Rebben szemmel
lk a fnyben,
rzsafa ugrik
t a svnyen,
ugrik a fny is,
gylik a felleg,
surran a villm
s mr feleselget
fenn a magasban
drgedelem vad
drgedelemmel,
kkje lehervad
lenn a tavaknak
s tkre megrad,
jjj be a hzba,
vesd le ruhdat,
mr esik is kint,
vesd le az inged,
mossa az es
ssze szivnket.
Szerencselepnyek fstlnek az ton
a kdben, j tehenektl, de k mr
pisla jszlak eltt eldlve pihennek
s orrlikuk kr is enyhlni szll a lgy!
Most a hjjas kcot kalapozza
halovnyan a holdfny s nem csillagzik
az g! mert angyalaink magukra hztk
a fekete takarkat, mr hiba
ll ki vrni az apjt, csillagok nlkl
nem n nagyra ilyenkor a kicsi legny!
De azrt hazafel jnnek szekren
s paprral polt glrikkal stten
a gazdk s eldlnek, ha asszonyuk kilp
meleg szoknyibl elttk s szolglva
hozzjuk bontja a testt melegen!
Kinn kutya nappali mrgt jtsza
a lnccal, benn a gyerek figyel mg,
szemekkel s a macska! s szeret zajban
lmodnak egytt mr, kcsg tejekrl
boldogan, nyluk csorgatva a vackon!
Hvs, szntelen pra:
a fld s a fk llegzete,
felhk fia, sz uszlya,
halott hajnalok holt keze.
Majdnem nincs. Semmi… mgis
mindentt ott van, fenn s lenn,
szjban s szvben, szban s hitben,
s ha van: nincs, s ha nincs: Minden.
Ne fjjon a lelkem,
ne fjjon a testem,
legyen, ki felemel,
amikor elestem.
Amit mznek rzek,
epv ne vljk,
kvessen a bke,
mint jsgos rnyk.
S ha majd j a hall,
szljon hozzm szpen,
s ne a htn vigyen,
hanem az lben.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)