Új bejegyzés Frissítés

2013.05.24. 20:39 bubutu

Juhász Gyula: Néma válasz Ó nézz szemembe, oly alázatos bús, Mély áhítat ég benne s kutyahűség, Egy jó szót kéreget, mint néma koldús, Ki lemondóan várja, hogy elűzzék. Úgy néz reád, mint az Édenre Ádám, Melyből kiverték, úgy néz rád e két szem És várja egy szavad halk biztatását, Hogy ne engedj így elkárhozni mégsem. Bús férfi én, akartam porba rogyva Szemedbe nézni, mint a csillagokba, Hogy sorsomat olvassam és megértsem. S te egykedvű derűsen és nyugodtan Valamit gondolsz és én lenn a porban Látom, hogyan csukódik be az Éden.

2013.05.24. 20:33 bubutu

Faházi Andrea: Némaságba zárva Ájultan hullanak porba a szavak térdre rogyva szedem össze, mindazt, mi maradt. Százezer darabra esett szét minden, ami egykor volt - szép és egész, és egyedül vagyunk mi ketten, nem is tudjuk, miért. Rám sem ismersz, arcomat sem látod. Könny és sár lett a mából, amit építgettünk rég. Belém mar sok átkozott kérdés és bánt a válasz, hát üvöltöm: Elég! ...de már a csend sem az, ami volt. csak világunkba zárt némaság, ami semmit sem mond.

2013.05.24. 20:30 bubutu

"A felhő nem tudja, miért épp erre száll. s miért épp ily sebesen. Érzi a késztetést: Most erre van az út. De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, a s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a a láthatáron." (A Messiás Kézikönyve)

2013.05.24. 20:27 bubutu

Kamarás Klára: Nincs visszaút Már messze úszott mindaz, ami volt. Bárányfelhőknek égi, szép akolt nem építek. Ez a föld itt szilárd. Megálltam rajta, pedig idegen. Vigyázva álljon, ki gyökértelen: Nincs visszaút. Amit otthagytam, rég nem létezik. Egy villanás, egy kép maradt csak itt és csak a képzelet mely rátalál, a város, hegy, domb vissza sose vár, mert megváltoztam és megváltozott. Nincs visszaút, hát állni kell szilárdan: álmok nélkül, tépett felhők alatt, gyökértelen egy idegen világban...

2013.05.24. 20:25 bubutu

"Meg kéne ragadnom a pillanat fonalát, a melegséget, a szépet... de nem megy, oly csendes most a világ, érzem hidegét. Lesz-e valaha újra egész, ami szilánkokra hasadt?"

2013.05.24. 20:21 bubutu

Áprily Lajos: Kék őszi nap Nyár-mímelő, kristályos délután. Az égi tó tengerszem-tükrű, tiszta. Hogy futnál most egy kék szellő után a nyár selyem-kék sátorába vissza. De pázsitunkra suttogó, beteg levélke zörren. Hasztalant akarnál: a lelkedet már bú kötözte meg s bokád finom, fehér bilincs: ökörnyál.

2013.05.24. 20:18 bubutu

Őszi rapszódia Az égbolton még aranylik a Nap susog a nyári szél vetkőző lombok alatt langyos érintéssel simítja arcunkat levelek beszélgetnek ölelő ágakkal elmesélik, milyen volt a nyár hisz az ősz hangulata már küszöbön áll sárguló levelek a mélybe hullanak lassan útra készülnek a vándormadarak...

2013.05.24. 20:15 bubutu

Erdélyi József: Szeretet Szeretem én az eget úgy, ahogy van, derűsen, borusan; szeretem a földet is úgy, ahogy van, sárosan, porosan. Nem válogatok sem égben, sem földben, sem időben, sem térben; arravaló, hiszem, hogy térdre essek, - arravaló a térdem. Arravaló az út, hogy menjek rajta, s hogy ráboruljak holtan, mint egy ledőlt fa; ne tudja bár senki, hogy ki voltam s mi voltam...

2013.05.24. 20:13 bubutu

Erdélyi József: Fájó szívvel Sokat sírtam és nevettem - Mindent szívből cselekedtem. Nem is újság énnekem már Semmisem - Olykor-olykor fáj a szívem Csendesen. Ha gyűlöltem, ha szerettem: Mindakettőt megszenvedtem; S olyan jó, ha fáj a szívem Csendesen: Lassan mindakét kezemet Ráteszem. Szívem falán olykor mintha Titkos belső kéz nyomintna. Titkos imák rejtő szárnya Két kezem - E világot magamban el- Végezem.

2013.05.24. 20:10 bubutu

Fuchs (Femis) Éva: Ötvenen túl Várod-e még, hogy hűvös testével átfonjon az éj, S mint szűk sikátorban támolygó-tántorgó csavargó, hazataláljon hozzád, a kéj? Várod-e még, derengő hajnalon, hogy csobbanjon a víz, S csak fűszálak gyónják meg füledbe, már-már vallomásként súgva reggeli imájuk, amíg eléd nem áll, az égen izzó tűzgolyó és tested-lelked követelve a végtelenbe repít? Várod-e még, hogy az angyali alkony befogja a szád, S halvány csendben hagyhasd, hogy mindent elsodró-mélyen benned izzó Érzések törjenek Rád? Barátom, mondd csak, várod-e még?

2013.05.24. 20:08 bubutu

Gesztenye emlékek (haikuk) Régi gesztenyék emléke kísér ma is őszi fák között. Behunyom szemem, gesztenyefák sora int barna búcsúzót.

2013.05.24. 20:04 bubutu

Faludy György: Óda a kedveshez Írom a betűket, szavakat, szépeket. Hozzád hasonlítom a tavaszi kék eget. Leírom a ruhád, a szemed, a szád, Hiába, Nem te vagy, Nem te vagy! Homályosan vetít az agy. Milyen is vagy? Milyen is vagy?? Nekem szép, jó, De kevés a szó, Ha melled ívét írom, még nem mondja el; milyen? S az örömet, mit szerez nekem, Ha átmész a szobán, Vagy ha alszol édesen, édesem, és rajzollak egy cetlire is, hogy megmaradj, hogy megmaradj! Száz arcod minden rezdülését papírra vetni a szó kevés, a rajz is hasonlít, de bennem a kétkedés! Ilyen lennél? Nem. Nem ilyen. Nem ilyen! Nem fejez ki egy-egy mozdulat Szó nem mond el kedves csókokat. Tested dimenzióit elmondja a tér, mozdulatodról az idő mesél, de az sem mond el bársony hangokat, a sötétben suttogó kedves hangodat, s a világon nincs oly tudós, ki leírná koordinátáit libbenő hajadnak, s bennem mégis szálanként megmaradnak.

2013.05.24. 20:02 bubutu

Minden megérint. - Úgy látszik: sose nő be a szívem lágya. ... Gyere közel, közelebb, még közelebb, kérlek, még, még, egészen közel, tapadóan - egészen! - Én akarlak eltaszítani. ... Van, mikor tisztább eltörni egy tányért, mint elmosogatni. ... - Vallj színt! rivallják. - Szivárvány... suttogom. (Fodor Ákos)

2013.05.24. 20:00 bubutu

József Attila: Kukoricaföld A kukoricaföldön ülök, várok, tán arra, hogy a varjú mikor károg és mikor kell zengő cínnel tovaűzni. A hűs alkony beborít csöndes kékkel, én Rád gondolok nagy gyönyörűséggel s szeretném a karom derekadra fűzni. A Nap lement. Oly egyedül maradtam, a Föld is kezd kihűlni alattam. A néma út fölött már a bagoly huhog. A Nap lement. És én még várok, várok. Terád várok. Nem jössz? És sírdogálok: szívemre a bánat halk csöppekben csurog.

2013.05.24. 19:57 bubutu

Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked? Ha akkor eljössz: áldani fogom a lábad nyomát, s áldott legyen a rózsaszínű út, az út, melyen menni fogsz tovább, áldott legyen a szív, mely erre kerget, s áldott legyen, áldott legyen a lelked, legyen a boldog álmok temploma. Hanem azért áldani foglak téged akkor is, ha nem gondolnál rám többet soha. (Wass Albert)

2013.05.24. 19:55 bubutu

Luna Piena: Kopogtatás nélkül Tudom, a tűzzel játszom, hisz kopogtatás nélkül jöttem. De már késő, bent vagyok - az életedben. Féltve őrzött múltad kongva üvöltik utánam az elhagyott termek. Lépteim visszhangja áruló jel, a kulcs maga. De még nem tudom, mit rejt a hetedik szoba. Ujjam végigfut a porlepte asztalon: sorokat írok, talán egy verset. A jelenben hagyott üzenet. Még egy fahasáb a parázsra, aztán megyek, és újra álmodom, ami volt, és ami lesz - veled. Mert nélküled nincs varázsa se a mának, se semminek.

2013.05.20. 14:10 bubutu

Amit szépségnek érzünk, semmi más, csak puszta ámitás. És ha most szeretek ilyen fürtöket, olyan szemeket, holnapra jöhet újabb keverék. A szerelmem lehet fekete, kék, mi adja szépségét? a képzelet. Étvágyunk adja meg, nem ételünk, a kéjes ízt nekünk. Bármely fogás lehet olykor a fácánnál is ízesebb. Magunkban minden a mi fonalunk, egekig, poklokig azon jutunk, mindegy, milyen kéz gombolyít.

2013.05.20. 14:08 bubutu

Tóth Árpád: Megváltozik... Megváltozik szép lassan a világ, Szelíden, halkan elsötétül, Maholnap semmi se marad, Sok színéből, bolond tűzébül. Nem vonz már semmi messzeség, Nem szédít semminő magasság... Nem akarnak sírni a szemeim...

2013.05.20. 14:05 bubutu

Road: Nem kell más - dalszöveg Te ugyanúgy akarsz, ahogy én téged, És éjjel az ágyban is ugyanazt érzed. Én látom a szemeden, ha nem is mondod; Őrültek vagyunk és nem bolondok! Nem kell más, úgy csókolnám a szádat, Letépném az összes ruhádat, Ahogy azt nem csinálta még más! Nem kell más, amikor a szemembe nézel, majd attól a tűztől égsz el, Amit te bennem gyújtottál, És nem kell más! Ugye játszottál már a gondolattal, Hogy egyszer majd mellettem ér a hajnal? Édes hangod a fülembe súgja: Nem volt elég, csináljuk újra! Nem kell más, én mint egy állat elevenen felfalnálak, Miközben szétszakítanál. Nem kell más! Én nem sokat kérek: Nyelvem hegyén a véred, Te pedig a torkom harapd át, És nem kell más Édes hangon a fülembe súgod: engem akarsz a régit unod. Nem kell más, úgy kívánom a szádat, Csókolni a kezed, a lábad, Érezni a bőröd illatát, Nem kell más Jó a kocsiban, a kádban, Jó a fűben, az előszobában Nekem mindegy hol jön ránk Nem kell más! Nem értek a szóból, Sose legyen elég a jóból, Örökre elcsábítottál! Nem kell más! Úgy akarlak téged Nem érzed, megőrülök érted, Adj hát nekem egy éjszakát! És nem kell más!

2013.05.20. 14:03 bubutu

Váci Mihály: Ha elhagynál... Ha elhagynál engemet, - jobban mi fájna? hiányod, vagy a szív megdobbant magánya? A csalódás kínjától félek, vagy féltlek? Szerelmünket szeretem jobban, vagy Téged?

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]