Új bejegyzés Frissítés

2013.09.15. 10:10 bubutu

Rainer Maria Rilke: Éji ég és csillaghullás Az ég: nagy fölség, ragyogó pompával túlcsorduló világ, mely nem fogy el. S mi: hogy formáját átvegyük, túl távol, s hogy elforduljunk tőle, túl közel. Egy csillag hull! Vágyunk kíséri ott: felnéz szemünk, zuhan hozzásimulva. Mi kezdődött el és mi tűnt a múltba? Mi volt a bűn? S mi nyert bocsánatot?

2013.09.15. 10:08 bubutu

Ferencz Győző: Csomagolás nélkül Mit adhatnék? Nézz körül, amit itt Látsz, mind a tiéd. Nyúlj érte, Ami tetszik, vedd el. Nem tőlem kapod. Semmit nem találsz, ami ne lenne rég Saját tulajdonod. Amit elveszel, Nem tőlem: a magadéra ismersz. Hogy ez kettőnket összeköt? Hagyjuk. Amit adhatnék, úgysem adhatom. Ha valami megkülönbözteti A tiédtől, ami az enyém, Az a másféle tapasztalat. Ami rátapadt. Az pedig át nem adható. Használd hát, amit jónak látsz, Ne félj, hogy kifosztasz, nem lehet. Ami az enyém, ha adnám is, Mondom, el nem veheted. Pedig akkor lenne az enyém, Csak akkor, ha hozzáérsz, ha elveszed. Hogy az kettőnkben közös lesz? Az. Látod, még te adsz, ha elveszel, És tőled kapok, ha elfogadod.

2013.09.15. 10:06 bubutu

Baranyi Ferenc: Staccato Amíg csupán lopjuk magunknak egymást: csak lopott holmi lesz, mi rég miénk, vezekelünk a rég megérdemelt nász visszaeső kis bűnözőiként, akié vagy, elvesz naponta tőlem, s ha néha visszakaplak egy napig: megint sután, csak félig-ismerősen puhatolom felejtett titkaid, heteken át, míg várom folytatását egy-két lopott órának, meglopok minden varázst, mit új találkozás ád, mert úgy kezdjük mi egyre újra, hogy már messze vagy, mikor megérkezel. Karomba kaplak s mégsem érlek el.

2013.09.15. 10:05 bubutu

Magányból és könnyből, láncot fon a Bú... Hű szolgája, a Mélységnyi Bánat, lassan nekem ront, s letarol. Könnyű a dolga. Hagyom magam. Súlyos a béklyóm... ami sárba ragaszt. Fekete köd borul körém: Rád emlékszem. S mint álmos méz-pók tapadós csápjai, Kinyúlnak felém kín-szavaid... Iszapos csillaggá csordulva üzenik: Hogy... nem szeretsz... Kedvesem. (Pálnagy László)

2013.09.15. 10:02 bubutu

Hiányűr ölel, vakká válok... Semmisúlyt feszít körém egy Látnok. Könnycsepp-tengerben fürdőző bánat boldogságfaló cápákat láttat! Nem látom tőlem bennem az énem. (Pálnagy László)

2013.09.15. 10:01 bubutu

Juhász Gyula: Esők után Esők után, melyek borúba vonták A házakat és a lelkeket, Ha nap derül nyugatnak horizontján, Oly csodálatosak a fellegek: Aranyban égnek és bíborban égnek S az alkonyatba hulló messzeségek Úgy tündökölnek túlvilági szépen, Hogy szinte fáj a ragyogó azúr.

2013.09.15. 09:59 bubutu

Sírj, csak sírj, hogy zokogás zuhatag mossa ma tisztára a lélek foltos fodrait. (Pálnagy László)

2013.09.15. 09:53 bubutu

Reményik Sándor: Vágy Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy falevél, Mint egy fűszál, mely egyformán nyugodt, Ha harmat száll rá, s ha rá száll a dér. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy elvesző árnyalat Az alkony ezerszínű tengerén, Szeretném fölszívni az árnyakat, S magamat tőlük fölszívatni én. Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy lehelet, Mint szél fuvalma, mely alig-alig Borzolja fel az alvó vizeket, Szeretnék úgy belédsimulni, Mint egy tétova napsugár, Mely jár az erdő sűrű rejtekén, És nem keres és nem talál, Szeretnék úgy belédsimulni Természet - mint egy tűnő napsugár. (S szeretném, ha mellettem elmenet, Valaki szólna: "Nézd, már itt az ősz, Sárgulnak lassacskán a levelek." És nem ismerné meg a levelet. És szeretném, ha rajtfelejtené Valaki a szemét az alkonyégen, S szólna: "ezerszínű az alkonyat, Így láttuk ezt valaha, - vele - régen." És nem sejtené, hogy egy árnyalat Az esti színek közt én vagyok éppen. És szeretném, ha jönne valaki Az erdő rejtekébe És szólna, "nini, milyen különös: A nap e mély homályban is ragyog." És nem tudná, hogy az is én vagyok.) Szeretnék úgy hozzádsimulni Természet - mint a vén moha A fák északos oldalán, S nem lenni hozzád hűtelen soha. Szeretnék úgy belédsimulni, Mint tücsök hangja holdas éjeken, S szeretném, ha valaki elborongna Rajtam, mint multból zengő éneken. S szeretnék úgy vegyülni el beléd, Természet - mint a síri por, Mit ezeréves hantokról a szél Nagy-messzi tengerpartokra sodor. Ott játszana velem egy kisgyerek, Kicsiny kezén futnék fel és alá, S e port, mely egyensúlyát nem leli: Egy percig egyensúlyban tartaná.

2013.09.15. 09:51 bubutu

Raffai Sarolta: Könyörgés Egy tenyérből másikba. Billeg le-fel a fél világ velem. Hát méregess - óvjál te jobban, mint magam megőrizhetem. Tenyeredből a tenyeredbe - alig érinthet bármi más. Ha senki, te tarthatnál vissza egységbe zártan, így vigyázz, így félj, ítélj, emberré rendezz: széthulltam volna védtelen. Maradj meg, óvj annál is jobban, mint magam megőrizhetem.

2013.09.15. 09:49 bubutu

Kamarás Klára: Őrizz meg... Borongós árnyékkal szívemben járom a kertet őszi csendben.. Búcsút veszek lombtól, virágtól.. maroknyi léttől.. csalfa nyártól.. Tőled még nem. Kérj, hogy maradjak! Aki voltam.. s aki vagyok ma, őrizz meg annak.

2013.09.11. 18:19 bubutu

LGT : A vonat ment tovább /A búcsú/ - dalszöveg A vonat ment tovább, Csak zökkent, meg sem állt, S egy fényes helyen váratlanul kiszálltál Ha Neked jó, ha nekem jó, De ha eszedbe jut, amit nem mondtál, Hogyha akinek mondanád, nincs ott már, Gondolj rám! Hogyha keveset értesz a szavakból, Mikor halkabban szól a rock'n'roll, Gondolj rám! A lépteid nyomát most mások tapossák, S te járt utakon mások mögött lépkedsz már, Ha Neked jó, nekem jó! De ha felhívsz egy számot és nem felel, Mikor rájössz, hogy jóval több számjegy kell, Gondolj rám! Hogyha szokatlan szó lett a nevedből, Ha az emléked elfut egy dal elöl, Gondolj rám!

2013.09.11. 18:17 bubutu

Weöres Sándor: Őszinteség Én nem bírok őszinte lenni, talán, mert nem is akarok, csak kergetőzöm a szavakkal, mint felhőkkel az angyalok, vagy mint gyermek a csikóval, öröm és félelem között; nevet, zihál, és azt se tudja, hogy üldöző vagy üldözött

2013.09.11. 18:15 bubutu

Makay Ida: Értelmem ellen Mint ki magára zárta zárait, s eszelős, széttört szavakat rakosgat, zárlak, eleven rögeszmét, reám, magam ellen is konok oltalomnak. A halott fölött virrasztó hisz így, értelme ellen. Így várok reád. Mintha hinném: a könyörgés elér. Szólítalak. - Úgy, mintha hallanád.

2013.09.11. 18:07 bubutu

Demjén Ferenc: Hiányzol Nem ébredek fel szívesen Már a részegség sem old fel, azt hiszem Oldjon fel az ég önző vágyaim alól Míg hiányzol... A baj, hogy minden arról szól Az idő mindent elrabol Mert Ő hozott el hirtelen, és Ő sodort tovább S még hiányzol… Ref.: Én szállok az idővel és a széllel szembe talán Telve a reménnyel: aki elment vár még rám Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám Nem büntethet az ég, ha így állok eléd Lelkemben bűntelenül Mert hiányzol… Az utcán épp, hogy létezem Csak egy arcot, csak egy színt keres szemem De rólam bárki tudja, hisz a homlokomon áll Még hiányzol… Ref.: Én szállok az idővel és a széllel szembe talán Ma is telve a reménnyel: aki elment vár még rám Én esküszöm, hogy mosolyogsz még rám… Én nem hiszem, hogy sosem érsz hozzám Nem büntethet az ég, ha így állok eléd Lelkemben bűntelenül Mert hiányzol…

2013.09.11. 17:58 bubutu

Schmidt Vera : Nézhetnélek Nézhetnélek, ha lenne fény. Nem ismersz, és nem ismerlek még, de ha felnevetsz, darabokra hullok szét. Lázzal, vérrel perelek. Csatáimat nem vívhatod meg. S nem akarlak már, vagy egészen, merészen. Hatalom s pénz, ha csókol, megszédülve lenn a porból, fent a porról néha hallgass, mert elvakulsz! Láttam Őt és keresem, minden hajnallal mást és mást üzen, minden Tőle van, vértez és felemel. S most nézhetnélek, szememben fény. Nem ismersz, és nem ismerlek még, de ha felnevetsz, létrehívod álmaim.

2013.09.07. 22:11 bubutu

Ne higyj nekem, hogyha hallasz Fölkaczagni engemet, Megsiratnál, hogyha látnád Egy ily perczben lelkemet. Ne higyj nekem, ha mosolygok Álarcz ez csak arczomon, Mit felöltök, ha a valót Eltakarni akarom. (Szendrey Júlia)

2013.09.07. 22:07 bubutu

Várnai Zseni: Megyek feléd... Úgy jön ma már, mintha álmodtam volna, hogy itt voltál s azt is, hogy nem vagy itt, holdad vagyok, mely vonzásod körében járja végtelen útjait. feléd fordítom arcomat, mert tőled hullhat csak rám a fény és a meleg, s olykor, mikor közeledbe érek, már azt hiszem: most...most elértelek! Kinyúl felém napszemed fénysugára, megérint, mint egy csók a téren át, s e fény visszfénye tükröződik rajtam, mikor átúszom a nagy éj tavát. Sötét lennék, ha nem ragyognál nékem, lehullanék, ha Te nem vonzanál, úgy tartasz engem óriás erőddel, úgy húzol, mint egy mágikus fonál. S mikor egy világrobbanás hatalma égen és földön mindent szétlövellt, akkor zuhantunk egymás közelébe, karod elkapott és védőn átölelt, egy pillanatra, aztán elszakadtunk pályánk sínére parancsolt a rend, a csillagok fészkükre visszaültek, s a hold újra a nap körül kereng. Megyek feléd, de soha el nem érlek, bolygok körülötted, s önmagam körül, bezárt világ, mely mosolyodtól fényes, s örök vonzásod szárnyain röpül.

2013.09.07. 22:02 bubutu

"A szívem adnám oda hegedűnek, A szívem, melyből bú és vágy zokog, Lopjon szívedbe enyhe bánatot És kósza vágyat, mely árván röpülget, Hogy szűz álmodban, halkan, édesen, Nem is sejtve, hogy könny az, amit ejtesz, Álmodban, mit reggelre elfelejtesz, Sirasd el az én züllött életem." (Tóth Árpád)

2013.09.07. 21:58 bubutu

" Lehetne bársonyos minden éjszaka. "

2013.08.31. 19:35 bubutu

Úgy cipeljük magunkkal a múltat, mintha a jelenünk lenne. És az üldöztetésünk folytatódik.

[1686-1667] [1666-1647] [1646-1627] [1626-1607] [1606-1587] [1586-1567] [1566-1547] [1546-1527] [1526-1507] [1506-1487] [1486-1467] [1466-1447] [1446-1427] [1426-1407] [1406-1387] [1386-1367] [1366-1347] [1346-1327] [1326-1307] [1306-1287] [1286-1267] [1266-1247] [1246-1227] [1226-1207] [1206-1187] [1186-1167] [1166-1147] [1146-1127] [1126-1107] [1106-1087] [1086-1067] [1066-1047] [1046-1027] [1026-1007] [1006-987] [986-967] [966-947] [946-927] [926-907] [906-887] [886-867] [866-847] [846-827] [826-807] [806-787] [786-767] [766-747] [746-727] [Korábbi]