Új bejegyzés Frissítés

2013.05.20. 14:01 bubutu

Mit tehetnék? Nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok, És azt hiszem, már észrevetted, a jótündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod, Hogy a lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot? Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem! Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek, És annyi minden van jelen, amit megszüntetni nem lehet. De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Mit tehetnék érted... Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem, S hogy holnap is még veled leszek sajnos nem ígérhetem. De ha eltűnne az arcodról az a sötét szomorúság, Úgy érezném, vannak még csodák. Hát mit tehetnék érted...

2013.05.20. 13:59 bubutu

Gergely István: Mindent! valami puhát valami szépet valami jót melegséget ősszel napos padot szél ellen árnyékot csak maradhassak amíg maradhatok valaki jót valaki szépet simogatót kedvességet nyári hajló csókot téli alkonyatot csak szerethessek amíg maradhatok.

2013.05.20. 13:56 bubutu

Reményik Sándor: Csak egymáshoz Ha most, mikor oly érthetetlenül nehéz a szívem: Valaki jönne és karonfogna szépen, szelíden - Nem is karon, csak kézenfogna, mint árva gyermeket a másik És sétálnánk napnyugtától a legelső csillagsugárig! Valaki, akinek most nem volna gondja semmi másra, Csak arra, hogy én szomjazom csendes-szavú vigasztalásra - Aki jönne mellettem főlehajtva egy órácskát hallgatagon S a hallgatása azt mondaná: panaszkodjék, én hallgatom. Újat nem mondanék, tán inkább ezerszer elmondottakat, De új volna így, ily zavartalan-ketten az esti ég alatt - Egy óráig, amíg a csillag felragyog és reánksugároz: Nem volna köze semmi máshoz, nem volna közöm semmi máshoz.

2013.05.20. 13:54 bubutu

Szabolcsi Zsóka: Kezedben alszik... Kezemben őrzöm illatod. Holnapról álmodik szobám, s bekopognak a tegnapok. Ködöt termett reggel a tél, zúzmarát szült a pillanat. Húzd magadra álomlepled, örülj, hogy ennyi megmaradt.

2013.05.20. 13:53 bubutu

Mezey Katalin: Olyan közel Olyan közel engedtelek magamhoz, hogy már végképp sosem fogom megtudni: ki vagy...

2013.05.20. 13:50 bubutu

Szabó Lőrinc: Mint még sohasem Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, új gyönyörűségben milyenek tested csontjai. Mert egész tested szeretem és mind, ami építi kint és bent, szeretnék megismerni mindent, ami benned oly jó nekem. Szeretem a fogaidat s az ujjaidat, ízről-ízre, csókodban bujdosik az íze gerinced csigolyáinak.ó Két lábad futárként hozott, csuklóid forogtak, emeltek, bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod, s ezek a csontok rám hajoltak, megszerettek és gyönyörű óráknak mindig drága, hű szolgái és dajkái voltak: hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külső lét mögött van és már isteni rejtelem? Szeretnélek kibontani s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.

2013.05.20. 13:48 bubutu

Szabó Lőrinc: Számadás Kik gyötörtek meg leggonoszabban? Az emberek. Legjobb gyönyörödet kik adták? Az emberek. Mit tehetsz most? Szíved, agyad egyre rendetlenebb! Mit tehetek? Késő van. Lehajtom a fejemet.

2013.05.20. 13:46 bubutu

Hervay Gizella: Nosztalgia Egy nap hazamegyünk fapados vonaton, nem viszünk mást, csak a régi szavakat, majd rajzolunk az ablakra és énekelünk és visszaköszön mindenki, aki leszáll; egy nap hazamegyünk, senki sem néz ránk, csak tudják: ott vagyunk, nem kell szégyellnem a kezem, hogy kifordítva ölembe hull; egy nap hazamegyünk, hazavisz mindenkit a fájdalom, szemek alatt a karikák szembeköszönnek, torkunkban az ismerős víz íze; egy nap hazamegyünk két maroknyi szóval, és egy krumpliföldön előrebukunk.

2013.05.20. 13:44 bubutu

Kiss Péter: Didergő világ Maga előtt tolja szeptember az őszt. Míg tétova szélben kavarog a lomb, halkul a napsugár, könnyeivel küzd. Télbe forduló lesz holnap már a gond. Tompa hangon kopogtat az elmúlás. Új időkről dal immár több nem fakad. Lomha szárnyú, szürke hátú látomás hallgat, s körbe zsong a kopasz ég alatt. Ablaka mögé behúzódott mályva bámul, amint lehull csüggeteg az ág, és emlékképét sáros hantba zárja lombját elveszítő, didergő világ.

2013.05.20. 13:41 bubutu

Bodnár Éva: Őszi borongó Itt még zokog az őszi égbolt, valaki odafent sír talán... Lehet az Úr az - vagy az angyalok, de meglehet, hogy... én vagyok. Itt még a ködön át nem sejlik semmi fény. Úgy szürkül az ég, ahogy lassan fogy a remény a testben, mikor halálos kór marja, és az ember végleg feladja... Szürke, élettelen és zord lett az idő. Az egész világ egy nagy temető, és benne itt-ott elszórt csillagok - nem ragyognak már, fényük megkopott. Le kellene porolni a rossz hangulatot, és fényessé tenni újra a Napot, az arcokat. Magunkra venni a csillagokat. Tisztára súrolni az üszkös éveket, mert sötétben élni csak kínnal lehet. Nem embernek való ez a ködburok! Kifelé néznék, de csak bambulok. Nincs távol, nincs cél, csak magamba fordulás. A szakadék szélén az utolsó lépés, és a mélybe zuhanás. De állj! Állj! Nem szólít még a mély. Nem csábítanak harci zajjal pokolfajzatok. Ott belül a lélek hófehér fátyolban őriz fénymagot – Ez vagyok. Igen, ez vagyok! Harcizaj...? Dehogy! Csak az eső dobol a bádogtetőn, és belefolyik hideg muzsikája, az őszi esték unott magányába.

2013.05.20. 13:22 bubutu

József Attila: A kutya Oly lompos volt és lucskos, A szőre sárga láng, Éhségtől karcsú, Vágytól girhes, Szomorú derekáról Messze lobogott A hűvös éji szél. Futott, könyörgött. Tömött, sóhajtó templomok Laktak a szemében S kenyérhéját, miegymást Keresgélt. Úgy megsajnáltam, mintha Belőlem szaladt volna Elő szegény kutya. S a világból nyüvötten Ekkor mindent láttam ott. Lefekszünk, mert így kell, Mert lefektet az este S elalszunk, mert elaltat Végül a nyomorúság. De elalvás előtt még, Feküdvén, mint a város, Fáradtság, tisztaság Hűs boltja alatt némán, Egyszer csak előbúvik Nappali rejtekéből, Belőlünk, Az az oly-igen éhes, Lompos, lucskos kutya, És Istenhulladékot, Istendarabkákat Keresgél.

2013.05.20. 13:17 bubutu

Arany-Tóth Katalin: Hajnal Hajnali fénylő napsugár ezüstport hint a tájra, teríti az ősz asztalát ködpára bársony fátyla. Reggeli friss harmatvarázs tükröt állít az égnek, csillognak benne tompán az ébredező fények. Lassan oszlik a ködfoszlány, álmot bont a pirkadat, simítja fáradt sóhaját az ősz színű pillanat.

2013.05.20. 13:15 bubutu

"Vannak különös éjszakák, mikor az emberek csak árnyak, míg az árnyak talán emberek." (Edgar Allan Poe)

2013.05.20. 13:12 bubutu

Szabó Lőrinc: Végső menedék Ha majd (óh, hány sóhaj kezdődik igy!), ha egykor (óh, hogy ijeszt a halál!), ha nem leszel, vagy ha leszel, de már nem birod titkunk nehéz láncait s vezeklő lelked tőlem elszakít s ahhoz, kit el sem hagyott, visszaszáll, vagy még különbet keres, be sivár lesz mind, ami akkor következik: én igazán egyedül maradok, igazi magány itt csak én vagyok, ahogy árvák a zsúfolt csillagok. El ne hagyj, kedves, végső menedék: jobban érdekelsz, mint az örök ég, jobban, mint az egész emberiség!

2013.05.20. 13:09 bubutu

Nem vagyok különleges, egy hétköznapi ember hétköznapi gondolatokkal. Egyszerű ember voltam, nem állítottak nekem szobrot, a nevem hamarosan a feledés homályába vész, de egy tekintetben sokkal szerencsésebbnek mondhatom magam mint bárki más. Egész szívemmel és lelkemmel szerettem valakit és ez nekem bőven elég.

2013.05.20. 13:05 bubutu

végem a célom: tartok tőle és felé; futásból állok

2013.05.18. 22:10 bubutu

Mostanában nyugtalanul alszom, nyitott szemmel, ébren a sötétben Kezem a párnám alatt, keresgéli a nyugalmat Ma sem találtam semmit, mit hoz a holnap? Eleresztem a boldogságom, nyugodt leszek? Keressem vagy eleresszem, ezt kell eldöntenem, vagy ez már nem az én döntésem? Boldogságot, vagy nyugalmat, vagy a kettő ugyanaz? Keresni boldogság, megtalálni nyugalom? Nem keresni, nyugalom, megtalálni boldogság? Nyughatatlan boldogság Boldog nyugalom Fáj-dalom

2013.05.18. 22:07 bubutu

Fodor Ákos: Szemem és szemed Szememmel táncolt a szemed, beszélt szememmel és ölelkezett: sírás, csend, szigor és révület - mi minden? Csak szemem és szemed. Ki végtelen feledésednek ajánlom múló esetemet, tőled, magamtól márcsak azt kívánom: ha találkozunk még, bárhol e világon, ne kelljen elkapnod rólam tekinteted. Szememmel táncolt a szemed, beszélt szememmel és ölelkezett: sírás, csend, szigor és révület - mi minden? mi minden? Csak szemem és szemed.

2013.05.18. 22:05 bubutu

Fodor Ákos: A szépségről Van, ki gyönyörű. Van, kin észre kell venni. S van, ki attól szép, hogy hasonlít egy csúfra, akit szeretek.

2013.05.18. 22:03 bubutu

Gutási Éva: Nélkülük Gondolataim messzire szálltak. Elhagytak, mint azok a szárnyak, Melyeket magamra öltve, néha Éreztem, hogy lelkem béna Csonkja ismét egész. Megadják, mit csak remélsz, Ha lényedben vannak. De belőlem eltűntek, és magukkal ragadtak Mindent, mit idáig adtak. Gondolataim egyedül hagytak.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]