Új bejegyzés Frissítés

2011.10.19. 10:13 bubutu

Ezért heverek kődarab Gyanánt tört fa alatt, Élednék, ha csak egy madár Hallja, mit fojtogat, De néma lettem, őrizem A méltóságomat. (W.B.Yeats)

2011.10.19. 10:11 bubutu

Szép Ernő: A bánat útja Egyszer csak felkerekedtem, A hátamra zsákot vettem, Botot vágtam száraz fáról, Elmentem erről a tájról, Mentem, mentem, mendegéltem Mindenfelé ahol éltem. Minden könnyem összeszedtem, Kit szememből elejtettem Harcmezőről vérből, sárból, Hoteleknek vánkosáról, Szép leány keze fejéről, Hű könyveknek leveléről, Temető hideg kövéről, Szegényeknek küszöbéről. Összeszedtem minden szómat, Visszacsaltam minden óhmat, Sóhajaim elkapkodtam Mindent felgombolyítottam, Boldog órám után jártam, Boldog órám nem találtam, Lépéseim mind megleltem, A nyomát mind felemeltem. Mindentől amihez értem Sorba bocsánatot kértem, Mindent megköszöntem híven, Amitől csak fájt a szívem. Elbúcsúztam a világtól: A tengertől és a fáktól, Kerti, mezei virágtól, Kezemet nyaló kutyáktól. Zsákomat hátamra véve Mentem a világ végére, A világ végén leültem, A nagy csendnek úgy örültem És azóta mind csak nézem A felhőket fenn az égen.

2011.10.19. 10:10 bubutu

Mándy Stefánia: Csak csillag Ő, csak látomás A holdban él, a vízben él, halak, füvek között. s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött. Lágy hangját hosszan hallani, s az erdő megremeg, Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget. Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng, a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent. Csak csillag õ, csak látomás csak fény a tengeren, sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem. És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya. Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között, mégis eljött a kedvemért szívembe költözött. És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik Kibontja éjem tájain szelíd virágait.

2011.10.19. 10:09 bubutu

Zsédenyi Adrienn: Még elhiszem Míg nem marja tűz s nem tépi szél addig még elhiszem, még vár boldog év, s nem hullhat szét végleg az életem. Itt vagy velem, s még elhiszem, ez a sorsunkban áll. Miért képzelem?! - Nincs így már. Még vállalom, még folytatom míg egy csepp fény is él, míg mondhatom: van esély... Ha egyszer is érzed, hogy tőlem dobban a szíved ha csak egyszer is tőlem kéred, hogy lelkem adjam érted Ha egyszer is várod, hogy ébren őrizzem álmod, Ha csak egyszer is tőlem kéred, úgysem érhet véget, s várlak téged! Nem kérhetem, add most nekem, amit úgysem tudnál. De még elhiszem, biztos vár... Míg minden újabb reggel ez lobbant fel.

2011.10.19. 10:05 bubutu

József Attila: Áldalak búval, vigalommal Áldalak búval, vigalommal, féltelek szeretnivalómmal, őrízlek kérő tenyerekkel: búzaföldekkel, fellegekkel. Topogásod muzsikás romlás, falam ellened örök omlás, düledék árnyán ringatózom, leheletedbe burkolózom. Mindegy, szeretsz-e, nem szeretsz-e, szívemhez szívvel keveredsz-e, látlak, hallak és énekellek, Istenek téged felellek. Hajnalban nyujtózik az erdő, ezer ölelő karja megnő, az égről a fényt leszakítja, szerelmes szívére borítja.

2011.10.19. 10:03 bubutu

Wass Albert: Ha jön az ősz Ha majd az ősz, összegyűjt minden bánatot, s vele a lelkemet behinti csendesen: eljössz-e vigasztalni, kedvesem? Eljössz-e akkor simogató szóval, mikor a lelkem többé nem nevet, s mesélsz-e majd, mikor a könnyem éget, hajnal-fényből szőtt, színes-szép meséket, amiket egyszer én mondtam neked?...

2011.10.19. 10:02 bubutu

Szergej Jeszenyin: Hol az örök titok szunnyad Hol az örök titok szunnyad, van egy túlvilági rét. Itt jártam, e földi útnak véletlen vendégeként. Erdők, vizek áradása. Fönn egy szárny suhan velem. Égitestek vad futása vonta ködbe életem. Nem a te csókodtól égtem, sorsom nem hozzád füzött. Érzem: új út készül értem napkelet s nyugat között. Így rendeltetett: a szótlan sötétségbe szárnyalok. De senkinek búcsúzóban semmit hátra nem hagyok. Ahol minden vihar hallgat, messze hagyva földedet, szememet, mint iker-holdat kigyújtom a mély felett.

2011.10.19. 10:01 bubutu

Juhász Gyula: Mindig velem Én emlékszem, már játszottunk együtt mi Nagyon régen és nagyon messze, messze. Nem Anna voltál, nem is volt neved még És akkor is a végén szomorúan Elváltam tőled és e földre jöttem. És gondolom, fogok még játszani Aranyhajaddal, bársony vállaiddal, De akkor is, a végtelen ködén át Egy régi válás rémlik majd felém még, Egy régi név, egy régi szomorúság

2011.10.19. 09:59 bubutu

Ady Endre: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átölelt az Isten. Nem harsonával, Hanem jött néma, igaz öleléssel, Nem jött szép, tüzes nappalon De háborus éjjel. És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom, De őt, a fényest, nagyszerűt, Mindörökre látom.

2011.10.19. 09:55 bubutu

Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában Milyen csonka ma a Hold, Az éj milyen sivatag, néma, Milyen szomoru vagyok én ma, Milyen csonka ma a Hold. Minden Egész eltörött, Minden láng csak részekben lobban, Minden szerelem darabokban, Minden Egész eltörött. Fut velem egy rossz szekér, Utána mintha jajszó szállna, Félig mély csönd és félig lárma, Fut velem egy rossz szekér.

2011.10.19. 09:54 bubutu

Kormányos Sándor: Beengedlek... Hiányodba szürkült este int, emléked zörget az ablakon, ajtót nyitok s beengedlek, hanyadszorra, már nem tudom. A szobába suhansz nesztelen, nyomodban szétfoszlott álmaink, és úgy mint eddig minden este, egy ajándék, régi csókjaink. De hajnalban majd eltűnsz újra, magam leszek a néma csöndben, vagy lehet, utánad indulok, megkereslek az őszi ködben.

2011.10.19. 09:52 bubutu

Váci Mihály: Százezer út Én mindig másként gondolom, amit elém kínál a lét. Ha rádnézek is - álmodom egy velünk történő mesét. Ha azt mondanám: - Jó, igen. Ne vedd komolyan, el ne hidd: - másodpercenként a szívem igen biccent és nemet int. Mert én magam is szüntelen más vagyok, mint aki vagyok, - sem az, akinek képzelem sem az, ami én akarok maradni, lenni: egyre más, és mire elfognám, megint új arc, szédület, kusza láz, arcom rám soha nem tekint. Bármely tükörben nézzem is: - Megvagy! Idenézz! - sír, nevet, de már is más, ahogy a víz ragyogtat minden új eget. Míg alszom tán ébren vagyok, s ébren meg mélyen álmodom. Hiszed - ölelsz, mint hű rabod, s szíved tán épp elárulom, és ha ellened vétkezem, akkor hű sírásom keres, s míg téged simít két kezem, talán haragtól kék eres. Mikor hozzád szegez a kín, talán máshol feltámadok, s ha hívnak csavargásaim, mindig feléd vándorolok. Rádnézek: - s hol vagy, nem tudom. S bármit nézzek, az mind te vagy. Elhagylak százezer úton, hogy megleljem kapuidat. És mindig másra vágyom, mint amit szívből akarok. Szomorún érzem fájón, azt, ha boldog vagyok, mikor a legforróbban élek, legjobban gyilkolom magam, s a legéltetőbb szenvedélyek átölelnek halálosan. Mert nincs határa semminek, a van, nincs fojtva ölelik egymást; ha dobban a szíved, mindig meg is hal egy kicsit. A van, a nincs két végű hinta, és lengő hinta minden itt: - ez mélybe dönt, szállni tanítva, az zuhantat, míg felröpít. Ha öröm hív - már vár a kín, - a hinta egyre fel le száll, ha égben vagy, lenn pokol int, s ha mélyben - fentről fénysugár. Ne kérj válaszokat, szívem. Az igazságból is csak azt tudom csupán, hogy elhiszem, de nem azt tudom, hogy igaz. Már másképp hiszem a világot s régóta másképpen tudom. De nem igaz, jó egy se - látod, hát hagyd - majd újra álmodom.

2011.10.19. 09:50 bubutu

"... Ha megvert énemmel egyedül vagyok S te nem állsz ott, ahol szemem ragyog Ha magamat végleg elvesztettem Tegyél egy lépést felém Érints meg a szívem mélyén Megtalálod, mit neked rejtegettem" (Gubcsi Lajos: rejtek)

2011.10.19. 09:48 bubutu

Lakatos Margaréta: Viasz Elengedtelek! A hétköznapok ágyasa lettem. Veled szárnyalva, mögöttem mindent felégettem. Viasz angyal... Elolvadtam a nap melegétől. Eltorzultan merevedtem újra ha utolért a nyugalom bosszúja. Eljött a tél és újra felrepültem.. Most itt vagyok a hegy lábánál darabokra törten, mert, elengedtelek.

2011.10.19. 09:47 bubutu

Illyés Gyula: Könnyű vagy Emlékeimben már oly kicsi vagy, hogy - mint akkor az esti réteken - rám-rámemelve lágy orcáidat, itt sétálgathatnál tenyeremen. Így távolodsz. Már úgy idézgetem, oly megszokottan titkos életed, mint zsebórámat; fülemhez veszem, még élsz? még jársz? Sorsod még perceget? Könnyű vagy. Oh be könnyű! A szirom nem könnyebb, lengébb itt a vállamon. És a mosoly sem, amely ajkamon megleng, ha rólad elgondolkodom. Gondolkodom és némán, csendesen képed ettől is halványabb leszen. Távoli hang vagy, zümmögő, szelíd, egy sóhajtás a semmibe repít.

2011.10.19. 09:46 bubutu

Ha elhagysz, mint az ég alján a nap, mit is tehetnék, hogy ne szánjanak ki fogná föl szivével énekem, ha te sem érzed, hogy ki vagy nekem (József Attila)

2011.10.19. 09:43 bubutu

Kányádi Sándor: Előhang vannak vidékek gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül szavak sarjadnak rétjein gyopárként sziklás bércein szavak kapaszkodnak szavak véremmel rokon a patak szívemben csörgedez csobog télen hogy védjem befagyok páncélom alatt cincogat jeget-pengető hangokat tavaszok nyarak őszeim maradékaim s őseim vannak vidékek viselem akár a bőrt a testemen meggyötörten is gyönyörű tájak ahol a keserű számban édessé ízesül vannak vidékek legbelül

2011.10.16. 22:53 bubutu

Nagy István Attila: Kétségek Egyre vastagabb lesz a köd, már nem látom a szomszéd házat, s nem látlak már téged sem. Elmentél egy szombati vándorútra, s most elcsendesül a gondolat és a vágy. Magamra maradtam, itt maradtam egy másik dimenzióban. Egyedül. Eltakarja az arcomat a köd, legalább nem látszik, hogy bukdácsol egy könnycsepp az arcomon. Vagyok-e még, vagy szép csendesen egy éjszaka alatt múlttá szelídülök?

2011.10.16. 22:50 bubutu

Erdős Olga: Januári hajnal Lágy, puha sorokat szeretnék rólunk írni hóba süppedt lábnyomokat a csendben, akár január első hajnalán, mikor a pelyhes utcán hazafelé tartva csupán ketten vagyunk. Ujjaink kesztyűtlen kapaszkodnak össze, érzem sorsod lenyomatát tenyeremben a többi kusza vonal között, és én is ott lüktetek már végleg a kézfejeden húzódó ér kék boltíve mögött.

2011.10.16. 22:49 bubutu

A hold aranyméze lecsurog a fákra föld szívére száll a némán fénylő hó, minden csillag egy-egy kifent dárda és a ködön túl a semmi hallható… Pogány mámortól ittasulva várom, hogy felém kússz, lopva, zajtalan, hogy ilyen mostoha, téli éjszakákon langy-öledbe bújva elsírjam magam. (vörös liliom)

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]