Új bejegyzés Frissítés

2011.10.16. 22:47 bubutu

Babits Mihály: Ima A legészrombolóbb, vadabb kéjt add ma nékem, s a legfájóbb, ölőbb kínt add melléje még, amely csak földeden halandó szívben ég; - legyen legtöbb enyém, a dicsőség, a szégyen; és adj, mi izgatót találhatsz földön, égen, s mit angyalid kara ki tud gondolni még: sohasem, sohasem mondom reá: elég! örökké, újra más és több kell újra nékem. Szegény vagy, Isten, bár tiéd a mennynek boltja és százezer világ lesi szemöldököd: addig játszol velük, míg egyszer eltöröd - de az én szomjamat tengered el nem oltja - szegény vagy, Isten! mert mivel szívem betelnék meg nem teremtheti erőd és örök elméd.

2011.10.16. 22:46 bubutu

Pilinszky János: Magamhoz Bátran viseld magányodat, én számon tartlak téged, ne hagyd a sorsod csillagokra, benned érjen a végzet. Vállad két éber sarka közt ha sisteregve átcsap, tudom, több vagy mindannyiunknál, benned vakít a bánat. Légy hát, akár az állatok, oly nyersen szép és tiszta, bátran figyelj, mint ők figyelnek kegyetlen titkaikra. S egy éjjel, magad sem tudod, mint égig érő ének, feljönnek benned napjaid, a halhatatlan évek: az este nem lel senki rád, az este sírva, késve hiába járják pitvarod: csak én látlak. Vagy én se.

2011.10.16. 22:44 bubutu

Őri István: Valahol Valahol létezel, valahol én is. Valamit kérdezel, valamit én is. Néha vágy van benne, néha remény is. Valahol Valamit Te is Én is...

2011.10.16. 22:42 bubutu

Sárhelyi Erika: A csend íze Hallgat a vers. Nem szól hozzám se rím, se dallam, ritmust is csak a szívem ver halkan, épp csak, hogy tudjam: élek. Finom a csönd, íze van. Mint a csöppenő dinnyének. Ritka pillanat, mikor a lélek szinte kézzel fogható, kevés a betű és méltatlan a szó, tán még az idő is megállt, oly’ szokatlanul néma a világ. Ma hallgat a vers. Vár, mint táj a hajnal hasadtára, mikor az ég éjsötét vásznára vöröslő csíkot húz a virradat. Vár, mint vihar előtt a madarak puha fészkük ölén, vár' mint harmatcsepp a Napot, éj az esthajnalcsillagot, betű a papírt, éjfél a holnapot. Vár, akár földben a mag, álmok mélyén az elfojtott gondolat. S mint borban a zamat, a szó tán megérik az elsuhanó idővel.

2011.10.16. 22:41 bubutu

"Egyszer rájövök, hogy lett volna szebb Egyszer egész biztosan rájövök Hogy hogy lett volna bölcsebb De most már van, így ahogy van És ha rossz is, hát így tudtam legjobban Tán holnap jobban játszanám És szebben, szebben mondanám De ez már így marad" (Zorán)

2011.10.16. 22:39 bubutu

Etela: Ne hordjál a tenyereden... Ne hordj a tenyereden, félek, hogy leesem... Csak csomagolj álmaidba, s rám találsz, ha keresel. Éjszaka sátrában együtt leszünk, csendben kacsint ránk a Hold, settenkedő szellő harmatcsepp-lepelben messzire száll, s majd vigyáznak ránk a csillagok...

2011.10.16. 22:38 bubutu

Legyen ez egy másik város, Valahol a földön túl, Legyen ez egy kínzó mélység, Ahova a lelkünk hull, Legyen ez egy hosszú álom, Dideregve hűvös ágyon, Csak jöjjön már, Az, amire gondolnál. (Keresztes Ildikó)

2011.10.16. 22:36 bubutu

Török Sophie: Csillag-üzenet Még eligazítom gyűrt párnák közé zsibbadt testemet, s félretéve könyvet és papírt ébenvirrasztó lámpámat eloltom. S szobám, mint durván meglékelt hajó elmerül egy pillanat alatt, egyetlen mozdulat letörli a némán álldogáló bútorokat. De mint gyors varázslat: az elmerült világ helyébe derengő ablakot vetít láthatatlan falamra a másik pillanat. Mint filmen nappalt az éj - úgy váltja sebesen a világ káprázó képeit - meglátom a sápadt gyöngyszínű eget, ablakkeretben egy ágaskodó hegynek fekete csipkehátát, barna fák árnyékát látom az égen felmerülni és álombasüppedt háztetőket Egy cseppnyi csillagot is látok! óh szép kis csillagom! köszönöm hogy nehéz magányomban megtaláltál! hogy tiszta szemeddel szorongó szemembe néztél s hunyorgó égi fényjelekkel biztató hírt küldesz hozzám Istennek bezárt országa felől.

2011.10.16. 22:34 bubutu

Dsida Jenő: Titok Amint megsúgtam itt-ott, most hangos szóval is kihirdetem a titkot, hogy én nem vagyok közétek való. Olyan országból ragadott hozzátok szárnyas hintaló, hol nyoma sincs a halálnak, a sírnak, ahol a lelkek kacagva sírnak, hol kis Szépség is világot borít - Mindenre emlékszem, mindent tudok, csak a célomat nem tudom itt. ...Tán szétszórni e pár égi magot, mit nagy Uralkodóm táskámban hagyott, mikor eljöttem lovamra hajolva, anélkül, hogy búcsúzhattam volna? Itt nem kél ki a mag - S most siratom a vesztem, s azt, hogy tőletek meg már elbúcsúztam, mielőtt megérkeztem.

2011.10.16. 22:33 bubutu

Fűben, virágban, dalban, fában, születésben és elmúlásban, mosolyban, könnyben, porban, kincsben, ahol sötét van, ahol fény ég, nincs oly magasság, nincs oly mélység, amiben Ő benne nincsen. Arasznyi életünk alatt nincs egy csalóka pillanat, mikor ne lenne látható az Isten. De jaj annak, ki meglátásra vak, s szeme elé a fény korlátja nőtt. Az csak olyankor látja őt, mikor leszállni fél az álom: Ítéletes, Zivataros, villám-világos éjszakákon. (Wass Albert)

2011.10.16. 22:32 bubutu

Sietsz. Késel. Félsz. Azért is belevágsz, belém vágsz. A mozdulat közepén megbénulsz, már annyira bánod. Meg- teszed és nem: maga magával törlöd a tényt. Mindez még csak rossz sem. Aztán megint késel majd. Majd elsietsz. (Fodor Ákos)

2011.10.16. 22:30 bubutu

Dés László: Évek óta már Az utca néha rövid, de néha végtelen. Egy lány a túloldalon szembe jön velem. Én mindig erre megyek és mindig ott a lány; Kicsit lép a havon, fut a nyári napon ugyanúgy, mint évek óta már... Az utca néha folyó, néha meg csak sár. Egy hosszú, sárga hajó a kanyarban megáll És bármikor, ha megyek mindig ott a lány; kicsit lép a havon, fut a nyári napon ugyanúgy, mint évek óta már... Hol elfogy a ház, az utca véget ér, ott a lány is a semmibe szalad. De holnapra itt leszek megint, mert újra eljön majd... Itt ideges a beszéd és könnyen sért a szó; Én sokszor nem is tudom, hogy hogy is lenne jó... És akkor jön egy mosoly s a lány előttem áll; kicsit lép a havon, fut a nyári napon ugyanúgy, mint évek óta már... Mint évek óta már... A lány előttem áll. Mint évek óta már.

2011.10.16. 22:28 bubutu

Ady Endre: Jóság síró vágya Meleg karokban melegedni falni suttogó, drága szókat jutalmazókat, csókolókat: milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni semmit se kérni, el se venni nagy hűséggel mindent szeretni: milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni mégis víg hitet adni másnak kisérő sírást a sírásnak: milyen jó volna áldni tudni. Meleg karokban melegedni falni suttogó, drága szókat jutalmazókat, csókolókat: milyen jó volna jónak lenni.

2011.10.16. 22:26 bubutu

Nagy István Attila: Egy másik mosoly elfutni a kérdő tekintetek elől megölelni a hosszú útra készülőt fejet hajtani ha megindul a zápor becsukódni a vallomások előtt ott maradni ha omlanak a falak nézni ahogy a nap belebukik a kilátástalan éjszakába magunkkal vinni egy nevetést hallgatni valakinek a szívverését kiugrani a robogó vonatból belépni egy másik mosoly udvarába

2011.10.16. 22:25 bubutu

Weöres Sándor: Üdvösség Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem, amikor szeretni tudtam, és szeretnek-e, nem kérdeztem. Csak ennyi történt teljes életemben, egyébkor szakadékba buktam. Csak azért az egyetlen napért érdemes volt megszületnem.

2011.10.16. 22:24 bubutu

Ady Endre: A Halál rokona Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy. Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Szeretem az elutazókat, Sírókat és fölébredőket S dér-esős, hideg hajnalon A mezőket. Szeretem a fáradt lemondást, Könnyetlen sírást és a békét, Bölcsek, poéták, betegek Menedékét. Szeretem azt, aki csalódott, Aki rokkant, aki megállott, Aki nem hisz, aki borus: A világot. Én a Halál rokona vagyok, Szeretem a tűnő szerelmet, Szeretem megcsókolni azt, Aki elmegy.

2011.10.15. 09:28 bubutu

"Éj lettem, csend a hangom, A napot akartam, s elégett minden..." (Kimnowak)

2011.10.13. 22:29 bubutu

Dobrosi Andrea: Ne fájjon... Itt az ősz, köddé kell válnom - törni elmúlás ágait, vágtatni pillanat lován, emlékezésen, homályon; múlnia kell az időnek, hogy a távozás ne fájjon.

2011.10.13. 22:28 bubutu

József Attila: Ha nem szorítsz... Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, mint egyetlen tulajdonod, engem, míg álmodol nevetve, szétkapkodnak a tolvajok s majd sírva dőlsz a kerevetre: mily árva s mily bolond vagyok! Ha minden percben nem kecsegtetsz, hogy boldog vagy, mert nekem élsz, görnyedő árnyadnak fecseghetsz, hogy gyötör a magány s a félsz. Nem lesz cérna a szerelmedhez, ha úgy kifoszlik, mint a férc. Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek a fák, a hegyek, a habok. Én úgy szeretlek, mint a gyermek s épp olyan kegyetlen vagyok: hol fényben fürdesz, azt a termet elsötétítem - meghalok.

2011.10.12. 18:53 bubutu

Sárhelyi Erika: Ritmuszavar Ha lehetne, keresnék benned egy békés zugot, valami csöndes, félhomályba fúlt helyen, esetleg mindjárt ott fent, a bal bordaív alatt, hogy a szívedhez is elég közel legyen. Aztán csak ülnék odabent némán, moccanatlan, hallgatnám, ahogy tompán zúgnak a vérkörök. S ha végre összeérne bennünk a régi ritmus, tán meg is halnék két lélegzeted között.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]