Fk kontrjn borzol a fsfog szl,
tetcserepeken puhn tapogat a fny,
az utcai lmpa, mint imdkoz sska
parzsl szemvel a virradatot vrja.
A hzfalak sarkain mr vibrl a hajnal,
kertsek mentn topog ggyel-bajjal.
Mg csak lmlkodik, figyeli a tjat,
mmoros bdulat gyjt szemben vgyat.
Rd gondolok, mg ert gyjt az j nap.
Lesz-e mg idnk, sorban utolsknak?
Visszatlthetjk-e az eldobott veket?
Rm kattint az lom, megnyitja kpedet.
Az illatod bolondja voltam,
gy hajtottam hozzd a fejem,
mint tlen illatos, idegen
prs virgokhoz, amelyek
japn vzban remegnek egy
alkonyul szobnak asztaln
s az illatuk a nyrrl mesl.
Oly vigyzva, halkan cskoltam
meg az ajkad, hogy szirmod ne hulljon
s sokig megmaradj nekem,
de hiba, az illatod elszllt
s n egy rgi parfmnek fj
emlkt hegedlm el most
emlkezn a papiroson.
"... a gyertyk nem tartsak, ... kihunynak a kisfik-kislnyok szemben, vagy szl fjja el a lngjukat... aztn mr csak villanygk vilgtanak, s a fnyknl az ember mindent olyan vilgosan lt..."
Ht elmlt, tudom minden vget rt,
Elszllt a nyr, oly messze jr.
Ht elmlt, ma sem rtem, hogy mirt?
Mgis gy fj, hogy elmentl, elhagytl.
Ez majdnem szerelem volt, s majdnem igazi vgy,
Egy percig flnk hajolt, mr ment is tovbb.
Majdnem sikerlt mr, egy lps volt csak az g,
Az lmok kdftyolt te tpted szt.
Minden megingott, mikor az utols
napon csk nlkl elhagytl: res
szalma lett kezeimben a kalsz,
lepkim elszlltak s a hegyen is
rtelmetlenl felelt s otthagyott
bartom, a szl… Ellensgesen
hallgat g s fld… Valaki kellene…
Nincs semmi kedvem egyedl csodlni
a vrakozsteljes alkonyat
mozdulatlan szpsgt, s nem tudom,
lesz-e mg erm emberek helyett
isteneknek meslni knomat.
“Ha valakit tiszta szvbl szeretnk, azt hallunk napjig szeretni fogjuk, lehet, hogy nem mellette ljk le az letnket, nem tlti ki a mindennapjainkat, de a szvnkben mindig megrizzk t, mert valamikor fontos volt neknk..”.
(Marilyn Miller)