Új bejegyzés Frissítés

2021.12.09. 17:37 bubutu

2021.12.09. 16:27 bubutu

Dsida Jenő: Este az ablakban Csak a csillagok sétálnak az égen, s pár fáradt ember baktat még az uccán - az ablakom előtt fekete akácfa hajbókol furcsán és figyeli, mit susog a másik. (Valaki messze halkan zongorázik.) Sötét szobámba belegyint a szél:  a csipkefüggöny levegőbe lebben - a földön ez zizeg a leghalkabban a legrejtelmesebben:  csak megsejteni, nem is hallani... (Valahol messze sóhajt valaki...)

2021.12.08. 19:46 bubutu

Dsida Jenő: Meghitt beszélgetés a verandán Csodálatosan békés délután. Benne van teljes életünk. Ülünk egymással szemben, beszélgetünk. Egyszerű és jó vagyok, mint világ fölött lebegő madár. Te átlátszó vagy, tiszta, mint a levegő, mint üvegkorsónk friss vize, melyen átcsillan a nap. Én szomjas vagyok s te nem tagadod meg tőlem magadat.

2021.12.07. 00:32 bubutu

Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik. Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva maradt s azt mondja nekem: értelek. De minden zaj csenddel végződik. Ilyenkor a templomokat is bezárják, az Isten magára csavarja gomolygó, vastag, sokredős ruháját - minden valami semmivel végződik. Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie, a koldusok bokrok alá húzzák magukat, a tücsök ciripel. Este lett. S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

2021.12.03. 01:21 bubutu

Dsida Jenő: Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap.

2021.12.02. 19:07 bubutu

Dsida Jenő: Csak egy van   Csak egy van, aki lelkemet megérti, Aki felfogja sóhajtásimat, Csak egy van, aki örökre a régi, Csak egy van, aki titkon megsirat; Ki csókot adott, mikor nem is kértem, És hozzám szól csak egyre, hangtalan, Csak egy van, aki imádkozik értem - És az is olyan nagyon messze van!

2021.11.30. 19:50 bubutu

Zelk Zoltán: Vendég vagyok     Alkonyodik. Még föllobog, kigyúl az őszi tájék - van-é tüz szebb és szomorúbb? Mintha hegycsúcson állnék avar-szín éveim fölött... Ki tudja, hány év vár még? Vendég vagyok, nem tudhatom, mennyi lesz az ajándék.   Csak élni jó! S ha öregen? úgy is csak veled járnék! És ha fejem már reszketeg? úgy is melleden hálnék! Milyen akkor a szerelem? nézd, az alkonyi tájék issza a búcsu sugarát s mily fénylő, mély parázs még!   Búcsuzni sose korai, mert mily csodára várnék? mégse tudom kimondani: Isten veled fű, sár, rét, hegy, út, folyó... jó ismerős, kitől el sose válnék - pedig talán nem is több a halál, csupán tikkadt vándornak árnyék.

2021.11.25. 19:48 bubutu

Ruzsa Magdolna - Lesz ahogy lesz   Néha arra ébredek Jó lenne sosem halni meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   Szilvakék szemed ne csukd le Tengerében fürössz meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   Megpihenni hajadban Abban a fénylő aranyban Szitálni csendben, mint a hó Amíg lehet   Lopni semmit a mindenből Adni mindent a semmiből Vinni a jót, hinni a szót Amíg lehet   Néha még elesett tegnapokba lépek Már rég nem keresett házszámok előtt Cipőmről letörli lassacskán az élet Miközben arcomon nyomot hagy az idő   Néha arra ébredek Jó lenne sosem halni meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   Szilvakék szemed ne csukd le Tengerében fürössz meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   Átjárni szíved zegzugát Mint huzat, házak alagsorát Elterülni fű ölén Amíg lehet   Nyári esték tenyerén Feküdjünk ketten, te meg én Maradjunk így, maradjunk így Amíg lehet   Néha még elesett tegnapokba lépek Már rég nem keresett házszámok előtt Cipőmről letörli lassacskán az élet Miközben arcomon nyomot hagy az idő   Néha arra ébredek Jó lenne sosem halni meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   Szilvakék szemed ne csukd le Tengerében fürössz meg De úgyis lesz, ahogy lesz Lesz, ahogy lesz   http://www.youtube.com/watch?v=w23zRGGSNok

2021.11.23. 17:09 bubutu

2021.11.23. 17:01 bubutu

Róth Katalin: Téli sportok   Kérdezi szépen a százlábú gyereke; hétfőn az osztállyal korizni mehet-e, mert mire az összes zokniját felveszi, edzője homlokát az izzadtság ellepi, meg mire megnyomja a századik csatot, a Földgolyó addig fordul vagy hatot, s mikor az utolsó fűzőjét beköti, a pók a legelső pengeélt beszövi, ám, hogy egy jó hír is legyen a mesémbe’, egy sapka kerül az egyetlen fejére!

2021.11.21. 12:10 bubutu

2021.11.21. 11:40 bubutu

Somlyó Zoltán: Csönd   Jó otthon ülni a szürke sarokban,  mikor esőtül nedves a vidék.  Elmélyedni a nyomtatott sorokban,  hogy szomjuhozó lelked is igyék.    Elveszni testben, csak lélekben élni,  míg eső csapja ablaküveged.  Elfelejteni mindent - nem remélni...  Hogy csak az édes csönd legyen veled...

2021.11.21. 11:21 bubutu

Rónai György: Öregkor Egyre sötétebb alagút.  De egyre fényesebbek  a lámpák.

2021.11.18. 18:00 bubutu

Néha biztos eszedbe jut, hogy esetleg rólad beszélek, De valahogy nem hiszed el. Talán mégiscsak azt gondolod, hogy ennyit nem ért az egész Tanulópénz volt csak, látomás, tévedés. De most minden rossz szó és mozdulat lassan bennem tör utat És elmondom neked és mindenki másnak,  Hogy tulajdonképpen a kedvenc hibám vagy.  Mert nélküled nem tudnám hány felestől alszanak jól a leszázalékolt álmok És, hogy utánunk nem maradnak feltárható maradványok,  Mert nélküled nem esne ilyen jól a posttraumas stressz sem És nem lennék tisztában azzal, hogy ha nem fáj, akkor végre elengedtem. (slam poetry, ismeretlen szerző)

2021.11.17. 00:20 bubutu

Tóth Árpád: Ez már nem nyári alkonyat   Még ifjúságával tüntet a nyár,  Még dagadóra szítt kebel a domb,  A rácskerítés peremén  Még csókolózni könyököl a lomb.    Még titkolják sóhajuk a szelek,  S mint a hancúzó gyerekek,  Rugdalják a napozó utakon  A furcsa ördögszekeret.    De estefelé hirtelen  Elkomolyodik a világ -  Ez többé már nem nyári alkonyat,  Fájdalmasak a fák.    Összebújt testük sötét és hideg,  Csak felsovárgó csúcsukat  Ragyogja be nagymessziről  Valószínűtlen fényével a nap.    Valami fáj a tájnak. Csattanó  Izzása merengésbe hal,  Érzi a vén föld, mily rég volt szegény  Igazán boldog s fiatal.    Most álmodja mélázón vissza tán  A nyolcvanmillió éves nyarat,  Mely eónokkal ezelőtt  Ontotta rá az ifjú sugarat.    Az volt a nyár! Tüzelt a fény  A dinozaurusz páncélos övén,  S az élet boldog szörnyalakokat  Próbálgatott, nagy páfrányok tövén.    De aztán jött a vénség, és a föld  Fáradt lett, rosszkedvű, beteg,  Jött a jégkor, s az ember jött vele,  A boldogtalan szörnyeteg!    A természet még kisérletezik,  Gyúlnak ujjongó, kurta, vad nyarak,  Élni, boldognak lenni még,  Ó, ragyogjatok ősi sugarak!    Hiába. Elszalad a nyár.  Bús ember, megállok a fák alatt.  Elkomolyodik a világ,  Ez többé már nem nyári alkonyat.    A csókrahajló lomb közül lehull  Egy koraősz, rozsdásodó levél.  Az ördögszekér megáll az uton,  És feljajdul a szél.    1923

2021.11.14. 22:58 bubutu

Török Sophie: Nem hihetted   Nem hihetted hogy szeretlek és én sem tudtam, szeretsz-e engem? Arcod eljött velem, emléked szép fátylait mint füstjét a vonat, lengetem a futó napok mögött. Bársony pillantásod mint puha madárka, arcom előtt motoz. Visszafelé pörgetem emlékeim filmjét s talpig beburkol eltűnt mosolyod. Csak képzeltelek, s már élsz, a naphosszat jársz velem. Mellettem jársz az utcán karod enyhe melege megérint sugárzás néma nyelvén beszélünk. Megfogtalak? vagy te fogtál meg engem? Én idézlek - s te nem tudsz semmiről? vagy idézlek, mert te akarod? S magányos vágyaimat te éleszted a messzi éjszakából? Míg könnyen kezemre hajoltál, hitted-e, hogy idegen asszonyt köszöntesz közönnyel? vagy tudtad te is: e percben először érintetted szerelmesedet?

2021.11.14. 22:53 bubutu

Csorba Győző: Mozdulatlanság A levegő most megmeredt,  mint a kocsonya, vagy a jég.  Ha kézzel ráznám meg a fát,  se moccantaná levelét. Hangok, miket a villamos  ver, vagy a döcögő kocsik,  vagy játszó gyermekek hada,  mely százrétűn kiáltozik, úsznak a csönd-víz tetején,  s bukkannak, buknak, mint a nagy  vizek tetején zuhogó  napban a jókedvű halak. A levegő most megmeredt;  nem lélekzik a föld, az ég.  Úgy megmeredt a levegő,  mint a kocsonya, vagy a jég.

2021.11.11. 18:46 bubutu

Wass Albert: Őszi vágy Oly jó volna ma messze menni, s elenyészni a semmiségbe, ha értem jönne most a párom, s egy őszi útra elkísérne... Egymást szép halkan átölelnénk, úgy mennénk át egy furcsa hídon... s a hídon megcsókolnánk egymást, nagyon halkan és nagyon titkon.

2021.11.11. 10:16 bubutu

2021.11.11. 10:10 bubutu

Somlyó Zoltán: Koraősz   Nyarat mutatnak még a hiu lombok, de érzed-é, mit mond a szél? A koraősznek sárga homlokára már hulldogál a falevél. A széna már a pajtákba begyüjtve, az illata is tovaszállt. S a naptár, ez az újult élü sarló, maholnap mindent lekaszált. S én itten állok, újra ősz elébe lobogtatva reményeimet. Nem hittem a tavaszba, nem a nyárba, s tél is veré már e szivet. Bevárom most az ősznek koszorúját, elébe nyújtva homlokom. S amíg a must, az ősznek vére, szétfoly:  a halálról gondolkodom.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]