Új bejegyzés Frissítés

2018.07.29. 10:45 bubutu

József Attila: Ha nem szoritsz ...   Ha nem szoritsz ugy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, mig álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha ugy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én ugy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok.

2018.07.29. 09:57 bubutu

József Attila: A gyerekszemű élettavon   Eveztem én az élet kék taván. (Remegtem éles alkonyatkor egyszer, Mivelhogy nincsen semmi kabbalám S de furcsa állat a magános ember, Szeretne látni büszke partokat S kilépni egyre soha-soha nem mer, Csak messziről tár kapzsi karokat.) A víz pihent s gondoltam nagy kevélyet (Avar királyfi volt a gondolat): Pihen alattam a tajtékos élet, Egy vén öreg a parton gödröt ás: (Gyerekszem volt, de mélye feketéllett) Riassza fel hát könnytelen csapás! Az ingó lécen bátoran megálltam S elém bukkant a vízi-óriás. Ajkát tartotta. Remegett az állam: Ha csókolom, a vérem nem hevül. (A partok égtek rőtszakállú lángban.) Aztán eltünt, otthagyva egyedül. S én még sokáig megkövülve vártam S úgy vert valami itt bennem, belül.

2018.07.28. 09:51 bubutu

Radnóti Miklós: Alkonyi elégia   Ó, alkonyoknak könnyű vétkei: semmittevés és pillanatnyi csönd; az álmos hegyek fejére lassan az este ringató folyókat önt. A nap zaja elúszik messzire, lépek s mintha suttogásban járnék, fut macskatalpain a tompa fény, halvány árnyat szűl a vastag árnyék. Régi halottaimnak húsa fű, fű és virág s mindenhol meglelem; vékony illatukkal álldogálok, s oly megszokott immár a félelem. Fodrozó füst az ákácok sora, a hallgató sötét rájukhajolt, előgurul és tétován megáll föltartott ujjamon a lomha hold. Esti béke, téged köszöntelek, az úton nehéz napom pora száll; lassú szívemben ilyenkor lágyan szenderg a folyton készülő halál.

2018.07.27. 00:52 bubutu

Kaffka Margit: A kétségbeesett   Ó, könnyek, bánat, esengés, ima! És újra panasz! Mindig könnyek, könnyek! Én boldogtalan, mi lesz már velem? Alig érzem a nyár langyos éjszakáit, Már tél huzódik a vidék fölé, Már jön a tavasz nedves, esős szele. Megint húznak a vad hattyuk felettem, Szívem tele kínnal. Ó hányszor, hányszor Láttalak jönni-menni, bús madarak! Elvirulnak céltalan a krizantémek... Szegény virág, - én - megvetett, nyomorult! Senkinek sem jő kedve leszakítni? Örökké ablakomban ülök és várok. - Még mindig nincsen a nappalnak vége? Finom eső áztatja a réteket. Halk saruján az alkonyat leszáll; Gyöngéden öleli a földet az éj... Bennem minden, mint tegnap, úgy marad.

2018.07.26. 21:22 bubutu

Vörösmarty Mihály: A bátortalan szerelem   Búsan rejti bánatos szivében Lángszerelmét a hű csendes ifju, Titkon ég, vágy, s hervad élete. Akit óhajt, Lilla hajnal arcát, Szép szemében lelke szép sugárát, Félve nézi, félve vár reá. Szólna; de rebegve vész el ajkán A szerelmes szózat, csak szivében Ég és forr a néma vallomás. Néha bátrabb: elmerűlt szemekkel Hosszasan néz a lány ellenébe, Mintha kérné, mintha mondaná: Lilla, éltem szép reménye Lilla, Én tehozzád hű leszek, szép Lilla, Szánj meg, adj szivemnek életet. Mintha kérné, hogy ne hagyja veszni, Mintha titkos eskeit rebegné, És fogadná szent érzelmiben: Hogy becsesb lesz élte életénél, A lány szíve kedvesb önszivénél, Hogy csak ő lesz gondja, öröme. Hosszan úgy néz és merőn az ifju, És könyörgő képén a reménység Szép világa hajnalszínben ég. De nem érti esdeklő szemének Hű beszédét a szabad szivű lány, Bútalan néz szét a látkörig. A teremtés ékes tartományán Függ csábító víg tekintetével: Kis virágot s berki dalt keres. A szerelmes ifju vész azonban, Búsan elhúny képén a reménység Szép világa, s lelkén éj borong. Mért az ifjú szíve nem keményebb, Mért szelídebb nem vagy, ó leány, Hogy vagy elbirhatná bús szerelmét, Vagy lehetne boldog általad?

2018.07.25. 10:16 bubutu

2018.07.25. 10:09 bubutu

Juhász Gyula: A csillagok szerelme   A vágyak hervadt levele Tétova hull a földre le, Avarja sápad, egyre nő: Dérverte szemfedő. Csak hulljatok, ti levelek, Bús vágyaim, ti betegek. A fám azért az égre nő: Bár földje temető. Csak szálljatok, ti madarak, Örömök, messze ég alatt, A fám azért tavaszra lel, Ha egyszer kitelel! Csak hullj, levél és szállj, madár, Csak tűnj, tavasz és múlj, te nyár. A csillagok, szűz csillagok Szerelme rámragyog.

2018.07.24. 21:04 bubutu

2018.07.24. 20:55 bubutu

Vajda János: Borongás   A szél odakünn birkózik a fákkal, És zörgeti, rázza az ablakot. Itt benn a falon egyhangú zajával Az örök idő halk lépte kopog. Lép erre egyet, lép egyet amarra, És tolja odább a percmutatót, Míg teljes a kör; aztán üt az óra, És kezdi, ahol végzé, ugyanott. A szél odakünn dúl-fúl szakadatlan; Sebes eső veri a födelet. Mint nyáj, ha komondor űzi avarban, Szaladoznak a hamvas fellegek, Egymásra nyomulva, eltünedezve, Mint lelkemen át a gondolatok... És nézem az ingát, hallgatom egyre, Nem szólal-e benne egy nagy titok? Szirmok, levelek röpködnek a légben. Körtáncban az élet és a halál. S e nagy mindenség végtelenében Soha egyenlő két gyönge füszál! Végkép elenyészők csak mi vagyunk hát? Jár, jár az idő és mégse halad, Csak tolja muló létünk mutatóját, S lejárja, de ő maga helybe marad. Viódik a fény a homállyal az erdőn. Egy percnyi derűt vált hosszu ború. Sikoltva a szél üzenget a kürtőn; Akár a kuvikhang, oly szomorú! E földi világon, fellegeken túl Halhatlan az, ami soha nem él. Mi lett, született, mind eltünik, elmúl; Ember, fű, virág; árnyék, falevél... A szél odakünn birkózik a fákkal, És zörgeti, rázza az ablakot. Itt benn a falon egyhangu zajával Az örök idő halk lépte kopog. Lép erre egyet, lép egyet amarra, És tolja odább a percmutatót, Míg teljes a kör; aztán üt az óra, És kezdi megint, hol hagyta, amott...

2018.07.23. 19:02 bubutu

2018.07.23. 18:31 bubutu

Tóth Árpád: Ez a nap is   Ez a nap is, Mint a többi. Elmúlt. Vége. Ez az est is, Mint a többi. Eljött. Béke. Szerény béke, De hálával Veszem ezt is, Jó pihenni, Ha az ember Csatát veszt is. Furcsa béke: Hallgat, talpig Feketében, Mint egy titkos Esti virág, Mely az ében Alkonyatban Nem egyéb, csak Néma illat, Mit az ember Behunyt szemmel Mélyre szívhat, Elmosódva, Álmosodva Nem keresve, Milyen lehet Az illatnak Szirom-teste: Szép virág-e, Mint az ifjú, Mint a pőre Rózsabimbók Hajnalszínű, Gyenge bőre, Vagy csak fáradt, Régi rózsa, Mely reggelre Széthull némán, Föld porával Elkeverve?

2018.07.22. 18:20 bubutu

2018.07.22. 18:11 bubutu

Kamau Makumi: Én vagyok az...   Én vagyok az, aki szeret Ki is voltam tenélküled? Elhoznám a fát, az eget Ha láthatnám szép szemedet Szegény voltam, voltam nemes Hazug voltam, s becsületes Vándor voltam, két szekeres Ahol jártam ott ne keress De amióta tudom neved Csillagokat becézgetek Álom csalja meg szememet Nem ott fekszem, ahol kelek Én vagyok az, aki szeret Ki is voltam tenélküled? Elhoznám a fát, az eget Ha láthatnám szép szemedet Voltam fontos, fölösleges Átlagos és különleges Szerető és gyűlöletes Ellöktelek, csak hogy mehess De amióta tudom neved Csillagokat becézgetek Álom csalja meg szememet Nem ott fekszem, ahol kelek Én vagyok az, aki szeret Ki is voltam tenélküled? Elhoznám a fát, az eget Ha láthatnám szép szemedet Minden voltam, semmi vagyok Nélküled a nap sem ragyog Semmi vagyok, s minden veled Nem kérek mást, csak hogy szeress Én vagyok az, aki szeret Ki is voltam tenélküled? Elhoznám a fát, az eget Ha láthatnám szép szemedet Én vagyok az, aki szeret Ki is voltam tenélküled? Elhoznám a fát, az eget Ha enyém volna kedves szíved video: itt

2018.07.22. 15:12 bubutu

Kosztolányi Dezső: A nagyanyámhoz vittek el aludni   A nagyanyámhoz vittek el aludni egy éjjelen. Sötét bokrok között egy kert kukucskált, emlékezem. A félhomályban állt egy üvegajtó, oly furcsa volt. Az óra vert, vert, de nem úgy, mint otthon, dalolt, dalolt. Vén óra, régi székek, fanyar illat, kísértetek. Csordultig telt bánattal pici mellem, majd megrepedt. Kiáltani akartam és lerogytam, mint egy hívő. Karom kitártam, s hirtelen megállott, állt az Idő.

2018.07.21. 21:13 bubutu

2018.07.21. 20:46 bubutu

Gyóni Géza: Én is elmegyek   Egy este majd csak én is elmegyek. Pár régi bútor árván és búsan áll itt. Kis asztalon a lámpa arasznyi kört világit. Szép őszirózsa hervad vetetlen hideg ágyon. Megsimitom még egyszer s a kis szobát bezárom. Egy este majd csak én is elmegyek. Álmos komondor kikisér farkcsóválva, A falu alszik. Jó mély a falu álma, S mikorra ébred s megmosakszik rendben, Ki kérdi, bánja, hogy én merre mentem És hol takarnak barna nagy hegyek?... Egy este majd csak én is elmegyek.

2018.07.20. 22:40 bubutu

Radnóti Miklós: Bájoló   Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel, kékje lehervad lenn a tavaknak s tükre megárad, jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket.

2018.07.19. 22:13 bubutu

2018.07.19. 22:05 bubutu

Emily Dickinson: Csak két ízben veszett belé... Csak két ízben veszett belé A sírba mindenem. Atyám, két ízben álltam Kapudban nincstelen. Károm kétszer adták Meg az angyalok. Tolvaj! Bankár! Isten! Megint koldus vagyok!

2018.07.18. 21:57 bubutu

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]