Új bejegyzés Frissítés

2012.06.10. 09:32 bubutu

M. Eminescu: Mi a szerelem? Mi a szerelem? Alkalom A hosszú szenvedésre; Bár tenger kínja, vágya nyom, Nem elég neki mégse. Futó tekintet, úgy lehet, Amely rabságba ejtett, De úgy betölti életed, Hogy már el nem felejted. És rostokolsz a sarkokon, Az árnyban meghúzódva, S csak egy kérdésed van: vajon Ma láthatod-e újra? Nincs ég se, föld se már, s bolond Szíved szorongva hordod; Hiszed, mit félig súgva mond, Eldönti majd a sorsod. Hetekre dús emlékezet, Egyetlen lassú lépte, Hogy biztatón fogott kezet És szeme rebbenése. Üldöz fényével untalan, Mint nap s a hold az égen; Nappal mindig nyomodba' van S éjed övé egészen. Mert végzet, hogy e drága kínt Magaddal hordd, a szívben, S hogy úgy öleljen át, amint Hínár ölel a vízben.

2012.06.10. 09:11 bubutu

Baksa-Soós János: Pirosmadár A fű, falevél, hogyha hazatér, folyók zöldülnek el – halak odaúsznak. Ti már békével repültök tovább, ott egy nyitott ablak! Piros madár esik, szárnya rebben. Ti éreztek vele, csak ti ketten. Felbukott, leesett… Hová mehetek nélküled? Te csak fuss tovább... Óriás violin, zöld felhő, zene egyre jön, tűnik el – te csak könnyes kézzel mikor magadnak tovább utazol vonat lassan megáll. Piros madár esik, szárnya rebben. Ti éreztek vele, csak ti ketten. Felbukott, leesett… Hová mehetek nélküled? Te csak fuss tovább...   (Másik János)

2012.06.10. 09:09 bubutu

Sík Sándor: Az ősz dalol Síró fuvalmak Zörgőn kavarnak Hűs éjszakára Port az avarnak Hantja alól. Halovány árnyak Zokogni járnak Ravatalára Az ifjú nyárnak. Az ősz dalol. Sápadtra sárgul S a szürke ágrul A lomb lezördül S egy volt világrul Mesét mesél. Bús esti pírba Bámulok sírva S a könny úgy gördül Szemembül, mint a Halott levél. Mert minden sír ma. Holt szegfű szirma, Halott szerelmek, S mely dalaimra Borul, a dér. És sír a fény is, A nap szemén is Könny könnyre dermed És sírok én is. Mert minden él, És minden elmegy.

2012.06.10. 09:07 bubutu

Babits Mihály: Három angyal Három, három, három, három, három angyal szállt felém. Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény. Harmadik úgy hullt a földre egyenesen, mint egy könny szemből, a szívbe, nedvesen és nehezen. Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat, hogy ne tudjon elrepülni? és az utolsót hova rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha? Óh jaj, késő! már az első hószín angyal csupa folt! és a másik messze szállott, aki olyan könnyű volt! Harmadikat szégyenemre látja az egész világ, mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

2012.06.10. 09:05 bubutu

Áprily Lajos: Szeptember Jaj, ezek a homályos reggelek, amikor minden vágy a nyár után hal! Huszonöt éve, fázós kisgyerek, az iskolába indultam apámmal. A kert fölött már leng a szürke szál, hörögve gördül már a szomju hordó. A kőfalnál lecsüggedt fejjel áll s sziromtalan borzong a napraforgó. De túl a hegyről már a fény izen, a nap hideg gyöngyös levélre csillan, s felgyújtja borzongó, sötét szivem, mint egy homályos kis körtét a villany.

2012.06.10. 09:03 bubutu

Gyurkovics Tibor: Hajnal Lobognak a fák a szelekben a réteken át idejön két nagy szeme ég, haja lebben az én szeretőm, szeretőm. A nap aranyos karikája sugaraz rá nagy sisakot karját kinyújtva a tájba mint hajnali fáklya, lobog. Lesem, idejössz, ideérsz-e a fák közt? Rajz a vizen cikázik az árnya, a lépte hogy sajdul és fáj a szivem! Ne siess, ne siess, de szeretlek! Tudod-e, hova érsz, te leány? Itt zúgnak estente a vermek itt hullik a fűzfa reám. A sípjaim is szomorúak az ünneplőm fekete ősszel madarak raja krúgat és csontos a férfi keze. Csak a fejsze villog a vállon a melledet hó födi el és nappal oly nagy a magányom hogy estére nem birom el. Gyere már, gyere már, ideérsz-e? Sugaras kicsi énekesem kapaszkodj nyírfa-levélbe azon érsz ide szélsebesen! Szeretlek. Gyöngyöm a gyöngyöd Tiéd a sóm, kanalam mezítlen kell idejönnöd, hogy rádadjam, ami van. Rádadjam ruhául a tájat s a bíbor nagy hegyeket el kell, hogy bírja a vállad mindent, amit szeretek. Örökké hordjad a házam csiga fel, csiga le, ez az út és én adok Néked majd három szivet falevél-alakút! Szeretlek, jobban a szélnél mi öleli hosszan a fát szeretlek, mintha Te élnél helyettem egy életen át.

2012.06.10. 09:00 bubutu

BSoós Gábor: Hiányzol Rossz volt, mikor még nem ismertelek. Úgy tűnik, mindig is hiányoztál. Aztán jöttél, lettél (furcsa meleg) és mentél, miután elátkoztál. Már csak gondolhatok, de még azt is csak módjával; mint aki jégen jár, úgy járom körbe azt a szinapszist, miben összefut bennem száz halál. Érezlek. Nem úgy, mint Monte Carlo-t, vagy régi romantikus éjeket; inkább, mint egy síró, néma vádlót, vagy út szélén megfagyó részeget. Már nem tudok semmit, csak azt, hogy vagy. Hallom magamban hogyan lélegzel, szuszogsz; érzem, ahogy lassan fogynak az oxigének, és csak még egyszer (tán először) lenne választásom: lennék oxigén a közeledben; apró atom, hogy senki ne lásson, s elégnék egy este a véredben.

2012.06.10. 08:59 bubutu

Fuhl Imre: Vesztett játszma játszottunk a gondolattal játszottunk a szavakkal te jól játszottál - elhittem én nem csak játszottam - nem hitted

2012.06.10. 08:57 bubutu

Ady Endre: A platán-fa álma A Nap huga, zöld szemű lány, (Kit imádnak álom-vitézek) Megszánt egy holdas éjjelen És megigézett. Két lábam elhült s szétbomolt Gyökerekként a mélybe szállva S itt állok a fehér mezőn, Mint árva platán-fa. Girhes szomorú derekam Szökkenve büszke lombot ontott, Lombom a felhőket veri S elhagytak a gondok. Állok: várom a Nap hugát Némán a nagy éji mezőben S koronámról hull a levél Zörgőn, búsan, rőten.

2012.06.10. 08:56 bubutu

József Attila: Ülünk egymás mellett Ülünk egymás mellett a padon. Ülünk egymás mellett némán, hallgatagon. Ő nem szól hozzám, és én se szólok néki. - Mért kell a csüggedtnek búsan - mégis élni? - Nem szólok hozzá, bár tudom, hogy szerelme, Hallgatok mellette, bár tudom, a lelke, A lelke-szerelme csupán értem ég, S azt is tudom, hogy meg fog siratni még.

2012.06.10. 08:53 bubutu

Lerch István : Hiányzol Egy kattanás a fény, megszokni nehéz. Körbe vesz egy kép, mint lassú ébredés. A rádióban szavak, a kereső a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. S túlcsordul a víz a pohár peremén, Egy hideg érintés az ujjaim hegyén. A sötét órák alatt a valóság a helyén maradt, Ahol tegnap volt, ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Párnámon egy lány, még szebb nálad talán, Veled sosem volt, ilyen gyöngéd éjszakám. Álmodjon csak tovább, az ágyam körül színes ruhák, Ahogy tegnap volt. Lehet, hogy áldasz, vagy átkozol, Lehet, hogy mást szeretsz, s nagyon jó, Nekem a más is csak rólad szól, Hiányzol! Hiába édes egy új mosoly, Amikor szó sincs a magányról, A másnap hűvösen válaszol, Hiányzol! Hiányzol!

2012.06.10. 08:51 bubutu

Végh Sándor: Töredék Amit szerettem, megtartom, amit nem, elfeledem. A kevés is sok, mit elmondtam, s mily kevés ahhoz, mit mondhattam volna! Miért tenném, miért bántanálak, zörgő napjainkba költözött a bánat, meg nem értés kövein botladozunk, talán utoljára!

2012.06.10. 08:50 bubutu

Rab Zsuzsa: Dúdoló Felhővé foszlott az erdő, söprik nyers szelek. Heggyé tornyosult a felhő. Hol keresselek? Korhadt tönkön üldögélek, nyírkos fák alatt. Nem tudom már, merre térjek, honnan várjalak. Virrasztom a fák tövében szunnyadó telet. Éneklek a vaksötétben lámpásul neked.

2012.06.10. 08:48 bubutu

Idelent madarak vacognak, deres csönd dermedt ágra ül, mesék csodái összerogynak... és szívünk egyre nehezül. (Devecsery László)

2012.06.10. 08:47 bubutu

Juhász Gyula: Anna után Ez szomorú ősz lesz. Hol vagy Anna? Milyen volt a csókod? Bánatórák, ó az én időm ez, Bágyadt rózsák, ez szomorú ősz lesz! Csókolom a lelked. Hol vagy Anna? Milyen volt a könnyed? Régi könnyek, te már elfeledted, De én értük csókolom a lelked! Látni szeretnélek. Hol vagy Anna, vezet-e út hozzád? Visszatérjek? Ó be nagyon félek, Megölnétek, százszorszép emlékek!

2012.06.10. 08:45 bubutu

József Attila: Könnyű emlékek… Könnyű emlékek, hová tüntetek? Nehéz a szívem, majdnem zokogok. Már nem élhetek meg nélkűletek, már nem fog kézen, amit megfogok. Egy kis játékot én is érdemelnék, - libbenjetek elő, ti gyönge pillék! Emlékek, kicsi ólomkatonák, kikért annyira sóvárogtam én s akiknek egyengettem szuronyát - törökök, búrok, gyüljetek körém! Kis ágyúk, ti is álljatok föl rendben! Nehéz a szívem. Védjetek meg engem!

2012.06.10. 08:43 bubutu

Fetykó Judit: Október végén Vastag, puha avarban járok, korai fagy mindent lerázott, hull, csak egyre hull a sok levél, pirosan sárgán, zöldből rőtbe, barnába, fáradt olajzöldbe ágat, gallyat hagyva földre ér. Szürke felhő hidegen kékell, úgy sodortatja magát a széllel, mintha sose lett volna nyár, csak hideg októberi szürke, s a lomb lazán földre kerülve zizzenve, suhogva télre vár. Az ősz vége hangulatába beleködöl a hajnali pára, mord reggel, est ér fagyhatárt, orgonalevél lehullt zölden, nem küldhette szárba időben a nyár számtalan bűvös dalát. Fenyves alatt, szőlőskertekben, fodrozva az idő-végtelen színjeleket írt leveleken, energiáit vitte szárba, zöldjét semmi-barnára váltva, hogy termése jövőre is legyen. Itt-ott egy-egy szőlőfürt rejtett magába múlt időt; végtelent. Egyszerre méz, egyszerre sárga, az emberi időt kizárva, rejtőzködve magába zárja az örök, állandó múlt-jelent. Lépdelek susogó avarban, veled járok itt gondolatban; lélekben érzed, s azt kérdezed: mi susog, mi morajlik, cseveg - lépéseimtől a lomb neszez -, zúgó patakban járok veled? Hull, egyre hull a lombbal az év, hozza a hideg leheletét, kopaszon, szürkén áll a diófa, hatalmas koronája felnyög, estére az Orion feljött, s pereg az éjbe a földi idő-óra.

2012.05.04. 23:01 bubutu

Mi már talán sohse találkozunk, Bús vándorok, mi ketten. De ott vagyok, mindig, mikor kíván És ő is eljött, Akármilyen idegent szerettem. (Ady Endre)

2012.04.18. 21:16 bubutu

William Shakespeare: Hamlet   Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés. Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri Balsorsa minden nyűgét s nyilait; Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen, S fegyvert ragadva véget vet neki? Meghalni -- elszunnyadni -- semmi több; S egy álom által elvégezni mind A szív keservét, a test eredendő, Természetes rázkódtatásait: Oly cél, minőt óhajthat a kegyes. Meghalni -- elszunnyadni -- és alunni! Talán álmodni: ez a bökkenő; Mert hogy mi álmok jőnek a halálban, Ha majd leráztuk mind e földi bajt, Ez visszadöbbent. E meggondolás az, Mi a nyomort oly hosszan élteti: Mert ki viselné a kor gúny-csapásit, Zsarnok bosszúját, gőgös ember dölyfét, Útált szerelme kínját, pör-halasztást, A hivatalnak packázásait, S mind a rugást, mellyel méltatlanok Bántalmazzák a tűrő érdemet: Ha nyúgalomba küldhetné magát Egy puszta tőrrel? -- Ki hordaná e terheket, Izzadva, nyögve élte fáradalmin, Ha rettegésünk egy halál utáni Valamitől -- a nem ismert tartomány, Melyből nem tér meg utazó -- le nem Lohasztja kedvünk, inkább tűrni a Jelen gonoszt, mint ismeretlenek Felé sietni? -- Ekképp az öntudat Belőlünk mind gyávát csinál, S az elszántság természetes szinét A gondolat halványra betegíti; Ily kétkedés által sok nagyszerű, Fontos merény kifordul medriből S elveszti "tett" nevét.

2012.03.14. 10:45 bubutu

Dsida Jenő: Az én kérésem Az ábrándok, mik itt élnek szívemben Immár tudom, hogy nem maradnak itt Minden, ami szép, gyorsan tovalebben Az élet erre lassan megtanít Mert mi az élet? Percek rohanása Fagyos viharként száguld mindenik Mögöttük sír a kertek pusztulása S a rózsabokrot földig letörik Illatos szirmok, zöldellő levélkék A vihar szárnyán mindez elrepül Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég Ott áll a kert siváran, egyedül Én sem számítok semmi kegyelemre Én felettem is végigzúg a szél Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje Jobban megvédve nincs a többinél Én készen állok minden fájdalomra Nem hall ajkamról senki sem panaszt De most szívemnek még egy vágya volna S ha jó az Isten, meghallgatja azt Ne vágtassanak szegény rózsakerten Az összes szelek, mind, egyszerre át Ne várjon rájok elfásulva lelkem Ne törjenek le minden rózsafát Tépjék szirmait egyenként le, lassan Mind külön fájjon, sajogjon nekem És mindegyiket nagyon megsirassam És minden könnyem egy-egy dal legyen

[Későbbi] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [611-592] [591-572] [571-552] [551-532] [531-512] [511-492] [491-472] [471-452] [451-432] [431-412] [411-392] [391-372] [371-352] [351-332] [331-312] [311-292] [291-272] [271-252] [251-232] [231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]