Új bejegyzés Frissítés

2011.10.04. 13:00 bubutu

Jánosi György: Köd előttem... köd előttem köd fölöttem fehér fal az éj mögöttem ólmos fény a mennyezet csillagom már nem vezet nem tudom hogy merre járok hol van út vagy hol van árok léptem csak a föld hallja nem nyílik az ég alja elvesztek az erdők hegyek nem tudom hogy hova megyek ne gyújts lámpát hogyha vársz ne keress már nem találsz így is úgy is hazaérek adnak ágyat ahol kérek minden átok rám szakadt köd kísér a fák alatt

2011.10.04. 12:59 bubutu

Vörös Liliom: Úgy követlek, Édes... Úgy követlek, Édes, az idő homályán reszketve, várva, hogy keblemre omolj akár egy árnyék, csúszva-mászva, árván, akarva, vágyva, hogy ajkamhoz hajolj. Úgy követlek, Édes, halkan, szótalanul tudva, hogy a kettőnk egysége már örök, ha megállsz, melléd állva, mozdulatlanul várom, hogy hidd, csöndünk összeköt.

2011.10.04. 12:58 bubutu

Ady Endre: Eltagadom Eltagadom, hogyha kérdik: »Elmúlt minden, nem szeretlek!« Úgy fáj ez a képmutatás, Úgy fáj ez az én szivemnek. De mit tegyek? Hivalkodjam Bánatommal a világnak? Vagy lenézve, kinevetve Siránkozzam még utánad?... Rejtegetem szivem mélyén, Féltve, fájón a nagy titkot: Hogy feledni el nem tudlak, Hogy nem leszek soha boldog!

2011.10.04. 12:56 bubutu

Széles Kinga: Megnyugvás... Fáradtan legyint, Torkomban a sok jaj, Mellemben is lustán, Nyújtózik a sóhaj. Alszik már a vágy is, Nem kéri a jussát, Mosollyal az arcán, Álmodja a múltját. Szemeimet én is, Szép halkan becsukom, S ölbe ejtett lelkem, Csendesen ringatom...

2011.10.04. 12:55 bubutu

Jánosi György: Majd... majd terített asztallal vársz a lugasban a végtelen tenger s a sziklás part felett elém jössz a kertig és gyűrt szavak helyett konyakot töltesz s az asztalra bort teszel majd sétálunk lent a homokos fövenyen a sirályok röptével kavargó szélben s várjuk hogy a tengert feloldja az égben a csendes tétova leszálló szürkület majd ülünk a parton a csillagok alatt vallatjuk a múltat egymás kezét fogva s nézzük ahogy a víz a homokba mossa az ellopott elvesztegetett éveket...

2011.10.04. 12:54 bubutu

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem. Hiányod átjár, mint huzat a házon. (József Attila)

2011.10.04. 12:53 bubutu

Kováts Péter: Mikor már Mikor úgy hittem már teljesen mindegy mert feloldódott bennem az első zsibbasztó döbbenés, s lassan olyan lett a lelkem mint tomboló hurrikán szívében a mélyen hallgató csend mely után ólmosan lassú az ébredés Mikor már hitem - nem is fáj, mert elveszett már ami fájjon s idegenebbnek éreztelek már. mint valaha régen s hittem szépséged már nem is látom RÁDNÉZTEM! S a szemedben megcsillanó fénytől összeroppant a távolság, s úgy tört elő a mélyből e néhány gondolat, mint hányás mit az ember szégyenében visszatart úgy szeretném öledbe hajtani fejem, hogy simogasd lágyan, kedvesen, oly jó volna odabújni hozzád, csak, - még egyszer! Úgy, mint kisgyermek kit árvaság fájdalma vert meg, és suttogni könnyekbe fulladón hogy Te ne is halhasd meg hogy ne zavarjon e fájdalom Várj még! csak Egy Percet! hiszen még nem is szerethettelek.

2011.10.04. 12:52 bubutu

Jánosi György: Ég és föld... Ég és föld határán élünk néha ébren álmodunk a földön s éjjel égre írt jeleket látunk ég és föld közé szorulva mint a kegyvesztett bukott angyalok titkon hitre vagy parancsra várunk

2011.10.04. 12:50 bubutu

Ady Endre: Félig csókolt csók Egy félig csókolt csóknak a tüze Lángol elébünk. Hideg az este. Néha szaladunk, Sírva szaladunk S oda nem érünk. Hányszor megállunk. Összeborulunk. Égünk és fázunk. Ellöksz magadtól: ajkam csupa vér, Ajkad csupa vér. Ma sem lesz nászunk. Bevégzett csókkal lennénk szívesen Megbékült holtak, De kell az a csók, de hí az a tűz S mondjuk szomorún: Holnap. Majd holnap.

2011.10.02. 23:53 bubutu

Republic : A csend beszél tovább A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet... Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

2011.10.02. 23:50 bubutu

Revizczky Gyula: Emlékezem, zöld volt az erdő Emlékezem, zöld volt az erdő; Derült az ég köröskörül. A park rég látott annyi népet; Ott jártam én is egyedül. Öröm sugárzott minden arczon; Megújult vágy, ifjú remény; Csak én szerettem volna sírni Gyönyörü május elsején! Kesztyűs urakkal, kék ruhában Te is ott ültél egy padon. Sok szépet mondhattak neked, mert Csak mosolyogtál, angyalom. Platánok gúnyos suttogását Hozá a játszi szél felém: Minek van a szegénynek álma Gyönyörü május elsején! De én azóta megtanultam: Boldog, ki sokat álmodott. Sokszor kijártam a ligetbe S fölkeresém a kis padot. De oly üde már semmi sem volt, A régi nem volt más csak én, Nevedet a homokba írtam, Mint akkor, május elsején! S el-elvisz a vágy este-reggel A régi padra betegen; Tapasztalásom im', elég van, Hadd sírjam ott ki csöndesen. Ah sírni! sírni öntudatlan', Mig eljő majd az ősz dere, A midőn már magunk se tudjuk, Mikor volt május elseje.

2011.10.02. 23:49 bubutu

Dógen Kigen: Falevélen, fűszálon A zöld fűszálról a nap sugarát váró harmatcsepp illan. Ne siettesd, csak figyeld, hogy változik az élet.

2011.10.02. 23:47 bubutu

Pilinszky János: Te győzz le Te győzz le engem, éjszaka! Sötéten úszó és laza hullámaidba lépek. Tünődve benned görgetik fakó szivüknek terheit a hallgatag szegények A foszladó világ felett te változó és mégis egy, szelíd, örök vigasz vagy; elomlik minden kívüled, mit lágy erőszakod kivet, elomlik és kihamvad. De élsz te, s égve hirdetik hatalmad csillagképeid, ez ősi, néma ábrák: akár az első angyalok, belőled jöttem és vagyok, ragadj magadba, járj át! Feledd a hűtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország.

2011.10.02. 23:45 bubutu

Tóth Árpád: Őszi kérdés Jártál-e mostanában a csendes tarlón este, Mikor csillaggal ékes a roppant, tiszta tér, S nagy, lassú szekerek ballagnak haza, messze, S róluk a szénaillat meghalni visszatér? És fájt-e, amíg nézted a nyárfát révedezve, Hogy reszket agg feje, az ezüstös fehér, S hogy édes életednek újra egy éve veszve, Mert viszi már Szeptember, a nagy szénásszekér? S ültél-e elfáradva kemény, útmenti kőre, Merőn bámulva vissza az elvakult időkbe És feldöbbenve: jaj! ha most ledőlnél halva! S eszméltél-e fel árván az éji hidegen, Mikor a késő szellő, mint kósza, idegen Eb, lábadhoz simult, s bús kezeidet nyalta?

2011.10.02. 23:44 bubutu

Dsida Jenő: Minden nap esttel végződik Minden nap esttel végződik. Minden zaj csenddel végződik. Minden valami semmivel végződik és holt betű lesz minden fájdalom. Csukják itt is, ott is az ablakot, értelmetlen sötét zsalu-szemek ölelik magukba arcomat. Minden nap estével végződik. Kaput keresek, hol nem áll angyal, egy szemet, mely nyitva maradt s azt mondja nekem: értelek. De minden zaj csenddel végződik. Ilyenkor a templomokat is bezárják, az Isten magára csavarja gomolygó, vastag, sokredős ruháját – minden valami semmivel végződik. Ilyenkor senkinek sem szabad beszélnie, a koldusok bokrok alá húzzák magukat, a tücsök ciripel. Este lett. S néma verssé lesz egy-egy fájdalom.

2011.10.02. 23:42 bubutu

Juhász Gyula: Megölt szerelem sírkövére (részlet) Vannak ösvények, amelyekre többé Nem lép a lelkünk, bár útunk örök, Vannak csodafák, nyílhatnak örökké, De nekünk egy viráguk letörött, Csak sírva járhatnánk egy tündérkertben... Ne hozzatok hírt róla, őszi felhők, Ne hozzon hírt felőle a tavasz, Üdvöt adhatnak néki nyári erdők, Engem emléke halkan behavaz.

2011.10.02. 23:40 bubutu

Victor Hugo: Olyan a szerelem Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat, amelytől fénylik a szirom, amelyből felszökik, kévéjében a napnak, szivárvány-szikra, miliom. Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng, ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön - mi távolabbról: mint a gyémánt, az közelebbről: mint a könny.

2011.10.02. 23:39 bubutu

Szabó Lőrinc: A kimondhatatlan A szíved majdnem megszakad, szólnál, de szavad elakad, szólnál, de görcs és fájdalom fuldoklik föl a torkodon, oly mélyről, mintha lelkedet, a recsegő idegeket húzná magával, úgy sajog szád felé néma sóhajod. S egyszerre oly gyönge leszel, hogy szárnyas szédülés ölel, fogaid közül valami sírás, valami állati nyöszörgés kínlódik elő s azt hiszed: a következő pillanat mindent, ami él, elfúj, mint pókhálót a szél.

2011.10.02. 23:37 bubutu

Pilinszky János: Egy arckép alá Kihűl a nap az alkonyi grafitban. Tágasságával, mélységeivel a néma tenger arcomba világít. Öreg vagyok Nem hiszek semmiben. Öreg vagyok, lerombolt arcomon csupán a víz ijesztő pusztasága. A szürkület gránitpora. Csupán a pórusok brutális csipkefátyla! Hullámverés. Aztán a puha éj boldogtalan zajai. Vak rovar, magam vagyok a rámsötétedő, a világárva papundekliban. És egyedűl a feneketlen ágyban. És egyedül a párnáim között. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld.

2011.10.02. 23:36 bubutu

Pilinszky János: Agonia christiana Szellőivel, folyóival oly messze még a virradat! Felöltöm ingem és ruhám. Begombolom halálomat.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]