Új bejegyzés Frissítés

2012.06.13. 22:25 bubutu

Pribilinszky Dóra: Törött ének  I. Fény - árnyék Fény és árnyék, gyönyörű játék. Olvadó időszemcsék sóhaja pereg, s a bú ködös teste köröttem szelíden lebeg. Majd lassan betakar, miközben a gyertyaláng utolsót lobbanva elhal. S minden gondolat, együtt száll el a kesernyés szürke füsttel.

2012.06.13. 22:24 bubutu

Pribilinszky Dóra: Halkan, puhán, csendesen Halkan, puhán, csendesen, ne zavard meg a lelkemet. Szunnyad mélyen, bánat létben zárva minden, sóhaj sincsen. Halkan, puhán, csendesen, sírok némán, el ne vedd, az utolsó szép emlékemet arcod lényed feldereng. Halkan, puhán, csendesen, nagy már a csend, sóhaj se száll az égre fel, csak egy könny csillog még fagyott szememben. Halkan, puhán, csendesen, csend lett...

2012.06.13. 22:23 bubutu

Pribilinszky Dóra: Eltűnődve… Pár füstkarika eleresztve a végtelenbe, a szél még játszik vele, szétszórja fodrait, majd a láthatatlan magába szívja törékeny létét. Mulandó élet, szárnyaló gondolat, te is hamar tovalibbensz, mint egy könnyű füstgomolyag… De téged, vajon ki olvaszt magába? Csak a szék nyikorog egyet, ahogy felkelek, minden más dermedten figyel… miért a tűnődés arcomon? Pedig csak a füstkarikák útjáról álmodom…

2012.06.13. 22:22 bubutu

Mihai Eminescu: A tó Erdőn sárga vízirózsák nyílnak kék vízén a tónak, fehér fényű gyűrűzések sűrűjében ring a csónak. Őrá várok itt a parton, érzem nyughatatlanul: jönni fog, nádból kibukkan, s lágyan keblemre hull. Ott beugrunk csónakunkba, melyhez halk habok simulnak. Kormányunk kihull a kézből, evezőink is kihullnak. Siklunk drága bűvöletben, hold süt, ránk szitál a fénye, szellő suttog benn a nádban, s cseng a hullámok zenéje. Ó, de nem jön...Fáj a szívem, s csak sóhajtok ,árva lélek , partján sárga vízirózsás, csodakék tavam vízének. (Áprily Lajos fordítása)

2012.06.13. 22:18 bubutu

Mihai Eminescu: A tó Sárga, súlyos vízirózsák ülnek kék tükrén a tónak. Sűrű erdő tava szintjén fehér utat szánt a csónak. S én a parton álmodozva... mintha tán csak arra várnék, hogy a nád közt felbukkanjon s rámboruljon a szép árnyék. Mintha csónakomban ülnénk mintha habmoraj dalolna, mintha nyele a lapátnak kezemből halkan kihullna. Éji varázs alatt úsznánk, holdsugárral elkeverten... fel-felcsobban az ezüst víz, hűs szél zizzen nádon-berken. Nem jön senki! - egymagamban küldöm sóhajom az égnek. Erdei tó acélkékjén sárga vízirózsák égnek. (Hajnal Anna fordítása)

2012.06.13. 22:16 bubutu

Mihai Eminescu: A tó Kék taván a rengetegnek Rózsák bontják szirmaikat. Ezüst habot ver a hullám, Lenge bárkát játszva ringat. Tóparton alá s fel járok Hallgatózva, várakozva, Nád közül hogy ő kiszökken S odaomlik a karomba. Vizek szelíd szava csábít, A kicsiny csónakban párom. Kihull a kezemből a kormány, Pihen evező-lapátom. Holdnak halvány sugaránál Ringunk mély-mély bűvöletbe. Szellő lebben, zizzen a nád. Az ezüst hab csendül csengve... Oh, de nem jön! Én magamban Sóhajtozom egyre mind itt A kék tónál, melynek tükrén Tündérrózsák ezre nyílik. (Finta Gerő fordítása)

2012.06.13. 22:15 bubutu

,,A múltba visszanézve valami fáj, Valakit keresünk, aki nincs már, Még most is hallom lépteid kopogását, Még most is érzem ölelő két kezed, Nagyon hiányzol, Nagyon rossz nélküled.” * "Akit szeretsz, engedd szabadon. Ha visszajön hozzád, a Tiéd, ha nem, akkor nem is volt soha."

2012.06.13. 22:12 bubutu

Cseh Tamás: Csönded vagyok Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, dícsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked. E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van maradhatok, ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng csak csönd, mely égig ér. S folytatom mid vagyok, mid nem neked, ha vártál lángot, az nem lehetek, fölébem hajolj, lásd hamu vagyok, belőlem csak jövőd jósolhatod. Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, dícsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.

2012.06.13. 22:11 bubutu

Ady Endre: A te melegséged Miért próbál kép vagy szobor Lelkemből kilopni téged? Elevenek vagy hidegek: Ki tudja nekem adni még A te egyetlen melegséged? Minden csókomban meghalok S ajkaidon kelek újra, Asszony-szirokkó száz jöhet: Sorvasztó, édes melegét Énreám már hiába fujja. Halottak és elevenek Hiába hűtnének téged, Nincs más meleg, mint a tied. Ki tudja nekem adni még A te egyetlen melegséged?

2012.06.13. 22:10 bubutu

Republic: Soha nem veszíthetsz el Mindent elviszek, és mindent itt hagyok Sohasem voltam, és sohasem vagyok Te álmodj engem, álmodj tovább Soha nem veszíthetsz el Ne várd a választ, mert semmi sincs közel Aki ma itt van, még semmit nem felel Egyszer ellenem fordul majd a szél Elmúlik a nyár, és velem marad a tél Képzeld el, tudom, nem nehéz Képzeld el, hogy nincs határ Távol lehetsz és mégis közel Így marad mindörökre már

2012.06.13. 22:09 bubutu

Pilinszky János: Tilos csillagon Én tiltott csillagon születtem, a partra űzve ballagok, az égi semmi habja elkap, játszik velem és visszadob. Nem is tudom, miért vezeklek? Itt minden szisszenő talány, ne fusson el, ki lenn a parton, e süppedt parton rámtalál. S ne félj te sem, ne fuss előlem, inkább csittítsd a szenvedést, csukott szemmel szoríts magadhoz, szoríts merészen, mint a kést. Légy vakmerő, ítelj tiédnek, mint holtak lenn az éjszakát, vállad segítse gyenge vállam, magam már nem birom tovább! Én nem kivántam megszületni, a semmi szült és szoptatott, szeress sötéten és kegyetlen, mint halottját az itthagyott.

2012.06.13. 22:08 bubutu

Csukás István: Néztél a lány után Néztél a lány után, a zöld fasor ápolt csendjében szíved túl nehéz, lehetetlent mért akartál annyiszor. Néztél a lány után: tán visszanéz. Szemed előtt nagy lepkeszárny, a nyár vergődött – mily törékeny ünneped! Hát halj bele, hogy vége van! De már tudod, hogy belehalni sem lehet.

2012.06.13. 22:06 bubutu

Weöres Sándor: Adagio Szállnak a vadlibák, szállnak, a gyermekláncfű kelyhe becsukódik, bugyrot cipel a nénike, édesem messzire ment. Megkérdezzem a nénikétől: hova ment az édesem, hova ment? Csak a vadlibák láthatják meg őt - csak a gyermekláncfű szólhatna róla. A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ. Múltkor a kertembe egy fiú jött, gyümölcsöt hozott a kosarában. Kék ruhában jött, mint a napsugár, kék ruhád eszembe jutott. Csupasz volt a nyaka íve... mosolygott... nézett hosszasan... Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt, a madaraktól kérdezd, hova lett. A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ. De rég nem láttam két szemedet! s hogy fölébredtem egyszer éjjel, a bokorról két mérges bogyó bámult rám, sötét a sötétből. De boldog voltam én veled! s egy kövér ember jött szembe az úton, bő volt nekem a köpenye, bő volt neki a bánatom. A csókod festi kékre az eget, szemed színétől zöldülnek a fák. Nélküled üres minden képkeret és világtalan az egész világ.

2012.06.13. 22:05 bubutu

Kassák Lajos: Veled vagyok Előtted megyek te én előttem a koranap aranylánca csilingel kezemen. Hová mégy - kérdezem feleled - nem tudom. Siettetném lépteim de te jobban sietsz. Előtted én te én előttem. Egy kapu előtt mégis megállunk. Megcsókollak te nekem adsz csókot aztán elindulsz szótlanul és magaddal viszed életem.

2012.06.13. 22:04 bubutu

Hermann Hesse: Maradj és szeress! Maradj és szeress, úgy mint régen Zárj a két karodba, ölelj, csókolj! Vigyél el oda, ahol még nem jártunk És mesélj, mesélj! Fürkészem szavad. Ringass álomba, mint régen és simogatva ébressz fel, ha alszom Vigyázz rám, figyelj, és követlek Csak szeress, szeress, nagyon szeress!

2012.06.13. 22:04 bubutu

Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

2012.06.13. 22:03 bubutu

Ignotus – Szóltam-e? Szóltam-e egy szót szerelemről, Némán is vallott-é ez arc? Jöhetsz, mehetsz - én meg se látlak: Hát mit akarsz? Benne vagy minden porcikámban, Az álmom mind belőled él, Mégse félek, hogy eszem elhagy - Hát te se félj. Nekem baj az, ami bajom van. Engem ront csak meg, ami bánt - Mi lesz velem? Magam se bánom, Hát te se bánd.

2012.06.13. 22:01 bubutu

Sík Sándor: Kék csend Kék víz idelenn, Kék ég odafönn Kék csend a szívemben, Se bú, sem öröm. Duruzsolva dong a Víztükör, Nem akarok semmit Senkitől. Langy ujjal a fény Befogja szemem, Hogy valaha sírtam, Szégyellem.

2012.06.13. 21:59 bubutu

Cseh Tamás: A jobbik részem Belőlem valaki útra vált Útra a jobbik részem Kiment belőlem, itt hagyott Csak úgy észrevétlen Félre se néztem, annyi volt Csak annyi volt, egy szót se szólt Hirtelen elment, itt hagyott Valaki útra vált, a jobbik részem Belőlem valaki útra vált És én utána néztem Jól van hát, menjen, tűnjön el Az én jobbik részem Először úgy tűnt, semmi sem Változott azzal, hogy hirtelen Fogta magát a hűtelen S útra vált belőlem a jobbik részem Az én jobbik részem Azóta járom nélküle A végtelen világot S valahogy mindent nélküle Más színben látok Hosszasan nyújtózik minden út Valahogy nincsen semmi úgy Minden szó mástól eltanult Mióta útra vált a jobbik részem Győzni sincs kedvem nélküle Énekelni sincsen Szórakozottan szórom el Sok nagy régi kincsem Talán egy nő volt, tán gyerek Aki belőlem elveszett Elvitte minden kedvemet Magával hűtlen, ringyó jobbik részem Az én jobbik részem Arcomba vág, úgy ébredek A fény az izzadt ágyban Ténfergek, csavargok nélküle Tán erre vártam Mit se kell már itt féltenem Tán erre vártam, ez jó nekem Kicsusszant belőlem hirtelen A kígyó-hűtlen, kígyó jobbik részem Az én jobbik részem Keshedt, vigyorgó arc tekint Rám a rossz tükörből Tompák a szagok, máz a szín És a csend csörömpöl Félre se néztem, annyi volt Elment belőlem, itt hagyott Magával vitte, nincs titok Nincs titok, útra vált a jobbik részem Nincs titok, útra vált a jobbik részem Nincs titkom, mióta útra vált a jobbik részem Én már úgy vagyok jó, ahogy így vagyok Én már nem leszek másik Matatni szeretek, álmodok Egész kipusztulásig Azért van csak, mert itt hagyott Mit is mondhatnék, nincs titok Magával vitte itt hagyott Valaki útra vált a jobbik részem Az én jobbik részem

2012.06.12. 19:39 bubutu

Bella Zsófia: Szerelem születése Harcolok érted. Az édes hús alatt csonthéjba zárva, sötétbe, a mag, a mandulatömör. A kéz, a száj azt bontogatja, ami nem anyag. Titkod kibökni nem muszáj. Épp úgy, ahogy a teraszon hagyott könyv kinyílik - a szél lapozgat ott - súgva borzong, lobog papírhaja, mint kukorica szőke bajusza. Idegennek csattognak a lapok. Sorsunk kuszán, születetlen vetődik. Az ég sem érti, bár a könyv nyitott. S mit nem találtam, mert vakon kerestem: titkod falán, benned, az égitestben láthatatlan mindig világított.

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]