Új bejegyzés Frissítés

2013.05.18. 22:01 bubutu

Érzéshegyek. DE Síkká kell válnod, hogy túléld.

2013.05.18. 21:58 bubutu

Sárközi György: Virágének Ha ki merném mondani, ha ki mernéd mondani, világokat tudnánk emelni s rontani. Ha egy lépést én tennék, ha egy lépést te tennél, pergő csillagoknak avarán léphetnél. Ha vas-karom átfonna, ha tej-karod átfonna, napoknak, holdaknak járása más volna. Ha legyőzném ajkadat, ha szolgálnád ajkamat, nem volna virradat, nem volna alkonyat. Ha lebuknánk lihegve, ha lebuknánk lobbanva, az Úristen szíve is gyorsabban dobbanna.

2013.05.18. 21:56 bubutu

"Valahol létezel, valahol én is, valamit kérdezel, valamit én is, néha vágy van benne, néha remény is valahol valamit te is én is..."

2013.05.18. 21:54 bubutu

Ady Endre: A gazdagság álma Hűvös park, őszi reggelek: Dér-ittasan leszállingóznak Valakire Vörhenyes tölgyfa-levelek. Valakinek szeme ragyog, Szórja a levelet marokkal S cseng a szive: »Halleluja, szép aranyok.« Kél a nap s irigyen nevet: Valaki boldog. Csönd a parkban És hullanak Garmadával a levelek.

2013.05.18. 21:51 bubutu

Lerch István: Hiányzol   (dalszöveg) Egy kattanás a fény, megszokni nehéz. Körbe vesz egy kép, mint lassú ébredés. A rádióban szavak, a kereső a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. S túlcsordul a víz a pohár peremén, Egy hideg érintés az ujjaim hegyén. A sötét órák alatt a valóság a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Párnámon egy lány, még szebb nálad talán, Veled sosem volt, ilyen gyöngéd éjszakám. Álmodjon csak tovább, az ágyam körül színes ruhák, Ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Hiányzol!

2013.05.18. 21:48 bubutu

Charles Baudelaire: Bánatos holdvilág A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma, mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson ha elalvás előtt langy ujja símogatva szép keble vonalán könnyeden átoson. Lágy felleglavinák szinselyem sima hátán körülnéz elhalón, s bágyatag elhever, hosszan alélva a sok fehér csoda láttán mely dús virág gyanánt a kék egen kikel. S ha néha-néha, rest buvában, lopva, rejtve, földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le, egy bús poéta, ki jámborul fennviraszt, e könny sápadt vizét hüs tenyerébe kapja, ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka, s hová nem lát a nap: szivébe rejti azt. (Babits Mihály fordítása)

2013.05.18. 21:44 bubutu

Fodor Ákos Valahogy úgy, mint a csecsemők: iszom, iszom és szomjazom, megkivánok és elunok, fogok, megszoritok és elejtek, elsirom magam, unatkozom, félek. Mindentől függök, de alig függök össze. Nagyon megörülök egy érintésnek. Visszaborzadok egy másiktól. Nevetnem kell, nevetnem bizonyos szavaktól. Figyelmem lengőajtaja készségesen nyildogál kifelé-befelé, vagy ácsorog középen: elbámészkodom egy szinen, egy lyukon egy repedésen, jót csodálkozom azon, hogy hajlik az ujjam. Bizom. Ragaszkodom. Hamar felejtek. - Valahogy igy. Jöhet a jövő - úgyis jön - nem hivom.

2013.05.18. 21:42 bubutu

Garai Gábor: Valami elveszett …Valami elveszett! Valami, valami szép örökre elszállt, elenyész… Valami pótolhatatlan, valami egyetlenegy, barátság, szerelem, egy pálma-zöld sziget, mely átdereng a párás tengeren; vagy csak egy távoli nyár, valami szép, valami szép, talán a legszebb odaveszett örökre már. És nincs segítség. S nincs rá magyarázat. Csak belesimul szelíden a bánat sikolya a diadal dallamába…

2013.05.18. 21:39 bubutu

Dsida Jenő: Súgás az ősznek Ősz, te sokat tudsz: mert sétálsz furcsán és hallgatagon, s hervasztó, irgalmatlan szomorú szemeiddel befigyelsz minden ablakon. Ősz, te sokat tudsz, s tudásod soha el-nem-vehető, mert a halottak nagy-erősek és tanítód a temető. Ősz, te sokat tudsz és ajtómat ha titkon benyitod, mellém lopózva böngészed ki, miket szitálón, csöndesen a papírra írok. Ősz, te sokat tudsz, de most nyílik a szám s oly valamit súgok, mit te se tudsz talán: Most, hogy üvöltő, lázadt szél rohan köd-váraktól köd-várakig, van egy búsongó kis fiú, van egy sóvárgó kis fiú, - - ki ibolyákat álmodik.

2013.05.18. 21:36 bubutu

Farkas Boglárka: Érzem a vesztem Egy oda nem illő, kimondott szóban Érzem a vesztem. Egy apró, semmitmondó pillantásban Érzem a vesztem. Egy céltalan, meg nem álló mozdulatban Érzem a vesztem. Egy lágy, hideg csókban Érzem a vesztem. Egy hangos, üres dobbanásban Érzem a vesztem. Egy szóban, melyben annyi kétség Egy pillantásban, mi oly rideg Egy mozdulatban, miben annyi erő Egy csókban, mi oly kevés Egy dobbanásban, mi szívedé, már Érzem nincs visszaút. S én mégis büszkén hordom keresztem De érzem, érzem a vesztem.

2013.05.18. 21:35 bubutu

Az idő megszűri az ember vágyait.

2013.05.18. 21:33 bubutu

"Mivel szegény vagyok, Álmom van csupán. Álmaim lábad elé terítem, finoman lépj, mert álmaimon gázolsz." (W.B. Yeats)

2013.05.18. 21:30 bubutu

Gyurkovics Tibor: Hajnal Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejön két nagy szeme ég, haja lebben az én szeretőm, szeretőm. A nap aranyos karikája sugaraz rá nagy sisakot karját kinyújtva a tájba mint hajnali fáklya, lobog. Lesem, idejössz, ideérsz-e a fák közt? Rajz a vizen cikázik az árnya, a lépte hogy sajdul és fáj a szivem! Ne siess, ne siess, de szeretlek! Tudod-e, hova érsz, te leány? Itt zúgnak estente a vermek itt hullik a fűzfa reám. A sípjaim is szomorúak az ünneplőm fekete ősszel madarak raja krúgat és csontos a férfi keze. Csak a fejsze villog a vállon a melledet hó födi el és nappal oly nagy a magányom hogy estére nem birom el. Gyere már, gyere már, ideérsz-e? Sugaras kicsi énekesem kapaszkodj nyírfa-levélbe azon érsz ide szélsebesen! Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd Tiéd a sóm, kanalam mezítlen kell idejönnöd, hogy rádadjam, ami van. Rádadjam ruhául a tájat s a bíbor nagy hegyeket el kell, hogy bírja a vállad mindent, amit szeretek. Örökké hordjad a házam csiga fel, csiga le, ez az út és én adok Néked majd három szivet falevél-alakút! Szeretlek, jobban a szélnél mi öleli hosszan a fát szeretlek, mintha Te élnél helyettem egy életen át.

2013.05.18. 21:26 bubutu

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódíts, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hívtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyű szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s így nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez, vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned.

2013.05.18. 21:25 bubutu

József Attila: Reménytelenül Lassan, tünődve Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér, szétnéz merengve és okos fejével biccent, nem remél. Én is így próbálok csalás nélkül szétnézni könnyedén. Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén. A semmi ágán ül szivem, kis teste hangtalan vacog, köréje gyűlnek szeliden s nézik, nézik a csillagok.

2013.05.18. 21:22 bubutu

Zelk Zoltán: Pókhálóban Úgy ébredek, ha ébredés ez, nem hasonlít se halálhoz, se léthez, színevesztett, napszakja sincs napon arcomról az éjszaka pók-hálóját szaggatom.

2013.04.28. 07:50 bubutu

Sárhelyi Erika: Csak egyszer Csak egy ecset kell, hogy lefessem, vagy toll, hogy papírra rójam, véső, kalapács, hogy repedjen, s lebontsa a mázat rólam. Csak egy kés kéne, hideg acél, vagy mindent feloldó vegyszer, csattogó olló, hűs pengeél, vagy bűbáj, kegyetlen kegyszer, hibátlan foncsor a szemedben, egy tükör, mi hazudni nem mer - csak egy ecset kell, hogy lefessem elrejtett arcom - csak egyszer.

2013.04.28. 07:46 bubutu

Kosztolányi Dezső: Énekek éneke Nem hagysz nekem eleget enni mannás szájadból sohasem, hogy megtanits örökre lenni, lángként lobogni, éhesen. Nem hagysz nekem sohasem inni áldott melledből eleget, hogy tudjak a szomjamba hinni s úgy nézni téged, mint eget. Az asztalodhoz hivsz naponta és mintha rútul játszanál, a dús teríték csupa pompa, de üres a pohár, a tál. Én, férfi, ennék, egyre innék s te a múlót megfékezed, igérve mindég, tiltva mindég mint papnő emeled kezed. Mint szajha kínálsz csók izével és körmeidnek éle metsz, itatsz a könnyeim vizével, kongó reményekkel etetsz. A te kegyed áldása megvert, a te oldásod megkötött, s libegve tartasz engem, embert, az isten és állat között. Igy váltod a multat jelenné, hogy itt se légy és megmaradj, a végeset is végtelenné és bárhová nézzek, te vagy. Te vagy, mi van, te vagy az emlék, te vagy, ki küld és hívogat, futnék tetőled s visszamennék, dajkáld el az én kínomat. Lásd, én tudom mi e bújócska, tudom, mi itt e lakoma, ó folyton-új és folyton-ócska természet ősi cinkosa. De mondd, miért e gyatra-elvű földön nevelni ily hitet, miért e fájdalmas remekmű, bennem mi végre épited? Titokzatos, örök müvésznő, ki ezt a sorsot rótta rám, boldogtalan játékra késztő, csodára nevelő anyám.

2013.04.28. 07:45 bubutu

"...mert kemény a szerelem mint a koporsó és erős mint nagy vizeknek sodra." (Salamon király: Énekek éneke - Babits Mihály)

2013.04.28. 07:43 bubutu

Babits Mihály: A szökevény szerelem Annyi év, annyi év: a szerelem tart-e még? Azt hiszem, kedvesem, ez már rég nem szerelem. A szerelem meggyujtott, meggyujtott és elfutott, itthagyott, itthagyott. Mintha két szép fa ég puszta környék közepén és a lángjuk összecsap, s most a két fa egy fa csak: pirosak, pirosak. Nem is két fa, két olajkut és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. A szerelem messze van már és kacag, és kacag. Mit kell itt még szerelem, kedvesem? Ugy tudlak már csak szeretni mint magamat szeretem, égve s égetve, kegyetlen s érzem, hogy kacag mögöttem a szökevény szerelem.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]