Új bejegyzés Frissítés

2018.06.22. 15:17 bubutu

2018.06.22. 15:04 bubutu

Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban   Fejünkre por hull, régi vakolat,  így énekeljük a drága Siont;  egér futkározik a pad alatt  s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk; ez a gyülekezet,  a tizenegyedik maga a pap,  de énekelünk mi százak helyett,  hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad  s egy-egy szuvas gerenda meglazul:  tizenegyedikünk az árva pap,  tizenkettedikünk maga az Úr. Így énekelünk mi, pár megmaradt,  – azt bünteti, akit szeret az Úr – s velünk dalolnak a padló alatt,  kiket kiirtott az idő gazul.

2018.06.21. 09:05 bubutu

2018.06.21. 08:58 bubutu

Kányádi Sándor: Jó volna ...   Jó volna most egy szénaboglya karjába dőlni, úgy, mint régen, amikor apám megvert, és sírni, kisírni magam lágy ölében. Vegyülnének hajamba zörgő, rakoncátlan, tört szénaszálak, a forró könnyeim a boglya ezer ujja közt szétfolynának. És sírástól fáradt, zokogás rázta, már szinte halni való testtel elaludni a boglya karján, aludni, míg leszáll az este.

2018.06.20. 18:50 bubutu

2018.06.20. 18:34 bubutu

Kányádi Sándor: Előhang   vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül

2018.06.20. 10:30 bubutu

2018.06.20. 09:56 bubutu

Tóth Árpád: Arany felhő   Arany felhő az égen,  Hova száll, hova száll?  Fekszem az esti réten,  A fűvön, a setéten,  Hallgat a táj.    Arany felhő az égen  Tova száll, tova száll,  Egy szív az esti réten,  A fűvön, a setéten,  Hallgatva fáj.

2018.06.19. 12:26 bubutu

2018.06.19. 08:07 bubutu

Juhász Gyula: Isten kezében   A júniusi napnak záporában, Mely aranyat nyilaz álmatagon, Lyukas nadrágban és kehes kabátban Öreg csavargó alszik a padon. Körülötte az élet dele forr, zúg És robognak a ringó gépkocsik, Ő lógó fejjel más világba fordúl És egy boldog májusról álmodik. Elnézem én gyöngéden és irígyen, Az élete és padja oly kemény, De ő most végtelen puhán, szelíden, Bizton pihen az Isten tenyerén.

2018.06.19. 07:59 bubutu

Juhász Gyula:  (Van, aki tévedésből...)   Van, aki tévedésből jő e földre És itt mindvégig idegen marad, Szeret kisétálni a temetőbe És várják őt egy másik csillagon, Magányosan kószál és eltünődve, Szívében a titok s a fájdalom Az emberek között

2018.06.18. 13:31 bubutu

A vándorúttól fáradtan, betelten kopár mezőkön, zörgő avaron kószál a lelkem.   (Macuo Basó)

2018.06.17. 19:39 bubutu

2018.06.17. 19:05 bubutu

Kosztolányi Dezső: Az apa   Mily gyorsan távolodsz a nagy időben tőlem, fiam. Már idegesen kelsz föl az ebédtől, eltűnsz, szaladsz. Újságot olvasol, amikor beszélek, kurtán felelsz. Barátaiddal vagy. Üres a szobád. Üres a lelkem. Nem látod arcomon botor szerelmem. Nem veszel észre. Csikorgó hangom iszonyú tenéked. Nehéz a kezem. Anyád lett megint egyetlen barátnőm. Véle beszélek. Halkan említem hancúzó korunkat. Hogy meg ne halljad. Így hagytam el egykor én is apámat. Ő is így ment el. Nehéz sóhajjal, büszkén, átkozottan, vissza se nézve. Ó e magány a régihez hasonló, mikor még nem éltél. A reggelek hamut szórnak fejemre, szürkék a delek. Este a kertben nézem az eget, a fákat, a lombot, s kérdem magamtól, miért nem érti gyümölcs a törzset?

2018.06.16. 12:13 bubutu

Maja Boriszova: Ajtót se csapva Nem akkor megy el, amikor hiszed, nem akkor hagy el, aki a tied. Egy reggel, éppen úgy, mint annyi éve, felkel, nyújtózik, és papucsba lépve mosdani megy, és fogat mos a csapnál, aztán egyszercsak megdöbbenve felnéz: egy idegen nő kérdi tőle: „Nem kérsz?” És aztán... minden megy tovább, mint régen, nem támad tűzvész az asztalközepén, és a fürdőszobában változatlan vékonyul tovább a családi szappan... És aztán lassan gördül év az évre, a házban kövült nyugalom és béke, hanem az asszony fázik, egyre fázik, Pedig minden rendben látszik: takarékos, józan, derék a férje... Az ég hideg, s mintha esőt ígérne... Ő ment el rég, a napjai közül, ajtót se csapva, észrevétlenül. (Rab Zsuzsa fordítása)

2018.06.15. 10:07 bubutu

2018.06.15. 09:39 bubutu

Pilinszki János: Ne félj Én megtehetném és mégsem teszem, csak tervezem, csak épphogy fölvetem, játszom magammal, ennyi az egész, siratni való inkább, mint merész. Bár néha félek, hátha eltemet a torkomig felömlő élvezet, mi most csak fölkérődző förtelem, mi lesz, ha egyszer mégis megteszem? A házatok egy alvó éjszakán, mi lenne, hogyha rátok gyújtanám? hogy pusztulj ott és vesszenek veled, kiket szerettél! Együtt vesszetek. Előbb örökre megnézném szobád, elüldögélnék benn egy délutánt, agyamba venném, ágyad merre van, a képeket a fal mintáival, a lépcsőt, mely az ajtódig vezet, hogy tudjam, mi lesz veled s ellened, a tűzvész honnan támad és hova szorít be majd a lázadó szoba? Mert égni fogsz. Alant az udvaron a tátott szájjal síró fájdalom megnyílik érted, nyeldeklő torok. Hiába tépsz föl ajtót, ablakot. A túlsó járdán állok és falom: gyapjat növeszt a füst a tűzfalon, gyulladt csomóba gyűl és fölfakad, vérző gubanc a szűk tető alatt! Mi engem ölt, a forró gyötrelem, most végig ömlik rajtad, mint a genny, sötét leszel, behorpadt néma seb, akár az éj, s az arcom odalent. Így kellene. De nem lesz semmi sem. A poklokban is meglazult hitem. Vigasztalást a játék sem szerez, az éjszakának legmélyebbje ez. Hogy átkozódtam? Vedd, minek veszed. Nem érdekelsz, nem is szerettelek. Aludj nyugodtan, igyál és egyél, s ha értenéd is átkaim, - ne félj.

2018.06.14. 10:19 bubutu

2018.06.14. 09:59 bubutu

Faludy György: Tanuld meg ezt a versemet   Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad, vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég — és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. Tanuld meg ezt a versemet. Tanuld meg ezt a versemet, s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet. Tanuld meg ezt a versemet, hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó — memóriádból szedd elő, s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? Tanuld meg ezt a versemet, hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed — hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hova mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Tanuld meg ezt a versemet. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn, a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? S mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem? Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. (Toronto, 1980)   Videó itt:  https://www.youtube.com/watch?v=lEabmre6aUw

2018.06.13. 09:41 bubutu

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]