Új bejegyzés Frissítés

tegnap 15:15 bubutu

Szabó Lőrinc: Lidérc    Csak álom vagy, hiába akarlak, lidérc, kit a vágy maga szűl, tündér gyönyör, olyanokat súgsz, hogy a józan eszem menekűl és öleli érted a torzat, a semmit, s azt hiszi, te vagy, néger-zene villog agyamban, s hiába, csak csalogat a fényed: nem érek odáig: a fényed: a képzelet: én, – a fényed: kibonthatatlan, megfoghatatlan ez a fény, ez a fény: te, ki táncolsz meztelenűl s kit nem lehet soha elérnem, mert rejtve ragyogsz bennem, mint a tűz, mely feketén alszik a szénben.

tegnapelőtt 13:09 bubutu

Szabó Lőrinc: Nem akarlak, s csak rád gondolok   Neved – fekete dörrenés – fájva visszhangzik bennem, és fölveri minden pillanat emlékedet s nyugalmamat. Neved – óh vad dobok dühe pereg! Percek, pokoli gépfegyverek! Nem kell! Csönd! csöndet! – – S vérző sugarak himbálnak szörny-harangokat! Nem akarlak, s csak rád gondolok: Dühöngő, barbár angyalok döngetnek nem földi muzsikát vágyam szétroncsolt kürtjein át – – Nem akarlak, s csak rád gondolok: Robbanó bazalt boltozatok viszhangja zúg bennem – – Reszketek – Tipró, brutális sortüzek! Emlékek süket robajai! Zengő fénysávok – – Valaki hí – S én csak fuldoklom – óh, fekete láz! – mint pap, kit az isten lelke ráz!

2024.04.17. 16:15 bubutu

Kosztolányi Dezső: Mint a beteg gyerek   Mint a beteg gyerek, ki lázas, álmos, felül az ágyba, poharat kér, s hideg üvegen hűti fájó ujját, sír az orvosságos-palackér, és viszolyogva, fanyalogva fanyarul fog egy ezüst kanalat, és a kesernyés-édes, hűs nedűvel locsolja égett ínyét álmatag: E forró, beteg nyári délelőtt éppígy kerülget és szédít a bánat. Éppígy fogom meg langyos kezedet, s így csókolom meg nedves, enyhe szájad.

2024.04.11. 23:13 bubutu

Somlyó Zoltán: Remény   Úgy bánik vélem az idő, mint anya kényes gyermekével. Ágyamra ül, ha este van és bíztat isten szent nevével. Boldog reményeket ígér holnapra és holnaputánra. Kihúny a mának mécsese – és holnap futhatok utána. Néha már reggel kezdi el, hideg pénzt s forró nőt igérget. Kicsal a párnáim közül a szélhámos, kegyetlen élet. S ha este ajkam panaszol s a könnytül nem tudok aludni, oly jóságosan néz reám, hogy nem tudok rá haragudni.

2024.04.10. 17:49 bubutu

Somlyó Zoltán: Az utolsó asszony   Még az utolsó asszony hiányzik, az én forró, bús életemből: elmegyek ma egy halovány házig. Ablaka csipkés, nyitva a szélnek. Azt hiszem, tudja, hogy kivülem más senkise látja, mint én, oly szépnek. Azt hiszem, érzi: ő lesz utolsó csókom, keservem, büszke bukásom: vérszinű borból utolsó korsó. Erre az útra bízom a lázom… Elmegyek ma a legutolsóhoz s – lemondok róla. De megbabonázom!

2024.04.09. 23:29 bubutu

Somlyó Zoltán: Szerelem   Elloptam egy arcot valahonnan. Honnan?… Honnan?… Én már azt nem tudom. Elindultam vele valamerre. Merre?… Merre?… Előre az uton. Elviszem a szívembe valameddig. Meddig?… Meddig?… Amíg kisüt a hold. S az égi fénybe megcsudálom: Álom!… Álom!… Mint minden, amim volt.

2024.04.05. 10:01 bubutu

Babits Mihály: Festett cél, puszta semmi   Nem tudok kavarogni s nagyra menni, mint a vidám dúshomlokú fiúk: érzem, hogy festett céljuk puszta semmi s a nagy dicsőség álmai hiúk. Érzem, hogy legjobb resten elpihenni s nincsen tovább már törekedni út: rosszkor születtünk s nincs mód újralenni, nekünk csupán az élet csontja jut. És mégis egyre futok, egyre vágyom s valamit keresek még e világon, mit nem fogok meglelni sohasem. A régi vágyat, régi ifjuságot, a régesrégen elhervadt virágot s leszüretelt gyümölcsöt keresem.

2024.04.01. 23:48 bubutu

Somlyó Zoltán: Miért?   Már nem bir el a talpalattnyi föld, s már nem győzöm az arcát ütni, rugni; és kérdeni, mért állok egy helyen? s mért gyengülök, ha el akarok futni? Mért szerettem meg a kívánkozások föl-fölgyulladó, lápos zöld vizét? Mért hallja meg koponyám fakó csontja, minden lépésem átkozott neszét? Mért áll az ember csöndbe! Mért fáj a fáknak zöldje! Mért bomlik ráncba száz selyem, hideg nyoszolyás éjjelen! Mért villog asszony válla! S ezer asszonyhaj-párna, mért gyúl ki halvány éjszakán? S mért nézek mindig hátra?!… Mért nézek mindig hátra?…

2024.03.31. 09:17 bubutu

Somlyó Zoltán: Egy idegen kapu előtt   Méltóságos, mint végső szavad volt,  a bánatom ünnepi ruhája.  A kétnapos őszi eső veri most  s rá bús szürke szineit szitálja.    E bánatos szürke ünnepi ruhát  ma utcai köntössé tettem:  megálltam egy idegen kapu előtt,  amely zárva volt, úgy mint mi ketten.    A zárt kapun halkan bekopogtaték  és lágyan a kilincshez nyúltam.  Az eső szitált és oly bús volt az ég,    mint a lelkem, mint te, mint a multam...  Aztán elkezdtem rohanni, robogni,  hogy ne lássam, hogy nem te nyitod ki...

2024.03.28. 14:08 bubutu

Platón: Csillagok   Csillagokat nézel, szép csillagom. Ég ha lehetnék,  Két szemedet nézném, csillagom ezreivel.   (Szabó Lőrinc fordítása)

2024.03.28. 14:00 bubutu

"Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet, pedig adódna még idő kifogni az adott időn, igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön." (Baranyi Feenc: Valami mindig közbejön)

2024.03.27. 22:15 bubutu

Kisfaludy Atala: Hadd maradjon sejtelemnek ...   Hadd maradjon kimondatlan A szó, mely ajkamon lebeg; Ne halljad te soha, soha; "Hadd maradjon sejtelemnek." Ne tudd te meg, hogy kihez szól A sok dal és a sok ének, - És hogy mi zeng e dalokban, "Hadd maradjon sejtelemnek." Ha sirba visz a búbánat S hideg hant alá temetnek, Ne tudd te, mi ölt meg engem, "Hadd maradjon sejtelemnek."

2024.03.26. 09:32 bubutu

Ady Endre: És sehogyse vagyok   "...és úgy vagyok, hogy sehogy sem vagyok És fáj, hogy nem fájnak eléggé Dalaim, a megdalolt dalok S kínjaim, a megszenvedett kinok. Zárt életet ujra elkezdeni, Fölvenni a daliás lárvát, Ujjongani, mikor testünk bizserg Nem fiatalon és vér-duzzadón, De sztrájkján a sokféle csapott vérnek És gondolni évek számaira, Hogy harmincöt és azután harminchat És kételkedni a kisleányban, Aki, szegény, pedig nem rossz talán És mindenben és még több mindenben Látni vakítóan a Semmit:  Talán öregség, talán már Halál. Hát jöjjetek, beigért éjszakák, Hát jöjjetek, nagy megcsúfolások, Szégyenek, kínok és régi babák. Kár, hogy néha sokáig élünk És úgy vagyok, hogy sehogy se vagyok."

2024.03.24. 23:08 bubutu

Tóth Árpád: Csak ennyi   Félbehagyott Versek szegény, halkuló rebegése, Félbehagyott Sírás halkuló, békélt szepegése, Félbehagyott Küszködés békélt, mindegy-legyintése, Csak ennyi, lásd, Halkuló, békélt, mindegy-éltem vége. Jó itt nekem Kis, hajnali kávéház-zugban, Jó itt nekem, Hajnali, csendes mélabúban, Jó itt nekem Lassacskán, szépen végit várnom, Csak ennyi, lásd, Hajnali csendes elhalálozásom. Csak sose sírj, Nem volt az élet énhozzám kegyetlen, Csak sose sírj, Én voltam lusta, gyáva és ügyetlen, Csak sose sírj, Nem illet engem itten joggal semmi, Csak ennyi, lásd, Köszönni illedelmesen és menni. Áldott az élet, Ad kinek-kinek méltón, ahogy illik, Áldott az élet, Keze felém is illendően nyílik, Áldott az élet, Hullott kezéből rám is némi jó, Csak ennyi, lásd, Csendeske, fáradt rezignáció. Isten veled, Vigasztaljanak méltóbb, zengőbb versek, Isten veled, Vigasztaljanak zengőbb, szebb szerelmek, Isten veled, Nézd, fény ragyog a gyönyörű világon, Csak ennyi, lásd, Hogy én eltűntem és hiányzom.

2024.03.21. 17:18 bubutu

Konyha - Százszor visszajátszott   Vállad a párnám, sokáig várt rám Már sehova se rohanok A tegnap, az álmom, a csengőhang Mind mozaikdarabok   A holnap doboz bonbon Kibontom, ha eljön az ideje Ezüstpapírban édes jövő Csodajó lenne, de én   Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is Akarom veled ezt még   Vállad a párnám, sokáig várt rám Már sehova se rohanok A tegnap, az álmom, a csengőhang Mind mozaikdarabok   A holnap hajó Utazni jó, ha eljön az ideje Ezüsthullámok várnak Horgonyt szedni kellene, de én   Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam Maradok százegyedszer is még, százegyedszer is Akarom veled ezt még     https://youtu.be/iE8L4ibodtA?feature=shared

2024.03.21. 16:35 bubutu

Bálintffy Etelka: Nem tart örökké semmi ...   Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt;  Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.  Boldogság, álom, ábránd, széttépett falevél,  Mit majd gyorsan sodorva elhajt a kósza szél,  Szerencse, hit, dicsőség, múló, csalóka fény,  Szétpattanó habocska a csendes tó szinén,  Szeretni?! ah, mi édes, mint repes a kebel,  Ha e kicsiny szó bűvös varázsa futja el.  Úgy jő, miként a hajnal, piros színben ragyog,  S mint szivárvány az égen, megváltozik legott.  Nem tart örökké semmi, mulandó lét ez itt,  Mi boldogítna tartón, tán nem is létezik.  Vigasztaló csak az van, vigaszt csak ott lelünk,  Hogy az sem tart örökké, ha sírunk, szenvedünk.

2024.03.14. 00:23 bubutu

Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca   De ami volt, az nem jön vissza többé soha. Az idő egyirányú utca. Örökké zuhog a jelen, s örökké száraz lábbal kelünk át rajta: a múlt fölissza szempillantás alatt. Lábbal előre vissza nem szökken a műugró a trambulinra, és nem lesz már a csorba ép, a foltos újra tiszta, de ha mégis lehetne, hogyha valami résen, a kozmosz féregjáratain át zuhannál fölfelé, míg eléred azt a pontot, ahol elromlott minden, hogy fölfejtsd a hibás szemig a múlt kötését, másként legyen, ne mint volt, bölcsőjében fojtsd meg a zsarnokot, vagy kivándorlásra bírd tulajdon nagyapádat, vagy azon vedd magad észre: egyszer csak ott vagy saját gyermekkorodban, épp vasárnap dél van, most merik szét a húslevest, s te fényes űrruhádban, dülledt üvegszemed rájuk emelve, a jövendő elvetélt embriója, merev térdekkel lépegetsz feléjük, vagy csak egy hang, testetlen sürgetés vagy tiltás oldaluknál, súgod: „Tedd!” vagy „Ne tedd!” – az is hiába volna. Nem lehet csak egy szálat kihúzni, ha nem az összeset, olyan szorosra szőtt a múltak szövedéke. Mint bulldózer tolja maga előtt a voltak összessége a rákövetkezőt, ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még! Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!”

2024.03.14. 00:17 bubutu

Kányádi Sándor: Volna még   pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárcisz- mezőről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről a hegyekről a folyókról égről és földről a tengerekről az óceánok alatt vergődő tűzhányókról a szerelem végtelen napéjegyenlőségéről amikor az idő is ellankad mind a patak ha szomját oltja benne a szarvas egyszóval kettőnk dolgáról az emberiség nevében volna még tán volna még

2024.03.13. 13:44 bubutu

Kosztolányi Dezső: Boldog, szomorú dal   Van már kenyerem, borom is van,  van gyermekem és feleségem.  Szívem minek is szomorítsam?  Van mindig elég eleségem.  Van kertem, a kertre rogyó fák  suttogva hajolnak utamra  és benn a dió, mogyoró, mák  terhétől öregbül a kamra.  Van egyszerű, jó takaróm is,  telefonom, úti bőröndöm,  van jó-szivű jót-akaróm is,  s nem kell kegyekért könyörögnöm.  Nem többet az egykori köd-kép,  részegje a ködnek, a könnynek,  ha néha magam köszönök még,  már sokszor előre köszönnek.  Van villanyom, izzik a villany,  tárcám van igaz színezüstből,  tollam, ceruzám vigan illan,  szájamban öreg pipa füstöl.  Fürdő van, üdíteni testem,  langy téa beteg idegemnek,  ha járok a bús Budapesten,  nem tudnak egész idegennek.  Mit eldalolok, az a bánat  könnyekbe borít nem egy orcát  és énekes ifjú fiának  vall engem a vén Magyarország.  De néha megállok az éjen,  gyötrődve, halálba hanyatlón,  úgy ásom a kincset a mélyen,  a kincset, a régit, a padlón,  mint lázbeteg, aki föleszmél,  álmát hüvelyezve, zavartan,  kezem kotorászva keresgél,  hogy, jaj, valaha mit akartam.  Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,  a kincs, amiért porig égtem.  Itthon vagyok itt e világban  s már nem vagyok otthon az égben.   https://youtu.be/qmXzMj1lPws?feature=shared

2024.03.12. 11:00 bubutu

Tóth Árpád: Láng   Eldobtam egy gyufát, s legott Hetyke lobogásba fogott, Lábhegyre állt a kis nyulánk, Hegyes sipkájú sárga láng, Vígat nyújtózott, furcsa törpe, Izgett-mozgott, előre, körbe, Lengett, táncolt, a zöldbe mart, Nyilván pompás tűzvészt akart, Piros csodát, izzó leget, Égő erdőt, kigyúlt eget; De gőggel álltak fenn a fák, És mosolygott minden virág, Nem rezzent senki fel a vészre, A száraz fű se vette észre, S a lázas törpe láng lehűlt, Elfáradt, és a földre ült, Lobbant még egy-kettőt szegény, S meghalt a moha szőnyegén. Nem látta senki más, csak én.   https://youtu.be/c5EBuOx3dY8?feature=shared

[1680-1661] [1660-1641] [1640-1621] [1620-1601] [1600-1581] [1580-1561] [1560-1541] [1540-1521] [1520-1501] [1500-1481] [1480-1461] [1460-1441] [1440-1421] [1420-1401] [1400-1381] [1380-1361] [1360-1341] [1340-1321] [1320-1301] [1300-1281] [1280-1261] [1260-1241] [1240-1221] [1220-1201] [1200-1181] [1180-1161] [1160-1141] [1140-1121] [1120-1101] [1100-1081] [1080-1061] [1060-1041] [1040-1021] [1020-1001] [1000-981] [980-961] [960-941] [940-921] [920-901] [900-881] [880-861] [860-841] [840-821] [820-801] [800-781] [780-761] [760-741] [740-721] [Korábbi]