Új bejegyzés Frissítés

2011.10.11. 15:15 bubutu

Kormányos Sándor: Gombot varrtál Rongyos álmaid foszladoznak. Mért vacogsz, mondd csak, ennyire? Nálad volt a tű, a cérna, s te gombot varrtál a semmire...

2011.10.11. 15:11 bubutu

Wass Albert: Tavaszi levél A lelked csupa gond, a lelkem csupa gond, fák ágain is gondok lógnak: s már hóvirágot árulnak az utcán. Valahol már elindult a tavasz. Éppen úgy indult el, mint régen, mikor még álom-koronát viselt és meselovak vontatták az égen. Csakhogy most gyalog jön szegény, baktatva mássza meg a hegyeket, mese helyett munkát hoz nekem, kabát nélküli sétákat neked, s egy halk sóhajtást: nem kell fűteni. A lelked csupa gond, a lelkem csupa gond, a fák ágain is gondok lógnak: és hóvirágot árulnak az utcán.

2011.10.11. 15:09 bubutu

Wass Albert: Február Köd imbolyog az ólmos, szürke égen, A völgy kietlen, a mező halott Nem csillan fény a dombok tó-szemében, Borzongnak a tölgyek sötét alakot. Olvad a hó a hegyormokon, S a néma fenyves lágy szellőt szitál, Itt –ott fehérlő tiszta foltokon A zúzmarás tél búcsú-képe áll. A szirteken nem harsog a patak, A fű nem zöldül, s nem zeng a madár, Nyomasztó, szürke ködfátyol alatt A nagy természet új életre vár.

2011.10.11. 15:07 bubutu

Kassák Lajos: Megállt az óra E dalt még neked szánom de nem hízelgő ajándékul hanem hogy láthattam szemed fogad tíz gyöngyház körmöd s hogy azokban a pokolszülte feketevörös órákban nem öltél meg engem és én nem gyilkoltalak meg téged. Bezárom az ajtót s a falról leakasztom a tükröt. Papíromon fekete tintafolt. Ez az éjszaka. A sűrű csöndben volt szeretőim szemei ragyognak.

2011.10.11. 15:05 bubutu

Sárhelyi Erika: Félúton Valahogy mindig félúton vagyok. Remélve, nem vagyok útban senkinek. S míg ,,valahonnan" ,,bárhova" jutok, talpam alá éles kövek görögnek. Valahogy mindig félúton vagyok. Úton a múltból talán a most felé. S ha elhiszem, szép jelenem élem, hegyek zúdulnak a két lábam elé. Valahogy mindig félúton vagyok. S néha félek, elfogy alólam az út. Olykor elfog az a furcsa érzés, hiába megyek - minden út körbefut. Valahogy mindig félúton vagyok. S azt mondják, az út a fontos, nem a cél. Vezet hitem eltökélt-magamban, s hogy minden lépés a csillagokig ér. Valahogy mindig félúton vagyok. Mint ki örökké utazni kényszerül. Csomagom könnyű, egy szív, s egy lélek. S próbálok úton maradni - emberül.

2011.10.11. 15:04 bubutu

Pilinszky János: Őszi vázlat A hallgatózó kert alól a fa az űrbe szimatol, a csend törékeny és üres, a rét határokat keres. Riadtan elszorul szived, az út lapulva elsiet, a rózsatő is ideges mosollyal önmagába les: távoli, kétes tájakon készülődik a fájdalom.

2011.10.11. 15:01 bubutu

BPilinszky János: Gyász  Fogad között fakó panasz, magányosság vacog, lakatlan partokat kutatsz, üres minden tagod, lezárt vagy, mint a kárhozat, a homlokod mögött csak pőre sikoltás maradt vigasznak, semmi több! Nem óv a hűtlen értelem, nem fogja szűk szegély, csillagcsoportokat terel a partalan szeszély elámuló szivedre: állsz tünődve és hagyod, belepjenek, mint sűrű gyász, a foszló csillagok.

2011.10.11. 15:00 bubutu

Pilinszky János: Téli ég alatt Cholnoky Tamásnak Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. Tovább nem ámitom magam, nincsen ki megsegítsen, nem vált meg semmi szenvedés, nem véd meg semmi isten. Ennél már semmi nem lehet se egyszerűbb, se szörnyebb: lassan megindulnak felém a bibliai szörnyek.

2011.10.11. 14:58 bubutu

Nagy István Attila: ma is Kiszakadtam az időből. Unod talán. Mindig az elveszettség, az összeráncolt homlok. Belekövesedve a hallgatásba. Nem vagy velem - nem békülök magammal, pedig elcsendesedett a világ, nem gyűrt maga alá az égbolt. Megmaradtam. Rád gondolhatok ma is, s meglehet, elkísérsz idáig te is.

2011.10.11. 14:57 bubutu

Tükrömbe bújtál. Rám mosolyogsz, ha néha könnyezve nézlek. (Szabolcsi Zsóka)

2011.10.11. 14:53 bubutu

Csabai Andrea: Csak a csend marad -részlet- mikor lehunyják szemük a mindenek és elalszanak a fák a horizonton túl csak a csend marad

2011.10.11. 14:51 bubutu

Csabai Andrea: Hallgatag percek... Belém fordult a csend. A botladozó léptekben elestek a szavak. Hallgatnak a percek. … az ősz sóhajára ülve, egymásnak is hátat fordítanak.

2011.10.11. 14:49 bubutu

Hogy untatlak. Hogy irigyelsz. Hogy élek. Hogy elunlak. Hogy félsz tőlem. Hogy nem félsz. Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek. Hogy nem értesz. Hogy értlek. Félni jár belém a lélek. (Fodor Ákos)

2011.10.11. 14:48 bubutu

Robert Burns: A kékszemű lány Tegnapi útam meggyötört s gyötör még eleget csunyán: két édes, drága szem megölt, megölt egy kékszemű leány. Nem lánggyűrűs aranyhaja, harmatos rózsaajka se, nem is hókeble az oka - hanem gyönyörű, kék szeme! Szó, hang, mosoly: édes pokol; elbűvölt, nem tudom, mivel; gyilkos-örök sebet ütött belém, szép kék szemeivel. De, szó, megállj, várj még, halál, tán hozzám hajlik a kegye; ha nem, tudom, hogy gyilkosom lesz az az édes kék szeme! (Szabó Lőrinc fordítása)

2011.10.11. 14:46 bubutu

Amorf ördögök: Dunántúli Sláger - dalszöveg Remegve várok, egy utcasarkon állok Hiába keresem, nem látom őt Őt, csak őt, csak őt keresem én Mikor jön már végre énfelém? A városban élek, egyedül vagyok Járom az utcákat, rá gondolok Ő, csak ő, csak rá gondolok én Hogy szólítom majd a nevén? Egy kocsmában vagyok, a pupilláim nagyok Meresztem a szemem, nem látom őt Őt, csak őt, csak őt kívánom én Hogy fogom majd átölelni én? Szombat van, este, a parton bolyongok Lámpák fényében utána kutatok Őt, csak őt, csak őt imádom én Mikor lesz már végre az enyém? A hídon merengek, alattam a folyó Egy férfi lép mellém, de nem hozzám való Fúj a szél, hajamra hull a hó Szerelemben élni volna jó. Fúj a szél, hajamra hull a hó Szerelemben élni volna jó.

2011.10.11. 14:44 bubutu

François Villon: Ballada a múlt idők dámáiról - Faludy György átköltésében - Ha az útkereszten május alkonyatkor én, a csavargó egy percre megállok: akkor halkan megkérdem önmagamtól, hogy Thaisz vagy Heléna merre jár most? Hol van Sabina, a szőke császárné, aki előtt fél Róma térdepelt, s hol a nimfa, ki a tó vizéből fehér testének választ énekelt? Hova lettek a csókok és a vágyak, az alkonyattól piros szénaágyak, a pásztorórák, a szerelmi szó? De hova lett a tavalyi hó? És aztán, napszálltakor, újra kérdem, hogy szőke volt, vagy barna volt a lány, kinek fehér válláért minden éjjel felsírt a ciszternából Johanán? Hol van a melle, mely kígyózva táncolt, hol van az öle, melyen aranylánc volt, és hol van teste, mely olyan halvány volt, mint ezüsttükörben a liliom? Hova lettek a csókok és a vágyak, az alkonyattól narancs szénaágyak, a pásztorórák, a szerelmi szó? De hova lett a tavalyi hó? Hol vannak a tébai királylányok, s mellbimbóikról hova lett a rúzs, s ámbrától még illatos múmiájuk fehér csontjáról hova lett a hús? S a szír nők, kik görög hajósok ölében feküdtek tarka bambuszágyakon, s a hetérák, kik kis mellüket nézve álltak a korinthusi várfalon? Hova lettek a csókok és a vágyak, az alkonyattól sárga szénaágyak, a pásztorórák, a szerelmi szó? De hova lett a tavalyi hó? Hol van Heloise, kiért a szarkofágban Abelard szíve még most is dobog, s hol van a szűz, akit Rouen várában égettek meg nemrég az angolok? Odaadnám érte fél életem: ha a kezét kezembe tudnám venni, s csak egyszer tudnék vele végigmenni az alkonyattól lila réteken... De nyomukat hiába kutatom, mert hol van a fekete ugaron a pásztoróra, a szerelmi szó? De hova lett a tavalyi hó? TANULSÁGOS UTÓIRAT Ezért, ha májusban egy lánnyal járkálsz, és nem tudod, hogy Pláton vén szamár, s ha a parkban csiklandó nevetése mögött nem érzed meg, hogy mire vár, akkor, ha egy nap otthagyott, ne kérdezd, hogy hova lett és kivel merre jár? Mert megtudod, hogy a szerelmi szó számodra volt - mint a tavalyi hó.

2011.10.11. 14:42 bubutu

Ady Endre: Köszönöm, köszönöm, köszönöm Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Zavart lelkem tegnap mindent bevallott: Te voltál mindig mindenben minden, Boldog szimatolásaimban, Gyöngéd simogatásaimban S éles, szomoru nézéseimben. Ma köszönöm, hogy te voltál ott, Hol éreztem az életemet S hol dőltek, épültek az oltárok., Köszönöm az énértem vetett ágyat, Köszönöm neked az első sirást, Köszönöm tört szivü édes anyámat, Fiatalságomat és bűneimet, Köszönöm a kétséget, a hitet, A csókot és a betegséget. Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek Másnak, csupán néked, mindenért néked. Napsugarak zúgása, amit hallok, Számban nevednek jó ize van, Szent mennydörgést néz a két szemem, Istenem, istenem, istenem, Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott, Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm S hogy te leszel a halál, köszönöm.

2011.10.11. 14:41 bubutu

"Minden elmúlik, mint az álom Elröpül, mint a vándormadár, Csak az emlék marad meg a szívben, Halványan, mint a holdsugár." (Schiller)

2011.10.11. 14:40 bubutu

Pilinszky János: Én gyenge voltam Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedűl az maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem.

2011.10.11. 14:38 bubutu

Pilinszky János: Kétéltű szörny Szorítsd magadhoz. Nem számít kit, nem számít mit, utána úgyis eltaszítod magadtól. Eltaszítod úgyis, hogy azután magadhoz ölelj bárkit-bármit, kétéltű szörny, beteljesítve bukásod fokozatait.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]