Új bejegyzés Frissítés

2012.03.14. 10:44 bubutu

Nem akarok semmit. Állok a közeledben, beleszagolok a szélbe. Simogatom a neved. (Balla Zsófia)

2012.03.14. 10:43 bubutu

Móra Ferenc: Hajnali dal Amint éjféli órán Az álom szárnya ért: Álmomba jaj, de jó volt, Az isten tudja, mért. Lezárt szemmel bolyongtam Egy kertbe valahol, Az isten tudja, merre, Az isten tudja, hol. Lezárt szemem szelíden Csókolta valaki, Az isten tudja, hányszor, Az isten tudja, ki. S ahányszor karja átfont, Ahányszor csókja ért: Mindég egy könnye hullott, Az isten tudja, mért.

2012.03.14. 10:41 bubutu

Szécsi Pál: Könnyezem Könnyezem, vagy csak a füst szállt a szemembe, nem tudom. Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon-nagyon! Álmodom, vagy talán ébren is őt látom, nem tudom, Keresem pedig tudom, hogy elment messzire nagyon-nagyon! Refr.: Ő volt nekem nappal is az égen a csillag, a földön a jóság, Ő volt a szerelem, a földi valóság, az igaz boldogság! Könnyezem, nem csak a füst szállt a szemembe jól tudom, Valaki elment, akit én most is szeretek nagyon-nagyon!

2012.03.14. 10:39 bubutu

most ilyen korszak van ez már a harctér nincs nyegle smúzolás nincs antik arcél most már kisírom semmi nem riaszt el hogy én szeretlek légy te bárhogy ezzel a Föld is lakható hely lett miattad épp csak nem veled - te aztán megadtad ez van s hogy mennyi tartást várhatsz tőlem nem tudom: erőm szivárog belőlem de oly rég tartom ezt a mérlegformát kezemmel egybeforrt az égő korlát így te csak nyugodtan értékeld másképp nem estem még le s nem húzódtam hátrébb bár mint az öngyilkos cseléd a gangról hozzád ki mernék lépni önmagamból (Falcsik Mari)

2012.03.14. 10:37 bubutu

Már esik is kint, vesd le az inged, mossa az eső össze szivünket. (Radnóti Miklós)

2012.03.14. 10:36 bubutu

Pilinszky János: Örökkön-örökké Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz, maradék szemérmem némasága ez, úgyse hallanád meg, hangot ha adok, sűrü panaszommal jobb ha hallgatok. Tűrök és törődöm engedékenyen: mint Izsák az atyját, én se kérdezem, mivégre sanyargatsz, teszem szótalan, szófogadó szolga, ami hátra van. Keserüségemre úgy sincs felelet: minek adtál ennem, ha nem eleget? miért vakitottál annyi nappalon, ha már ragyogásod nem lehet napom? Halálom után majd örök öleden, fölpanaszlom akkor, mit tettél velem, karjaid közt végre kisírom magam, csillapíthatatlan sírok hangosan! Sohase szerettél, nem volt pillanat, ennem is ha adtál, soha magadat, örökkön-örökké sírok amiért annyit dideregtem érted, magamért! Végeérhetetlen zokogok veled, ahogy szoritásod egyre hevesebb, ahogy ölelésem egyre szorosabb, egyre boldogabb és boldogtalanabb.

2012.03.14. 10:35 bubutu

Keresztes Ágnes: Ének soha többé soha többé váljak kővé tűnjek köddé éljek tűzön járjak vízen átváltozhat minden ízem mégsem lehet örömöddé soha többé soha többé mennyi hónap mennyi nap jön mennyi napban mennyi óra mégse fordul egy se jóra se tenéked virradóra soha többé soha többé se énnékem virradóra Ami örök: az lehessen gyalázatban iszonyodva ragyogásod el ne vessem ahol alszol odafekszem el se múljál meg se másulj maradj bennem temetetlen

2012.03.14. 10:34 bubutu

József Attila: Gyermekké tettél Gyermekké tettél. Hiába növesztett harminc csikorgó télen át a kín. Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg. Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim. Számban tartalak, mint kutya a kölykét s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak. Az éveket, mik sorsom összetörték, reám zudítja minden pillanat. Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. Mondd, - távozzon tölem a félelem. Reám néztél s én mindent elejtettem. Meghallgattál és elakadt szavam. Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen; hogy tudjak élni, halni egymagam! Anyám kivert - a küszöbön feküdtem- magamba bujtam volna, nem lehet- alattam kö és üresség fölöttem. Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek. Sok ember él, ki érzéketlen, mint én, kinek szeméböl mégis könny ered. Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén nagyon meg tudtam szeretni veled.

2012.03.14. 10:32 bubutu

Váci Mihály: Rólad beszélek mindig A teremtés sötét barázdái fájnak énbennem s Te mélyükben percenkint megfogansz. Merengéseim mély kútjából fellebegsz lengő arany veder kristályosan és kék illatokkal, s neved szomjas ajkamhoz ér. A lombos idő gallyai homlokomba verődnek, lehajlanak az ágak, és minden napnak Te vagy a gyümölcse. És én Terólad beszélek mindig mindenkinek a lázas esteken, komoly délutánokon - én csak Rólad beszélek, Mert nem tudom kimondani neved.

2012.03.14. 10:31 bubutu

Ladányi Mihály: Vándordal mikor belépsz a házba eltaposod az összes erre-kószált asszony lábnyomát mindennap éjfél utánig várlak éjfél után szél zörgeti az ajtót az ember nem gitár attól is megpendül éjjelente hogy nem talál rá a kezedre kinyújtott kezemre akadtál pedig csak árván hadonásztam ha most riadtan elszaladnál kivénhedt útonálló lennék kit megríkat nyomorúsága az kell hogy kifoszthassalak és miattad bezárjanak valami boldogabb halálba

2012.03.14. 10:29 bubutu

Pápai Judit: Engedj közel Engedd, hogy csillag legyek az éjben, Hogy megfürösszelek a holdfényben, Hogy éjjel álmaidra vigyázzak, Hogy fájdalmamban hozzád kiáltsak; Engedd, hogy Nap legyek az égen, Hogy neked világítsak a vaksötétben, Hogy meleget adjak télen, ha fázol, Hogy elmondjam: mennyire hiányzol.

2012.03.14. 10:28 bubutu

Reményik Sándor: Csak így... Hogy mért csak így: Ne kérdezzétek; Én így álmodom, Én így érzek. Ilyen messziről, Ilyen halkan, Ily komoran, Ily ködbehaltan, Ily ragyogón, Ily fényes vérttel; Űzött az élet, S mégsem ért el. Menedékem: A nagy hegyek, Az élet fölött Elmegyek; S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen: Én, örök vándor, s örök idegen.

2012.03.14. 10:26 bubutu

Kamarás Klára: Várakozás Vártam ezeregy éjszakát és azt vártam, hogy majd mesélsz, talán a szerelem dalát, amelyben csak hozzám beszélsz. Vártam, hogy elmondd álmaid, és senki másnak, csak nekem... Itt már senki nem álmodik. Magam áltassam szüntelen? Vártam, hogy ha szemedbe nézek, Ott látom magam jónak, szépnek, amilyenné csak lenni vágytam... Most már nem várok semmit tőled, letöltöm s letöltöd idődet... A csönd dörömböl már a házban.

2012.03.14. 10:25 bubutu

Erdős Olga: Kérdés Fázik a nyárfa kérges törzsére tapadt zöld moha ősszel?

2012.03.14. 10:24 bubutu

Ady Endre: Az angyaloknál becsületesebben Homlokomra várom puha kezét És a szivem tájára, hogy itt fekszem. (Mondd csak, hogy a Te nagy várásodat, Édes Senkim, sírták-e már szebben?) Ha befutkosná ajka arcomat S ha lezuhanna fojtódott nyakamra. (Bíztak-e már ennyi igéretet A te kényes, forró ajakadra?) Ha testének közeles bársonyát Össze-vissza zilálná durva vágyam. (Mondd, kislyányom, fertőnek tartanád Az én süppedt, beteg, búsladt ágyam?) Ha elpihenvén szállna ránk a csönd S csak úgy álmomban sírnék föl jajongva. (Ugye, rájuk rántnád lángostorod Az ablakon betévedt angyalokra?)

2012.03.14. 10:21 bubutu

Babits Mihály: Lelkem kiszikkadt mezején Lelkem kiszikkadt mezején pár szál virágot keresek, annak ki lelkem lelke és minden virágnál kedvesebb, kit boldog lennék boldogan tudni, álomnál édesebb életben, s mégis én teszem, hogy az élete csupa seb. Fojtó, szélverte, zord mezőn böngészve, sírva keresek... Szegény, szegény virágaim, be fonnyadók, be kevesek, bús menekültek, mint magam, s halálra szántak s kékesek, s utolsó pár szál ez talán amit most lábadhoz teszek. Tünődöm olykor, édesem, jobb lesz-e már, ha nem leszek? Lesz-e nyaradnak ősze még vidámabb, és virága szebb?

2012.03.14. 10:20 bubutu

Ladányi Mihály: Holnap sem Sejtelmes lebegés, fájdalmas mámor, tünékeny pillanat, tündöklő zápor. Könnyező játék, röpködő fények, kavargó álmok, éhező lélek. A ma is nehéz volt, s hiába a könnyek, hiába törlöm le, holnap sem lesz könnyebb.

2012.03.14. 10:18 bubutu

Vas István: Rád gondolok Rád gondolok most is, mikor Szégyenhalált tapint az ujjam Rád gondolok napnyugtakor, Ha töprengek, hogy hol aludjam. De jó, hogy nem vagy most közel, Hogy életeddel újra másnak Szolgálsz, hogy nem engem ölel Karod s talán többé se látlak. Ezért te vagy minden, ami Veszendő és elérhetetlen, Szemed vidám villámai Lobbannak fel a rémületben. Nem nézhetsz énrám, messze vagy, De szemedtől vagyok ma bátrabb. Milyen fekete a hajad, És milyen büszke hosszú hátad! Olyan fehér a homlokod, Az arcod olyan gyönge rózsa... Sötétedik. Rád gondolok. És mindegy már, hogy tudsz-e róla.

2012.03.14. 10:11 bubutu

Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok., Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

2012.03.11. 23:50 bubutu

Pilinszky János: Gyász Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több! Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]