Új bejegyzés Frissítés

2011.10.02. 23:34 bubutu

Pilinszky János: A harmadik Hármunk közűl legmaradandóbb, örökké fénylő ikonod, örökké omló homokbuckád, a legveszendőbb én vagyok

2011.10.02. 23:33 bubutu

Pilinszky János: Hideg szél lakatlan kő, hever a hátam, emlékek nélkül, nélkülem, az évmilliók halott hamujában. Hideg szél fújdogál.

2011.10.02. 23:31 bubutu

Pilinszky János: Majd elnézem Majd elnézem ahogy a víz csorog, a tétova és gyöngéd utakat, a fájdalom és véletlen közös betűvetését, hosszú-hosszú rajzait - halott köveken, élő arcokon - elnézem őket, mielőtt a feledést kiérdemelném.

2011.10.01. 08:34 bubutu

Pilinszky János: Én gyenge voltam Én gyenge voltam, kevés voltam, nekem egyedűl az maradt, hogy üdvödet szemmel kövessem.

2011.10.01. 08:32 bubutu

Guillaume Apollinaire: Nagybeteg ősz Imádott ősz te nagybeteg Meghalsz ha orkán dúlja majd a rózsakerteket Ha leesett a hó a Szőlőkarókra Szegény kis ősz Az ért gyümölcsök és havak Gazdag fehérségébe halj Fönn a magasban Már karvalyok köröznek A csacska zöldhajú kis hablányok fölött Kik sohasem szerettek Messzi mesgyék között Szarvasok üzekednek Ó hogy szeretem én bús évszak ezt a zsongást Hangját a magától hulló gyümölcsnek A szelet és erdőt ahogy lásd Elejti levelét egyenként mint a könnyet A lombot Ha lehullik Egy vonat ha Elhúz itt Az életet Ha múlik (Fordította: Somlyó György)

2011.10.01. 08:31 bubutu

Juhász Gyula: Epilógus A vágyak bágyadt hegedűjén Gyászindulót húzok neked. Fáradt ujjakkal, tört vonóval Belesírom mély lelkemet. Elhantolt álmaim zokognak A horpadt öblű hegedűn És könnyeim, az eltitkoltak Hullnak a húrra keserűn. Fejem a hegedűre hajtom És szívem belétemetem, Most olvad, mint a gyöngy a borban, Egy dallamba az életem. A vágyak bágyadt hegedűjén Elhal a legszebb nóta ma, Örvénylő mély tenger-szemedbe Szédül utolsó dallama!

2011.10.01. 08:29 bubutu

Juhász Gyula: Strófák Ó, álmaimnak tündérkirálynője, Uralkodjál örökké lelkemen, Engedd, hogy szívem álmát rólad szőjje, Habár ez álom lenne szemfedője És hervadása ez a szerelem! Te csak ragyogj tündéri szépségedben, Míg én a szürkeségbe olvadok, Míg egyre szebben, egyre ékesebben, A te örök bájadtól ihletetten, Fényt szórnak rád e lángoló dalok.

2011.10.01. 08:28 bubutu

Reményik Sándor: Öreg ember az októberi napon Mi lesz, mi nem lesz, mindegy már nekem, A nap süt, s ez a negyedóra jó; Szelíd tüzén melegszik vén fejem, S szívem, a mind halkabban dobbanó. Fülembe zúgnak távol riadók, De bágyadtan és érthetetlenül, Ködben tülkölnek süllyedő hajók, Mit bánom én, ha minden elmerül. A béke nem érdekel s nem a harcok. Egy negyedórát süt a nap nekem, Mint kis madarat: becézgetve tartok Egy száraz levelet a kezemen. Koronák ha eltörnek, törjenek, Népek ha szertehullnak, hulljanak! Temessen el mindent a görgeteg, Egy negyedórát süt nekem a nap. Nekem már nincs a földön otthonom. És vissza nem tartnak szelíd kezek, Kicsit még sütkérezem a napon És aztán... csendben... én is... elmegyek.

2011.10.01. 08:26 bubutu

Szabó Lőrinc: Mint még sohasem Szeretnélek kibontani a hús ruhájából egészen s meglesni, új gyönyörűségben milyenek tested csontjai. Mert egész tested szeretem és mind, ami építi kint és bent, szeretnék megismerni mindent, ami benned oly jó nekem. Szeretem a fogaidat s az ujjaidat, ízről-ízre, csókodban bujdosik az íze gerinced csigolyáinak. Két lábad futárként hozott, csuklóid forogtak, emeltek, bordáid kínálták a melled, mint az ölelést a karod, s ezek a csontok rám hajoltak, megszerettek és gyönyörű óráknak mindig drága, hű szolgái és dajkái voltak: hogyne szeretném hát, ami csak vagy, s mind, ami láthatatlan, ami a külső lét mögött van és már isteni rejtelem? Szeretnélek kibontani s vigyázva összerakni újra, aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem.

2011.10.01. 08:25 bubutu

Lehetek akármilyen szép Gyöngyházfény kagyló hátára írott festmény Ha nem szeretsz, semmit nem érek… Lehetsz akármilyen szép Gyöngyházfény kagyló hátára írott festmény Ha nem szeretlek, semmit nem érsz…

2011.10.01. 08:24 bubutu

Kosztolányi Dezső: Kis, kósza vágyak Most úgy szeretnék egy párnát keresni, Csak oly kicsit, mint egy leány-kebel, Vagy még inkább a földre arccal esni, És elfeledni mindent, csendben, el. Oly jó lenne mindent felejteni, Oly jó lenne mindent elejteni, Leszállani. S a harc után, A harc után Megállani.

2011.10.01. 08:22 bubutu

Republic: Erdő közepében Sötét kapuk, magas házak, fényes udvarok Nyíljatok meg lábam előtt, ha arra indulok Erdő közepében járok, egyszer majd rád találok Csillagom vezess, én utánad megyek Felhő, felhő fenn az égen vártunk már nagyon Esőt hozz a virágoknak, mosd el sok bajom Erdő közepében járok, egyszer majd rád találok Csillagom vezess, én utánad megyek Fehér ingem tiszta legyen, olyan, mint a hó Átok engem el ne érjen, ne bánthasson a szó Erdő közepében járok, egyszer, majd rád találok Csillagom vezess, én utánad megyek Erdő közepében járok, egyszer, majd rád találok Csillagom vezess…

2011.10.01. 08:20 bubutu

Bényei József: Odüsszeusz levelei Nauszikaához (részlet) Vigyem magam Ne nyúlj utánam - hasztalan a száraz fának kínja van most száradnak a gyökerek hajtani egyre nehezebb levelek helyett tüske nő megkövesített az idő Arcomhoz indul tenyered véresre tépik a szelek Ne keress - földbe rejtezem gyökérré érek odalenn ha lábad inda fogja át bokádra hajlik egy virág fuss el ne állj meg le ne vedd megfeketíti a kezed sziklává dermeszti a szád kőből varázsol rád ruhát Hátra se nézz ha elmegyek azzal is úgy is nehezebb hadd vigyem magányom magam görnyedten vakon hangtalan

2011.10.01. 08:19 bubutu

Kardos Csongor: Lyukak A helyeket látom, hol lehetnél. Fázik az üresség körülöttem. A tavak esti dúdolása befesti emlékeim kéklő borongással. Lenyugvó szemed - őszi borzongás. Kutatom egy elfelejtett vonásod ijedt szívvel.

2011.10.01. 08:17 bubutu

Sík Sándor: Felhőjáték A felhők odafenn bújócskát játszanak. Ezüst nyílásokon át-átkacsint a nap. Fiatal öregek, lelkem barátai, Nem próbálnánk mi is felhősdit játszani? Felhőt, esőt adót, jókor és eleget, Ősznek jó szántatót, májusnak meleget. Máskor paplant terít a fáradt nap előtt, S képekkel hinti be a mennyei mezőt. Hiszen csak egy szeszély, köd, pára, semmiség, Lehével fújja el az álomittas ég, De felszítt már a föld esőt és sugarat: A felhő elfoszlott, a játék megmaradt.

2011.10.01. 08:16 bubutu

Pilinszky János: Ama kései Németh Lászlónak Ama kései, tékozló remény; az utolsó, már nem a földet lakja, mint viharokra emelt nyárderű, felköltözik a halálos magasba.

2011.10.01. 08:15 bubutu

Ady Endre: Őrizem a szemed Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Világok pusztulásán Ősi vad, kit rettenet Űz, érkeztem meg hozzád S várok riadtan veled. Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet, Már vénülő szememmel Őrizem a szemedet. Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet.

2011.10.01. 08:13 bubutu

Ágai Ágnes: Emlékezlek Igen, már tudlak emlékezni, már időtlenedtél az időben. Nem kérdezem, hány éve, hiszen nem mérhetlek naptári évben. Valahol gyökeret eresztettél, s onnan lombosodsz mozdíthatatlanul. Megálltál. Véglegesedtél. Már nem akarlak belehurcolni a jelenbe. Elhelyezkedtél. Fölém borulsz, védőernyőként rám sátorozod emlékképedet. Magamra tetováltalak, bőrömre karcoltalak, belém égettem alakod eleven mását, és nézem a hamisítón visszatükrözőt. Már nem változol, nincs elcsúszó hangsúly, nincs szemrebbenés, nincs előre, hátra, oldalt mozdulás. Viszlek magamon magammal, múltam talapzatára állítalak, és köréd fonom örökre lelkem versekbe bujtatott szép, könnyes hódolatát.

2011.10.01. 08:12 bubutu

Kosztolányi Dezső: Érzés   Ha van, akit jobban szeretsz magadnál, úgy, hogy te néki mindent odaadnál, a boldogságot is, nem kérve hálát, mért nem óhajtod, hogy ne is legyen, mért nem mered kívánni a halálát? S eltűnsz előle, hagyod, hogy elutazzék, beletörődsz abba, hogy ne is lásd, mért nem óhajtod néki amit magadnak, a legnagyobb jót, a békét, a megsemmisülést - nem tudsz felőle, csak szereted.

2011.10.01. 08:10 bubutu

Gyurkovics Tibor: Egy tücsök Van egy tücsök a kertben, egyedül énekel, nem tudom miben bízik, hogy mit érhet el, mert ilyen kitartóan csakis az énekelhet, aki még utoljára reméli a szerelmet.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]