Új bejegyzés Frissítés

2020.06.17. 22:35 bubutu

Juhász Gyula: Finikének   A boldogságot akkor érezed meg, Mikor már nincsen, mint a madarat, Mely az erdőnek nyári éjszakáján Fölötted álmodott vén fának ormán S akkor láttad meg, mikor elröpült.  A boldogság az, ami volt. Az élet Csak szenvedés, csak álom, bús, ködös. Örök csak az, mi túl e földeken, Emlékek boldog szigetén dalol már, Kálvária-domb minden tűnt öröm, Melyen megváltó bánatunk köszönt!

2020.06.06. 23:08 bubutu

Juhász Gyula: Emlék   A szálló évekkel Sok minden megy el, De a szív, a koldus, Tovább énekel.  Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tűnt szépek után!  Ami emlék, szebb is, Mint az, ami él, Romok is ragyognak Hűs hold fényinél!

2020.06.06. 22:43 bubutu

Juhász Gyula: Szerelem volt   Oly messze, messze, messze már, Hol az öröm s madár se jár, Hová a vágy is elhervadva ér el, Oly messze, messze, messze vár.  Szerelem volt a neve régen, Tavaszban, éjben vagy mesében, Tegnap még szenvedés volt, kínos, kedves, Ma emlék, holnap síromon kereszt lesz.

2020.06.05. 20:44 bubutu

Juhász Gyula: Egy képre   Fején bús aranykoszorú. Az arca halvány, szomorú.  A szeme messze, messze néz, Az ajka néma szenvedés.  A lelke arcán úgy ragyog, Mint szőke éjben csillagok.  Mosolya fátyol, szava dal, Gyönyöre: rózsás ravatal.  Ki ez a lány? Elkérdezem. Szép és bús. Angyal. Idegen.

2020.05.30. 00:03 bubutu

2020.05.29. 23:29 bubutu

Juhász Gyula: Az élet szonettje   ...És minden alkony opálosan éled És minden hajnal szőkén rámkacag És mindig forrnak vágyak és nyarak, Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!   És mindig küldesz új bánatokat És új reményt is, ami dalra méltó És szemeket, amelyek, mint a mély tó, Balzsamot adnak nékem s titkokat.   És nem fáradok el téged szeretni S téged gyűlölni, lázas csoda, élet, Naponta vággyal járulok elébed   S bár mindig közelebb a szürke semmi, Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény, Úgy érzem, gazdag voltam benned én.

2020.05.23. 14:41 bubutu

Tóth Árpád: Olykor éjjel...   Olykor éjjel... szívem hogy zakatol! Az ágyon ujjam tévedezve jár, S nagyon közel, mellettem valahol Halkan megkoccan a vizespohár... S nem tudom, hol vagyok... akadozón Rémlik elém az elmúlt, messzi est, S az ujjam a fagyos márványlapon Reszketve egy gyújtót keres... Áldott a fény, mely sercegőn, fakón Ilyenkor gyűrt párnám mellett kigyúl, S a kedves, vén tapétát a falon Megcsillantja, s bús orcámhoz simul! Jól esik látnom: csendesen pihen Minden bútor és békén feketül, S az iszonyú és néma semmiben Föllélegzem: nem vagyok egyedül... Kabátom összegyűrve lóg szögén, A rózsa rajta hervadóra vált, S egy percre, a klublépcső szőnyegén, Látom a rózsaáruló leányt: A lámpák közt mily búsan oson át, Apró teste mily zsenge s mily hajolt... Látom álmos és szelíd mosolyát... Szegénynek festett arca volt... Csönd... vén poétám könyvét fölveszem, Hová este dobtam, a szék alól, S míg lankadtan lapozgat a kezem, Zörgő lap s agg rím álomba dalol. Félfüllel hallom, s halkan nevetem: Künn egy papucs mily furcsán csoszog el, S puha Nirvánám, csöndes fekhelyem Altatón, hűsen átölel...

2020.05.23. 13:06 bubutu

François Villon: Kérdések kérdése   Tudom, mitől döglik a légy.  Tudom, ki hord rongyot, ki selymet.  Tudom, mi csúnya és mi szép.  Tudom, melyik fa mit teremhet;  Tudom, melyik mily nedvet enged.  Tudom, minden mögött van ok.  Tudom, ki dolgozik, ki tesped.  Csak azt nem tudom: ki vagyok? Tudom, ki ölt csipkés zekét. Tudom, barátok mit viselnek. Tudom, hogy úr, kit strázsa véd. Tudom, mi illik szent szüzeknek. Tudom, a tolvajbanda-nyelvet. Tudom, sok tökfej jóllakott. Tudom, tüzes bort hogy vizeznek. Csak azt nem tudom: ki vagyok? Tudom, ki tart öszvért, gebét; Tudom, hogyan bírják a terhet. Tudom, ki dáma, ki cseléd. Tudom, hogy jó pénzt merre vernek. Tudom, mik a cseh tévtanok, Tudom, hogy Róma sosem enged Csak azt nem tudom: ki vagyok? Ajánlás Tudom, amit kell tudni, Herceg! Tudom, mi rozsdás, mi ragyog. Tudom, hogy egyszer eltemetnek. Csak azt nem tudom: ki vagyok?   Fordította: Mészöly Dezső

2020.05.23. 12:51 bubutu

Babits Mihály: Esti kérdés   Midőn az est, e lágyan takaró fekete, síma bársonytakaró, melyet terít egy óriási dajka, a féltett földet lassan eltakarja s oly óvatossan, hogy minden füszál lágy leple alatt egyenessen áll és nem kap a virágok szirma ráncot s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán nem veszti a szivárványos zománcot és úgy pihennek e lepelnek árnyán, e könnyü, síma, bársonyos lepelnek, hogy nem is érzik e lepelt tehernek: olyankor bárhol járj a nagyvilágban, vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban, vagy kávéházban bámészan vigyázd, hogy gyujtják sorban a napfényü gázt; vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel nézzed a lombon át a lusta holdat; vagy országúton, melyet por lepett el, álmos kocsisod bóbiskolva hajthat; vagy a hajónak ingó padlatán szédülj, vagy a vonatnak pamlagán; vagy idegen várost bolygván keresztül állj meg a sarkokon csodálni restül a távol utcák hosszú fonalát, az utcalángok kettős vonalát; vagy épp a vízi városban, a Riván hol lángot apróz matt opáltükör, merengj a messze multba visszaríván, melynek emléke édesen gyötör, elmúlt korodba, mely miként a bűvös lámpának képe van is már, de nincs is, melynek emléke sohse lehet hűvös, melynek emléke teher is, de kincs is: ott emlékektől terhes fejedet a márványföldnek elcsüggesztheted: csupa szépség közt és gyönyörben járván mégis csak arra fogsz gondolni gyáván: ez a sok szépség mind mire való? mégis arra fogsz gondolni árván: minek a selymes víz, a tarka márvány? minek az est, e szárnyas takaró? miért a dombok és miért a lombok s a tenger, melybe nem vet magvető? minek az árok, minek az apályok s a felhők, e bús Danaida-lányok s a nap, ez égő szizifuszi kő? miért az emlékek, miért a multak? miért a lámpák és miért a holdak? miért a végét nem lelő idő? vagy vedd példának a piciny füszálat: miért nő a fü, hogyha majd leszárad? miért szárad le, hogyha újra nő?

2020.05.20. 02:16 bubutu

2020.05.20. 02:05 bubutu

Juhász Gyula: A csillagok szerelme   A vágyak hervadt levele Tétova hull a földre le, Avarja sápad, egyre nő: Dérverte szemfedő. Csak hulljatok, ti levelek, Bús vágyaim, ti betegek. A fám azért az égre nő: Bár földje temető. Csak szálljatok, ti madarak, Örömök, messze ég alatt, A fám azért tavaszra lel, Ha egyszer kitelel! Csak hullj, levél és szállj, madár, Csak tűnj, tavasz és múlj, te nyár. A csillagok, szűz csillagok Szerelme rámragyog.

2020.05.20. 02:00 bubutu

Juhász Gyula: Könyvem elé   A szomorúság meg ne csaljon, Mi verseim mélyén sajog, Túl bánaton és forradalmon, Rám már az örök nap ragyog. Csak az fáj és bánt, hogy e napnak Sugara sokra nem derül, Csak az búsít, hogy e magasban Sokszor maradtam egyedül.

2020.05.15. 20:14 bubutu

Babits Mihály: Három angyal   Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre az égből egyenesen, mint egy könny szemből a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy ne tudjon elröpülni? és az utolsót hova rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha? Óh jaj, késő! már az első hószin angyal csupa folt! És a másik messzeszállott, aki olyan könnyű volt! Harmadikat szégyenemre látja az egész világ, mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

2020.05.15. 20:02 bubutu

Babits Mihály: A szökevény szerelem   Annyi év, annyi év: a szerelem tart-e még?  Azt hiszem, kedvesem, ez már rég nem szerelem. A szerelem meggyujtott, meggyujtott és elfutott, itthagyott, itthagyott.  Mintha két szép fa ég puszta környék közepén és a lángjuk összecsap, s most a két fa egy fa csak: pirosak, pirosak.  Nem is két fa, két olajkut és a lángjuk összecsap - mélyek, el nem alszanak. A szerelem messze van már és kacag, és kacag.  Mit kell itt még szerelem, kedvesem? Úgy tudlak már csak szeretni mint magamat szeretem, égve s égetve, kegyetlen  s érzem, hogy kacag mögöttem a szökevény szerelem.

2020.05.08. 00:07 bubutu

Áprily Lajos: Hol járt a dal?   Hol járt a dal - mit kérditek? Kutak titkát ki fejti meg? A dalnak is titok marad, miért dagad, miért apad. Hányszor van úgy, hogy mélyre ás, s ti azt mondjátok: hallgatás. És mondjátok: meghalt, pedig csak barlangokba rejtezik. Mélyen muzsikál odalenn, de zenéje szövegtelen. Én ismertem némát, nagyot, ki Nessus-ingben "hallgatott". Hol járt a dal? Könnytől vakon sötéten ült a sírokon. Delejes örvényekbe szállt és sorsot látott és halált. És villámfényben látta lenn a szépség testét meztelen. Az Isten titkát leste meg, ha újra szól, azért remeg. De nem vall róla szó soha, csak a különös mosolya.

2020.04.26. 01:48 bubutu

Reményik Sándor:    Én nem futok. Nincs mért. Nem kápráztat a pálma-ág.  Útszélen; árokparton, A versenyen kívül Szedem a novemberi ibolyát.  Én nem futok, Távol a sértő zajtól, bántó fénytől  A Janus-arcú dicsőségtől,  Rendezgetem csokorba ibolyámat,  Ha valakit tarlómra fúj a szél, A vágy, a nyugtalanság, vagy a bánat:  Más virág híján, mutatom neki  Novemberben kinyílott ibolyámat. Ha kell: jó, ha nem: békesség neki.  Én nem futok. Én nem akarok senkit utolérni. Nem hatalomért, csak egy morzsa szívért  Vágyom a virágomat kicserélni.

2020.04.26. 01:29 bubutu

https://www.youtube.com/watch?v=hF61OQrddjc

2020.04.16. 01:20 bubutu

Juhász Gyula: Az élet szonettje    ...És minden alkony opálosan éled  És minden hajnal szőkén rámkacag  És mindig forrnak vágyak és nyarak,  Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!    És mindig küldesz új bánatokat  És új reményt is, ami dalra méltó  És szemeket, amelyek, mint a mély tó,  Balzsamot adnak nékem s titkokat.    És nem fáradok el téged szeretni  S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,  Naponta vággyal járulok elébed    S bár mindig közelebb a szürke semmi,  Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,  Úgy érzem, gazdag voltam benned én.

2020.04.11. 22:53 bubutu

Juhász Gyula: Fanyar tavasz   Ma jobban fájsz, mint eddig, ó tavasz, Te minden évben ékes és derűs, Te minden évben fiatal maradsz S az én szívemből lassan messze tűnsz.  Hol vagytok régi tavaszok szelid És édes játékai, szerelem S dicsőség pillangói, merre vitt Víg táncotok, mely játszott csak velem?  Hol vagytok régi lányok és dalok És régi álmok, hol a régi bú, A régi bú, hogy fiatal vagyok? Az örök álom vár már, vén fiú!

2020.04.09. 11:29 bubutu

Erdélyi József: Reggel Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kéklett az ég, sütött a nap; mentem sötét fenyők alatt. Kezemet fogta jó apám; sárgarigó fütyölt a fán. Sárga rigó, huncut rigó, azt fütyölte, hogy élni jó; hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Jó lenni nagynak, kicsinek, mindennek és mindenkinek, sárgarigónak legkivált, nagy kertben élni nyáron át, fenyőre szállni rangosan, fütyölni szépen, hangosan, hirdetni vígan szerteszét, hogy élni jó, hogy élni szép, ha fogják az ember kezét. Egy szép reggelre gondolok, és mosolygok és meghalok. Kék lesz az ég, ragyog a nap; megyek magas fenyők alatt kezemet fogja holt apám, s megszólal egy rigó a fán. Azt mondja majd az a rigó, hogy élni szép, hogy élni jó, de halni szebb, de halni jobb, s én mosolygok és meghalok.

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]