Új bejegyzés Frissítés

2022.02.06. 11:01 bubutu

Amit nem mondhattam el Nos, hát mégis nélküled, múlik el az életem Pedig a fontos dolgokat, még nem mondhattam el Szavaim fáradt nyílak, földre hulltak az útjukon S amit még nem mondhattam el, már többé nem tudom Igen, fájt minden szavad, tudom én rontottam el De csak egy dolog igaz, amit nem mondtam sosem És most vad tüzekkel ég, a hallgatáson túl És örökre megmarad kimondhatatlanul Nézd a föld forog tovább, És már nem bánt semmi sem Csak egy szó amit neked Soha nem mondhattam el Soha nem mondhattam el Soha nem mondhattam el https://youtu.be/eKZxRDW-_FU

2022.01.29. 11:59 bubutu

Tóth Árpád: A vén ligetben   A vén ligetben jártunk mi ketten,  Aludt a tölgy, a hárs, a nyár;  Hozzám simult félőn, ijedten,  S éreztem: nem a régi már.  Sebten suhantunk, halk volt a hangunk,  S csendes volt a szivünk nagyon,  És mégis csókba forrt az ajkunk  Azon a sápadt alkonyon.    Kezéből a fűre, könnyesen, gyűrve  Lehullott egy csöpp csipke-rom,  Fehéren és halkan röpült le,  Akár egy elhervadt szirom.  Szeme rámnézett kérdőn, búsan:  (Nincs búsabb szem, mint aki kérd)  Ily szomorúan, ily koldúsan  Mért hívtuk egymást ide? mért?    S mondta, hogy késő már az éj, s ő  Megy... mennie kell... s elfutott.  Hallottam haló zaját a lépcsőn,  S nem tudom, meddig álltam ott.  Aztán... le s fel jártam a parkban,  Mint aki valakire vár.  Gázolt a sarkam síró avarban,  S aludt a tölgy, a hárs, a nyár...

2022.01.24. 19:38 bubutu

2022.01.24. 19:30 bubutu

Varró Dániel: Metró   Hát elkapott ma, kiscicám, az ellenőr a metrón. Nem volt érvényes matricám, kívánom, bárha lett vón. Leszállított – az alagút most énelőttem ásít, s eljutnom több mint bonyolult a kívánt állomásig. S míg kattog egyre távolabb haladva lent a metró, halkan kattog a bőr alatt az ember szíve dettó. Ó, bár ne kéne lógnia, föladva minden elvét! Ez itt egy allegória, ha nem tűnt volna fel még. Hisz látod, éppen így megyek hogy földerítsem, úgy ám, felszín alatti énedet a lélek mélyvasútján. De megvívnám bár érted, ó, én héroszok tusáját, nem jutok el hozzád a szó szűk labirintusán át. S a vágy metróján, hol az ok zord ellenőre szétcsap, mint potyautas utazok, azt kell hogy mondjam, én csak. Mert nincsen matricám, se más, jegy, bérlet, bármi érvény, a benned rejlő állomást hogy egyszer is elérném. S meglelve benned messzi, tág, mély állomások mását, meghallanám a bőrön át a szíved kattogását.

2022.01.23. 00:57 bubutu

Szabó Lőrinc: Két ország határán   Ha még megkívánsz, megkívánlak érte, kevés már a kedvem földi jóra, szépre, kezdek öltözködni jégbe, hófehérbe. Nem érek rá többé könnyű ölelésre, ha nagyon szeretsz, hálás leszek érte, ha nem csábítasz el, magad vesztesége. Én már csak az égre nézek fel maholnap, két ország határán lábaim topognak, az is csak búcsú, ha szívedbe botolnak. Ha még itt marasztalsz, hálás leszek érte, nagyon nehéz az út az őszbe, a télbe, nem kísérhet oda nyarad édessége. Megyek mégis. Kell a béke tisztasága, nem tudom, mit ér, de ma még fáj az ára; várjak, most, miattad, várjak, utoljára? Sírva így búcsúzom, régi életemtől, ha nem húzom is ki kezed a kezemből: nincs út visszafelé e szomorú percből. Öltöztet az idő jégbe, hófehérbe, két országban járok, mindegyiktől félve; akármit választasz, megszenvedek érte.

2022.01.20. 00:39 bubutu

Michael Drayton: Búcsú a szerelemtől Ha vége, hát csókolj meg s isten áldjon; megtagadlak, már nem vagyok tied; gyönyörnek, óh, mily gyönyörnek találom, hogy ledobhattam bilincseimet. Egy kézfogás még, - töröld eskünket s ha találkoznak sorsunk útjai, ne árulja el se szó, se tekintet, hogy a volt vágyból maradt valami. Most, bár szerelmünk már-már alig él, s ravatalánál zokog a hüség és utolsót lüktet a szenvedély s a tisztulás lefogja a szemét, most még, noha mindnyájan elsiratták fel tudnád támasztani, ha akarnád. (Szabó Lőrinc fordítása)

2022.01.18. 00:42 bubutu

Bálintffy Etelka: Nem tart örökké semmi... Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;  Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.  Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,  Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,  Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,  Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,  Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,  Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.  Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,  S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.  Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,  Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.  Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,  Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.

2022.01.11. 22:54 bubutu

Karinthy Frigyes: Lecke   Megcsókoltalak, megmutatni,  Hogyan kell nékem csókot adni.    Megfúltál, úgy öleltelek  Mutatni, hogy ölelj te meg.    És sírtam is, ölelve térded,  Mert tudtam, hittem, hogy megérted,    Bő könnyeim, a könnyü bért,  Mit értem ontsz, a könnyekért.    Eldobtam mindent - íme, lásd,  Hogyan lehet szeretni mást,    Kiért mindent százszor megadnál,  Ezerszer jobban önmagadnál.    Kész vagyok meghalni miattad,  Hogy élj, hogy meg ne halj miattam,  Ahogy hiszem, hiszen mutattad.    Ne tétovázz, ne félj, ne féltsd magad,  Csak az kap ingyen, aki ingyen ad.    Mondtam, szeretlek, mondd, szeretsz-e -  Mindössze ennyi volt a lecke,    Mindössze ennyi a titok,  De jaj neked, ha nem tudod.    Jaj néked, hogyha az egész  Szabály és példa kárbavész -    Jobb lett volna meg sem születni  Nékünk, mint egymást nem szeretni.

2022.01.09. 14:48 bubutu

Tóth Árpád: Jól van ez így   Hogy miért vagyok többször szomorú,  Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,  Jól van ez így,  Lásd, kell szomorú embernek is lenni.    Kell lenni szívnek, amelyben kihajt  S dússá érik az élet szenvedése,  Vak, ferde mag,  Mely mégis, mégis, istenek vetése.    S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés  Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,  - Furcsa titok -  Ha jó időknek fénylőn süti napja.    Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm  Acélos fénye éppen őbelőle  Csillogna ki,  Ha ráhullt a könnyek meleg esője.    "Bánat" - mondod, - de bánat és derű  Között a határ olyan egyszerű-e?  Hátha a bú  Íze kapat a legbölcsebb derűre?    Hátha a végső Aratás után,  Mikor sarló alá hull lassu szára,  Belőle kél  Szent kenyér az istenek asztalára?

2022.01.06. 23:46 bubutu

Tóth Árpád: Jó éjszakát Falon az inga lassú fénye villan, Oly tétován jár, szinte arra vár, Hogy ágyam mellett kattanjon a villany, S a sötétben majd boldogan megáll. Pihenjünk. Az álomba merülőnek Jó dolga van. Megenyhül a robot, Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek, Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott. Pihenjünk. Takarómon pár papírlap. Elakadt sorok. Társtalan rimek. Megsimogatom őket halkan: írjak? És kicsit fájón sóhajtom: minek? Minek a lélek balga fényüzése? Aludjunk. Másra kell ideg s velő. Józan dologra. Friss tülekedésre. És rossz robotos a későnkelő. Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem, A tollra dőlve, mint botra a fáradt Vándor, ki havas pusztákon megyen. Mi haszna? A sok téveteg barázdán Hová jutottam? És ki jött velem? Szelíd dalom lenézi a garázdán Káromkodó és nyers dalú jelen. Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben... Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz, Majd jő a kor, amelynek visszadöbben Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz... Falon az inga lassú fénye villan, Aludjunk vagy száz évet csöndben át... Ágyam mellett elkattantom a villanyt. Versek... bolondság... szép jó éjszakát!

2022.01.06. 12:57 bubutu

Ákos: Dúdolni halkan Jéghideg ágyban ébredek, tudod, Fény mossa az éjszaka ráncait, Tudom és érzem, hogy merre jársz, Hiába hiszed, hogy nem vagy itt. Most sokáig nem látlak, tudod, Pedig nem vehetem le rólad a szemem, Lepedõm markolja sóhajod: Csak Te mondod így ki a nevem. Az illatodban ülve várok egész nap, Hogy szádban hozd el éltetõ vizemet, Itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort, Ahogy szemedhez ér, én ott vagyok Veled! (Én ott vagyok Veled!) Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Álom-szakadék mélye vár, Onnan is visszahív egy szó, Dalt szül a súlyos félhomály, Érzem, hogy sírni volna most jó. Reszket a föld, ha hozzám ér, Egy-egy békés gondolat, Amit nekem küldesz el, Amiben magad is benne vagy (Benne vagy...) Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Többet nem tudok, Csak Neked dúdolni halkan, Néznek a csillagok, Bennem most is béke van! Többet nem tudok... Néznek a csillagok... Többet nem tudok... Csak Neked dúdolni halkan!   http://youtu.be/wNlKWWXXJuA

2021.12.28. 03:02 bubutu

Torjay Attila: Érintés   Csak elsuhant a távolban és csak messziről nézett feléd. Csak pár percre láttad álmodban és csak gondolatban jött eléd. Látod. Mégis megérintett és mégis áttörte a falat. Mégis megsebezhetett és mégis bánat maradt.

2021.12.27. 00:40 bubutu

Henry Scott: A szomszéd szoba   A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...  valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába.  Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk  egymásnak egymás életében, ez mit sem változott.  Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj  velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is  beszéltél. Ne változtass a hangszíneden. Nevess  ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.  Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel  A nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne  árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba  kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.  Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a  folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt,  hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok  a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj.

2021.12.27. 00:28 bubutu

Kosztolányi Dezső: Egyedül   Magam vagyok, rám hull a végtelenség,  a fák, a lombok ezre eltemet.  Olykor fölém cikáznak még a fecskék,  nem láthat itten senki engemet.  A táj az ismeretlen mélybe kékül,  nincs semmi nesz a lombokon, a fán  s tűz-csókokat kapok a tiszta égtül  Én, a merész és álmodó parány.  Egyszerre az ősfélelem legyűr,  a lég üres, kihalt a szó, a hang,  s én sápadottan fekszem itt alant.  A föld szorít s fölém végetlenül  tágul ki, mint egy kék üvegharang,  a végtelenbe nyúló kékes űr.

2021.12.25. 10:27 bubutu

Pilinszky János: Miféle földalatti harc Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel. Különben olyan egyremegy, a gyilkos nem latolgat, akárhogy is történhetett, te mindenkép halott vagy, heversz, akár a föld alatt, elárvult szürke hajjal, kihamvadt sejtjeim között az alvadó iszapban. Így hittem akkor, ostobán tünődve, míg ma éjjel gyanútlan melléd nem sodort egy hirtelen jött kényszer, az oldaladra fektetett, eggyévetett az álom, mint összebújt szegényeket a szűkös szalmazsákon. Mint légtornász, az űr fölött ha megzavarja párja, együtt merűltem el veled alá az alvilágba, vesztemre is követtelek, remegve önfeledten mit elrabolt az öntudat most újra visszavettem! Mint végső éjjelén a rab magához rántja társát, siratva benne önmaga hasonló sorsu mását, zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogycsak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat! Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész? Miféle földalatti harc, s vajjon miféle vér ez, mitől szememnek szöglete ma hajnal óta véres? A zűrzavar csak egyre nő. A szenvedély kegyetlen. Hittem, hogy eltemettelek, s talán te ölsz meg engem? Én félek, nem tudom mi lesz, ha álmom újra fölvet? Kivánlak, mégis kapkodón hányom föléd a földet. A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak: mit rejt előlem, istenem, mit őriz még a holnap?

2021.12.20. 19:30 bubutu

4S Street - Mesélek a bornak Mesélek a bornak, már hallani is unja Hajnalokon át két kezemet fogja Kérdi mi van veled, Ő még itt van, vagy már Ég veled? Mesélek a bornak, itt van hogy ha kell Kezét a kezembe és én így múlnék el. Vezess jó Uram ha netán rosszabb útra tévedek, Jó ez a hely... Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, S annak melegét mi visszavár. Mesélek apámnak, mindig itt van hogyha kell, Büszkén búcsút int, mert fia ismét útra kel Borban él az igazság, ezért én most elmegyek.... Messze járok már idegen földön ébredek, Hátam mögött fenyvesek előttem tengerek. “Látogass felém fiam, ameddig én még itt vagyok” Messzi szép hazámra gondolok. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, Merre tart és honnan érkezett, siratja bús magányát. Ha az ember messze menne, el ne feledje a házát, S annak melegét mi visszavár.   http://youtu.be/0ElyzQ5TeCA

2021.12.18. 00:17 bubutu

Muzsikás - Azt gondoltam, eső esik   Azt gondoltam eső esik, Pedig a szemem könnyezik Az én szemem sűrű felhő, S onnat ver engem az eső.   Gyere rózsám béküljünk meg, Mi egymásnak engedjünk meg. Mindig voltak kik így jártak, Mind megengedtek egymásnak.   Nyújtsad kezed, bár egy felet, Bár még egy szót szóljak veled. Nyújtsad kezed keresztesen, Búcsúzzunk el örökösen!   Úgy fáj az én gyönge szívem, Nem tom tied fáj-e vagy nem. Fáj es annak mit tudsz tenni, Mikor ennek így kell lenni. S ha a tied úgy tud fájni, Sohasem tudunk megválni.   https://youtu.be/7lvI8e3vPT4

2021.12.16. 22:54 bubutu

Dsida Jenő: Tûkörszilánk Esik az eső végtelenül. A fák jajgatva fáznak. Én megtanultam már hunyt szemekkel Afrikába menni. Ajtómon ki-bejárnak a percek. Egyik egy könyvet visz el az asztalról másik egy nevet az emlékezetemből, a harmadik engem. De a szívemet ittfelejtik az esőben, az árnyban, a ködben. S a szívem alján reszketve búvik meg egy pici árva mosoly.

2021.12.12. 12:59 bubutu

2021.12.12. 12:54 bubutu

Tóth Árpád: Be furcsát álmodtam... Be furcsát álmodtam az éjjel, Hahó, hahó, Lefutok kacagva a lejtőn, Ma csupa zengés a szivem, Ma kínom távol ormán rajt pihen Halk, puha hó. Nézd, hó esett az éjjel, Hűs és szelíd, mint álombeli bú. De dalolnak a fák, Aranyszínü láng Fodrozza a felhőt, S a hegyi ösvény vadrózsa-szagú. Lefutok kacagva a lejtőn, Hahó, hahó - Odalent csendben megpihenek, Messze merengnek a nyitott szemek, S szívemben csendesen Szitál a hó.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]