen lesz neked akkor,  s kipattogzik arcodon vékony  fehér rétegben a védtelenség,  mint omló falon a salétrom.  Futnál: menedékül a megkövült közöny  nyirkos barlangjai várnak :  takaródzhatsz melegedni magadba,  mint bundájába az állat. -  Hát ezért vagy inkább hű, keserűn is,  nem ereszted az elveszítettet;  körömmel ezért behegedt sebeid  újra csak újra kikezded.  S élsz felelősen, mint a sebesült harcos:  ki bevégzi naponta, mit rendel a nap,  míg izmai közt bolyong a szilánk, mely  végül szívébe szalad

2018.08.30. 09:45 bubutu

Babits Mihály: A nap nem emlékszik a csillagokra   Zengve s lámpákkal, mint a szinpadok láza s tragikus szárnyakon suhan tünte felé a rövid nyári éj. Óh éjszaka, aki naponta meghalsz, taníts meghalni! Mennyit ültem e hegy fölött, a hajnalok karzatán s tünődtem, milyen a halál? de egy csillagot sem értem még rajt, mikor a semmi mögé elbútt! sem a percet mikor elhallgat a tücskök zenéje. Minden úgy tűnt el, lopvást, mint az álom s a nap nem emlékszik a csillagokra. Igy tűntök el hát ti is, életem csillagai, és mint az égi morzsák oldódtok szét? akik ma oly makacs tüzekkel ültök egemen, kegyetlen kivilágítva, mint a fájdalom a test valamely zúgát, mely talán nélküle boldog volna és aludna. Óh életemnek csillagai ti, kemény morzsák vagytok, és nem tudom, el tudtok-é majd olvadni a Nappal meleg szájában? vagy ha majd utam véget is ér már, Isten e keserves moccanása, tán megtapadva porként vak szemcséitek még sajogva fájnak a fénylő semmiség csigahusának?

2018.08.29. 10:37 bubutu

2018.08.29. 10:30 bubutu

Vajda János: Magány   Az emberek beszélnek fájdalomról, Rakásra hordva sok bút, bánatot; És mondja mindenik a magáéról, Hogy már a földön az a legnagyobb. Hallgatva némán ennyi bút, keservet, A magamét én el nem mondhatom. Keresem a magányt, a véghetetlent, Csak ottan önthetem ki bánatom. Hol legsürűbb az erdő, legsötétebb, S a szél elalszik a falevelen, Mintha megállna percre idő, élet, - Leborulok sohajtva: "istenem, Hát e világon semmi sem tökélyes! Nincs alkotásod kifogástalan. Ha fogyatékos minden, ami véges, Teljes talán, ami határtalan? Te, aki ülsz ott arany fellegtrónon, Teremt, változtat, öl vezényszavad; Míg lényeid itt hánykolódnak gyarlón, Elégedett volnál te egymagad?" És láthatatlan elborul az égbolt. Valami árny vonul el odafönt. A mozdulatlan levegő meredt, holt. Mintha befagyna, dermesztő a csönd. És mintha megszólamlanék az isten, És hallanék fohászt, mélyet, nagyot: "Hozzám hasonló e világon nincsen; Mindig magamban, egyedül vagyok!"

2018.08.28. 09:37 bubutu

Csorba Győző: Jó lenne lassan   Jaj kicsi nyájam jaj kicsi nyájam ki tudja meddig lehet maradnom jó lenne lassan megállapodnunk valami jelben s valami helyben hogy majd a nyüzsgő tömegbe veszve a végtelen tér redői közt is megleljük egymást én gyönge nyájam hogy össze tudjunk örökre bújni a túli fagyban ahogy tanultuk a földön egykor.

2018.08.27. 11:30 bubutu

2018.08.27. 10:30 bubutu

Csorba Győző: Őriznek   Nagyapáim alig dédapáim sehogy nevüket is lassú elmélkedéssel de talán ha a napba nézek: szemem hunyorgása s a nőkre: az az áramütés talán vagy a víz és a csönd szerelme - akármi és akárhogyan: a világ nem szokhat le róluk létezésemmel kényszerítem s folyton lazítva könnyedebben hiszen gyarapszik a csapat s ha kiállok s mindent viszek rólam se szokhat a világ le maradnak akik kényszerítik nem a nevemre - nem-sok-érő nem a híremre - az se többet hunyorgásomra ha a napba nézek amaz áramütésre ha a nőkre a csönd szerelmére meg a vizére akármire s akárhogyan de őriznek hogy meg ne haljak

2018.08.26. 10:41 bubutu

Csorba Győző: Aki sok szépet   Aki sok szépet mondott el hiába,       szűkszavú lesz vagy néma, - tudom: fáj, hogy neked jutott       szavaim maradéka. Én már a földnél is mélyebbre hulltam,       nyirok s penész ölelget; nem csillagokat üldözök, -       kis emberi türelmet. A gyengéimmel sétálok előtted,       már-már magam kinozva, - ha rám gondolsz, a jó helyett       gondolj inkább a rosszra. Hiszen becsaplak: önzésből szeretlek,       - embertől más se telhet, - önnön-szívemre készítem       e gyógyító szerelmet. - Aki sok szépet mondott el hiába,       szűkszavú lesz vagy néma, de minden szépnél szebb lehet       szavai omladéka. Úgy szeretlek, mint botjukat a vének,       ahogy a víz a gödröt, a napnyugtát az aratók,       az istállót az ökrök.

2018.08.25. 08:44 bubutu

Csorba Győző: Mozdulatlanság   A levegő most megmeredt, mint a kocsonya vagy a jég. Ha kézzel ráznám meg a fát, se moccantaná levelét. Hangok, miket a villamos ver vagy a döcögő kocsik vagy játszó gyermekek hada, mely százrétűn kiáltozik: úsznak a csönd-víz tetején, s bukkannak, buknak, mint a nagy tavak tetején zuhogó napban a jókedvű halak. A levegő most megmeredt; nem lélegzik a föld, az ég. Úgy megmeredt a levegő, mint a kocsonya vagy a jég.

2018.08.23. 16:06 bubutu

Kányádi Sándor: Ballada   Guggol a kúton a gyerek, kezében kortyol a korsó. Kék szárnyú pillangó libeg a kút fölé. - Jaj, a korsó! Koccan a korsó, csobban a víz, - azon mereng a lepke: a gyűrűző vízre szálljon-e, vagy a cserepekre.

2018.08.20. 11:23 bubutu

2018.08.20. 10:53 bubutu

Csorba Győző: Nyárvég   Jaj, hogyan őrizzem meg ezt a szép, augusztusvégi, halk tücsökzenét? E gyönge hűssel átszőtt és halott növényektől fanyarkás illatot? E világon túl bűvölő varázst, világon-túli csillag-zuhogást? E gazdag éjt, mely épp azért csoda, mert múló, s vissza nem térhet soha.

2018.08.19. 09:18 bubutu

József Attila: Kopogtatás nélkül   Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma. A kancsóba friss vizet hozok be néked, cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm, itt nem zavar bennünket senki, görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod. Nagy csönd a csönd, néked is szólok, ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek, melegben levethesz nyakkendőt, gallért, ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is, hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok. Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám, de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]