Új bejegyzés Frissítés

2022.05.08. 09:35 bubutu

Lázár Bence András: Eső nélkül   Egy kerülőút: ablakok és komoly kapualjak nélkül. Mert te ebben vagy a legjobb. Mint egy vihar, eső nélkül. De könnyebb lenne kikerülni téged. Úgy, ahogy vagy. Így. Eső nélkül. Hiszen az ablakokban én is tükröződőm, hiszen a kapualjakban én is ott vagyok. Könnyű lenne kikerülni téged. Úgy, ahogy vagy. Így. Mert te ebben vagy a legjobb. Elhallgatni. Kimondani. Újra elhallgatni. Egy kerülőút: lábnyomok és suttogások nélkül. Én meg abban. Hogy ablakot török szilánkjaira, hogy kapualjat képzelek otthonnak. Hogy kiállok egy teraszra, és elhiszem, hogy most vihar van, eső nélkül. De aztán egy bekötőút, egy késődélután, aztán a nagy hallgatásban, aztán egészen nélküled, aztán lassan tényleg esni kezd.

2022.05.05. 11:46 bubutu

Caruso Sorrentó öblének partján a tenger fürdött a fényben, Könnyezve ott álltak ok, viharos zúgó szélben, Szorosan ölelték egymást ez volt a vég s a kezdet. A férfi elcsukló hangon halkan dalolni kezdett: Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem! Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen. Álmatlan éjjelek gyötrik, oly messze távol Amerika. Szüntelen villanó képek lelkében újra égnek. Sötét felhők közt látszik a Hold árvult arca. Tudja jól, hogy ez a boldogság és a halál harca. Látja a lány két szemét, mely olyan zöld mint a tenger. Hirtelen feltörő könnyek, hangosan sírni nem mer. Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem! Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen. Üresség cseng minden hangban, mint egy piáno vagy forte . Elhagyott zongora mellett tűnődik: Igaz vagy álom volt-e? Fájdalmas mosollyal arcán temet egy régi életet, Miközben lelkében egyre csak hallja azt a fájó éneket: Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem! Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen. Te vagy a végzetem, ha elhagysz nincs többé életem! Át jár a félelem fájó vérző sebek szívemen. Itt a szívemen ...   https://youtu.be/IyqPvdQvEIc

2022.04.27. 19:30 bubutu

Nádasdy Ádám: Maradni, maradni   Az átzuhanás, az megterhelő. Ilyenek: az elalvás, a fölébredés, a megszeretés, a meggyűlölés; amikor vendégek várhatók, a boltban a tanácstalan álldogálás, hogy házigazdává átalakuljak; a vendégség után pedig a bútor, mert vissza kell tolni megint privátba. Ezek a nehezek. Amikor maradok, az jó: az alvásnak mestere vagyok, és ébren lenni nagyon szeretek. Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van szerelmem, illetve ha nincs. De átzuhanni egy beállításból egy másikba, az összekuszál. Maradni szeretnék, mindig maradni: ha ébren vagyok, élesen figyelni, ha alszom, mélyebb gödörbe leásni; magányos levesporokat fölönteni, vagy élettársi szennyest kotorászni. Átzuhanni: az fáj. A változás szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

2022.04.26. 17:53 bubutu

Mióta nem jársz ide, elég nagy a rendetlenség a szobámban. Most végre lehet káosz, úgysem látod, nekem meg jó így is. Csak ébredéskor a szanaszét heverő ruhákról, könyvekről és poharakról ne az jutna eszembe, hogy miattad pakoltam össze mindig. Viszont ha rendet raknék, úgy olyan lenne, mint azok a napok. Mintha várnálak. (Dékány Dávid: Darwin Motel - részlet)

2022.04.23. 00:36 bubutu

Tegnap éjjel volt egy álmom, amely olyan volt, mint egy emlék. Egy pillantás abból, ami lehetett volna. Keresztezett jelek egy másik életből. Ahol mindezek helyett te voltál nekem. És az élet pompásan egyszerű volt.

2022.04.21. 14:44 bubutu

Sohonyai Attila: Nekem te ilyen Mert én sose szerettelek, és sose akartalak; csak mindennél jobban, s mert mindennél jobban, ezért az ijedtség, s az, hogy eldobtalak. Mert mindenkinek hazudtam rólad, és mindenkinek megmondtam az igazat: hogy te létezel, s másé már nem lehetsz - mert az enyém vagy. Mert elmondtam neked szívem kamráinak csücskét, s az összes bennem lévő titkos térképet, s mert csak úgy nem tudódik ki mindez, ha mindenkinek elmeséled. S magamból kivetkőzve dobtalak vissza ezért a világnak, s engedtem, hogy lehess mindene a senkiknek, és elérhetetlenje imáimnak. Maradjon meg egy édes képem rólad örökre, miután sóvároghatok elhagyva, és téged örökké féltve.

2022.04.20. 19:11 bubutu

Victor Hugo: Olyan a szerelem   Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,  amelytől fénylik a szirom,  amelyből felszökik, kévéjében a napnak,  szivárvány-szikra, miliom.  Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,  ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -  mi távolabbról: mint a gyémánt,  az közelebbről: mint a könny.   (Fordította: Nemes Nagy Ágnes)

2022.04.18. 12:33 bubutu

William Shakespeare: Az vagy nekem, mi testnek a kenyér   Az vagy nekem, mi testnek a kenyér s tavaszi zápor fűszere a földnek; lelkem miattad örök harcban él, mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg; csupa fény és boldogság büszke elmém, majd fél: az idő ellop, eltemet; csak az enyém légy, néha azt szeretném, majd, hogy a világ lássa kincsemet; arcod varázsa csordultig betölt s egy pillantásodért is sorvadok; nincs más, nem is akarok más gyönyört, csak amit tőled kaptam s még kapok. Koldus-szegény királyi gazdagon, részeg vagyok és mindig szomjazom.   (Fordította: Szabó Lőrinc)

2022.04.13. 23:09 bubutu

P. Mobil: Újra kezdeném Láttam nem fértél a bőrödbe Felszedtelek téged elsőre Mi voltunk a világon a legjobbak Ebből semmi nem maradt Együtt éltünk tíz évet Őrzök rólad néhány fényképet Ha szembejössz az utcán nem ismerlek meg Nem talállak, nem is kereslek Minden tegnap volt Minden megtörtént De mindig szerettél Veled volna jó Ha újra kezdeném Egy sohanem volt kisgyerek Aki nem mondta nekünk, hogy szeretlek Aki nem fogta a kezünket Aki nem sírt és nem nevet Minden tegnap volt...   https://youtu.be/-WONlbkGOfo

2022.04.09. 00:16 bubutu

Edgar Allan Poe: Álom az álomban   Vedd még e csókot édesem!  Mostan megyek, elbúcsuzom  és ez legyen a búcsúszóm:  igazat mondtál énnekem,  bús álom az én életem;  eltűnt reményem csillaga  mindegy, nappal vagy éjszaka,  való volt-e, vagy látomány,  ma már mi sem maradt nyomán.  Minden, mi van e bús világon,  álomba ködlő furcsa álom.    Állok viharzó part előtt,  a tengerár lihegve bőg.  Kezemben emlékek, romok,  arany fövény, arany homok.  Nézem, hogy hullanak ezek  a könnyű, semmi porszemek  és könnyezek - és könnyezek!  Ó Istenem, bárhogy fogom,  a porba hull lágy homlokom?  Ó Istenem! nem menekül  egy szem se a vizek elül?  Hát minden-minden e világon  álomba ködlő furcsa álom?

2022.04.08. 00:50 bubutu

Shakespeare Szonettek XII Számolva az óramondó időt S látva, szép nap rút éjbe hogy merül, Hogy kókad az ibolya nyár előtt, S ezüst zúzt hogy kap a fekete fürt; S hogy ejti lombját a sok büszke fa, Mely alatt nemrég tikkadt nyáj hűsölt, S hogy hág kévék ravatalaira A borzas-ősz szakállú nyári zöld, - Sorsodat nézem, a szépségedét: Útja a romboló időn visz át, Hisz mind búcsúzik az édes, a szép, S hal, oly gyorsan, ahogy mást nőni lát; S csak gyermeked véd a kaszás Kor ellen, Hogy dacolj vele, mikor elvisz innen.

2022.04.04. 19:45 bubutu

Jevgenyij Vinokurov: Ő Mellém ül enni: asztalon az étel,  Rám szól: egyél, és megadom magam.  Csörömpöl - istennő - a sok edénnyel,  Olvas, söpör, szalad, mert dolga van,  Mezítláb ténfereg öreg zakómban,  Vagy felveri a konyhát éneke...  Szerelem ez? Dehogy. Mi is valóban?  Csak ennyi: elmegy - meghalok bele.  (Fordította: Rab Zsuzsa)

2022.04.04. 19:37 bubutu

Fjodor Tyutcsev: A szép őszi estében A szép őszi estében valami titokzatos és megható varázs van. A fák rikító, szilaj színei, a harsányrőt lomb a halk hervadásban, a komorodó, fáradt föld felett a kék ég, s a fátyolnyi köd az arcán, a le-lecsapó borzongó szelek, melyek mögött már tél sejlik s vad orkán: mind hanyatlás, s mindenen ott a tűnt élet szelíd mosolya, búcsúfénye - az, amit embernél úgy nevezünk, hogy: a fájdalom fenséges szemérme.    (Szabó Lőrinc fordítása)

2022.03.29. 14:07 bubutu

Ady Endre: Láttalak...   Láttalak a multkor,  Mosolyogva néztél,  Éppen úgy, mint akkor,  Mikor megigéztél.  Vérpiros ajkaid  Mosolyogni kezdtek;  Olyan bájos voltál,  Mint mikor azt súgtad:  »Édesem, szeretlek!«    Láttalak a multkor,  Mosolyogva néztél.  Gyönyörü vagy most is,  De meg nem igéztél.  Vérpiros ajkaid  Mosolyogni kezdtek;  Olyan bájos voltál,  Mint mikor hazudtad  Ezt a szót: »Szeretlek!«

2022.03.28. 14:57 bubutu

"Vinnélek innen messze ezer tájon át, De vacog a szívem nincsen rá kabát. A legszebb rózsát szedtem le a réten, Most mind virágzik csak a tiéd nem." (Zaporozsec: Azon az éjszakán)

2022.03.25. 02:02 bubutu

Rainer Maria Rilke: Őszi nap   Uram: itt az idő. Oly hosszú volt a nyár. A napórán fektesd el hosszú árnyad s engedd az orkánt a pusztára már. Még csak néhány kövér gyümölcsöt éressz, adj nékik még két délies napot, hogy belük napfénytől lenne édes, míg a tüzét borrá változtatod. Kinek nincs háza, annak sose lesz tán, ki egyedül van, egyedül marad, hosszú leveleket ír és olvas eztán, vagy bús allékban járkál hallgatag s bámulja a fakó napsugarat.   (Fordította: Kosztolányi Dezső)

2022.03.03. 19:26 bubutu

Edgar Alan Poe: Álom az álomban   Vedd csókom homlokodon,  s míg bucsúzom, angyalom,  hagyj ennyit vallanom -  igazad van im,  álmok voltak napjaim,  de ha elment a reményem,  nappal ment-e vagy csak éjben,  vízióban, vagy valóban:  nincs-e épúgy pusztulóban?  Hisz látszat a látomás  álomban álom, semmi más.    Állék hullámgyötört  parton - a hab zúgva tört.  Szorítám kezemet  s pár arany homokszemet.  Míly semmi! mégis mint oson  a mélybe ujjamon,  míg siratom! - míg siratom!-  óh Istenem! hát nem lehet  jobban szorítni kezemet?  óh Istenem! nem sikerül  megvédni egyet ez elül?  Minden látszat s látomás  álomban álom? Semmi más?   (Babits Mihály)

2022.02.27. 08:14 bubutu

Döme Zsuzsa: Havas pályán   Síeléshez ép kéz, láb, síléc, síbot, hó, hó, hó szükséges, s ha épkézláb megúszod, az jó. Jó, jó! Havas pályán nem nagy kunszt lesiklani. Ripsz-ropsz, ripsz, inkább legyen dunszt, dunszt, dunszt- kötésed, mint gipsz, gipsz, gipsz.

2022.02.26. 22:27 bubutu

Juhász Gyula: Alkonyati órák     Alkonyati órák, ti vagytok enyémek, Mikor rózsafényben fölragyog a lélek S múltak tavaszából egy dal erre téved. Ti vagytok enyémek, alkonyati órák, Mikor enyhe bánat bársonya hajol ránk S pompázva kinyílnak a nagy álomrózsák. Így szeretnék egyszer e tájról elmenni, Színből, fényből oda, ahol szürkül a semmi, Madárként az ágon, dallal elpihenni! Ó, de addig várnak sötét őszi éjek, Lehervasztott vágyak, lekaszált remények, Míg örök borúval tart e kurta élet!

2022.02.09. 01:13 bubutu

Kányádi Sándor: Tudod... soha nem bántam meg, hogy megszerettelek, pedig felbolygatta ez a szeretet az egész életem, Tudod, soha nem csalódtam benned, pedig sokszor nem értettem a cselekedetedet, sokszor féltettelek, leginkább magadtól féltettelek, Tudod, lassan fogynak körülöttem a dolgok, a dolgaim, vagy messzire kerülnek tőlem, vagy csak én távolodok, ahogy szakadoznak a szálak, az érzés egyre jobban magához láncol, Tudod, mikor megkönnyezek valamit, ami szép volt, megvigasztal a gondolat, hogy lakozik bennem egy csoda, ami nem hagy el, amit nem vehet el tőlem sem az irigység sem a rosszindulat, Tudod, ebből az érzésből táplálkozom, miatta össze sem csuklom, ha elesek is, érte felállok, ha sírok is elmosolyodok, talán, ha végleg elalszom, érte akkor is felébredek.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]