Új bejegyzés Frissítés

2021.04.11. 11:28 bubutu

Breitner János: Mindenkit elfelednek egyszer Mindenkit elfelednek egyszer, Örökké semmi se fáj. A régit visszasírjuk, De mással is kibírjuk, Ha egyszer úgy muszáj. Mindenki helyére már várnak, Az élet soha meg nem áll. Úgy megfakult a múltunk, Csalódni megtanultunk. Sokszor csúnyán becsapott a nyár. Sírig tartó szerelem az nincsen, Még akkor sem, ha százszor elhazudjuk. Az életünkben azon múlik minden, Hogy azt az igazit feledni tudjuk. Mindenkit elfelednek egyszer, Örökké semmi se fáj. A régit visszasírjuk, De mással is kibírjuk, Ha egyszer úgy muszáj. https://youtu.be/F3t7xaxqlWE

2021.04.11. 01:21 bubutu

Tóth Árpád: Esti sugárkoszorú Előttünk már hamvassá vált az út és árnyak teste zuhant át a parkon, de még finom, halk sugárkoszorút font hajad sötét lombjába az alkony: halvány, szelíd és komoly ragyogást, mely már alig volt fények földi mása, s félig illattá s csenddé szűrte át a dolgok esti lélekvándorlása. Illattá s csenddé. Titkok illata fénylett hajadban s béke égi csendje, és jó volt élni, mint ahogy soha, s a fényt szemem beitta a szívembe: nem tudtam többé, hogy te vagy-e te, vagy áldott csipkebokor drága tested, melyben egy isten szállt a földre le s lombjából felém az ő lelke reszket? Igézve álltam, soká, csöndesen, és percek mentek, ezredévek jöttek, - egyszerre csak megfogtad a kezem, s alélt pilláim lassan felvetődtek, és éreztem: szívembe visszatér, és zuhogó, mély zenével ered meg, mint zsibbadt erek útjain a vér, a földi érzés: mennyire szeretlek!

2021.04.09. 16:08 bubutu

Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.

2021.04.09. 00:52 bubutu

Juhász Gyula: Búcsú   Mielőtt innen végkép elmegyek, Szeretnék elköszönni, emberek. Mint rab, akinek int a szabad út, Búcsút rebeg, mielőtt szabadult. Mint a madár, kit Dél vár arra túl, Az eresz alján még egy dalt tanul. Mit is daloljak, én szegény beteg, Mit is dadogjak nektek, emberek? Talán nem is kell még búcsúzni se? Hisz észre sem vett engem senkise. Csak egy könny voltam, aki porba hull, Csak egy sóhaj, ki égbe szabadul. Csak egy csók, aki hideg kőre lel, Csak egy szó, kire visszhang nem felel. Egy pillangó, ki csillagot keres S elgázolja egy durva szekeres.

2021.04.09. 00:36 bubutu

Babits Mihály: Húnyt szemmel... Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szivünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót: hímezz belőlük fázó lelkedre gyöngyös takarót.

2021.04.02. 00:44 bubutu

Pilinszky János: Majd elnézem Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait - halott köveken, élő arcokon -   elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném.

2021.03.31. 09:11 bubutu

Sohonyai Attila - Napról napra   …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Miként lehet valakivel megöregedni, s szép szavakban esküdni, a valójában bebizonyíthatatlant...   De azt tudom, milyen, utánad inni az üvegből, milyen előbb takarni be téged, mint magam, hogy reggel neked kedvedért kávét főzök, s ha elönt a félelem, első, hogy téged felhívjalak.   Hogy mosolygok, ha sokáig készülsz, és egyre jobban tetszik, mikor kócos vagy, amikor a hibáinkat megnevetjük, …amikor a biztonságot úgy hívod: „két karodban”.   …nem tudom milyen örökké szeretni. Milyen, ha lehozzák a csillagokat. Én azt tudom, hogy te vagy az a valami, ami miatt akarom, hogy a mát kövesse, mindig egy holnap. https://youtu.be/NG909xRA0gE

2021.03.25. 18:03 bubutu

n

2021.03.25. 18:00 bubutu

Várnai Zseni: Most este van... Most este van, lefekszem napomra visszanézek, fáradt vagyok, meleg volt, a hőség elcsigázott, sokat futottam, mentem s a por belepte lelkem, mint utszéli virágot. Napomra visszanézek, beszéltem emberekkel, azok is megsebeztek, szavak tüskéjét érzem, próbálom elfeledni, poros ruhám levetni s aludni hófehérben. Késő van már, elalszom, elfordulok napomtól, a hold vizébe nézek s kendőm beléje mártom, ezüstben elmerítem, szívemre ráterítem, borogatom, - ne fájjon.

2021.03.24. 00:06 bubutu

Őri István: Hangtalan szavak Csitt! Ne szólj, kedvesem! ujjam ajkadra teszem, hogy ne mondj semmit sem, mert elég a fény, s a szemünk, mi látni enged téged, és a mozdulat, mellyel hozzád lépek, s amikor elérlek, ajkad lezárom... Csitt, kedvesem! ajkam ajkadra teszem, hogy a hang  ne sodorjon el tőlem - tőled. hogy a szó  ne takarjon el előlem - előled most a csend beszél nekem - neked most valami kezdődik életem - életed... Csitt, kedvesem! csak még egy kicsit. s amikor ajkunk már elmondott mindent. feloldom a zárat. s feloldod te is. mert eljött az ideje a boldog kacagásnak. a könnyeknek. a nyárnak... de addig: Csitt, kedvesem! beszélgessünk szavak nélkül. szerelmesen.

2021.03.18. 20:00 bubutu

József Attila: Óda   1 Itt ülök csillámló sziklafalon. Az ifju nyár könnyű szellője, mint egy kedves vacsora melege, száll. Szoktatom szívemet a csendhez. Nem oly nehéz - idesereglik, ami tovatűnt, a fej lehajlik és lecsüng a kéz. Nézem a hegyek sörényét - homlokod fényét villantja minden levél. Az úton senki, senki, látom, hogy meglebbenti  szoknyád a szél. És a törékeny lombok alatt látom előrebiccenni hajad, megrezzenni lágy emlőidet és - amint elfut a Szinva-patak - ím újra látom, hogy fakad a kerek fehér köveken, fogaidon a tündér nevetés. 2 Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom, verődve földön és égbolton, hogy szeretlek, te édes mostoha! 3 Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek, szeretlek, mint a fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat! Szeretlek, mint élni szeretnek halandók, amíg meg nem halnak. Minden mosolyod, mozdulatod, szavad, őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld. Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak, te kedves, szép alak, lényed ott minden lényeget kitölt. A pillanatok zörögve elvonulnak, de te némán ülsz fülemben. Csillagok gyúlnak és lehullnak, de te megálltál szememben. Ízed, miként a barlangban a csend, számban kihűlve leng s a vizes poháron kezed, rajta a finom erezet, föl-földereng. 4 Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít? Miféle lélek és miféle fény s ámulatra méltó tünemény, hogy bejárhatom a semmiség ködén termékeny tested lankás tájait? S mint megnyílt értelembe az ige, alászállhatok rejtelmeibe!... Vérköreid, miként a rózsabokrok, reszketnek szüntelen. Viszik az örök áramot, hogy  orcádon nyíljon ki a szerelem s méhednek áldott gyümölcse legyen. Gyomrod érzékeny talaját a sok gyökerecske át meg át hímezi, finom fonalát csomóba szőve, bontva bogját - hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját s lombos tüdőd szép cserjéi saját  dicsőségüket susogják! Az örök anyag boldogan halad benned a belek alagútjain és gazdag életet nyer a salak a buzgó vesék forró kútjain! Hullámzó dombok emelkednek, csillagképek rezegnek benned, tavak mozdulnak, munkálnak gyárak, sürög millió élő állat, bogár, hinár, a kegyetlenség és a jóság; nap süt, homályló északi fény borong - tartalmaidban ott bolyong az öntudatlan örökkévalóság. 5 Mint alvadt vérdarabok, úgy hullnak eléd ezek a szavak. A lét dadog, csak a törvény a tiszta beszéd. De szorgos szerveim, kik újjászülnek napról napra, már fölkészülnek, hogy elnémuljanak. De addig mind kiált - Kit két ezer millió embernek sokaságából kiszemelnek, te egyetlen, te lágy bölcső, erős sír, eleven ágy, fogadj magadba!... (Milyen magas e hajnali ég! Seregek csillognak érceiben. Bántja szemem a nagy fényesség. El vagyok veszve, azt hiszem. Hallom, amint fölöttem csattog, ver a szivem.) 6 (Mellékdal) (Visz a vonat, megyek utánad, talán ma még meg is talállak, talán kihűl e lángoló arc, talán csendesen meg is szólalsz: Csobog a langyos víz, fürödj meg! Ime a kendő, törülközz meg! Sül a hús, enyhítse étvágyad! Ahol én fekszem, az az ágyad.)

2021.03.14. 17:45 bubutu

2021.03.14. 17:31 bubutu

Rejtő Jenő: Furcsa esték Most néha-néha álmodozni szoktam nevetséges ez nagyon, de szép. Az ember alkonyatkor meghatottan álmodik csendben egy-két bús mesét. Hogy - teszem - lassan elmúlik az ősz vagy mondjuk nyárral álmodik szegény vagy meglát Téged amint csendben jössz és mondjuk sír is éjnek idején. Vagy hogyha éppen utópiát vágyom megcsókolom lágyan a kezed vagy néha-néha megcsókollak szájon bolond, bús kis álmocskák ezek. És ránk borul az éjjel édesen és látom, hogy nekünk mindent lehet az ilyenek nem álmok, kis szívem, ez már egy bódult, lázas őrület.

2021.03.11. 13:45 bubutu

Sohonyai Attila - Menedék   Építek neked magamban egy barlangot; oda bújj, ha rosszak a napok. S ha felépültél, olykor te leszel menedéke annak, aki én vagyok.   http://www.youtube.com/watch?v=DBHYv0i06Bo

2021.03.09. 17:55 bubutu

Ladányi Mihály: Utánad kószálok   Utánad kószálok,  amikor egy nőt követek egész este, és a  koszos lépcsőházakban is  miattad ácsorgok csak, arra várva,  hogy te nyitsz ajtót,  te sehol sem található!  Ezek a versek is,  amiket mostanában mondogatok,  esetlenül és reménytelenül várnak reád.  Ó, nem félek a nőktől,  ismerem őket és  szájoncsókolom, aki megadatik,  de aztán újra csak  egész este követek valakit,  aki a sarkon visszapillant,  és újra látom, nem te vagy,  ma is a másik utcán ring a szoknyád,  és éjjel  meggyújtva villanyom, sokáig  nézem az alvó lányt, aki  feljött az este,  hisz keres valakit, akárcsak én,  amikor egy nőt követek,  mert ismerős,  ahogy hajába túr a szél  és feketén  széjjelteriti vállain  az álmaim.

2021.03.08. 19:42 bubutu

Áprily Lajos: Csak menj Sokat szenvedtél perzselő napon, a kábító kánikulai hőben. Most már lehűlhetsz: indulj s kóborolj a fákat fosztó, vége-nincs esőben. Csak menj, odáig, hol legtöbb avart gyűjtött az ér kanyargó sziklamedre. Keress, kutass: talán reátalálsz az elsodort évekre: életedre.

2021.03.07. 02:23 bubutu

Várnai Zseni: Fáradt a szívem Fáradt a szívem, és halkan ver nagyon, Csak jó úgy hosszan ülni a napon, Nézni a fákat, és nézni az eget, A messziről kéklő nagy hegyeket, És lesni a fájó csöndet itt belül, Amint a könnyhúrokon hegedül. Hallgatni: ver-e még dalt a szívem, Meghalt talán, vagy alszik, pihen? Vagy, mint a hernyót gubózza selyem, Hogy föltámadjon szárnnyal ékesen? Tud-e még sírni, könnye van-e még? Sikoltani tud-e, ha kínok-kínja ég, Tud-e lázongni, mint vulkános hegyek, Ha zúg fölötte vészes förgeteg?   S altatónótát, zengőt, édeset, Dalol-e majd, ha elterül az est, S a kisfiú álommesére vár, Mely aranykertből aranyszárnyon száll, Át a nagy, fénylő mesetengeren, A fáradt, csöndes szívemet lesem.

2021.03.06. 00:38 bubutu

József Attila - Ha nem szorítsz...   Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha úgy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok.

2021.03.06. 00:31 bubutu

Pilinszky János: Itt és most A gyepet nézem, talán a gyepet. Mozdul a fű. Szél vagy zápor talán, vagy egyszerűen az, hogy létezel mozdítja meg itt és most a világot

2021.03.05. 01:11 bubutu

Fodor Ákos: Ima Ajtód vagyok. Nyithatsz, csukhatsz, átléphetsz rajtam bármikor oda, ami csak mi vagyunk. És kiléphetsz onnan bármikor. Amikor csak jössz: zárva találsz, érintésedre-nyilóan, könnyen, zajtalanul.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]