A nagyanymhoz vittek el aludni
egy jjelen.
Stt bokrok kztt egy kert kukucsklt,
emlkezem.
A flhomlyban llt egy vegajt,
oly furcsa volt.
Az ra vert, vert, de nem gy, mint otthon,
dalolt, dalolt.
Vn ra, rgi szkek, fanyar illat,
ksrtetek.
Csordultig telt bnattal pici mellem,
majd megrepedt.
Kiltani akartam s lerogytam,
mint egy hv.
Karom kitrtam, s hirtelen megllott,
llt az Id.
Pr rgi btor rvn s bsan ll itt.
Kis asztalon a lmpa arasznyi krt vilgit.
Szp szirzsa hervad vetetlen hideg gyon.
Megsimitom mg egyszer s a kis szobt bezrom.
Egy este majd csak n is elmegyek.
lmos komondor kikisr farkcsvlva,
A falu alszik. J mly a falu lma,
S mikorra bred s megmosakszik rendben,
Ki krdi, bnja, hogy n merre mentem
s hol takarnak barna nagy hegyek?...
Rebben szemmel
lk a fnyben,
rzsafa ugrik
t a svnyen,
ugrik a fny is,
gylik a felleg,
surran a villm
s mr feleselget
fenn a magasban
drgedelem vad
drgedelemmel,
kkje lehervad
lenn a tavaknak
s tkre megrad,
jjj be a hzba,
vesd le ruhdat,
mr esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az es
ssze szivnket.
Szerencselepnyek fstlnek az ton
a kdben, j tehenektl, de k mr
pisla jszlak eltt eldlve pihennek
s orrlikuk kr is enyhlni szll a lgy!
Most a hjjas kcot kalapozza
halovnyan a holdfny s nem csillagzik
az g! mert angyalaink magukra hztk
a fekete takarkat, mr hiba
ll ki vrni az apjt, csillagok nlkl
nem n nagyra ilyenkor a kicsi legny!
De azrt hazafel jnnek szekren
s paprral polt glrikkal stten
a gazdk s eldlnek, ha asszonyuk kilp
meleg szoknyibl elttk s szolglva
hozzjuk bontja a testt melegen!
Kinn kutya nappali mrgt jtsza
a lnccal, benn a gyerek figyel mg,
szemekkel s a macska! s szeret zajban
lmodnak egytt mr, kcsg tejekrl
boldogan, nyluk csorgatva a vackon!
Hvs, szntelen pra:
a fld s a fk llegzete,
felhk fia, sz uszlya,
halott hajnalok holt keze.
Majdnem nincs. Semmi… mgis
mindentt ott van, fenn s lenn,
szjban s szvben, szban s hitben,
s ha van: nincs, s ha nincs: Minden.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)