Új bejegyzés Frissítés

2018.07.03. 13:22 bubutu

Kányádi Sándor: Kívánság   Egy másik asszonnyal, aki nincs (és minden asszonyban ott van), aki nem te vagy, aki nincs, aki egy mosolyodban, mozdulatodban, benned is olykor villanni látszik: akit nem én, egy másik férfi ismerhet benned, és aki másoknak szenvedés; - azzal a másik asszonnyal, azzal is ismertess meg, - akkor elhiszem: úgy szeretsz, ahogy még nem szerettek.

2018.07.02. 18:39 bubutu

2018.07.02. 18:36 bubutu

Kövecses Anna: Vendég   Aranyló vendég köszön be hozzánk, Vén szilvafán csillan meg a napfény, Az alkonyban száll néhol egy bogár, S fahasábok göröngyén durmol még Egy cseppnyi nyár. Pacsirta sikoltoz: Így dalol ellent most még az ősznek. Ronda köd csügged a falvakra itt-ott, S a szélben hárslevelek kergetőznek.

2018.07.01. 19:39 bubutu

Juhász Gyula: Mindig velem   Én emlékszem, már játszottunk együtt mi Nagyon régen és nagyon messze, messze. Nem Anna voltál, nem is volt neved még És akkor is a végén szomorúan Elváltam tőled és e földre jöttem. És gondolom, fogok még játszani Aranyhajaddal, bársony vállaiddal, De akkor is, a végtelen ködén át Egy régi válás rémlik majd felém még, Egy régi név, egy régi szomorúság.

2018.06.30. 11:17 bubutu

2018.06.30. 10:17 bubutu

Pilinszky János: Miféle földalatti harc   Napokra elfeledtelek, döbbentem rá egy este, üres zsebemben álmosan cigarettát keresve. Talán mohó idegzetem falánk bozótja nyelt el? Lehet, hogy megfojtottalak a puszta két kezemmel. Különben olyan egyremegy, a gyilkos nem latolgat, akárhogy is történhetett, te mindenkép halott vagy, heversz, akár a föld alatt, elárvult szürke hajjal, kihamvadt sejtjeim között az alvadó iszapban. Így hittem akkor, ostobán tünődve, míg ma éjjel gyanútlan melléd nem sodort egy hirtelen jött kényszer, az oldaladra fektetett, eggyévetett az álom, mint összebújt szegényeket a szűkös szalmazsákon. Mint légtornász, az űr fölött ha megzavarja párja, együtt merűltem el veled alá az alvilágba, vesztemre is követtelek, remegve önfeledten mit elrabolt az öntudat most újra visszavettem! Mint végső éjjelén a rab magához rántja társát, siratva benne önmaga hasonló sorsu mását, zokogva átöleltelek és szomjazón, ahogycsak szeretni merészelhetünk egy élőt és halottat! Véletlen volt, vagy csapda tán, hogy egymást újra láttuk? Azóta nem találhatom helyem se itt, se másutt! Megkérdem százszor is magam, halottan is tovább élsz? Kihúnytál vagy csak bujdokolsz, mint fojtott pincetűzvész? Miféle földalatti harc, s vajjon miféle vér ez, mitől szememnek szöglete ma hajnal óta véres? A zűrzavar csak egyre nő. A szenvedély kegyetlen. Hittem, hogy eltemettelek, s talán te ölsz meg engem? Én félek, nem tudom mi lesz, ha álmom újra fölvet? Kivánlak, mégis kapkodón hányom föléd a földet. A számban érzem mocskait egy leskelő pokolnak: mit rejt előlem, istenem, mit őriz még a holnap?

2018.06.29. 09:34 bubutu

Ady Endre: Vágyni hogy szeretnék   Hiszen jó volt magamban, Magamért és magammal élni, De ezt a boldogságot Olyan jó volna fölcserélni. Valami furcsa kékkel, Egy ősi s csak holnap jött mával, Valami kidacolt, nagy, Kínra-hajló romantikával. Óh, vágyni hogy szeretnék, De nem vággyal, aki csak percnyi, De vággyal, amellyel Örökig ki lehet telelni.

2018.06.28. 11:19 bubutu

"Ez a világ, e földi élet  Mi más az ifjunak s a vénnek!  Előbb arany, utóbb csak talmi,  S a vége az, hogy meg kell halni..."   (Vajda János: Mákszemek)

2018.06.27. 12:22 bubutu

2018.06.27. 12:08 bubutu

Szép Ernő: A bánat útja   Egyszer csak felkerekedtem, A hátamra zsákot vettem, Botot vágtam száraz fáról, Elmentem erről a tájról, Mentem, mentem, mendegéltem Mindenfelé ahol éltem. Minden könnyem összeszedtem, Kit szememből elejtettem Harcmezőről vérből, sárból, Hoteleknek vánkosáról, Szép leány keze fejéről, Hű könyveknek leveléről, Temető hideg kövéről, Szegényeknek küszöbéről. Összeszedtem minden szómat, Visszacsaltam minden óhmat, Sóhajaim elkapkodtam Mindent felgombolyítottam, Boldog órám után jártam, Boldog órám nem találtam, Lépéseim mind megleltem, A nyomát mind felemeltem. Mindentől amihez értem Sorba bocsánatot kértem, Mindent megköszöntem híven, Amitől csak fájt a szívem. Elbúcsúztam a világtól: A tengertől és a fáktól, Kerti, mezei virágtól, Kezemet nyaló kutyáktól. Zsákomat hátamra véve Mentem a világ végére, A világ végén leültem, A nagy csendnek úgy örültem És azóta mind csak nézem A felhőket fenn az égen.

2018.06.26. 00:29 bubutu

2018.06.26. 00:23 bubutu

Szép Ernő: Tiszapart   Ült egy szegény halász ember Kettesben a néma csenddel, Ott ül füst nélkül pipázva, A tolvaj hálót vigyázza. Kezdi a hálót emelni, Halat nem tud benne lelni, Póklábak megint leszállnak, Kút kazal fa alva állnak. Áll a nap fenn, áll a felhő, Nem jön fecske, nincs egy szellő, A víz nem látszik hogy folyna, Isten mintha bóbiskolna. Talán el is felejtette, Hogy a Földet teremtette A Tiszát is beletette, A halászt is leültette.

2018.06.25. 09:54 bubutu

Juhász Gyula: Jó volna...   Jó volna egyszer még a hűs kolostor Komoly és kongó folyosóin át Tizenhatéves hittel égbe zsongó Hangon rebegni régi szép imát. A szűz tavaszba szűz vággyal kinézni, Mint tengerre a fiatal hajós És a jövendőt álmokkal idézni, Mint görbe bottal madarat a jós. Jó volna egyszer még elhinni fájón, Hogy életem csak vár és nem siet, De körülöttem megjárt pusztaságon Üres kancsók és összetört szivek.

2018.06.25. 00:10 bubutu

Pilinszky János: Átváltozás     Rossz voltam, s te azt mondtad, jó vagyok.  Csúf, de te gyönyörűnek találtál.  Végig hallgattad mindig, amit mondtam.  Halandóból így lettem halhatatlan.

2018.06.24. 11:30 bubutu

Kosztolányi Dezső: Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most   Lásd, kisfiam, ezt mind neked adom most,      legyen tiéd örökre az egész. Vedd a telet és a nyarat, a lombost,      itt van neked az epe és a méz. Ez itt a keserű s ez itt az édes,      ez a fekete és ez a fehér, ez a nyugalom, s a láz is, hogy égess,      ez itt a méreg és ez a kenyér. Tejet adok, de hozzá szörnyü vért is,      ölelni lágyan és birkózni kart, és harcot is, hogy harcolj csakazértis,      a rózsa mellett ott legyen a kard. Van még néhány elhányt és csonka holmi,      egy kis verőfény és egy-két kacaj, viaskodó kedv, várat ostromolni,      és végezetre egy nagy, tompa jaj. Iker ajándékot veszel örökbe,      oly ember-ízű és oly felemás, de ember adta, nem telt néki többre,      eget ne vívj, mély kútakat ne áss. Sötéten nyújtom ezeket tenéked,      s koldus apád most tétovázva áll, mert nincs egyéb. Jobbjában ott az élet,      és a baljában ott van a halál.

2018.06.24. 10:26 bubutu

Kosztolányi Dezső: Gyermekkor   Jaj, a gyerekkor mily tündéri kor volt: egy ködbe olvadt álom és való, ha hullt a hó az égből, porcukor volt s a porcukor az abroszon a hó.

2018.06.23. 22:45 bubutu

Kosztolányi Dezső: Ötven felé   Ötven felé kivetjük önmagunkból mindazt, ami cifra s szedett-vedett lom, s olyan komor, fönséges lesz a lelkünk, olyan hideg és kongó, mint a templom.

2018.06.23. 22:35 bubutu

Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves...   Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel, egyszer fölébredsz és aztán sokáig nem bírsz aludni. Nézed a szobádat ott a sötétben. Lassan eltünődöl ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel, mint majd a sírban. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut egy semmiség is. Babrálsz vele. Megúnod és elejted. Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán. Minden zajról tudod, hogy mit jelent. Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes. Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz. A fal felé fordulsz. Megint elalszol.

2018.06.23. 00:15 bubutu

Radnóti Miklós: Gyerekkor   Már mozdulatlanul lapult az indián, de izgalom szaladt még sziszegve fönt a fán s a szél forgatta még a puskaporszagot. Egy megrémült levélen két vércsöpp csillogott, s a törzsön szédelegve tornázott egy bogár. Rézbőrü volt az alkony. És hősi a halál.

2018.06.22. 15:22 bubutu

Áprily Lajos: Biztató vers magányosságtól rettegő léleknek Tudom, hogy hull a Nap örömök szállanak kedves fők hullanak sírdombok mállanak. Egy-egy kéz, drága kéz mindegyre elereszt mindennap vereség mindennap új kereszt. Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül. És mégis: ne remegj nem maradsz egyedül. Ködödben csillag ég gondodból fény terem vers-lelkek lengenek nyomodban ezeren. Zászlós és halk csapat elszánt és bús-szelid vers-lelkek, viharos vadkorban tetteid. S szűkülő kör mögött halkuló ház körül mélyülő bú felett hűség áll őrödül. Jó lelkek, annyian árvák és elesők szépséget szomjazók kútfődet keresők. Szédülni nem szabad zuhannod nem lehet: szirten is rózsaág vigyázza lelkedet. Tudom, hogy két kezem nem part és nem erő: maholnap aszú ág szélvert és remegő. Mentésre ingatag tartásnak nem elég síkon át, hegyen át kinyújtom tefeléd. Örömök szállanak kedves fők hullanak vén sírok mállanak estébe hull a Nap. Szem mögött, szó mögött gondárnyék feketül. És mégis - ne remegj: lélek van teveled nem maradsz egyedül.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]