Új bejegyzés Frissítés

2012.11.03. 19:53 bubutu

Szabó Lőrinc: Magány Mint héjj az almát, borít a magány, körülkerített és szólt: „Ennyi vagy!” Hordom az élet bőrét, burkomat, s látom, mindenki páncélt hord magán. A mindenségből furcsa kivonat: millió véletlenből összegyűltem, de a születéssel elkülönűltem s most magány vagyok s új magányra mag. Gyümölcs vagyok, magamban, idegenben. Úgy vénülök, mintha kis életemben át kéne élnem az egész világot. Nap, föld, eső voltam, most alma, várok: várom, hogy a halál kezébe vesz s lehámozza rólam az életet.

2012.11.03. 19:50 bubutu

Szabó Lőrinc: Szél hozott, szél visz el Köd előttem, köd mögöttem, Isten tudja, honnan jöttem. Szél hozott, szél visz el. Minek kérdjem, mért visz el? Sose néztem, merre jártam. A felhőknek kiabáltam. Erdő jött, jaj be szép! Megcibáltam üstökét. Jött az erdő, nekivágtam. A bozótban őzet láttam. Kergettem, ottmaradt, Cirógattam, elszaladt. Ha elszaladt, hadd szaladjon, Csak szeretőm megmaradjon. Szeretőm a titok, Ő se tudja, ki vagyok. Isten tudja, honnan jöttem, Köd előttem, köd mögöttem. Szél hozott, szél visz el. Bolond kérdi, mért visz el.

2012.11.03. 19:48 bubutu

Ellen Niit: Ha ismerlek gyerekkoromban Ha ismerlek gyerekkoromban, biztosan neked ajándékozom sárga kis hólapátomat, piros homoklapátomat, s a csillagokkal telefestett kék vödrömet, minden pitypangtól aranypöttyös rétet, a játszótereket, az ugróiskola krétanégyzeteit, a fasor minden levelét, a néger gesztenyéket és a leghosszabb csúszdát, amit csak ismerek. A hordókat csorgó ereszek alján, feketén csillogó vizükkel, feketen csilladozó, mély vizükkel, a víz alatt lakó meséket is, a víz meséit égről, fákról, felhővonulásról, (a méIyben úsznak, mégis szédítő magasan!) s arról a furcsa sajdulásról, amely lehajló tarkómat súrolta, mint egy madár, vagy lélek, vagy golyó. És azt hiszem, a sárga mackót, a szegény, kopott orrú sárga mackót, minden titkával együtt - neked ajándékoztam volna azt is, utána sírdogáltam volna, magam sem értve: a veszteségtől-e, vagy örömömben. (Rab Zsuzsa fordítása)

2012.11.03. 19:45 bubutu

Baranyi Ferenc: Hó-álmaim És hó esett a tiszta víztükörre, a pelyheket nagy hullám kapta ölbe, és vízzé vált a hó ott mindörökre. Nem volt remény, hogy a hó megmaradjon nem volt fehér a táj, csupán a parton, a víz szinén fehérlőn nem maradt nyom. Ha jéggé fagysz, a rádhullt drága pelyhek nem növelik, csak terhelik a lelked, és eltakarják szépségét szinednek. Hó-álmaim örvényeidbe hullnak, s örvényeid havamtól gazdagulnak, midőn ijesztő messzeségbe futnak. Az életem csak benned folytatódhat, ez sorsa rég - ha vízre hullt - a hónak, belédhalok, hogy éljek, mint futó hab. Kergetőztek az örvények pörögve, rohant az ár a végtelen ködökbe és hó esett az örvénylő gyönyörre.

2012.11.03. 19:41 bubutu

Republic : A folyó ölel tovább Úgy volt, hogy csak álmodom Télbe hulló hajnalon Rám talált egy fénysugár A fájdalommadár Hinném de nem szabad Hallgatnám a hangodat Odakint a hó szitál A csend magába zár Késő, bárki volt messze jár Késő, elrepült a nagy madár Késő, közénk áll száz határ Ugye megtanítasz majd, hogy nincs halál Akárcsak egy pillanat Elrepült és nem maradt Csak néhány szép emlék Egy ködbe tűnő kép A jól ismert mozdulat Örökre megszakadt Eddig hozott a láb A folyó ölel tovább Késő, bárki volt messze jár Késő, elrepült a nagy madár Késő, közénk áll száz határ Ugye megtanítasz majd, hogy nincs halál

2012.11.03. 19:38 bubutu

Szabó T. Anna: Lenni a mindent Mit akarok? A levegőt, egészen. Hogy áramlása bizsergessen át. Hogy ürességet foglaljon a térben, tűzzé telítse az energiát. Lenni, a mindent vonzó mágnesesség két kíméletlen pólusa között (lenn hideg föld, fenn nappá robbanó ég) és érezni a selymes levegőt. Úgy bomlani ki minden mozdulatból, mint szárnycsapásból lebegő madár, ahogy a tágas, áramló magasból a célra tart, a zuhanásra vár. Telítődöm a tűzzel: lebegek. Magamban hordom saját egemet.

2012.11.03. 19:36 bubutu

Lesznai Anna: Mért oly hosszú… Mért oly hosszú az út a szivtől a szájig Hogy lüktető lelkem sohasem jut odáig! Hogy a mindenségtől úgy el vagyon zárva Csendes békés szerrel nem jut napvilágra! – Életemnek fáját erősen rázzátok Hadd húlljon gyümölcse ujjongva reátok – És mint dió burka – ha hull napos ágról Repedjen meg szívem a nagy boldogástól! Törjétek fel zárát az „én" "álmodásnak" Hogy elepedt lelkem odadhassam másnak – Másnak másnak másnak - ki megváltja tőlem Ki mint húrból hangot kicsalja belőlem – Ki valóra váltja – megitatja vérrel S megéteti könnyes szerelem kenyérrel!

2012.11.03. 19:33 bubutu

Ágai Ágnes: Emlékezlek Igen, már tudlak emlékezni, már időtlenedtél az időben. Nem kérdezem, hány éve, hiszen nem mérhetlek naptári évben. Valahol gyökeret eresztettél, s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul. Megálltál. Véglegesedtél. Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe. Elhelyezkedtél. Fölémborulsz, védőernyőként rám sátorozod emlékképedet. Magamra tetováltalak, bőrömre karcoltalak, belém égettem alakod eleven mását, és nézem a hamisítón visszatükrözőt. Már nem változol, nincs elcsúszó hangsúly, nincs szemrebbenés, nincs előre, hátra, oldalt mozdulás. Viszlek magamon magammal, múltam talapzatára állítalak, és köréd fonom örökre lelkem versekbe bujtatott szép, könnyes hódolatát.

2012.10.29. 20:48 bubutu

Ady Endre: És mégis megvártalak Te még nem indultál el útnak S engem űzött az unalom, Sok-biroknak e dühös láza, Száz iramú, vad utamon. Szeretők és cimborák hulltak, Vesztek mellőlem sorba ki, De nem tudtak eloltani Száz életet oltó fuvalmak. Lendületek és szünetek, Tivornyák, villámlások, lármák Vakok voltak és süketek. Nem volt soha oda-adásom, Valaki féltően fogott: Nem indultál, nem jöhettél még S valójában nem lobogott Életem még a poklokban sem És eltemettek százszor is És száz életből vígan tör ki Egy teljes élet, mámor is. Újságos ízével a vágynak Pirulón és reszketegen Hajtom megérkezett, megérett, Drága öledbe a fejem. És mégis megvártalak.

2012.10.29. 20:45 bubutu

Reményik Sándor: Gondolok valakit Gondolok valakit, Akivel összefügg az életem. Lehet: nem ismerem, Lehet, nem fogom ismerni soha. Lehet, hogy egy más csillagon lakik. És mégis összefügg az életünk Rejtelmes, örök rendelés szerint. Nekem kárhozni kell, Romolnom napról-napra, - Hogy napról-napra üdvözüljön ő Nekem vétkezni kell, S a vétkem súlya alatt roskadoznom, - Hogy ő állhasson a szentség fokán. Nekem szenvedni kell, Őrlődnöm gyötrő nyughatatlanságban, - Hogy Isten békéje vele legyen. Nekem nehéz követ kell hordanom A szívem helyén, - hogy könnyű legyen Az ő szíve és szárnyas és szabad. Nekem a tétlenségnek mocsarában Kell vergődnöm, - hogy ő oltárt emeljen A munkának s titáni templomot. A föld nehéz és kesernyés szaga Kell hogy körüllebegjen engemet, - Ő csak úgy érzi rózsák illatát. A mindenség roppant lépcsőzetén Egy lépcsőfokot le kell szállanom, - Hogy ő hághasson egy lépcsőfokot. Mikor ő a világ-zenitre ér, S én a nadiron szétmorzsolva fekszem: Akkor telik be kettőnk végzete.

2012.10.29. 20:42 bubutu

Rab Zsuzsa: Dúdoló Felhővé foszlott az erdő, söprik nyers szelek. Heggyé tornyosult a felhő. Hol keresselek? Korhadt tönkön üldögélek, nyírkos fák alatt. Nem tudom már, merre térjek, honnan várjalak. Virrasztom a fák tövében szunnyadó telet. Éneklek a vaksötétben lámpásul neked.

2012.10.29. 20:41 bubutu

"... Majd vénülök magamban, nem veled, mint olvasón, morzsolok éveket, pereg a múlt, a majdnem-lehetett, és minden éjszakám veled, neked, és minden reggelem neked, veled, és mindig nélküled és nélküled, halálos ágyamon, ott is veled. Lehet, lehet, lehet? Már nem lehet, Amire nem jutott szavam neked, elmondja majd istenem-istened." (Rab Zsuzsa)

2012.10.29. 20:37 bubutu

Dsida Jenő: Vallomás Élek, mint szigeten. Mindennap térdre kell hullanom. Kivüled semmi sem érdekel. Kihülhet már a nap, lehullhat már a hold, e zengő túlvilág magába szív, felold. Édes illatai, különös fényei vannak. És szigorú boldog törvényei. Mit máshol ketyegő kis óra méreget, itt melled dobaja méri az éveket s ha szólasz, mindegyik puhán, révedezőn ejtett igéd ezüst virág lesz kék mezőn és sóhajod a szél, mely fürtjeimbe kap és arcod itt a hold és arcod itt a nap.

2012.10.29. 20:35 bubutu

Fodor Ákos: Kis éji dal Szél kapdos a gyertyalángba: nyugtalan a rózsa árnya a falon. Imbolygok, mint árny a falon; mire vágyom, azt se nagyon akarom. Egy-egy nyugodt pillanatot életemben ha még kapok: jutalom, amiért – bár mit se várva – időzöm, mint rózsa árnya a falon.

2012.10.29. 20:33 bubutu

Edgar Allan Poe: Lee Annácska Sok-sok hosszú esztendeje már Tengerpart bús mezején Élt egy kis lány - ismerhetitek Lee Annácska nevén S csak azzal a gondolattal élt, Hogy szeret s szeretem én. Gyermek volt s gyermek voltam én Lee Annácska meg én. De szerelmünk több volt mint szerelem Tengerpart bús mezején - Irigyeltek még az angyalok is Fenn a felhők tetején. S ez lett oka, hogy, sok éve már, Tengerpart bús mezején Felhők közül jött egy csunya szél S meghült Annácska, szegény; S elvitték úri rokonai S egyedül maradtam én: Koporsóba csukták el őt Tengerpart bús mezején. Irigyeltek az égi angyalok, Hogy boldogabb ő meg én, Az lett oka (mind jól tudjuk ezt Tengerpart bús mezején), Hogy jött felhőből éjjel a szél S meghült s meghalt szegény. De szerelmünk több volt, mint soké, Ki nagyobb, mint ő meg én, Okosabb, mint ő meg én S sem az angyalok a felhők felett, Sem az ördögök tenger fenekén Nem tehetik, hogy szívtől a szív, Elváljunk, ő meg én. Mert ha kel a hold, nekem álmokat hord, Annácska küldi felém; S csillag ha ragyog, már véle vagyok. Annácska szemét lesem én; S igy az éj idején veled éldelek én, Jegyesem, szivem élete, szép kicsikém, Melletted a sír fenekén, Tengerpart bús mezején. (Babits Mihály fordítása)

2012.10.29. 20:31 bubutu

Fodor Ákos: Csak ez A sötétben megütsz valakit, aki szeret, megüt valaki, akit szeretsz. Talán nincs is egyéb, csak ez. Nem folytatás, nem vég, se kezdet, csak ez a puha sötétség, ez a kemény ütés. A szeretet.

2012.10.29. 20:29 bubutu

Dsida Jenő: Dal az elmaradt vallomásról Úgy vágyna hozzád ezer puha szó, ezer csudaszó, színes, szomorú szerelemmel lázadozó. Úgy beborítna, mint földet az ég, mint fénnyel az ég a remegő rózsát, mely lengve, lobogva ég. S meghal mind, mire kinyíló ajkamhoz ér, mosolygó ajkamhoz ér, csomóba alvad, mint fagyban a földön a vér. S megkopva lassan megyek egy hűs gödörig, megyek a sírgödörig s a vallomás is fakul és üszkösödik, csak mélyül a csend s őszibb lesz mind a vidék, november lesz a vidék s az egyetlen szép szerelemre késik a bizonyiték. ...Míg aztán én leszek fölötted a reggeli fény, fürtödön alkonyi fény. szó, ami néma és mégis költemény, minden magam leszek, emlék és friss levegő, szentség és tág levegő s az édesbús öröm, a testeden átremegő, házad fölött a csillag, mely álmaidba rezeg, csillog és szívedbe rezeg, szerelem, szerelem, karácsonyfádon gyertya leszek. Viharban dörgés, mely lángoló csodákra hív, háborgó csodákra hív s egy világnak zengi, mire kicsi volt s gyönge a szív. Karom a földre cikázik haragos villám gyanánt, csattanó villám gyanánt s lesujt körülötted mindenkit, aki bánt...

2012.10.29. 20:25 bubutu

Babják Krisztián: Mindenért Egészen Megmenteni életemet nem tudom, ki másra bízzam, nem tudom, hogy árva lelkem ki más lelkével borítsam: fogja össze, ami széthull, mind, mi bennem becses érték - sejtse meg: mit én szülhetek, nem-álmodott csoda-mérték. Erre kellesz: légy szolgája általam egy új jövőnek; palotáim máskülönben kártyavárként összedőlnek. Nincs bizalmam senkiben sem, feltétlen kell szeretni már: minden kell cserébe annak, aki, látod, mindent kitár. Láthatsz másként: hajléktalan. Magam útján ez lehetek. Az, ki szülhet: őrülődik. Nem tartják meg semmi egek. Egeknél több kell, hogy legyél földnél mélyebb alázattal - tudnod kell helyettem élni önátadó áldozattal. Sorsod vagyok. Mondhatsz nemet. Élhetsz boldog, más életet. Nem lehetsz te se több, se jobb annál, akit vágyad szeret. Sorsom te vagy. Akard jövőm, s általad leszek, ki lennék.

2012.10.29. 20:23 bubutu

Illés Gábor: Még szeretnék Még szeretnék: némaságra csendet írni, mély titkokat megsejteni, teli kézzel kéregetni, önmagammal szembenézni, játékok között térdepelni, még egyszer, őszinte hittel játszani, egyenes úton eltévedni, esőcseppből könnyet inni, könnyű széllel elrepülni szörnyű percben mosolyogni, valamit neked mondani, kezedből szeretetet venni, senki elől bujdokolni, barátságot elültetni, szerelemben haldokolni, még szeretnék: szerelemből csókot adni.

2012.10.29. 20:21 bubutu

Dsida Jenő: Leselkedő magány És egyszer, tudom, te is elmégy a nyughatatlan árnyak útján. Mogorva lesz, üres és értelmetlen a hóbaguggolt kis fagyos faház. Tárva felejted az ajtót. Küntről beszitál, borzongat a köd s az esti szél bezúg, besír a végtelen fjordok felől. Egy elfelejtett képedet felakasztom a deszkafalra, örökmécsest gyújtok elébe... És csöndesen a küszöbre ülök.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]