Új bejegyzés Frissítés

2012.12.02. 08:03 bubutu

Ady Endre: Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erõsnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendõ, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött -- sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

2012.12.02. 08:01 bubutu

Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani. (Jókai Mór)

2012.12.02. 08:00 bubutu

Rilke: Az áhitat könyve Oltsd ki szemem: én mégis látva látlak, tömd be fülem: én hallom hangtalan szád, lábatlanul is elkúszom utánad, és hogyha kell, száj nélkül esküszöm rád. Törd le karom és megragadlak én, szivemmel, mint egy kézzel tartalak, fogd le szivem, agyam dobog hibátlan, s ha lángod agyvelőmbe csap, viszlek tovább, vérem zuhatagában. (Nemes Nagy Ágnes fordítása)

2012.12.02. 07:59 bubutu

Sárhelyi Erika: Hétköznapi józanság Csak apró vágyakkal él az ember. Beéri azzal, ha ágyát megvetik, ha az éjre ráköszön a reggel, s ha ősszel eső, télen a hó esik. Mert mivégre az ezernyi álom, hogyha újra és újra ébredni kell? Hiába lépne át minden határon, kivel a sorsa egyre felesel. Megtanul hát örülni a fénynek, a nyugvó Napot két szemébe zárja, tenyerében még érintések égnek emlékezve néhány régi nyárra. Megérti, mit susognak a hársak, s miről zakatolnak messzi vonatok, hinni tud tükre szelíd mosolyának, s nem bánja meg sosem a tegnapot. Míg apró vágyakkal él az ember, s nem feszítik az elérhetetlenek, egy esőcseppben elférhet a tenger, és egy ébredésből álom is lehet.

2012.12.02. 07:56 bubutu

Áprily Lajos: Szonett Ez még nem ősz. A táncoló sugárban, Mely e mosolygó hervadáson reszket Bearanyozva sírhantot, keresztet, Ó, annyi élet, annyi ifjuság van. Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még E fénypompától tündöklő szinekben, Csak haldokolva, egyre csöndesebben - És én is mintha még csókokra várnék. És holnap, holnap minden ködbe vész el, A nyárvarázs, mely itt él még a tájon, Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel. Szívemre száll a csöndes őszi álom, S az ősz esője néma könnyezéssel Siratja el szerelmem, ifjuságom.

2012.11.19. 19:53 bubutu

Kovács Ákos: Közömbös gyógyító ének Kiírlak magamból, meggyógyulok. Állok melletted, ahogyan máskor más mellett nem, és annyira szeretnélek szeretni, nem is tudod, nem is tudom, érzed, érzem. Most úgy teszel, mintha, aztán mégsem, és én nem nézek rád, közömbös leszek, mostantól az akarok lenni, és nem akarok a szádhoz érni, mint régen, mint tegnap. Mint egy perce még. Megérint, hogy itt vagy és úgy teszek, mintha másvalaki volnál és én se én, hanem az a másik lennék, aki nincs itt, akit nem érdekelsz. Már nem akarom megsímogatni a fejed, nyugtatóan és forrón és kinevethetően banálisan. Nem akarom a szemedet nézni, amíg könnybe lábadok, nem akarlak megcsókolni és nem akarom, hogy megcsókolj. De mosolygok is rád, és nem kerüllek el, szóba elegyedünk, beszéljük ostobán a semmit. Hétköznapi leszek veled. Nem vagyunk ünnep többé, kár, hogy egyetlen percre sem voltunk. Nehéz a szívem, de majd ha akarom, nem fáj. Nevetek magamon, új-kamaszként: mindegy, ugye, mindegy? Gondolsz-e bármire, ha látsz, ha látlak, mit gondolsz? Jó így? Így jó most? Már nem akarlak meghódítani, álmomban látott kép vagy, és én nem kereslek ébren, majd ha tudlak, nem kereslek. Nem kívánlak és nem akarok a testedhez érni, mohó markolással és cirógatással. Tévedés, hogy megszerettelek, nem megszerezni, nem birtokolni akarlak, nem, nem, inkább a semmi. A halálos közömbösség. A csend, mint sikoly. Így akartad, akarjuk akkor így. Meggyógyulok. Kiírlak. Magamból. Csak rám ne nézz.

2012.11.19. 19:48 bubutu

Jovan Ducic: Refrain Ismerem a néma alkonyokat, mikor minden zaj eltűnik a földről, a szív megáll egy pillanatra, és a lélek örökre elsötétül. Ismerem a csillagos éjszakákat, mikor a fény kiömlik és túlárad, kicsordul minden keserű pohár, s meztelen marad kínjával a mélység. Ismerem a szerelmet, ha befészkel a szívnek pompás palotáiba, s akkor a bús dalok megríkatnak, és megvéreznek a vidám rímek. Ismerem a szorongás napjait, a keserű és csüggedt őszöket,- óh, mindent titkos szálak fűznek össze, csak a lelkek maradnak így, külön...

2012.11.19. 19:46 bubutu

Wass Albert: Mit csináljak? Mit csináljak a könnyeimmel, ha mindegyre csak előtörnek, mit csináljak a fellegekkel, ha mindig jönnek, mindig jönnek, mit csináljak szegény szívemmel, ha minden fájdalomra vérzik, mit csináljak a vad szelekkel, mikor a tavaszomat kérdik, s mit csináljak az emlékeddel, kedves, ha feledésbe sohasem enyészik?

2012.11.19. 19:45 bubutu

Akasa: Olykor Olykor bekopog a Gond. Széket húz lassan az asztalomhoz... S én nem tudom, mit mondjak neki. S mitől ismerős hallgatása. A jelenléte, a mosolya, a szája, ... mikor ágyam veti meg éjszakára. S gyűrött noteszében könnyeim kipipálja.

2012.11.19. 19:43 bubutu

Dobrosi Andrea: Valahol Még nem tudom, hova visznek a rögök, mi értelme a szekérnek, ha a földben a kerék a sártól szinte nyomorék, ha a hajnal, mint az eb konokul csahol. Még nem tudom, de érzem talán,- megtalállak, hogy az univerzum minden törpét átkarol, s mi (a kihunyt csillagok is) fényleni fogunk; ha más nem, az öröklétben valahol.

2012.11.19. 19:42 bubutu

Ferenczy Klára: Találkozás Ott jött a lelkem velem szemben átkozott, árnyékos, csúf jelmezben. Ki vagy? - kérdeztem. Ki vagy, te rút alak? Szinte fáj rád néznem, rémséged tükrében meglátnom magam. Nem szólt, csak várt, dermedten hallgatott, némaságával elfedte előlem a Napot.

2012.11.19. 19:40 bubutu

Szergej Jeszenyin: Alkony lágyít éles színeket Alkony lágyít éles színeket. Megint, megint útra készülődöm. Fehér ujjam szánt sötét vizet, régi évek mély taván tünődöm. Sorsom kék-ölű hullámain hideg hab jár sustorogva táncot. Néma rabság ver szívemre láncot, arcomon redőt hasít a kín. Idegen vagyok már, jól tudom, magamnak, meg annak, kit szerettem. Sík mezőn, poros dűlőuton árnyékomat szélnek eresztettem. Ment az árnyék mezítelenül, vállam ívét rajzolta a porba. Valahol most, lágyan elomolva, hűtlenül más láb elé terül, szolgamód osonva más mögött engem talán elfelejtett régen. Kutatja a kóválygó ködöt, s új ránc mélyül ajka szögletében. Néha még köröttem kóborog, régi hangok szárnyán visszajár még. S én, sötét, szederjes ajku árnyék, egy fakó arcképet csókolok. (Rab Zsuzsa)

2012.11.19. 19:37 bubutu

Pilinszky János: Tilos Csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel szoríts magadhoz, szoríts merészen, mint a kést. Légy vakmerő, ítelj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! Én nem kivántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.

2012.11.19. 19:33 bubutu

Szergej Jeszenyin: Igéző bú Igéző bú és csalás az élet, leigázó szörnyű hatalom: egy vonása goromba kezének végzet-betűt hágy a papiron. Valahányszor szememet behúnyom, azt mondom: "Hadd tomboljon szived. Csal az élet, mégis olykor-olykor hazugságát édesíti meg. Az ősz égnek fordítsad az orcád, és a holdból fejtsd meg életed. Ó, halandó, nyughass, ne akarj hát oly igazat, mely fanyar neked." Jó a fagyalvirág-fergetegben azt gondolni, hogy az élet: ád. Hadd csapjon be a barátnő könnyen, hadd áruljon el a jóbarát. Hadd becézzen akárki gyengéden; hadd legyen a nyelv borotvaél. Rég így élek, már mindenre készen, iszonyúan megedződtem én. Lelkemet dermeszti e magasság, a csillag-tűz sohasem meleg. Ha szerettem: szívem megtagadták, kikkel éltem: elfelejtenek. De mégis, én, szorongatott, hajszolt, a hajnalra tárom szememet. A föld nékem közeli rokon volt, Mindenért, ó, élet, köszönet. (Weöres Sándor)

2012.11.16. 19:20 bubutu

Karig Sára: A múzsának "...akár az erdőben a vadnyom..." Az ember nemcsak egyszer hal meg: a születés az első halál, hisz végetér a tiszta béke, mert két idegen gén rátalál egymásra, hogy gyilkolja egymást, s mindkettő mindig mást keressen. Bölcsek és varázslók tudták, hogy két gén, két lélek él egy testben. Két gén, két angyal vívja harcát, hol egyik győz, hol meg a másik: két én így pusztítja el egymást egy tesben, hervad és virágzik. S bennem sincs tiszta béke, csak félelem kushad, vak rémület testemnek minden zsigerében, hogy eltűnsz. S meghalok nélküled

2012.11.16. 19:18 bubutu

Kaffka Margit: Vándor ének Amerre járok, nő virág elég: - Csak szaggatom, - te jutsz eszembe még. A legszebb rózsát küldeném neked, Hiába, - messze vagy te, nem lehet, - Míg odaérne, elhervadna rég! Van egy galambom, - a szárnya fehér, - Azt küldeném el a válaszodér', Sebes a röpte, - csakhogy - tudom én, Ott van a fészke erdők peremén, Ott elmarad, - nyomodba sohse ér. És a szívemben - édes emberem, A nóta is már hasztalan terem. Ha záporok szele vinné, - - - de lásd, Elszéled az messze völgyeken át, Szívem dalát rábízni nem merem.

2012.11.16. 19:13 bubutu

Bojtorján : Úton vagyok Üres az út, társam a csend, velem már nem tart senki sem. Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok, De még úton vagyok, te is láthatod. Még mindig csábít, hív a táj, még int felém a napsugár. Pedig már megváltoztak rég a városok, De az emléke él, csak a szép emléke él.; Mitől volt olyan szép nekem, csak én tudom. Látod már megint indulok, egyhelyben állni nem tudok. Pedig már egyre többször elfáradok; De még úton vagyok, te is láthatod Tudom, nem várnak barátok, ismerőst már nem találok. A régi utcákat sem találom én, mondják: Lebontották rég, látod, szétesik a kép. Csak a dalom emlékszik rá jól tudom. Hol az a bódé, ami a sarkon állt, virágot senki sem árul már. Üresen ásít a kávéház. Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás? Még mindíg csábít, hív a táj, még int felém a napsugár Tudom, hogy egyre többször elfáradok, de még úton vagyok, te is láthatod. Hol az a bódé, ami a sarkon állt, virágot senki sem árul már. Üresen ásít a kávéház. Vajon mért fáj nékem úgy ez a változás? Üres az út, társam a csend, velem már nem tart senki sem. Ma már csak szép csendesen lépek, ballagok, De még úton vagyok, te is láthatod. (Zeneszöveg: Tolcsvay testvérek)

2012.11.15. 18:52 bubutu

László Noémi: Hozzászokom a gyávasághoz Az tartja bennem az erőt: egyszer majd úgyis visszanézel. Pontosan akkor, amikor már nem törődöm az egésszel. Így ébredek, így alszom el, ilyen bután. Hozzászokom a gyávasághoz: elhiszem, hogy semmivel sem áltatom magam, csak bámulok utánad, ahogyan feloldódsz a délutáni fényben. Mint bárki más. Egészen szép vagy. Nem fogadlak el, és minden mozdulatod értem.

2012.11.15. 18:49 bubutu

Fonográf: Hol az a lány Nekem gyermekkoromban azt ígérték, hogy eljön majd és boldog lesz velem - és én vártam őt, de nem jött senki sem. Az évek gyorsan teltek- múltak, a nyugtalanság bennem egyre nőtt - és én elindultam megkeresni őt. Hol az a lány, ki soha- soha nem hagy el? Hol az a lány, ki mosolyog, ha sírni kell? Hol az a lány, ki mindent elvisel? Hol az a lány, ki engem vár, csak engem vár, és soha-soha nem hagy el. Én a hosszú úton elfáradtam, de néhány dolgot megtanultam jól - s így e dal most kissé szomorúan szól ... Már nem hiszem, hogy rátalálok, de néha mégis újra várom én - hiszen annál rosszabb nincs, ha nincs remény.

2012.11.15. 18:48 bubutu

Elhagyott szerelmes éneke (eszkimó vers) Arcomat adtam, eldobtad. Szememet adtam, eldobtad. Szívemet adtam, eldobtad. Száz tengeri madár zokog bennem. Száz megsebzett fóka sajog bennem. De a te szívedben néma halak tátonganak, néma halak tátonganak.

[Későbbi] [726-707] [706-687] [686-667] [666-647] [646-627] [626-607] [606-587] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]