Új bejegyzés Frissítés

2018.06.13. 09:35 bubutu

Sohonyai Attila: Kell   Kell, hogy a reggelben pislákoló, naphosszas harcot csókunkkal indítsuk el, s kell, hogy az első táplálék testünknek a másik teste legyen. Kell, hogy az otthonról távozás fájdalmas legyen, mégis gyönyörű; mert nem találkozunk estig, de utána újra együtt. Kell, hogy örömöt hozzon a monoton munka is; muszáj. Élveznünk kell a maró hiányt, hisz hiány nélkül éhezik a vágy. S kell, hogy forrón térjek haza hozzád, még ha tudom is; örökre az enyém vagy s én a tiéd, hisz akkor is kell virágot fakasztani, mikor mindent beborít a rét.

2018.06.12. 15:19 bubutu

Seress Rezső: Egy kicsit fájni fog holnap a szíve Egy kicsit fájni fog holnap a szíve, Talán először fog értem sírni, Egy kicsit halvány lesz holnap a színe, Hiszen nem lesz nehéz ezt kibírni. Egy kicsit fájni fog holnap, hogy hiába vár, Egy kicsit sírni fog azért, mert elszállt a nyár, Egy kicsit fájni fog holnap a szíve talán, De meggyógyul holnapután.

2018.06.12. 15:03 bubutu

Jávor László: Szomorú vasárnap   Szomorú vasárnap száz fehér virággal Vártalak kedvesem templomi imával. Álmokat kergető vasárnap délelőtt, Bánatom hintaja nélküled visszajött. Azóta szomorú mindig a vasárnap, Könny csak az italom, kenyerem a bánat. Szomorú vasárnap.   Utolsó vasárnap kedvesem gyere el, Pap is lesz, koporsó, ravatal, gyászlepel. Akkor is virág vár, virág és - koporsó. Virágos fák alatt utam az utolsó. Nyitva lesz szemem, hogy még egyszer lássalak. Ne féj a szememtől, holtan is áldalak... Utolsó vasárnap.

2018.06.09. 13:01 bubutu

Németh Katalin: Álmaimban   Álmaimban Folyón ringok, Visz a víz. Utamat nem Bástyázza megannyi Titok. Álmaimban A fűben fekszem, Számban egy szál, Az eget nézem, Végtelen horizontján Nem árnyékol egy Felhő sem. Álmaimban Fára mászok, Édes az alma, Mibe én harapok, Meg is tart a kis ág, Vigyáz rám a világ. Álmaimban Hegy bércét járom én, Kiülök a sziklaoromra, Lábamat lógatom, Süt rám az Isten napja, Kellemes a fuvallat, Mi arcomat simítja. Álmaimban szellőként Szállok a tágas égbolton, Ezer madár az én társam, Kegyes az én sorsom. Álmaimban minden Pompás, Nem érhet nyomába Való, megannyi Nehézség, Csak álmaimban Lehetek szabad, Csak álmaimban, De éppen ezért csodás.

2018.06.08. 10:33 bubutu

2018.06.08. 10:18 bubutu

Emily Dickinson: Magányosabb lehet...    Magányosabb lehet Magányosság hiján. Már úgy megszoktam végzetem, Egy másik béke tán   Megtörné a homályt, Kamrám rőfnyi tere A szentséget, mi tőle jő Nem fogadhatja be.   Szokatlan a remény, Betolakodna és Megszentségtelenítené A szenvedés helyét.   Tán könnyebb, ha kihagy Erőnk, parthoz közel, Mint elérni kék szigetem, Hol megöl a gyönyör.   (Fordította: Károlyi Amy)

2018.06.07. 11:21 bubutu

2018.06.07. 11:12 bubutu

Emily Dickinson: Vízre a szomj tanít...   Vízre a szomj tanít, Földre: járt Oceán, Üdvre: beléhaló, Békére: harci hír, Szerelemre: a sír, Madárra: hó.   (Fordította: Károlyi Amy)

2018.06.06. 13:09 bubutu

Sohonyai Attila: Az igaz   Akarsz-e az ördöggel játszani, s ezáltal velem lenni e bús szerelemben, megtanulni testednek, hol fáj, s hogy lelkednek mi mennyire éget?! Volnál e gondolataimnak fogasa, s eszméimnek cselédje, abba a házba, hol a szavadnak először se hossza, se ereje? S ezekkel együtt akarnál-e lenni nekem a hallgatag tűrés éjféli üvöltözéseim erkélyén, a dalba foglalt bántás, mitől gőzekém oly napról napra jár, nélküled kel, s néha a ragaszkodásomtól hozzád egy világot utál? Akarnád-e felsöpörni mindenkitől itt maradt emléket, zajt, hangot, lepedőt, szégyent, s lenni boldog, mert nekem csak te létezel, ezzel a bántással s ezzel a félkész élettel, mit nem érthetnek, csak az igazán bolondok?! Megrövidítenéd-e arcom félmosolyáért koromat, a szabadság tollakat, hiúságom délceg magasságait alázatosan csókolnád-e te, ha csak belül adnám érte alázatomat? S megtagadnád-e magadtól első sorban, mindabban a halandó mivoltban, hogy bevalld nekem s a világnak; a szerelem csak akkor megérdemelt szerelem, ha érte nyakig jársz a sárban.

2018.06.05. 10:17 bubutu

Sohonyai Attila: Együtt   Hol festelek, hol karcollak, van hogy csendéletnek látlak, van hogy absztraktnak. Van hogy sáros a ruhád és én otthagylak, de van bizony úgy, hogy csak azért fetrengek a földön, mert a föld is te vagy. Van hogy szét kell szedjelek, van hogy készen kaplak, van amikor összerakni is nehéz téged, de néha csak úgy kibogozlak. S van bizony néha hogy az én fonalam sem érthető neked, olyankor általában úgy hagyjuk s nevetünk rajta egyet. Van hogy hú de megutállak, és van hogy újra beléd esek, van hogy semmi se fáj tőled, és van amikor már egy ujjad is porig éget. S van hogy semmi az egész, van hogy örülök a félnek, van hogy semmi se szép; de nincs olyan, hogy nem szeretlek.

2018.06.04. 23:29 bubutu

2018.06.04. 18:28 bubutu

Sohonyai Attila: Várva rád   Addig várok rád, amíg tudok. Alkukat kötök a sorssal, s ha kell, a csillagokra is rácáfolok. Ha kell, időt utazok, múlt leszek érted, s azért harcolok, hogy lénye lehess a jövőmnek. Amikor már kemény lesz a lágy - várok rád. Addig várok rád, míg a csontjaim feladják, s ízületeim elsorvadnak. A kopogó háztető pala akaratai elhasználódnak, s a feladás vizei onnan az esőt homlokomra csorgatják. De miattad, lehet, hogy a földbe akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat kapálják az irigyek, csendben leszek akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések mit sem törnek, mit sem aláznak engem, mert ki a célért áldozza fel mindenét, az végül csak nyertes lehet. Ebben kell higgyek, s ezért kell, ezért nem adhatlak fel. Minden drága, és féltett külső kincsemet, mire megjössz, elvitték már tolvajok, kifosztott leszek, s belül is ingatag hanyagság; magammal szemben. S a világ utolsó óráján, ha a megrepedt harangot kongatják, minden bizonnyal én már por leszek, egy tömör elhasználódás - Kit érdekel? S a földön szétterült hamumból mikor már lakmároznak a szelek, remélem te addigra fölöttem állsz, s e rémképes várakozásból felébresztesz.

2018.06.01. 15:43 bubutu

Juhász Gyula: Kései bölcsesség A földi életet, mi hátra van, Csak ráadásnak tartom untalan, Ha jó, ha rossz, már nem nyugtalanít, Az én utam már sok halálba vitt. Ha jó, ha rossz, elnézem a napot, Esőben, fényben eldalolgatok, Viharban, csöndben érzem boldogan, Hogy a szívemben sír nyugalma van. A sír nyugalma áldott nyugalom S a szenvedélynél jobb az unalom, Mely virágot hímez, emléket ültet S könnyel becézi eltűnt kedvesünket!

2018.05.31. 16:20 bubutu

2018.05.31. 16:11 bubutu

Hervay Gizella: Nagyanyám Én azt hittem, a tányérok csengve énekelnek körülötte, megszólította a vasaló, a kimosott ruha, lobogtak a tiszta ingek, felszálltak könnyen, vele együtt ő is, bólogattak a bolygók, szép volt, szerették a tárgyak, körülölelte a víz, az ég; csak akkor volt szomorú, ha üresen körülzárta a konyha; az abrosz kockái határolták napjait, ellenségesen sorakoztak a polcon az üres lábosok, üvegek; csöndben elmosogatott, s a tiszta tányérokkal leborította fájdalmait. Két összeborított tányér közé egész élete belefért.

2018.05.30. 19:50 bubutu

Berde Mária: Jöttél a parkon...   Jöttél a parkon... Láttalak egyszer. Tavaszi tűzben mentél a parkon. Sok sápadt kelyhű, remegő rózsát Bontott az alkony. Láttam egy ágat Rogyásig virágtűzbe borulva. Láttam, hogy nyúlt ki, hajlott ki érted Lágy sziromujja. Láttam, hogy hullt rád. Sírva simult rád, csókolta vállad. Illata szárnyalt, mint a sóvárgó, Néma imádat. Láttam, lágy szirmok Lábad elébe sírva peregtek. Jaj, hogy te azt a kihajló rózsát Észre se vetted. Be szomorú volt. Be temetés volt, bár tavaszalkony. Láttalak egyszer - jaj, meg se láttál! - Jöttél a parkon..

2018.05.17. 12:42 bubutu

2018.05.17. 12:18 bubutu

Dsida Jenő: Nagycsütörtök Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről nyomán lopódzó ellenségeit. Az ablakon túl mozdonyok zörögtek, a sűrű füst, mint roppant denevérszárny, legyintett arcul. Tompa borzalom fogott el, mély állati félelem. Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon.

2018.05.11. 20:51 bubutu

Siklósi Örs: Viszlát nyár   Játsszunk nyílt lapokkal végre: a hajómnak mennie kell és itt fog hagyni téged. Majd benned él tovább a vérem, és ha nem adod el, a szíveden a jel, mi a földről az égig emel. Viszlát, nyár, most már elkéstél, mert azt hazudtad, enyém leszel, de nem jöttél! Viszlát, álom, köszönöm, hogy eltűntél! Most már ideje visszakapnom, amiket elvettél! Megfáradt ereimben az élet, tudom, hogy fognál még, de engedj el már, kérlek. Itt van, tépd le belőlem a részed, és ha nem adod el, a szíveden a jel, mi a földről az égig emel.

2018.05.10. 20:28 bubutu

Juhász Gyula: Egy hangszer voltam...   Egy hangszer voltam az Isten kezében, Ki játszott rajtam néhány dallamot, Ábrándjait a boldog szenvedésnek, Azután összetört és elhagyott. Most az enyészet kezében vagyok De fölöttem égnek a csillagok.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]