Új bejegyzés Frissítés

2013.08.26. 22:46 bubutu

Juhász Gyula: Mindig velem Én emlékszem, már játszottunk együtt mi Nagyon régen és nagyon messze, messze. Nem Anna voltál, nem is volt neved még És akkor is a végén szomorúan Elváltam tőled és e földre jöttem. És gondolom, fogok még játszani Aranyhajaddal, bársony vállaiddal, De akkor is, a végtelen ködén át Egy régi válás rémlik majd felém még, Egy régi név, egy régi szomorúság.

2013.08.26. 22:44 bubutu

Drabik Tibor: Én sírok Mikor én sírok, nincs senki ott, nem vár rám vigasz csak gond, nem ölel meg s nem ad bókot, nem ad ő marasztaló csókot, nem tart síromnál gyertyalángot, csak kérdőn vár még s pislog...

2013.08.26. 22:42 bubutu

Reményik Sándor: Minden jól van Azt akarod, hogy kilépjek magamból. Hát jól van, most kilépek. Vallom veled, hogy nem hiába élek. Vallom, hogy irgalom a kegyetlenség És áldás az átok Kell, hogy a termő magot földbe vessék, És néha vérrel és szennyel befessék A rejtett Cél felé futó világot. Vallom veled, hogy minden, minden jól van, Bár gályapadhoz láncolt rab vagyok A végtelenbe lendülő hajóban. Vallom veled, hogy minden, minden jól van. Akkor is, ha én nem érzem, nem látom, - Hogy minden egész, - minden összefügg, És rab-voltomban van a szabadságom, Erőm az erőtelenségben, A betegségemben a gyógyulásom. A rossz is, amit gonosz szándék nélkül, A vétek is, amit itt elkövettem, Kristállyá érik messze valahol: Vallom, lélekben, testben megtörötten. Vallom, vallom veled mindezeket, Mert szépek és mert lehetetlenek, - S szeretném lehajtani fejemet Világfeletti gondolataid Kőszikláira, mint puha párnákra. . . Hallod, hallod, igent mormol reá S áment dörög a tenger orgonája.

2013.08.26. 22:38 bubutu

Hol vagy? Ó, nem tudom! Mi rejt? Magasság? Mélység? Van-e ég? A tarka földi színpadon túl elindulok mégis Feléd. (Keszei István)

2013.08.26. 22:35 bubutu

Váci Mihály: Sínek Sínek fegyelmével kövess az éles fordulókban. Megfeszülsz is: maradj, szeress! Életünk kisiklóban. A sínnek egy iránya van: amerre fénylik párja; csak rozsdás vas magányosan, beível a halálba. Ha botladozol egyedül, ki tart, hogy el ne essél? Hisz kettőnknek sem sikerült, mit egyedül szeretnél. Azt veszted el - majd kiderül - , mit oly nagyon kerestél!

2013.08.26. 22:32 bubutu

Jékely Zoltán: Egy könnycsepp Ki mondaná meg, mi ütött szíven? Talán az ősz? Tán múló életem? Szememből egy könnycsepp kibuggyant: a Tenger kínja benne volt. Egy falevélre hullt s én felragadtam megszállott-mohóan. Három szent szót írtam reá: az Ember kínja benne volt. Jaj, jaj, hiába keresem azt a három gyönyörű szót!

2013.08.26. 22:29 bubutu

Republic : Igazi Szerelem Szemeidben üzenet. Könnyeidből csuda lett. Sírhatunk mert van miért. Eső esik csodaszép. Lépteidből gyöngysorok, amerre jársz ott nem vagyok. Valaki más vár reám az utca másik oldalán. Gyönyörű a zuhanás, zuhanás alattunk már semmi más, lakatlan a terület mindhalálig szigetek. Kéz a kézben egyedül édesen és keserűn. Végtelen a zuhanás naplemente látomás. Látomás csak kedvesem! El ne hidd hogy elhiszem! Ez a nap most ugyanaz, El ne hidd hogy nem igaz! Igazi szerelem, lehet hogy van ilyen. Igazi szerelem, olyan mint a filmeken, a filmeken Igazi szerelem, rúzsfoltok a kezemen. De mi a vége? Mi a vége? Mi a vége?

2013.08.26. 22:27 bubutu

Uram: én mindig rosszat tettem, valahányszor csak jót akartam! Uram: ha én gyémánt vagyok, csiszolatlan miért maradtam? (Wass Albert)

2013.08.26. 22:25 bubutu

Jovan Ducic: Refrain Ismerem a néma alkonyokat, mikor minden zaj eltűnik a földről, a szív megáll egy pillanatra, és a lélek örökre elsötétül. Ismerem a csillagos éjszakákat, mikor a fény kiömlik és túlárad, kicsordul minden keserű pohár, s meztelen marad kínjával a mélység. Ismerem a szerelmet, ha befészkel a szívnek pompás palotáiba, s akkor a bús dalok megríkatnak, és megvéreznek a vidám rímek. Ismerem a szorongás napjait, a keserű és csüggedt őszöket,- óh, mindent titkos szálak fűznek össze, csak a lelkek maradnak így, külön...

2013.08.26. 22:18 bubutu

Ady Endre: Sorsunk Van az életben egy-egy pillanat, Erõsnek hisszük szerfelett magunkat. Lelkünk repül, száll, magával ragad, Bús aggodalmak mindhiába húznak. Csalóka álmok léghajóján A vihar szépen fellegekbe tüntet, Míg lenn a földön kárörvendõ, Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. Van az életben egy-egy pillanat, Hogy nem várunk már semmit a világtól, Leroskadunk bánat terhe alatt, Szívünk mindenkit megátkozva vádol. Míg porba hullva megsiratjuk, Mi porba döntött -- sok keserü álmunk, Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, Míg testet öltött fájdalmakká válunk.

2013.08.26. 22:15 bubutu

Juhász Gyula: Enyém az alkony Enyém az alkony. Kihunyó sugára, Téveteg, halovány árnya enyém. A rózsaszínű pirkadás világát Szegény elfáradt, meg nem értem én. Enyém az alkony. Reám veti leplét S nagy bánatommal egymagamra hagy. ...Úgy bánt a hajnalhasadás az égen, A bíboros, a királyi arany! Enyém az alkony! Hadd vesse világát A támadó nap arra, aki kél, Én álmodozzam csak elaluvóban A lehunyó nap gyér tüzeinél!

2013.08.26. 22:12 bubutu

Hajnal Anna: Ma Ez a ma a béke napja volt s a málnaízű csendé, a nap ma egész nap sütött s az est most hűvös szentély. Szívem ma csak a magamé, s egyedül lenni legszebb, pilláim alvó sásain elálmosul a könnycsepp.

2013.08.26. 22:10 bubutu

Hervay Gizella: Étellel, csenddel... Csak a szél. Már megint nem te vagy, pedig étellel, csenddel vártalak. A nagy szavakat, mint olcsó ruhát, levetettem. Nem várok csodát. Nem kérek semmit. Nem panaszkodom. Csak tenyered helye üres az arcomon. Ami lettünk volna, vagyok egymagam. Szavaimnak immár kettős súlya van. Szemeddel is nézem, amit láthatok. Veled járok, éppen hogy csak nem vagy ott. Amit kimondani nem tudtam neked, látod, most a munkám okos része lett. S amit nem láttál meg elnyűtt arcomon, az szólít meg. Tekinteteddel rokon.

2013.08.26. 22:07 bubutu

Kosztolányi Dezső: Őszi reggeli Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét, megannyi dús, tündöklő ékszerét. Vízcsöpp iramlik a kövér bogyóról és elgurul, akár a brilliáns. A pompa ez, részvéttelen, derült, magába-forduló tökéletesség. Jobb volna élni. Ámde túl a fák már aranykezükkel intenek nekem.

2013.08.26. 22:05 bubutu

József Attila: Mért hagytál el, hogyha kívánsz Igaz-e, hogy érezlek most is, Amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünneplőben. Mért nem csókolsz, ha úgy esik jól? Mért fáradnak el a rohanók? Mért rág szú-módra szét a tenger Karcsú, viharra teremtett hajót?... Tudom, hogy jössz majd. Úgy esel belém, Mint szép, szikrázó mennykő a tóba! De megégetnők-e a világot, Vonagló lángokként összefonódva? S pocsolyákba árkolt bús arcomba Birnál-e nézni, ha én is belelátnék?... Ó asszonyom, te balga, te bolond, Játszót-játszó, ostoba, semmi játék!

2013.08.26. 22:02 bubutu

Amíg őriz a szemed, amíg lehunyt szemmel látsz, Lehet, elmegyek, de itt leszek, a lábnyomomban jársz. Amíg érez a kezed, amíg néha még rám vársz, Egy mozdulatban egyszer majd újra megtalálsz." (Kipling)

2013.06.08. 08:31 bubutu

Bella István: Készülődés Így megyek el majd akkor is, kapkodva, dolgavégezetlenül, félálmok, félébrenlétek, féllélegzetvételek, féléleteimbe burkolódzva. Te ülsz az ágy szélén, fehér cérnával – mosolyoddal? – Ezt az inget még megvarrom. Én meg: Ugyan, ne vacakolj már vele ilyen későn. S te: Semmi az egész. Én fölveszem utolsó ingem. Elutazom.

2013.06.08. 08:29 bubutu

Kantor Irma: Átváltozások Szél vagyok viharos szertelen tovatűnő mint a szerelem Felhő vagyok bodros fehér lótok-futok a világnak kék egén. Ember vagyok ezer szeszély deresedő őszi levél.

2013.06.08. 08:27 bubutu

Gubcsi Lajos: nincs Nincs zöld Fagyott a föld Nincs szép Hull az ég Nincs barna Nincs arca Nincs Lilla Csak vipera S nincs semmi Rajtad túl Csak a feldúlt lélek Nem jut levegő Minden megfúl Félek, érted?

2013.06.08. 08:25 bubutu

Ady Endre: Az örök gyermekség Édes átok: Utolsó napig és hajszálig Gyermek-szemmel Nézni a világot. Újra-újra Megborzaszt az emberi rosszság, Szepegéssel Borzalomba fúlva. Kérded, kérded: Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? S jön a válasz S a választ nem érted. Jön a válasz S úgy hallgatod, mint riadt gyermek S reszketsz, mint fa, Félig-zöld és száraz. S szólsz: bús kincsem, Te, szakadatlan, vén gyermekség, Úgy imádlak: Egyebem úgysincsen.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]