Új bejegyzés Frissítés

2022.11.15. 19:37 bubutu

Wendell Berry: Az érés folyamata   Körülöttünk, nézd,  évről-évre több jegyest talál magának a halál. Ifjan léptünk a nagy színműbe mind, és amikor a szerepünk lejár, a rendező a deszkákról leint. Könnyű mókának indult a játék, ajándék. Azután, mialatt lelkünkbe tolakodik a gondolat, hogy nincs örökkévaló szerep; a jelent értőbben vigyázzuk, jobban szeret, aki szeret, a férfi hétköznap is tudja, asszonya mit jelent; egyikünk sincs fent, másikunk sincs lent. A hajunk őszül, bölcsebbek vagyunk, és kellő alázattal várjuk, hogy elménk érett magját illő talajba hordja majd át a szeszélyes szellő. Elménket megkísérti a halál szelleme. Rémítő rettegés ez annak, aki  arcát tenyérbe rejti és vívja hiábavaló harcát ellene. Nem kellene. Egész életünk lelkünket érleli. Ennek tudata vigasz - és hogy te vagy – segít felednem, mi lesz, ha mécsesem kihagy.

2022.11.15. 19:27 bubutu

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig  (Do not stand at my grave and weep)    Ne jöjj el sírva síromig, Nem fekszem itt, nem alszom itt; Ezer fúvó szélben lakom Gyémánt vagyok fénylő havon, Érő kalászon nyári napfény, Szelíd esőcske őszi estén, Ott vagyok a reggeli csendben, A könnyed napi sietségben, Fejed fölött körző madár, Csillagfény sötét éjszakán, Nyíló virág szirma vagyok, Néma csendben nálad lakok A daloló madár vagyok, S minden neked kedves dolog... Síromnál sírva meg ne állj; Nem vagyok ott, nincs is halál. (1932)

2022.10.31. 13:13 bubutu

2022.10.31. 13:10 bubutu

"Ha van, akire emlékezhetek ezen a napon, ha van, akinek fáj a hiánya, az nem csak azt jelenti, hogy elvesztettem valakit. Azt jelenti, hogy volt valaki, akit szerettem, akit szeretek. A szeretet itt maradt. Ezt jelzi a fájdalom. Csekélyke ár, amit fizetnem kell azért, hogy ő az életem része lehetett.” (Zabolai Margit)

2022.10.27. 13:45 bubutu

Armand Sully-Prudhomme: Sóhaj   Nem látni őt, nem hallani, nem szólni és nem vallani, imádni híven, nem feledni, folyton szeretni. A két karunk felé kitárni, a semmiségbe nézni, várni, s ha nem jön, úgy is rámeredni, mindig szeretni. Szenvedni s bírni, egyre bírni, nem érni el és sírni, sírni, elhullani, könnyben feredni, mindig szeretni. Nem látni őt, nem hallani, nem szólni és nem vallani, de láztól és vágytól veretni s mindig szeretni.

2022.10.26. 22:50 bubutu

Dánielfy Gergely: Csönd   A csönd az most nagy úr, a hibámból tanul Megbíztam benned és szerettem vadul Egy titkos ölelés, mi voltam neked én? Kérdés, most menjek? A tévén csak reklám A filmnek már vége és ülök egy padkán Nem várt remegés, álomból felkelés Én úgy hiszem, hogy van hitem De adj erőt, hogy érezzem Kell egy igaz ölelés Két kezed a két kezem Én eltöröm, ha vétkezem Miért kerül el a szó? Majd szólsz, de most már elmegyek A lábam már nem úgy remeg Mikor füledbe súgtam azt Mikor jön el a virradat? Azt mondtad, most itt jó velem Megnyugszik már az életem Tudod, ordító csönd vagyok Tudod, árnyékoddal táncolok Erős a lánc a torkomon Elvágni sajnos nem tudom Alkoholszagú, magányos éjem A másik szobában ott van és nézem Fél-e tőlem, lépjen? Ezt kérdi tőlem ébren A lábnyomodban ott van egy örült játék Nem kérek belőle, szép volt a szándék Hagyom most, hadd menjen Ledűlök itt a kertben Én úgy hiszem, hogy van hitem De adj erőt, hogy érezzem Kell egy igaz ölelés Két kezed a két kezem Én eltöröm, ha vétkezem Miért kerül el a szó? Majd szólsz, de most már elmegyek A lábam már nem úgy remeg Mikor füledbe súgtam azt Mikor jön el a virradat? Azt mondtad, most itt jó velem Megnyugszik már az életem Tudod, ordító csönd vagyok Tudod, árnyékoddal táncolok Erős a lánc a torkomon Elvágni sajnos nem tudom Gyűlölnélek, de nem tudlak és nincs már szívem Nálad van, döntsd el, hogy visszaadod-e nekem Egy porszem vagyok az egész világegyetemben Fertőz a mosolyom, vérem a félelem Kell egy igaz ölelés Két kezed a két kezem Én eltöröm, ha vétkezem Miért kerül el a szó? Majd szólsz, de most már elmegyek A lábam már nem úgy remeg Mikor füledbe súgtam azt Mikor jön el a virradat? Azt mondtad, most itt jó velem Megnyugszik már az életem Tudod, ordító csönd vagyok Tudod, árnyékoddal táncolok Erős a lánc a torkomon Elvágni sajnos nem tudom Itt a csönd   https://youtu.be/f4K8roizPgQ

2022.10.25. 15:47 bubutu

Szabó Lőrinc: Két ország határán   Ha még megkívánsz, megkívánlak érte, kevés már a kedvem földi jóra, szépre, kezdek öltözködni jégbe, hófehérbe. Nem érek rá többé könnyű ölelésre, ha nagyon szeretsz, hálás leszek érte, ha nem csábítasz el, magad vesztesége. Én már csak az égre nézek fel maholnap, két ország határán lábaim topognak, az is csak búcsú, ha szívedbe botolnak. Ha még itt marasztalsz, hálás leszek érte, nagyon nehéz az út az őszbe, a télbe, nem kísérhet oda nyarad édessége. Megyek mégis. Kell a béke tisztasága, nem tudom, mit ér, de ma még fáj az ára; várjak, most, miattad, várjak, utoljára? Sírva így búcsúzom, régi életemtől, ha nem húzom is ki kezed a kezemből: nincs út visszafelé e szomorú percből. Öltöztet az idő jégbe, hófehérbe, két országban járok, mindegyiktől félve; akármit választasz, megszenvedek érte.

2022.10.25. 15:35 bubutu

Müller Péter Sziámi: Mondhatsz még egy szót   Mondhatsz még egy szót Hogy ne legyen túl nagy csend Mondj egy szót ami megtart És átvisz a rossz vizeken A búcsúzáshoz nem ragaszkodom Essünk túl a kínos dolgokon Többé már nem fáj a fájdalom Mondhatsz még egy szót, de ne vigyázz többé rám Egy szót, ami elszáll, és nincsen utána hiány A búcsúzáshoz nem ragaszkodom Essünk túl a kínos dolgokon Többé már nem fáj a fájdalom Fáradt fákról levelek hullnak Elmúlás, de ez is elmúlhat Jó ez a hely Csöndes hátország Hogy itt hagyjam most kell kis bátorság Mától másképp lesz Mert mától holnap van Megpihen egyszer az út is A vándorok álmaiban A búcsúzáshoz nem ragaszkodom Essünk túl a kínos dolgokon Többé már nem fáj a fájdalom Fáradt fákról levelek hullnak Elmúlás, de ez is elmúlhat Jó ez a hely Csöndes hátország Hogy itt hagyjam most kell kis bátorság Ábrándokba nem kapaszkodom Essünk túl a múló dolgokon Többe már nem fáj a fájdalom Többé már nem fáj a fájdalom https://youtu.be/JAGlmAAAtoM

2022.10.16. 00:14 bubutu

jó ez a puha, lágyan ringó csend, arcom benne fürösztöm   (Mészárosné Gárdosi Gabriella)

2022.10.14. 21:21 bubutu

Dsida Jenő: Szeretnék   Szeretnék:  kimenni messze, a víz partjára  s a lemenő nappal szembenézve  nekidőlni egy fának.    Hetenként többször.    A fejemet is hátravetve  hallgatni a halk szúnyogdongást,  meg a zsongó, csobogó vizet,  mikor beszél a Csenddel.    Úgy maradni,  míg feljönnek a csillagok  és simogató ezüst fényüket  fejemre hintik.    ...Először egy napig maradni ott  azután két napig,  azután három napig,  azután mindig...

2022.10.12. 19:13 bubutu

Konyha: Százszor visszajátszott   Vállad a párnám, sokáig várt rám, már sehova se rohanok A tegnap, az álmom, a csengőhang mind mozaikdarabok A holnap doboz bonbon - kibontom ha eljön az ideje Ezüstpapírban édes jövő, csodajó lenne, de - én Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam Maradok százegyedszer is még Százegyedszer is akarom veled ezt még Vállad a párnám, sokáig várt rám, már sehova se rohanok A tegnap, az álmom, a csengőhang mind mozaikdarabok A holnap hajó - utazni jó, ha eljön az ideje Ezüst hullámok várnak, horgonyt szedni kellene, de én Ottragadtam egy százszor visszajátszott pillanatban Ami százegyedszer is szép, százegyedszer is szép Ottragadtam, hiába hívhat bárki, én megmondtam Maradok százegyedszer is még Százegyedszer is akarom veled ezt még   https://youtu.be/iE8L4ibodtA

2022.10.11. 21:37 bubutu

Csorba Győző: Ha meghallgatnál   Milyen mesés meséket tudnék Mesélni én neked, Ha biztató, meleg sugárral Ragyogna rám szemed. Milyen derűssé tudnám tenni Az álmos szép esteket, Mikor szép homlokod havára Az ősz bút festeget. És mennyi friss reménykedéssel Tudnék kiáltani: Tavasz lesz, nyár lesz nemsokára, Víg arcot váltani ! És... és... de jaj mit is beszélek, Hiszen te messze vagy, Nem ér, nem ér el hozzád vágyam És hozzám a szavad. Világok vannak közted s köztem, Óh irgalmas nagy ég! S megráz a sírás, összegörnyeszt, Csak könnyem volna még!

2022.09.28. 21:30 bubutu

Csorba Győző: Alázat   Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem. - Megcsöndesedtem, nem verekszem többé, várom türelmesen, hogy gazdag terveit betöltse életemmel a szerelem. Fáj a hiány szívemben, restellem, hogy ember így vagyok, hogy lelkemen és testemen a csonkaság sajog - de rendelés ez, jogerős ítélet, nem lázadok. Nem lázadok, csak mentem magamat, ahogy lehet, csak illő társamat fürkészem a hiú magány helyett, aki ölében és kezében ajándékot számomra rejteget. Szeretném elmondani végre, végre, mi vagy nekem - hát így terelt hálóm elébe a gondos szerelem, hogy fönnakadva gyönge szálain, maradj velem. Tőled már a viharok elszaladtak; szelíd verő fényezte békés vonalát utadnak, a nyugalom, e fő erő lengett lényed körül, mint sérthetetlen levegő. - Szél támad, és elvinni készül, emelgeti a szoknyád, beteg vagyok a rettegéstül, zokogva borulok rád: úgy őrizlek, mint gyáva börtönőr szökni-akaró foglyát. Ijesztenélek a világgal: mi lesz, ha nem véd az én hűségem? kis virágos ággal, mi lesz veled? - károdra tennéd. Ijesztenélek, - s panaszkodom inkább: romjaimon tekints szét! Szél támad, és elvinni készül - nyomaidon bedől az is, mi eddig ép volt, s meg nem épül többé se ég, se föld, mindenfelől a hiány szakad rám, - te óvsz mindenfelől. Szeretném elmondani végre egyszer, mi vagy nekem, most, amikor már húzódol, menekszel, s nehéz fejem horgadva várja: koszorúzza meg már a szerelem.

2022.09.26. 19:47 bubutu

"...Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, érett gyümölcsök inganak az ágakon. A lepkét könnyü szél sodorja, száll. Érik bennem, kering a halál. Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik. Füstölg a halál. Élni szeretnék. Lélek vagyok. Arkangyalok égi haragja ég bennem, riaszt a világ. ..." (Radnóti Miklós: Előhang egy monodrámához)

2022.09.23. 19:39 bubutu

Petőfi Sándor: A bánat? egy nagy óceán...   A bánat? egy nagy óceán. S az öröm? Az óceán kis gyöngye. Talán, Mire fölhozom, össze is töröm.

2022.09.21. 19:55 bubutu

Reményik Sándor: Mivé lesz? ...   Mivé lesz ez a késő napmeleg,  Mely most így át meg áthat engemet,  S mely idén utolsó melegnek tetszik?  Rőzsetűzzé lesz lelkem ugarán,  Mely mellett csillagtalan éjszakán,  Nagy téli éjszakán  Álmok didergő tábora melegszik?    Mivé lesz ez a levélsuttogás,  Ez a haldoklók beszélgetése?  Támad belőle új melódia:  Ájtatos szívem nyárfareszketése?  Karácsonyesti prédikáció,  Ha már lehullt a hó?    Mivé lesznek e lobogó színek?  Marad egy tisztás szívem közepén:  Kietlen télben szép őszi sziget?    És napsütésből, nyárfareszketésből,  Színek pazarló játékaiból  Szövődik-e énbennem az a béke,  Mely mint egy láthatatlan sugárkéve  Testvéreim szívére ráhajol?

2022.09.20. 20:46 bubutu

Billy Collins: Ölelés   Ismerjük az ölelős trükköt. Mikor saját magad karolod át, olyan ez pont, hátulról nézve, mint mikor valaki más fonódik rád, lehet egy hölgy karja az ingeden, érzéki ujjának nyakad esik kézre. Elölnézetből viszont egész más az ábra, sosem látszottál még ilyen árvának, nem mozdulhat a vállad és a kezed sem, akár egy szabót is várhatnál ilyen pózban, aki egyenes zakót illeszt majd rád, hogy az tartson meg igazán feszesen…

2022.09.19. 21:58 bubutu

Tóth Árpád: Jól van ez így   Hogy miért vagyok többször szomorú,  Mint víg, ó, kedves, kár úgy számbavenni,  Jól van ez így,  Lásd, kell szomorú embernek is lenni.    Kell lenni szívnek, amelyben kihajt  S dússá érik az élet szenvedése,  Vak, ferde mag,  Mely mégis, mégis, istenek vetése.    S lásd, van az úgy, hogy ez a bús vetés  Legsúlyosabb kalászát akkor kapja,  - Furcsa titok -  Ha jó időknek fénylőn süti napja.    Sokszor meg mintha mély, nyugodt öröm  Acélos fénye éppen őbelőle  Csillogna ki,  Ha ráhullt a könnyek meleg esője.    "Bánat" - mondod, - de bánat és derű  Között a határ olyan egyszerű-e?  Hátha a bú  Íze kapat a legbölcsebb derűre?    Hátha a végső Aratás után,  Mikor sarló alá hull lassu szára,  Belőle kél  Szent kenyér az istenek asztalára?

2022.09.14. 19:25 bubutu

Billy Collins: A halottak   Mondják, a halottak ránk folyton lenéznek. Csónakjukban áteveznek lassan az örökléten, üvegfenéken át látják, mit csinálunk éppen, látják minden mozdulatát a lábnak, a kéznek. Nézik, lenn a glóbuszon fejtetőnk hogy mozog, és ha kábán, amit a hosszú délután okozott, lefekszünk a mezőn, vagy egy heverőre, azt gondolják, várakozón visszanézünk rájuk, és akkor, mint a lassan ránk hulló álmunk őre, a vízből csendben kiemelik az evezőlapátjuk.

2022.09.14. 00:30 bubutu

az éj múlik s ha egyedül ébredek hát álmodlak tovább   (Balázs József)

[1687-1668] [1667-1648] [1647-1628] [1627-1608] [1607-1588] [1587-1568] [1567-1548] [1547-1528] [1527-1508] [1507-1488] [1487-1468] [1467-1448] [1447-1428] [1427-1408] [1407-1388] [1387-1368] [1367-1348] [1347-1328] [1327-1308] [1307-1288] [1287-1268] [1267-1248] [1247-1228] [1227-1208] [1207-1188] [1187-1168] [1167-1148] [1147-1128] [1127-1108] [1107-1088] [1087-1068] [1067-1048] [1047-1028] [1027-1008] [1007-988] [987-968] [967-948] [947-928] [927-908] [907-888] [887-868] [867-848] [847-828] [827-808] [807-788] [787-768] [767-748] [747-728] [Korábbi]