Új bejegyzés Frissítés

2012.11.09. 22:36 bubutu

Weöres Sándor: Őszi éj a mezőn A föld színe távol ezüst és acél. Lombok illatától részegül a szél. A csillag forogva hinti énekét. Elsápad a boglya. Feketül a rét. A Hold kék kehelybe sírja bánatát. Holt madarak lelke leng a légen át.

2012.11.09. 22:35 bubutu

Babits Mihály: Emlékezés A pókhálóra harmat esett: bús unalmamra egy könnycsepp ma este. A hold az égen párt keresett, a széles égen hasztalan kereste! Már elhallgattak a madarak, annál hangosabban szóltak a tücskök. És szinte láttam a fény alatt ellengni a világot, mint a füstöt. A fényen valami átfutott, bársonyok kápráztak előttem. A hangod is eszembe jutott, mely elszállt az örök időkben.

2012.11.09. 22:33 bubutu

"Ki mondja meg, vajon meddig lehet, hogy minden nap, mindenhol erős legyek? A csönd volna jó. Kicsit könnyebb napok. Ne kérdezz semmit, ha látod, hogy fáradt vagyok."

2012.11.09. 22:31 bubutu

Weöres Sándor: Mocsári dal Sás se suttog és a mocsár se böffen. Vak, rekedt hőség ül a béka száján. Horgász fűzfa vár az iszapba-hullott méz-izü Holdra. Lassu éj ez. Jaj, de a percek rajtam átrobognak, mint a csikók a cserjén, patkóját mind rám-üti, ágam élő nedve kicsordul Hegedű-lábú tücsök, éji lélek, töltsd meg korsómat ketyegő daloddal és a bánatot, melyet eltitkoltam, valld be helyettem.

2012.11.09. 22:30 bubutu

Mert kell valaki, akihez beszélsz. Mert kell egy másik: mások ellen. Ne áltasd magad! Ennyi az egész. De ez - eltéphetetlen. (Rab Zsuzsa)

2012.11.09. 22:28 bubutu

Szakács Eszter: Eső után Tudja, hogy eső után indul el. Elhallgatott benne a szél, a tó. Áttetsző lett minden: füst vagy emlék, semmihez sem hasonlítható. Tükrökre bízza régi testeit. Lábtörlőjén nedves levél hever. S egy csillagot még kitalál gyorsan, mert eső után indulni kell.

2012.11.09. 22:26 bubutu

József Attila: Isten Láttam Uram, a hegyeidet S olyan kicsike vagyok én. Szeretnék nagy lenni, hozzád hasonló, Hogy küszöbödre ülhessek, Uram. Odatenném a szivemet, De apró szivem hogy tetszene néked? Roppant hegyeid dobogásában Elvész ő gyönge dadogása S ágyam alatt hál meg a bánat: Mért nem tudom hát sokkal szebben? Mint a hegyek és mint a füvek Szivükben szép zöld tüzek égnek Hogy az elfáradt bogarak mind hazatalálnak, ha esteledik S te nyitott tenyérrel, térdig csobogó nyugalomban Ott állsz az utjuk végén - Meg nem zavarlak, én Uram, Elnézel kis virágaink fölött. (1925 ősze)

2012.11.09. 22:25 bubutu

Mikor a valóság könnyen megreped akkor tedd vissza megfojtott szívemet. (Gubcsi Lajos : Merengésben - részlet)

2012.11.03. 20:22 bubutu

Dsida Jenő: Ha valaki jönne... Ha most valaki halkan idejönne, idelopózna a hátam mögé és megkérdezné: fáradt vagyok-é? Kicsi kezét, mint tearózsa szírmát finom-borzolón fürtjeimbe lökné s én azt hinnem, hogy úgy marad örökké. Leoldaná selyempuha kendőjét és vállamra tenné, hogy meg ne fázzam. Ajkával mérné: nincs-e lázam? Nem lenne szava, nézne csak, míg én hallgatnék, magamat keresve, lelankadva egy félbemaradt versre... S ha már szabályos lett a pihegésem és lelkem földjén álom-eke szánt át, - vigyázva, halkan elfödné a lámpát...

2012.11.03. 20:21 bubutu

Áprily Lajos: Az én csodám Szeretnék Krisztus lenni egy napig. Ha nem egy napig, egy pillanatig. Csak ennyit, míg a kezem ennyit int: kelj fel a mélyből, hegyre menj megint. Levenném melledről a sziklasúlyt, mely vad korunkból rád zuhogva hullt. Fáradt pilládat megérinteném, s gyötört szemedből megszöknék a rém. Takarodnának gondok és romok, menekülnének régi démonok. Megölelném a kín-örvény felett maga-mélyébe szédült lelkedet. Csodatevésem sűrű delejét pazarló kézzel önteném feléd. S ha kelnél s néznél álmélkodva rám, fejed a Nap felé fordítanám, Fényes szemeddel csúcs ragyogna szembe - S én visszahullanék ember-életembe.

2012.11.03. 20:16 bubutu

Szulák Andrea - Benkő Péter : Ha most kérdeznél  (dalszöveg) Ha most kérdeznél, elmondanám, volt egyszer egy este, mikor mint csillagok gyúltak ki alattunk a város fényei. Tudtam, téged kereslek. Fáztál, és takarót adott neked a szeretet, és egy pincér meg a sötétség puha teste, s a bátortalan vágy, hogy valakit ismét szeressek, mert féltem az újtól, nehogy valakit ismét elveszítsek. Volt egy mosoly is még, voltak lopott csókok, lopott volt minden pillanat, az örömök, a kínok, már tudom semmi sem volt igaz, már tudom, illúzió volt minden, nem volt igaz az ölelés, de nem fáj már a nincsen. Most már szinte mindegy mit írtam akkor, mit éreztem éppen. Már nem karcol több csíkot a bánat az éjszakai égen. Ne mondj semmit még, mert véget ér az álom, felébredünk, s egymásra nézve semmit sem találunk. Áttetsző testünkkel kapaszkodunk egymásba, szorítjuk a semmit, mert nem tudhatjuk mi jön még, meddig tart a meddig. Ne mondj semmit még, így szótlanul szeretlek, olyannak mint a kép, amit önmagamnak festek. Csak annyit mondj majd egyszer, jó reggelt, az éjszakánknak vége, s megkapod az életet az életért cserébe. Most legyünk csendben, mert ránk zuhant az ég, felállni nem lesz könnyű. Hallgassunk most még.

2012.11.03. 20:14 bubutu

Kányádi Sándor: Volna még Pedig volna még volna még valami mondanivalóm a nyíló nárciszmezőkről például az alkonyi szélben riadtan lobogó hegyi füvekről az óceánok alatt vergődő tűzhányókról a szerelem végtelen napéjegyenlőségeiről amikor az idő is ellankad mint a patak ha szomját oltja benne a szarvas egyszóval kettőnk dolgáról az emberiség nevében volna még talán volna még.

2012.11.03. 20:13 bubutu

Kamarás Klára: Őrizz meg... Borongós árnyékkal szívemben járom a kertet őszi csendben.. Búcsút veszek lombtól, virágtól.. maroknyi léttől.. csalfa nyártól.. Tőled még nem. Kérj, hogy maradjak! Aki voltam.. s aki vagyok ma, őrizz meg annak.

2012.11.03. 20:10 bubutu

Leleszi Balázs Károly: Hang nélküli beszélgetés térdepelek a hegyen közel a megnyílt egekhez s a világ lármája lecsendesül köröttem és bennem ott térdepelek a hegyen egyedül árnyékomhoz szegezve s nézem az Istent és az Isten is néz engem pásztorbotjára dőlve hang nélkül beszélgetünk a szeretet titkaiba merülünk

2012.11.03. 20:06 bubutu

Adamis Anna: A fák is siratják Tovább él a nap, amikor megláttam, Tovább él a perc, amit úgy kívántam, Ha tovább élek én, tovább él ő bennem, Mit tehetnék mást, ha egyszer őt szerettem...? A fák is siratják az elveszett lombukat, Mit tehetsz te mást, ha neked is ez maradt? A fák is azt hiszik, hogy nem igaz most a tél, Mit tehetsz te mást, ha egyszer is szerettél...?

2012.11.03. 20:04 bubutu

Kardos Csongor: Titok Aztán kavarog, aztán vidáman tekereg, aztán szinte megáll, aztán újra fel, hogy újra lehulljon, és körülkémlel, megbotlik, aztán sodródik még, aztán megpihen, aztán puhán elalszik, aztán elolvad. A hópehely még érti a titkokat.

2012.11.03. 20:02 bubutu

Boda Magdolna: Egyszer így lenne jó Jó lenne egyszer olyan természetességgel ébredni, ahogy a nap csúszik fel az égre, óvatosan bontogatva ki a világot. Hogy álmosan kitántorogva a konyhába, a kávé illata jó reggelt kívánjon. Hogy a dolgainkban ne legyünk éhesek önmagunkra és a megszokottság ne törjön ránk. Hogy ne kelljen autónk, bérletünk, határidőnaplónk, bankkártyánk, karóránk... hogy cipőt se kelljen húzni és senki se csodálkozzon ránk. Jó lenne egyszer közel engedni a csodát... vándorolni hatalmas mezőkön és megállni egy elárvult vadrózsabokornál, nem elvárva a mező zöldjét, a virágok színét, illatát, a szirmok bársonyát. Csak állni a szépség előtt, egy idegen őszinte kíváncsiságával, készen új értelmet adni a fogalmaknak és kötni új barátságot a világgal és magunkkal és nem válogatni, csokorba kötözgetni a dolgokat elvárt szabályok szerint és eldobni minden nem a kupacunkba valót. Úgy tenni, mint kisgyerek, aki a föltört dió héját nem dobja el, hanem vízreereszti, mint kis hajót és ámulva csodálja a víz komoly sodrását. Jó lenne egyszer a másnap gondja nélkül pihenni térni, hogy ne bizseregjen bennünk a lekésett, elmulasztott dolgok pokla, hogy, ahogy a pók fordul hálójába jóllakottan bújjunk az éjszaka csendjébe... végre kinyújtózva önmagunkban. Egyszer így lenne jó.

2012.11.03. 20:01 bubutu

Guillaume Apollinaire: A Mirabeau-híd Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna S a szerelem Mi zúgja, mi sugallja Hogy minden kéjnek fájdalom az anyja Csak szállj le éj az óra üt Csak szállj idő én várok itt Farkasszemet hadd nézünk kéz a kézben Kulcsolt kezünk Hídja alatt az éjben Örök hullámok árja foly sötéten Csak szállj le éj az óra üt Csak szállj idő én várok itt Fut meg nem áll fut mint az ár a mélynek A szerelem De lassú is az élet És a Remény de éget ó de éget Csak szállj le éj az óra üt Csak szállj idő én várok itt Napok hetek zuhognak tovafolyva Nem kél a múlt S a szerelem se újra Fut a Mirabeau-híd alatt a Szajna Csak szállj le éj az óra üt Csak szállj idő én várok itt (Mészöly Dezső fordítása)

2012.11.03. 19:58 bubutu

B. Radó Lili: Várni... Csak ülsz és várod. Olykor kitárod a karod, szemedből boldog álmok édes derüje árad, lelkedről lepkeszárnyon peregnek a dalok, fiatal vagy és remélsz és harmatos a reggel. Csak ülsz és várod. Előbb békén, majd egyre jobban a szíved néha-néha hangosabban dobban, hogy nyílik már az ajtó, hogy jönni fog feléd; és ajtód előtt kopog! majd újra halkul a lépés. Riadt szemedben némán fakúl a ragyogás s ajkadról tört virágként hervad le a mosoly. Még biztatod magad, hogy jönni fog talán, de két karod ernyedten mégis öledbe csuklik, szemedből könny után könny törületlen szivárog, s míg ülsz ajtód előtt és azt hiszed, hogy várod, szívedről cseppek hullnak, megannyi vérző kláris, már nem bánod, hogy nem jön, már nem bánod, ha fáj is és nem bánod, hogy közben lassan leszáll az éj.

2012.11.03. 19:55 bubutu

Nagy László: Kívül nap süt Kívül nap süt, ágak kigyúlnak, égre meresztett gyűrűs ujjak, most esküsznek életre, gyümölcsre, hó hull, virágpor zúdul, őrült szélben keveredik össze. Nem olvasztok neked havat, hogy abba mosd barna hajad, nem hajolsz le szivárványos gőzbe. Nyakadat se borotválom, attól félek, hogy levágom: Jaj nekem, jaj nekünk, belehalunk, mert nem szeretünk, elvérzik örökre minden álom, örökké fenn bolyong nagy magányod s elvetemült fekete árvaságom.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]