lek, mint szigeten.
Mindennap trdre kell
hullanom. Kivled
semmi sem rdekel.
Kihlhet mr a nap,
lehullhat mr a hold,
e zeng tlvilg
magba szv, felold.
des illatai,
klns fnyei
vannak. s szigor
boldog trvnyei.
Mit mshol ketyeg
kis ra mreget,
itt melled dobaja
mri z veket
s ha szlasz, mindegyik
puhn, rvedezn
ejtett igd ezst
virg lesz kk mezn
s shajod a szl,
mely frtjeimbe kap
s arcod itt a hold
s arcod itt a nap.
Hrom, hrom, hrom, hrom, hrom angyal szllt felm.
Egyik fehr, mint a felh, msik knny, mint a fny.
Harmadik gy hullt a fldre az gbl egyenesen,
mint egy knny szembl a szvbe, nedvesen s nehezen.
Hogyan vjam meg az elst, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtl? hogyan tartsam szorosan a msikat,
hogy ne tudjon elrplni? s az utolst hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lssa t soha?
h jaj, ks! mr az els hszin angyal csupa folt!
s a msik messzeszllott, aki olyan knny volt!
Harmadikat szgyenemre ltja az egsz vilg,
mert gyszomban szjjeltptem lelkem rz ftyolt.
Este volt s a nyri grl
Rohan, tzes vgyak estek belm,
Mikor a brnk ssze-sszert,
Egsz letemmel ott ltem n,
Azon a kicsi, darabka helyen,
Ahol a brnk,
A brnk sszert.
Most mr tudom, t, t kerestem,
Mikor jelenst krt az eszem.
S , ti kis virgok s ti embertelen messzesgek,
rtitek-e az szavt, lt?
Mert mr nem birom el s az egsz asszonyt
Mhike-zmmel s hatalmas
stks-dob kiltsokkal
Kihirdetem.
Micsoda melletted a napsttt szllhegy,
A hajnalszr friss, gi llat,
Vagy a bokrok reggeli ringatdzsa
A hajadon fldek zsenge tomporn?
Minden asszony cskja sszebugyog benned
S mr sokszor flek, nagyon flek tled,
Mert mi nagyon sszebogozdtunk
S mg minden szabad szlat elkeversz.
, mi akkor is kvnjuk egymst,
Mikor nrajtam szrny kvek vannak
s te knny felhkn heversz!
Az utak, melyeket nem jrunk,
az utak, melyek bennnk maradnak,
azok is vezetnek, szmolatlanul, valahov.
A szavak, melyeket nem ejtnk ki,
a szavak, melyek bennnk maradnak,
azok is fltrjk lnynket, maradktalan.
A csatk, melyeket nem vvunk meg,
a csatk, melyek bennnk maradnak,
azok is bvtik bennnk titkon a hazt.
A magvak, amelyeket nem vetnk el,
a magvak, melyek bennnk maradnak,
azok is megsokszorozzk, vgtelenl, az letet.
A hall, melybe nem halunk bele,
a hall, mely bennnk marad,
az is mlyti bennnk a hallgatst.
s mindentt, mindenbe
gykeret ereszt a vers.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)