Új bejegyzés Frissítés

2018.05.10. 20:20 bubutu

József Attila:  Kései sirató   Harminchat fokos lázban égek mindig s te nem ápolsz, anyám. Mint lenge, könnyü lány, ha odaintik, kinyujtóztál a halál oldalán. Lágy őszi tájból és sok kedves nőből próbállak összeállitani téged; de nem futja, már látom, az időből, a tömény tűz eléget. Utoljára Szabadszállásra mentem, a hadak vége volt s ez összekuszálódott Budapesten kenyér nélkül, üresen állt a bolt. A vonattetőn hasaltam keresztben, hoztam krumplit; a zsákban köles volt már; neked, én konok, csirkét is szereztem s te már seholse voltál. Tőlem elvetted, kukacoknak adtad édes emlőd s magad. Vigasztaltad fiad és pirongattad s lám, csalárd, hazug volt kedves szavad. Levesem hütötted, fujtad, kavartad, mondtad: Egyél, nekem nőssz nagyra, szentem! Most zsiros nyirkot kóstol üres ajkad - félrevezettél engem. Ettelek volna meg!... Te vacsorádat hoztad el - kértem én? Mért görbitetted mosásnak a hátad? Hogy egyengesd egy láda fenekén? Lásd, örülnék, ha megvernél még egyszer! Boldoggá tenne most, mert visszavágnék:  haszontalan vagy! nem-lenni igyekszel s mindent elrontsz, te árnyék! Nagyobb szélhámos vagy, mint bármelyik nő, ki csal és hiteget! Suttyomban elhagytad szerelmeidből jajongva szült, eleven hitedet. Cigány vagy! Amit adtál hizelegve, mind visszaloptad az utolsó órán! A gyereknek kél káromkodni kedve - nem hallod, mama? Szólj rám! Világosodik lassacskán az elmém, a legenda oda. A gyermek, aki csügg anyja szerelmén, észreveszi, hogy milyen ostoba. Kit anya szült, az mind csalódik végül, vagy így, vagy úgy, hogy maga próbál csalni. Ha kűzd, hát abba, ha pedig kibékül, ebbe fog belehalni.

2018.05.08. 19:20 bubutu

Pál Sándor Attila: Szerelmi dal   A tavaszi szélről akartam neked mesélni valamit. Arról a fuvallatról, ami az utcai lámpa pirossárga fényében kavargatja a nyárfaszöszöket, és én zsongó fejjel nézem, és nem gondolok semmire. Arról, hogy ha megállok, erősen figyelek és kicsit megdőlök, érzem, ahogy a szívverésem ütemesen mozgatja a testem, előre-hátra, előre-hátra, néha bele is szédülök. Arról, hogy hazafelé késő délután egy rajnyi seregély pulzáló mozgását figyeltem a horizonton, ahogyan alakzatokba rendeződnek, meglazulnak, összecsomósodnak, lüktetnek, és majdnem frontálisan ütköztem egy kamionnal. Arról, hogy milyen a porzó földön egy kiskertnyi virág fölött állni egy nyári hajnalon, hat óra körül, nem gyomlálni, nem locsolni, nem érzelegni a szépségük felett, csak zsebre tett kézzel, kocsonyás szemgolyókkal figyelni. Arról, hogy milyen a hiány biztos, nyugodt csendje, hogy milyen az, amikor a friss meszelés- és körteszag összeér, hogy milyen lehet tengervizet hányni, hogy szerinted miért érzek közösséget mentálisan sérült emberekkel. Arról, hogy miért nem másztunk fel egyetlen magaslesre sem az erdőszélen, hogy hamarosan jönnek a szúnyogok, amik széthordják a vérem a világba, hogy nem tudok a bal szememmel kacsintani, és hogy szerintem vannak csomók az időn. Arról, hogy miért szép egy összedőlt tanya sírdombját benövő akácerdő, hogy milyen itt az eső utáni nedves járdán csillogó lámpafény, hogy milyen az a kifeszített pillanat, amikor megfordulsz a kezem alatt. Arról, hogy mennyire szeretem a testhez simuló ruháidat, hogy a nyaraim azzal telnek, hogy várom a viharokat, hogy ez az enyhe májusi este pár sör után mennyire reményteli, zúg a fák lombja, picit borzongok, tudom, hogy olyan, hogy jövő nincsen, de ezt most kiiktatom, és mindent megbocsátok magamnak, pedig ez lehetetlen.

2017.11.10. 01:11 bubutu

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat      Tudod, hogy nincs bocsánat,  hiába hát a bánat.  Légy, ami lennél: férfi.  A fű kinő utánad.    A bűn az nem lesz könnyebb,  hiába hull a könnyed.  Hogy bizonyság vagy erre,  legalább azt köszönjed.    Ne vádolj, ne fogadkozz,  ne légy komisz magadhoz,  ne hódolj és ne hódits,  ne csatlakozz a hadhoz.    Maradj fölöslegesnek,  a titkokat ne lesd meg.  S ezt az emberiséget,  hisz ember vagy, ne vesd meg.    Emlékezz, hogy hörögtél  s hiába könyörögtél.  Hamis tanúvá lettél  saját igaz pörödnél.    Atyát hivtál elesten,  embert, ha nincsen isten.  S romlott kölkökre leltél  pszichoanalizisben.    Hittél a könnyü szóknak,  fizetett pártfogóknak  s lásd, soha, soha senki  nem mondta, hogy te jó vagy.    Megcsaltak, úgy szerettek,  csaltál s igy nem szerethetsz.  Most hát a töltött fegyvert  szorítsd üres szivedhez.    Vagy vess el minden elvet  s még remélj hű szerelmet,  hisz mint a kutya hinnél  abban, ki bízna benned.

2017.10.24. 16:50 bubutu

Reményik Sándor: Add a kezed...   Add a kezed, így szépen, csöndesen, Nyugodtan add. Sima, ragyogó tükör a szívünk, Nem vet hullámokat. Add a kezed, ilyen jó hűvösen. a csóknak édes mérge Megmérgezné a nyugodalmunkat, Ha hozzánk érne. Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe', Innen hova hághatna még a láb? E csönd, e béke: ez itten a csúcs - És nincs tovább. Add a kezed: lenn lakodalmas nép, Mirtusz menyasszonyfőn: A mirtuszt édes, irigyled-e még Itt, e kopár tetőn? Add a kezed, itt fenn, hol semmi nincs, S a zuzmó tengve él, A lelkünket a nagy csend összehajtja, Mint két ágat a szél. Add a kezed, látod, lemegy a nap: A nappal szembe Nézzünk így, győzelmesen, szomorún, Kezed kezembe. Add a kezed, egy percig tart csupán Ez az igézet - Ó de ez mélyebb, mint a szerelem, S több, mint az élet!

2017.10.23. 12:38 bubutu

Ady Endre: Élni, míg élünk   Igen: élni, míg élünk, Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, Ha fáj? Igen: nagyot akarjunk, Igen: forrjon agyad, Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység A Nagy. Igen: élj türelemmel, Igen: hallgass, ha fáj. Várd meg, hogy jőjjön a nagy professzor: Halál. Igen: élni, míg élünk, Igen: ez a szabály. De mit csináljunk az életünkkel, Ha fáj?

2017.10.23. 12:28 bubutu

Végh György: Triolett egy találkozásról Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan, mert szívek őrzik, nem szavak. Elmúlt, mint száz más pillanat, talán szívünk jelezte csak: nem is gondolkodtunk szavakban. Elmúlt, mint száz más pillanat, s tudjuk mégis, hogy múlhatatlan.

2017.10.23. 12:26 bubutu

Juhász Gyula: A távozó   A tűnő ifjúsággal messze mennek Az örömök és búcsút énekelnek, Mint ősszel a fecskék, a költözők. Elszálló évekkel szállnak tova A vágyak is s nem térnek meg soha, Mint darvak, melyek a tengerbe vesztek. De alkonyatkor a nyugati ég Rózsásabb és szelídebb a vidék, Az életem rónája is kitárul. És szeptemberben tarkább lesz a lomb. Így szépülnek meg hervadt bánatok, Így nézek vígan őszi csillagokba.

2017.10.08. 00:56 bubutu

József Attila: Az a szép, régi asszony Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét, akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség, aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman, vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban, aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni, azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni. Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem, napozva, álmodozva amint ott ül a kertben s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben. Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan, mint aki gondol egyet a susogó lugasban, föláll és szertepillant és hirtelen megindul és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl ott lappang, elvezetni a távolokon által, két oldalán a búcsút integető fákkal. Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek, azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

2017.09.30. 11:01 bubutu

Dsida Jenő: Dal az elmaradt vallomásról   Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a vér. S megkopva lassan megyek egy hűs gödörig, megyek a sírgödörig s a vallomás is fakul és üszkösödik, csak mélyül a csend s őszibb lesz mind a vidék, november lesz a vidék s az egyetlen szép szerelemre késik a bizonyiték. ...Míg aztán én leszek fölötted a reggeli fény, fürtödön alkonyi fény. szó, ami néma és mégis költemény, minden magam leszek, emlék és friss levegő, szentség és tág levegő s az édesbús öröm, a testeden átremegő, házad fölött a csillag, mely álmaidba rezeg, csillog és szívedbe rezeg, szerelem, szerelem, karácsonyfádon gyertya leszek. Viharban dörgés, mely lángoló csodákra hív, háborgó csodákra hív s egy világnak zengi, mire kicsi volt s gyönge a szív. Karom a földre cikázik haragos villám gyanánt, csattanó villám gyanánt s lesujt körülötted mindenkit, aki bánt...

2017.09.29. 18:23 bubutu

Reményik Sándor: Úgy fáj minden Úgy fáj már minden, minden idebenn: a szó, s a mozdulat, s a csend is fáj, minden, mi általreszket szívemen, legyen az ember, muzsika, vagy táj. Úgy fáj már minden, minden idebenn. De néha egy-egy halk szó símogat, s rejtekúton a szívembe talál, s álomba ringatja a kínokat, elaltatja a multat, s a jövőt. Pedig be nehéz megtalálni már az ösvényt, a szívembe vezetőt. Gyom és gaz benőtte az utakat, ördögpalánták ágaskodnak rajtok: száraz kórók és keserű füvek, minden, mi beteg szívemből kihajtott. Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton, és szent a szív, mely küldi őt ezen, s mely liliomok magvát hinti el ott, hol különben csak bogáncs terem. Áldott az óra és áldott a szél, mely liliomok messze magvát hozza, magot, melyből a békesség kikél.

2017.06.13. 16:10 bubutu

Ady Endre:  Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér.

2016.12.31. 14:48 bubutu

Csukás István: Istenke, vedd térdedre édesanyámat Istenke, vedd térdedre édesanyámat, ringasd szelíden, mert nagyon elfáradt ki adtál életet, adj neki most álmot, és mivel ígértél, szavadat kell állnod, mert ő mindig hitt és sose kételkedett szájára suttogva vette a nevedet. Én nem tudom felfogni, hogy többé nincsen s szemem gyönge hogy a semmibe tekintsen hová a fény is csak úgy jár, hogy megtörve: helyettem nézzél be a mély sírgödörbe, próbálkozz, lehelj oxigént, tüdőd a lomb! Nem is válaszolsz, kukac-szikével boncolod, amit összeraktál egyszer végtelen türelemmel, csak csont, csak por, ami volt valamikor ember, mivel nem csak Minden vagy: vagy a Hiány, magadat operálod e föld alatti ambulancián. Mi mit nyel el a végén, fásultan szitálod a semmiből a semmibe a létező világot, anyát és gyereket, az élőt s a holtat, s mert Te teremtetted, nem is káromolhat, csak sírhat vagy könyöröghet, hogy adj neki békét, nem tudjuk, hogyan kezdődött, de tudjuk a végét, én sem káromollak, hallgasd meg imámat: Istenke, vedd térdedre édesanyámat!

2013.12.21. 12:17 bubutu

Ingrid Sjöstrand: Délután néha Dálután néha a háztetõ velünk szemben olyan furcsa színű lesz. Süt a nap és az ég se kékebb, mint máskor, de a tető nem vörös, nem barna, nem is lila, hanem messzeség-színű. Ki kellene repülni az ablakon. Át, oda, messze.

2013.12.21. 12:12 bubutu

Dsida Jenő: Imádság Uram! borzasztó! megöl ez a köd, Ez a homályos, titkos sejtelem! Mint mázsasúly, mint vérszopó vampírhad, Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, - Sehol menekvés! Sehol pihenő! Homály előttem és hátam megett!... Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomály Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!  Szökkenjen lángba éther, levegő! Tüzes lángkévét löveljen a föld! Szemet-vakító tűztenger legyen, Mi földet, eget és mindent betölt! - S aki versenyt zúg, sír a felsikoltó, Jajongó lánggal, énmagam legyek!... - Csak ez a sápadt, kínzó félhomály, Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!   Vagy nem bánom, ha sötétség borúl rám, A nem-tudásnak örök éjjele, Melyben kialszik érzés, gondolat, S az öntudatnak halvány mécsbele; A mindenségből egy nagy semmiség lesz: Nem lesz kérdés és nem lesz felelet... Semmit se bánok, csak e félhomály Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

2013.12.21. 12:08 bubutu

Kormorán: Elmenni messze Elmenni messze magasba felrepülni – csapódni kőhöz üvegként összetörni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, Végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Elmenni messze lemerülni mélyre – Élni napról-napra levegőt sem véve. Veled, mégis egyedül állni csak állni szótlan, Végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Elmenni messze időtlenül várni – Ajtókon belépve senkit nem találni. Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan, Végleg összeforrva az életen túl, egy csókban. Elmenni messze apadni, mint a tenger, Magokat elvetni, mit nem arathat ember – Veled, mégis egyedül állni, csak állni szótlan – Végleg összeforrva az életen túl, egy csókban.

2013.12.21. 12:04 bubutu

Váci Mihály: Aztán Emlékszel? Aztán milyen jó volt Hozzád fordulni - és Te édes! - Hogy doromboltál hogyha csókot Súgtam égő füled tövéhez. S alvás előtt egymás ölében még fészkelődni, s megfordulva fel-felkérdezni, félig ébren: "Szeretsz? " "Szeretsz még?! " - újra, újra. Emlékszel? Engem elfeledhetsz. De a percekre emlékezzél, mikor odabújtál szívemhez és magadról megfeledkeztél.

2013.12.21. 12:01 bubutu

Hogyha megtehetném, Mindig Benned élnék Beléd ölelném a bánatom, És Beléd csókolnám mi fáj És csak Belőled ennék És Benned repülnék el És Tőled kapnék párnát Ha Benned érne a sötét Mert csak így lehet, csak így szabad Ha Rád talál az a pillanat, Mert csak így lehet, csak így szabad Ezek után! Mert csak így lehet, csak így szabad Ha megérint az a gondolat Mert csak így lehet, csak így szabad Ezek után! Benned lennék gyermek, És Benned nőnék fel És Benned érne a halál Minden álmatlan éjszakán És Benned lennék újra Az aki régen voltam És Te adnál menedéket, Ha elszöknék valahonnan! Mert csak így lehet, csak így szabad Ha Rád talál az a pillanat, Mert csak így lehet, csak így szabad Ezek után! Mert csak így lehet, csak így szabad Ha megérint az a gondolat Mert csak így lehet, csak így szabad Ezek után!

2013.12.21. 11:58 bubutu

Gecsei Éva: A kör bezárul Soha meg nem élt álmok Fájdalmas vallomások Érzéki csalódások De felállok S tovább játszok

2013.12.21. 11:54 bubutu

Lator László: A rád zuhant idő alatt A rád zuhant idő alatt agyamban elsüllyedtél. A sejtjeimbe zártalak, világom része lettél. Van úgy, hogy rád se gondolok, de nem feledlek mégse, s váratlanul felszínre dob bensőm hullámverése. S akár a kés, a gyötrelem a rostjaimba mélyed, hogy nemcsak bennem – kívülem külön formádat éled. A kútnál egyszer néztelek, ívvé hajolt a hátad, s éreztem, most is ellenem emelsz magadban gátat. Míg magát minden pillanat a homlokodba ássa, te máris készíted magad az újabb változásra. S hogy ott álltunk az elhagyott paradicsomban társak, szerettem volna szólni, hogy nincs hozzád joga másnak. De hallgattam. Vad kényszerek szétágazó húzása tép. Rossz nélküled. De meglehet, ha volnál, nem volnál elég

2013.12.21. 11:50 bubutu

Radnóti Miklós: Mivégre Felnőtt vagy – szólok undorodva néha, és nem segíthetsz rajta, lásd be végre. Térj vissza – szól egy hang ilyenkor, csak ülj a földre és beszélj az égre. Nem tudsz már? – kérdi s mintha rína. A szék lábától, nézd csak, balra Kína és jobbra lóherés, örök vadászmezők. Ó, hol vagy régi, indiáni gőg? nem érdekel már, honnan fú a szél? – Az ember egyre vénül, verset ír, tanít... „Csak ülj a földre és beszélj az égre.” S nem ül le. S nem beszél. Felnő, és azt se tudja, hogy mivégre.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]