Új bejegyzés Frissítés

2011.09.28. 23:23 bubutu

Vörös Liliom: Minden ízemben... Úgy lidérclik bennem az a régi láng, és minden ízemben úgy lüktet a téboly, mint bíbor verssorokban a kínt tagadó vád mely igeként szállong, majd rímek közt szétfoly. Úgy reszket bennem az a régi vágy, és úgy vibrál bennem a felemésztő tűz, mint hömpölygő láva a sík bársonyán, mely ha völgybe ért, már nem bánt, nem űz. Úgy zenél bennem az a tiszta moll, és úgy rohan vérem folyamként vadul, mint hófehér papíron az átvonagló toll, mely szív-szót tolmácsol öntudatlanul.

2011.09.28. 23:21 bubutu

Kovács Erika: Jó lenne... valahol ...melletted lenni csak úgy és csak annyira hogy gyengéd simításod alá szerethessem magam... ...olyan jó lenne néha megszökni magunktól csak úgy...egymáshoz....

2011.09.28. 23:13 bubutu

Nyerges Attila: Itt jártam A fényképeket nézem, Kéne mindenképp Az az elhallgatott mondat Mitől minden olyan szép A városban az élet Sajnos jobb időkre vár Ahogy énbelém a lélek Már épp csak hálni jár Az emberek már nem nevetnek, Nem élnek, csak nem tudják Éhesek és nem szeretnek, Mint a kolduló kutyák Ha végre indulnál, Ha végre jönnél felém, Szeretném újból az életem Mint eső a napfényben, Ború a jókedvben -úgy Tűnne el tőlem a félelem Az a kisfiú a képen Most is várja még a lányt S hogy oly sokáig hiába, Az már csak engem bánt Az évek elmaradnak, Rabolják az életem És az emlékek sorával Küld jelet a végtelen Ha végre indulnál, Ha végre jönnél felém, Szeretném újból az életem Mint eső a napfényben, Ború a jókedvben -úgy Tűnne el tőlem a félelem A fényképedet nézem Nekem kéne mindenképp Az az elhallgatott mondat Mitől minden olyan szép Ha végre indulnál, Ha végre jönnél felém, Szeretném újból az életem Mint eső a napfényben, Ború a jókedvben -úgy Tűnne el tőlem a félelem

2011.09.28. 23:10 bubutu

Szabó Lőrinc: Köszönöm, hogy szerettelek Pénzzel, szóval, könnyel, imával, mivel kellene megköszönni, hogy eljöttél, hogy bűnben is el mertél életembe jönni s álmomba és ágyamba bújtál s több és jobb voltál minden újnál? Köszöntem már titkon anyádnak és apádnak, hogy drága tested épp így formálták valaha, s népemnek már és Budapestnek megköszöntem, hogy így teremtett, s köszöntem a véletleneknek, istennek és minden csodának, hogy kitaláltak, megcsináltak, s valahogy elhoztak nekem, csak neked nem tudtam sosem megköszönni szerelmedet. Ágyadból most is úgy megyek tovább, hogy adósod vagyok s valami sokkal tartozom. Pénzem nincs, nem imádkozom, mondják, nem voltam sose jó, sírni nem tudok, csak a szó, a szó enyém, s a messzi hála - ezt a hálát adom neked, kislányom, titkos kedvesem, s messziről súgom csendesen: köszönöm, hogy szerettelek.

2011.09.28. 23:09 bubutu

Juhász Gyula: Emlék A régi balkon még rám néz sötéten, De nyári éjen Már nem ragyog rám csillaga szemednek, Ha alatta merengek. A régi rózsa még fonnyadva ott van A bús lapokban És csókolják még régi nyári versek S én még mindig szeretlek. De nem járok már éjfélen a parkon S a régi parton Nincs híd, amely a múltba elvezessen Hozzád, halott szerelmem!

2011.09.28. 23:07 bubutu

Messze utazni, vagy közel hajolni?

2011.09.28. 23:06 bubutu

Juhász Gyula: Haladék Menekülünk a láthatatlan És ismeretlen rém elől, Ki ránk les százezer alakban És egyszer mégis csak megöl. Ki ránk vár fényben és ködökben, Alattomos gyilkos, konok, Minden bukásban és örömben Ő közeleg, az átkozott. Megengedi, hogy dalba fogjunk, Hogy csókoljunk egy tünde nőt, Elnézzük, percek üdve hogy fut És mint nőnek a temetők. Megengedi, hogy meneküljünk Mámorba, ködbe, bús vakon, Hogy végre lássuk: itt a vesztünk S érezzük: nincsen irgalom!

2011.09.28. 22:59 bubutu

Sík Sándor: Áldás És a hegyen még egyszer visszanéztél És megálltál és magasra emelted Malasztos dús kezed. És szólottál: Útravalónak Szeges ostornak, örök ösztökének Áldást hagyok neked: Bélyeget írok nyugtalan szemedre, Hogy bármit nézel, nézvén meg ne állhass, Amíg a látás hozzámig nem ér. És törvényt írok szomjazó fülednek Hogy semmi hanggal meg ne békélj, Míg ki nem hallod, hogy rólam beszél. Futó lábadnak rendelést vetek, Hogy menjen, menjen szerte-széjjel, Föld ezer útján nappal-éjjel Pihenhetetlen szenvedéllyel, Míg el nem ér hozzám megint. És két kezedre jelet égetek, Hogy olthatatlan fájva fájjon És mindig-mindig mélyebb mélyre vájjon, Míg engemet ki nem tapint. És szíveden élő parazsat gyújtok Gyötrő és győzelmes jelül: Legyen a lelked minden kinccsel terhes, De tenmagadra addig rá ne lelhess, Míg énbelőlem nem lesz újra teljes, És tengerembe vissza nem merül.

2011.09.28. 22:58 bubutu

József Attila: Derengő rózsa Óh, köd a lelkem, ködben áll a rózsaszál, a rózsaszál. Papagáj-hajnal szállt fölötte, szárnyával hátba is ütötte és ő mosolygott, a balog s amikor csendes este volt, levelén megpihent a hold és tüskéin a csillagok. Derengő rózsa, szomorú, derekán szalmakoszorú. Derű, de bú a foglalatja. Tavaszom, hajnalom lakatja. Szerelmem atyja! el ne dülj! Bár reszketésre született, böködik nagycsontú szelek, hópelyhek zümmögik körül.

2011.09.28. 22:54 bubutu

Radnóti Miklós: Bájoló Rebbenő szemmel ülök a fényben, rózsafa ugrik át a sövényen, ugrik a fény is, gyűlik a felleg, surran a villám, s már feleselget fenn a magasban dörgedelem vad dörgedelemmel. Kékje lehervad lenn a tavaknak, s tükre megárad. Jöjj be a házba, vesd le ruhádat, már esik is kint, vesd le az inged. Mossa az eső össze szívünket. .

2011.09.28. 22:53 bubutu

Váci Mihály: Hol vagy? Érzem, hogy már rabom vagy, s Tiéd már szabadságom. Olyan szorosan foglak, hogy lélegzetre vágyom! Csókjaim bújdokolnak öleden, mert már fájón hajszolja őket egy vad félelem: halálom. Zokogva hívlak: - Hol vagy? Te, akit úgy karollak, hogy fuldokolva sírsz. Ó, és ki tudja, hol van magányod mélye, honnan hallom, sikoltva hívsz!

2011.09.28. 13:41 bubutu

Ihász Kovács Éva: Vihar Villámok napszárnya közt eső páncélfala. Tűz és víz harca közt az ember egymaga. Óriás kék kút az ég iszik a föld, a fű, a fa szomjas a lélek és szorong szinte fél egymaga. Cicoma minden, pőre látszat örülnék egy ázott fűszálnak, csillagnak, melyet a szem láthat hangnak, mely végre emberi s szeretne megérinteni.

2011.09.28. 13:39 bubutu

Lerch István: Hiányzol Egy kattanás a fény, megszokni nehéz. Körbe vesz egy kép, mint lassú ébredés. A rádióban szavak, a kereső a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. S túlcsordul a víz a pohár peremén, Egy hideg érintés az ujjaim hegyén. A sötét órák alatt a valóság a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Párnámon egy lány, még szebb nálad talán, Veled sosem volt, ilyen gyöngéd éjszakám. Álmodjon csak tovább, az ágyam körül színes ruhák, Ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Hiányzol!

2011.09.28. 13:37 bubutu

Emberek: Elszöknek a színek Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd; Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád! Megy az idő, és vele jó emberek mennek el, s tűrnöd kell, Ahogy nyári esőt a föld nyeli el, s tűri el... A színek majd elszöknek, Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el! Fut az idő, sosem éred utol, ne kövesd, - sose bánd, Amit ad, a tiéd, - amit nem, ne is kérd - sose várd! Fogy az idő, ahogy útról a por tűnik el, úgy megy el, Ahogy vízben a kő, minden úgy süllyed el, - de ne felejtsd őket el! Megy az idő, és a tűzből nem marad itt más: csak parázs, De a fénye kitart, és ez jelzi, hogy volt száz varázs Soha ne félj, ami fontos nem tűnhet el, - hinned kell! Amíg élsz, veled él, nem fújja a szél soha el... A színek majd elszöknek, Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el! A színek majd elszöknek, Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el! Megy az idő, és majd arcodra írja nevét, sose bánd; Így játsza el örök főszerepét, - nem vár rád! Mert marad a szív, ami visszarepít bárhová, bármikor- Csak hunyd le szemed, s újra átélheted ami volt! A színek majd elszöknek, Fakulnak a képek, - de nem tűnnek el!

2011.09.28. 13:35 bubutu

Áprily Lajos: Szonett Ez még nem ősz. A táncoló sugárban, Mely e mosolygó hervadáson reszket Bearanyozva sírhantot, keresztet, Ó, annyi élet, annyi ifjúság van. Úgy érzi lelkem: lüktet itt a nyár még E fénypompától tündöklő színekben, Csak haldokolva, egyre csöndesebben - És én is mintha még csókokra várnék. És holnap, holnap minden ködbe vész el, A nyárvarázs, mely itt él még a tájon, Mint ijedt nymphák, rebben szerte-széjjel. Szívemre száll a csöndes őszi álom, S az ősz esője néma könnyezéssel Siratja el szerelmem, ifjúságom.

2011.09.28. 13:33 bubutu

Pilinszky János: Panasz Elevenen a csillagok alá, az éjszakák sarában eltemetve, hallod a némaságomat? Mintha egy égbolt madár közeledne. Így hívogatlak szótalan: az örök hallgatásból, idegen egeid alól valaha is kiásol? Eljut hozzád a panaszom? Hiába ostromollak? Köröskörűl a félelem zátonyai ragyognak. Számíthatok rád istenem? Úgy vágyom közeledre, dideregve csak hevesebb a szerelmek szerelme! Temess a karjaid közé, ne adj oda a fagynak, ha elfogy is a levegőm, hivásom sose lankad. Légy reszketésem öröme, mint lombjai a fának: adj nevet, gyönyörű nevet, párnát a pusztulásnak.

2011.09.28. 13:32 bubutu

Márai Sándor: Ajánlás Megköszönöm magamban e napot azzal, hogy élek. És újra csend lett. Hűs hajadon árnyát húzza az alkony, emlékeinket lassan összehajtom, mint pásztor nyáját. Köszönöm a földet, a létet, téged, s hogy vagyok.

2011.09.28. 13:29 bubutu

Republic: A csend beszél tovább A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el, a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel. Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat... Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad, mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet... Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet, elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

2011.09.28. 13:27 bubutu

Hamarosan rájössz, hogy ami benned fáj, (...) csupán emlékezés. És mert emlékezés, nem is fáj talán. Mert szép az, hogy mindez volt, és úgy volt, ahogyan emlékezel rá. Jó, hogy van mire emlékezz, ami szép. (Wass Albert)

2011.09.28. 13:26 bubutu

Gondolataimba az őszi szellő Belesimogat, s Téged nézlek, Kedves, Fényben izzó behunyt szemhéjam alatt. (Károlyfi Zsófia)

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]