Új bejegyzés Frissítés

2011.10.01. 08:09 bubutu

Lerch István : Angyallány Hosszú éjszaka volt, mikor ébren vártalak téged, Milyen boldog is voltam, hogy kattan a zár! Milyen boldogan zártam az ajtót, s te jöttél hozzám, Milyen boldog is voltam, hogy érez a szám! Angyallány, hol jársz? Angyallány. Éppen felkelt a nap és én megláttam csöpp kis szárnyad, Rögtön éreztem, nem tudok szállni veled, Vigaszom annyi volt, hogy te szóltál majd újra látlak, Addig eljár majd hozzád képzeletem. Angyallány, hol jársz? Angyallány. Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Angyallány, hol jársz? Angyallány, hol jársz? Mikor múlik az éj veled, én mindig arra várok, Hogy egy dallal, mint szárnnyal majd elrepülünk, De e dallal és szárnnyal mindig utánad járok, Ahogy mondtad, még hív mindig képzeletünk. Angyallány, hol jársz? Angyallány. Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Sose felejts el engem, jöjj vissza hozzám! Angyallány, hol jársz? Angyallány, hol jársz?

2011.10.01. 08:06 bubutu

Szabó Márta: Menekülök Magam-varrta álruhában Arra, hol még sosem jártam Menekülök. Futva múlttól, szűk jelentől, Irigy szavú, zord jövőtől Menekülök. Hátrahagyva minden harcot, Azt is, azt a kedves arcot Menekülök. Válva jótól és haragtól, Bújva futok.                Önmagamtól                               menekülök.

2011.10.01. 07:59 bubutu

Szalóki Ágnes: A két szemed Ezt még te küldöd, ezt a kínt, Ezt még te üzened. Ezen keresztül visszajár, ott les a zöld szemed. A két szemed szeretett legtovább, be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed még beszélt velem. A kezed már hideg volt, jéghideg, nem is adtál kezet. De a szemed még megsimogatott, nálam feledkezett. A két szemed szeretett legtovább, még mostan is szeret, még éjszakánként zöldes csillaga kigyúl ágyam felett. A két szemed szeretett legtovább, be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed még beszélt velem. A két szemed szeretett legtovább, be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed még beszélt velem. A két szemed... A két szemed... A két szemed...

2011.10.01. 07:50 bubutu

Tompa László: Már elmehetsz "... Büvölt szemeim megtörőben is csak Szemeidet csodálják. Horizontom rőt szélén reszketeg Fehérséged még egyszer átlebeg - Igy lépem át a lét-nemlét határát. ..."

2011.10.01. 07:50 bubutu

Tóth Árpád: Szeretnék átölelni   Szeretnék átölelni ma egy embert, Ki olyan árva s vágyak özvegye, Mint jómagam, s kit a tavasz sziven vert, S kondor haján kopog az ősz jege, Kinek ha volt is pirosbetűs napja, Tintát hozzá véréből szűrt a Sors, Vén bánatok fia és újak apja, Csöndes tűnődés lankadt léptü papja, Örülni lassú, és csüggedni gyors; Kit nemessé emelt a föld porából Sok ritka szenvedés, de nem kevély Kitűnni a törpék sekély sorából, És címere egy hervadt falevél, Ha kővel dobták, szívét dobta vissza, Ha szívvel dobták, halkan énekelt…

2011.10.01. 07:48 bubutu

Szabó Ila: Ajándék vágyléptű gondolat csönd-szőnyegét terítem halkan és félve eléd perc-gyöngyöm szétpereg ősz íze vár tétován száll feléd két szemmadár tavasz-fény nyár-dallam álom-varázs elindul hozzád egy simogatás

2011.10.01. 07:48 bubutu

Nadányi Zoltán: Nem szeretsz Megálltam ma a télben, nem éreztem a szélben, hogy szeretsz. A holdba néztem éjjel, de nem jött semmi fényjel, hogy szeretsz. A párnám sírva téptem, nem súgta a sötétben, hogy szeretsz. Tudom már, kedves, hallod? Tudom, ha be se vallod, nem szeretsz.

2011.09.30. 10:08 bubutu

Zámbó Andrea: Soha örökké döntöttél. megadóan töröllek ki testemből, jövőmből, összes emlékemből. ha kéred, nem kérdem, miért, hát menj. mész. szemem némán követ. s lassan kicsúszik kezemből a kezed.

2011.09.30. 10:08 bubutu

Majtényi Erik: Kilenc tavat... Kilenc tavat ha megkerülsz, s a tizedikben elmerülsz, kilenc tó hamar elfelejt, a tizedik magába rejt. Hínár simítja, lágy moszat óvja megbékélt arcodat, a viz csak ringat csendesen iszapos, áldott fekhelyen. Kilenc tó könnyű habja lejt, kilenc tó könnyen elfelejt, és elmossa a lágy homok tükrébe vésett lábnyomod. A tizedik, a tizedik habjai súgva üzenik: nekünk kínálta fel magát, őrizzük lezárt ajakát.

2011.09.30. 10:07 bubutu

Török Sophie: Emlékezet játékai Itt, mélyen a homlokom mögött egy élő ideg folyton csak reád Figyel. Kikapcsolva az élet ritmusából, nem lát; nem hall, nem Érez: csak reád figyel. S körüle nyüzsög, mint hangyaboly, életem száz Apró nyűge. Idegen szavak törnek be agyamba, idegen akaratok, Gondok motoznak, ezer unott tennivaló energiája rágódik Zaklatott szívemen. De az az egy ideg folyton csak reád Figyel. Magasan kifeszítve hitvány gondolatok árja fölött, mint óriás Póznán zengő távíródrót közönyös búzatáblák fölött: úgy figyel, figyel. Arcodat lesi, távoli kedves arcod, s ráveti képed lelkem tükrös Lemezeire: szemed színét, kezed mozdulását, gyöngyös mosolyod Édes izét, halk hangod zengését, rebbenő pilláid játékát, hajló Vállad vonalát hajló lombok alatt. Képet, új képet, ezeret vetít Egyre, - míg úgy megteltem veled, míg úgy elömlöttél bennem fájdalmas Édesség! feszítve halvány ereimet, - hogy áradó lelkem Kicsordított magából! Elszórt, szerteszórt, fűbe, virágba, szálló Felhőbe; elszórt, szerteszórt, színekbe, szavakba, míg hang, szín, íz és Zamat, fény és levegő mind te voltál! S betöltötted az egész Világot. - Szerteszórtalak, elprédáltalak, fűnek, virágnak, Csillagnak adtalak, s most nem lelek reád sehol! Hányom, Dobálom emlékezetem salakját, pattanó ideggel idézem Kedves arcodat: óh, szertefoszolsz, köddé omolsz, mint drága Halottam sokszor idézett arca. Eltűntél, elvesztél, ezer Szilánkra törtél, s rémülten eszmélek: már nem emlékszem Reád! Milyen vagy? S döbbenek: ki vagy te? ki annyira Húsomba égtél, s megváltoztattad fény és levegő izét, s nem Emlékszem egyetlen szavadra! hangod, alakod eltűnt Előlem. Kínlódva s izgatottan kereslek, keresem Szilánkká tört arcod egész mosolyát! S felvillansz olykor, mint Távoli villám, érezlek olykor, mint álombeli csók múló Melegét. S néha tündöklő egészbe szökkensz röpke Mozaik! S ragyogva állsz bűvölt szerelmem előtt. Óh, kedvesem! A nagy Végtelenből varázsolod eggyé ezer arcodat! Hogy engem Kicsiny halandót elkápráztass vele.

2011.09.30. 10:06 bubutu

Gámentzy Eduárd: Vándor vagyok Az este éhes, elnyeli a fákat, A házakat, az utcát, a teret. Mint örömöt, ha elviszi a bánat, Rossz szándékot a lelkiismeret. A Hold pihen, nincs kedve felébredni, Az égre szór pár vaksi csillagot. Feje alatt felhőkből puha párna, Bezárkózik, nem nyit ablakot. Nekem sincs kedvem így maradni ébren, Vándor vagyok, hát itt is van helyem! - Egy tollpihe, ki utazik a széllel, Mindenhol otthon, - mégis idegen.

2011.09.30. 10:04 bubutu

Bijou: Tánc   Maradt még a táncunk után Pár emlék s egy szép színes álom Maradnék ha tudnám hogyan Ha volna még egy dalunk Ha lenne még egy lassú tánc Egy éjjel s egy reggeli után Elindulsz hogy új csoda várjon De lesz még egy szép délután Mi úgy lesz majd a miénk Hogy nem zavar hogy késő már Még a táncunk után Pár emlék s egy szép színes álom Maradnék ha tudnám hogyan Ha volna még egy dalunk Ha lenne még egy lassú tánc Nem vagyok sem ördög, sem angyal De remélem hogy eljössz elém Majd felveszem a szép kék kabátom S így futok majd eléd Így újra körbejárjuk a várost És benézünk a felhők mögé Keresve a szép régi álmot Míg elmúlik a varázs És véget ér a lassú tánc Keresném az ellopott időt Maradnék de nincs mire várnom Elfutnék a kérdés elől Hogy merre visz az utam Ha véget ér a lassú tánc Egy váratlan kaland Egy táncnál is többet ígérhet Nevetnék, csak lennék már szabad Csak múlna el a varázs És kezdődne egy újabb dal Nem vagyok sem ördög, sem angyal De remélem hogy eljössz elém Majd felveszem a szép kék kabátom S így futok majd eléd Így újra körbejárjuk a várost És benézünk a felhők mögé Így keresve a szép régi álmot Míg elmúlik a varázs És tudom, hogyha hideg lesz Én biztos, hogy fázom De remélem, hogy eljössz elém Majd felveszem a szép kék kabátom S így futok majd eléd Újra körbejárjuk a várost És benézünk a felhők mögé Keresve a szép régi álmot Míg elmúlik a varázs És véget ér a lassú tánc

2011.09.30. 10:02 bubutu

Csoóri Sándor: A harmadik nap esni kezdett a hó Az első nap arra volt jó, hogy mindent elfelejtsek; a második arra, hogy mindenre emlékezzek. S a harmadik nap esni kezdett a hó és megszületett a sejtelem, hogy mostmár mindig esni fog, homlokodtól a szádig, szádtól az ágyékodig, végig a tested hosszán, végig az életemen. Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló, ha fölemelem, az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek. Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is csak a hó kísértete kószál, az elsötétített földeken megül, a háborús menekülőket megkoronázza. És tudtam már, hogy nem leszek egyedül, elkísér ez a hóesés, ahova megyek, leül mellém a vonatba, átkel velem a tengeren, füstölgő autógumik s levegőtlen városok éjszakájában. Megszólít anyanyelvemen s országot hódít nekem, mert országot hódítani te akartál. S ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm vallani róla, bezárkózom ebbe a havazásba, mint aki fehér inget vesz föl, fehér inget az utolsó napon.

2011.09.30. 10:00 bubutu

Quimby: Unom Unom a pincért a sarki bárban unom a tévét a hálószobában unom a nőt, aki nem harap, csak karmol unom az embert, aki mindent összebarmol unom a káoszt, unom a rendet unom a zajt, unom a csendet unom a hóhért, unom a dajkát unom a szüzet és unom a szajhát unom az elejét, unom a végét unom a háborút, unom a békét unom a négert, unom a sárgát unom a zsidót és unom az árját unom a doktort, unom a gyógyszert unom a szexet és unom az óvszert unom a dealert, unom a pápát a szentelt vizet és a marihuánát unom a pincért a sarki bárban unom a tévét a hálószobában unom a gitárt, mer' annyira hamis unom e dalt és benne magamat is

2011.09.30. 09:58 bubutu

Radnóti Miklós: Rejtettelek Rejtettelek sokáig mint lassan ért gyümölcsét levél közt rejti ága s mint téli ablak tükrén a józan jég virága virulsz ki most eszemben. S tudom már mit jelent ha kezed hajadra lebben bokád kis billenését is őrzöm már szívemben s bordáid szép ívét is oly hűvösen csodálom mint aki megpihent már ily lélegző csodákon. És mégis álmaimban gyakorta száz karom van s mint álombéli Isten szorítlak száz karomban.

2011.09.30. 09:57 bubutu

Végül így, Megkésve mondom el, Ez a pár sor neked szól. Tűnhet úgy, Túl könnyedén tartalak Elzárva magamtól. Válasz nélkül, Indokok nélkül, Csalódott leszel, de itt van mégis Egy gondolat. Múló szép emlék, Kezemben tartom még, Hiszed vagy sem, Nem adnám semmiért.

2011.09.30. 09:56 bubutu

Pilinszky János: Egy arckép alá Kihűl a nap az alkonyi grafitban. Tágasságával, mélységeivel a néma tenger arcomba világít. Öreg vagyok Nem hiszek semmiben. Öreg vagyok, lerombolt arcomon csupán a víz ijesztő pusztasága. A szürkület gránitpora. Csupán a pórusok brutális csipkefátyla! Hullámverés. Aztán a puha éj boldogtalan zajai. Vak rovar, magam vagyok a rámsötétedő, a világárva papundekliban. És egyedűl a feneketlen ágyban. És egyedül a párnáim között. Magam vagyok az örökös magányban. Akár a víz. Akár az anyaföld.

2011.09.30. 09:55 bubutu

Gámentzy Eduárd:  Elveszett szerelem szonett Mint sűrű éjben lopakodó árnyék, Oly észrevétlen volt és nesztelen. Lehetett volna véletlen ajándék, Lehetett volna, bár ezt nem hiszem. Hozzám simult, s úgy nőtt bennem a szándék. Sorokba zárni, maradjon nekem! Szívembe rejtett csillogó kis játék, Hogy süssön át kopottas ingemen. De nem találtam ceruzát, se tollat. Távozó lépte köveket csikorgat, Emlékezetből írom, ily’ sután. Könnyű nyomát a föld rég eltemette, És nem hagyott itt semmi mást helyette, Illúziót egy szürke délután.

2011.09.30. 09:53 bubutu

Republic : Ha még egyszer láthatnám Ha megkérdeznéd, hogy mit nem mondtam el? Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható? Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék... Köszönöm azt, hogy itt voltál velem, Csak ennyi volt az életem. Csak ennyi volt, és nincs tovább, Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék: Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már, Kérlek, újra segíts nekem! Ha még egyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél, Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd! Hiába volt a sok beszéd... A szívedben őrizd tovább, És el ne hagyd senkiért! Ha megkérdeznéd,hogy mit nem mondtam el? Van-e még szó, amit mondani kell? Van-e még szó, kimondható? Ha megkérdeznéd, csak annyit mondanék: Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már, Kérlek, újra segíts nekem! Ha még egyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél, Nélküled nem érezhetem. Bárki mondja, el ne hidd! Hiába volt a sok beszéd... A szívedben őrizd tovább, És el ne hagyd senkiért! Bárki jönne, aki helyemre lép, Mondd el neki, milyen szép volt a nyár! A szívedben égjen a láng, Égjen a tűz még tovább! Ha még egyszer láthatnám azt, amit egyszer láttam már... Ha még egyszer itt lennél, símogatnál, mint a szél... Ha még egyszer láthatnám... Ha még egyszer itt lennél... .

2011.09.30. 09:50 bubutu

Kovács Erika: aludj aludj míg én csendes szavakat gyűjtök neked most lelkem is lábujjhegyen jár aludj csak halkan súgom füledbe hogy olyan jó lenne elmerülni benned egy szelíd szédülésben talán szíved fölött piciny menedékben s lélegzetet venni belőled majd hagyni hogy hallgass belém utána álmaidban elbújva hozzád csitulni és elálmodni azt az éjszakát amikor szerelmeddé csókoltál aludj...

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]